Amerikai Magyar Hírlap, 2005 (17. évfolyam, 2-50. szám)
2005-12-16 / 49. szám
Domokos Johanna: Karácsony „Akkor találkozott a férfival, mikor 1816-ban Helsinkibe költözött, és kereste otthonát az új világban. Az otthon annak a határán áll, ahonnan közel vannak ismert emberek és közel vannak erdők, patakok, dombok, sziklák, tavak, tengerek vagy legalábbis, ahol ez elképzelhető. Kezdésnek gyermekei köré várfalat ölelt, hogy a váltásnak lassan engedhessék át maguk, és ne rohanja meg őket az idegenség, másság, melyek szelíd arca mögött ott van a félelmetes is. Talán férje volt leginkább kitett e váltás keltette zavaroknak, hisz neki volt a legtöbb kapcsolata az új környezettel. És ebben sok volt számára a kényszerű. A nőnek könnyebb beburkolni magát az óvás szerzetességi palástjába az odaadás mindig is élő, feltöltő, üde örömével. Átmenetek idejéhez fel kell erősíteni a türelmet, a szemlélődés szépségét, mely hidat nyit a megszokottabb felé. Az ismertben kevesebb oldalpillantásra van szükség a szakadékok felett, az éberség formáktól elrugaszkodottabb. A nő sokat festett, és a férfi újból festeni akart, hogy építészként töltött idejébe belopakodhassanak a színek. Festés közben átszállt egy fogalmaktól oldottabb világba, ahol a formáról lehullhattak a konkrétumok, és jelképerejük lendületétől messzire juthatott. Mint lángra lobbant gyufa, mely elég. A férfi pár órát szeretett volna venni a nyári utazásig, hogy újból bemelegedhessenek kezében a mozdulatok, és megtörje a téli magányt, mely elvette a színek hozzá szóló nyitott hangját. Amit keresett, nem gondolta, hogy közösben megtalálható, mégis arra a pontra érkezett, ahol a gyerekkorba zárt rajongás megint új kaput nyitott, melegen, ismerősen hömpölyögve irányító mozdulatokra várt. Az első óra a férfi házánál volt Alacsony kapun való belépéssel kezdődött az ismeretlenre való rátekintés rítusa, melyben minden részlet hangsúlyosan nyomul elő, és a lépések lelassítva adják magukhoz a következőt, hogy tér és lélek intimitása ne sérüljön. Falakon festmények, melyek képisége mellett ott volt a személyes kötődés, ami elvette az objektív nézés bárminemű próbálkozását. Erről beszélgettek, és a példák ugyanígy magukkal hoztak valamit az alkotás megszemélyesítő öröméből. Ebbe a megszemélyesítésbe bárki kényelmesen belefér, az öröm magán túl mutat. Teltek a hetek. Ez az öröm a nőben boldogságot váltott ki, olyat melynek arcáról a világra lehet nevetni. Ismerte ezt. így született meg az egyik képe. Rajta a Világ Öröm Hambárja, hová minden megélt örömnek útja volt, hogy onnan vetülhessen mindenfelé, hol hiányzik. A férfi képeiben sok volt az óvatosság. Gyerekek, nők voltak rajta, de sohasem egymáshoz közel, mintha az udvariasság a terméketlenség kínjával együttjárna. A képekbe beszőtt személyes háttérről sokat beszéltek. Ilyen beszélgetések korábban egyenesen a szerelem házánál kopogtattak, és nyitni lehetett. De a szerelem házának ablakai feketék, és szédületesek a folyosók. A nő egy képet festett, melyen egy ház állott nyitott ablakokkal, belül tele is volt, és nem is. Ez a telíthető telítettség lüktetett lényeiben, tárgyaiban, és mozdulataikban voltak olyan lendületek, melyek egyensúlyba hoztak, és voltak olyanok, melyek átadták maguk a mámornak. Ezt a mámoros egyensúlyt korábban nem bírta volna csendben elviselni, és voltak olyan emlékezetpillanatok, melyben a képzelet átível az ölelés felé, de lendül is tova, messze egy határtalan világ felé. A világhambár állt, és a festőórák pontosan véget értek. Nyár előtt az örömben megjelent egy kevés kín. A férfi képeiben ez a kín oldani kezdte a pontosságra való törekvést, és lassan megszerette a tévedést. Képei hamar készültek, és festés közben arca áttüzesedett, mint alvás közben gyereké, mikor a lélek szorongató formáiból alábbhagy, és áttör rajta a meleg, melynek forrása finomabb a testnél. A nyári utazások visszavittek ki-kit az anyanyelv városaiba, a szomjúság tűrt oltásához, az érintések értéséhez. A polip visszakapta karjait, melyeken át a szélben hajló fák, az emberek öltözködése, egymás melletti mozdulatai mind érezhetőek voltak. Hány karral és milyen mélyen húzódott a kötődés, meglepő volt. Érezni a másik térbeli mozgását, hőmérsékletét, jelentéseit, melyek jelenléte és hiánya egyformán erős. Övé és nem övé, ugyanolyan erős. A közösség, mely először meditáción keresztül állt tudatában össze, gyerekkorból is előlépett. Ott volt gyerekeiben, kik magukba szomjazzák e képeket, mozdulatokat. Ezeket leginkább este tudták magukból kibeszélni, mikor a csintalanság kifáradt, és alvás előtt vándorútjukról hazatértek a kérdések, érintések, és megszólásra készek lettek. A férj nyugodtabb és hallgatagabb volt, lazított, öröméhez a csenden és másokon keresztül kereste az utat. Fényképeket hívott elő, emlékezetből, tájból, családjából. Érezte jóval több van, mint amennyit látni lehet. Ez a többlet óvja őt. A nő erdőn, dombon átvezető poros utakat próbált festeni, melyen dédnagyanyja járt a távoli városban levő piacra havonta egyszer. A festményekben meg kellett küzdeni a homályos részekkel. Az út megvolt, de az elhallgatás, mely elzárta a nemzedékeket egymástól, nem akarta az utat jártnak éreztetni. Csak néhány történet amit tudott, de mozdulataiba át kellett engedni dédnagyanya karjainak tartását. A tervezett festmények a nyár végére nem születtek meg, visszamentek még a homályba. A férfi tájakat festett, melyek színe az ég színei voltak, és köveket, melyeket valaki másként helyezett el a parton, mint ahogy voltak. Az órákat ősszel folytatták. Legtöbbször a gyerekek mellett festettek a tetőtérben. Álmokat próbáltak festeni. Két ember van egy szobában, barátságról beszélget, változatlan örömről. Nincs külön aki tanít, és nincs külön, aki tanul. Nincs senki egyedül, de nem vesztődik el a csend. Festésnél a nő szerette volna, ha a férfi ráteszi a kezét a kezére, hogy a mozdulat lényege megérintődhessen, de erről nem szólt. A férfi sem. A világhambárba szorongás nem kerülhetett. A férfi olykor elfordult, behunyta szemét, és hallgatta az ecset hangját és csendjét a papíron. Képein a szobák különböző házakból valóak voltak, de minden dolog meglétének örült valaki. Némelyik szoba üresen állt. Ebben lakott az álom és a képzelet.” - Mondhatni így is az Ön történetét, ugye, kedves? De ne beszéljen sokat erről. Szemei égnek. A finomításokba bele lehet halni, és újjá lehet születni. Karácsony előtt megint költözünk. Itt hagyjuk az elképzelt utcákat, tereket. Egy évig nem fognak beszélni, rajzokat sem küldenek egymásnak. De gondolataik egymáshoz való súrlódása kell a csillagrendszer felállásához. Este elaltatja a gyerekeket? Legyen mindenkié a kedvesség, mellyel becézni fogják. Domokos Johanna a UCLA magyar tanszékének vezetője. A fenti írás részlet készülő könyvéből. Weöres Sándor A TÜmÉK Bóbita Bóbita táncol, körben az angyalok ülnek, béka-hadak fuvoláznak, sáska-hadak hegedülnek. Bóbita Bóbita játszik, szárnyat igéz a malacra, ráül, igér neki csókot, röpteti és kikacagja. Bóbita Bóbita épít, YVj£v hajnali köd-fal a vára, termeiben sok a vendég, törpe-király fia-lánya. Bóbita Bóbita álmos, elpihen őszi levélen, két csiga őrzi az álmát, szunnyad az ág sűrűjében Ügyfeleinknek és minden magyarnak kellemes, megelégedett-ÜNNEPEKET és sikeres, boldog ÚJESZTENDŐT kívánunk! Dr. Szabó Gábor • • Ügyvéd ZSUZSA és NIKI Law Offices of Gabor Szabó 9107 Wilshire Blvd., 8th Floor Beverly Hills, CA 90210 Tel: (310)858-3842 Fax (310)858-6861 Barátainak, a Hírlap olvasóinak és minden magyarnak kellemes KARÁCSONYI ÜNNEPEKET és BOLDOG ÚJÉVET kíván Felicia Shaw Kellemes KARÁCSONYI ÜNNEPEKET és HANUKKÁT áldásos, békés, gazdag ÚJESZTENDŐT kívánunk sok szeretettel barátainknak, ügyfeleinknek, és minden kedves honfitársunknak Viso György Biztosítási Ügynökség (323) 655-5366 (323) 852-6975 Kellemes Karácsonyt és boldog, békés Új Esztendőt kíván minden magyarnak a SEBOK TRAVEL SERVICE, INC. MÓZSI FERENC 7411 N. Clark Street, Chicago, IL 60626 Tel. (773) 338-5447 Fax: (773) 338-5529, 1-800 788-4718 E-mail: framo@interaccess.com . Kérje árajánlatunkat! FROM ANYWHERE TO EVERYWHERE Megelégedett, békés KARÁCSONYT és eredményekben gazdag, boldog ÚJÉVET kíván amerikai magyar ügyfeleinek és barátainak: Dr. KEMENES ÉVA budapesti ügyvéd Magyar nyugdíj és egyéb jogi problémákkal forduljon hozzám bizalommal! Tel.: (36-1)340-4897 kemenes@axelero.hu MIMIIM 19Í December 16,2005]
