Amerikai Magyar Hírlap, 2005 (17. évfolyam, 2-50. szám)

2005-11-04 / 43. szám

Földes Tamás: Nosztalgiáim (I.) Úgy véltem, hogy több mint két évtized távlatából visszatekintve már nincsenek nosztalgiáim. Tévedtem. Ha valami végérvényesen­­visszavonhatatlanul eltűnik a múl­tamból, nehezen magyarázható sajgást érzek miatta. Valahol odabent... Nézem lapunk tizenkettedik oldalán a nemrég megjelent színes képet. Az immár csaknem telje­sen lebontott budapesti sajtóház láttán előbb déjá vu érzetem támad. A háború alatt rémisz­tettek bombák által kettészelt, hasonló házak - a romos-nyitott szobákban még ott meredezett a mélység fölé egy ágy, egy sze­krény, a falon még ott függtek a családi fotók... Dehát a Blaha Lujza téri sajtóházzal - a hajdani Hírlapkiadó Vállalat (egykor a Szabad Nép szerkesztősége) épületével - nem bomba végzett. Bontják, ahogy vele szemben a Nemzeti Színházat is ledöntötték, hogy a helyén újabb luxusszálloda épüljön. Nézem a képen a kettészelt épület második emeletének még megmaradt, kopár falát és arra gondolok, hogy talán (nem biztos, de nem is kizárt) éppen ott volt az a szoba, ahol hírlapíró-pályám első kéziratát F. Évával, a Magyar Ifjúság kulturális rovatának vezetőjével 1957 áprilisában meg­beszéltem. Zavaros időszak volt, a forradalom utáni tisztogatások akkortájt kezdődtek. Mire első cikkemmel - a fiatal Buss Gyula színésszel készített interjúmmal- bekocogtam a szerkesztőségbe, F. Évát már menesztették. Egy S. Ferenc nevű férfiú olvasta el zsen­gémet, elmosolyodott, „leadom! ”­­mondta, majd az első sortól az utolsóig átírva, közölhetővé formálta és nyomdába küldte. Még három írásom jelent meg nála..., majd hiába kerestem, nem fogadott. Végül - a lépcsőházban- kerek-perec közölte: „Ha nem veszi észre apró jelekből, hogy nem tartunk igényt a munkájára, akkor világossá teszem. Vilá­gos?”. Vége - gondoltam. Ennyi volt, ígéretes volt... agyő. A Blaha Lujza téritől néhány száz méternyire állott egy másik sajtóház. Az volt a patinásabb. A New York palota (akkori nevén a Lapkiadó Vállalat székháza). Atyai jó barátom, Bondy Endre író-konferanszié-zeneszerző­­karmester ajánlott be dr. Szán­thó Déneshez, a Pesti Műsor szerkesztőjéhez. A Pesti Műsor- amit Dini bácsi alapított - lénye­gében műsorújság volt, de rövid híreket is közölt: „X.Y. kift­­camitotta a bokáját, szerepébe a Madách Színházban Z. Zs. ugrott be bravúrosan.” Dini bácsi azt mondta, ha valami „zaftosat” hallok, újam meg! Ha hallok - de hol? Ismét Bondy Bandi segített, bemutatott Rátonyi Róbertnek, aki szívesen olvasott önmagáról. „Jöjjön be minden vasárnap délután az öltözőmbe, csokorba gyűjtve szállítom majd a híreket... De van egy kérésem: két-három hetente rólam is írjon valamit”. Jobbnál jobb híreket - plety­kákat - hallhattam Rátonyitól, s Szánthó Dénes méltányolta is igyekezetemet: az egymondatos hírekért húsz, a kétmondatosokért harminc, a még hosszabbakért negyven forintot fizetett. Nem volt az rossz pénz akkoriban: küenc forintért kismenűt, tizenegyért nagymenűt ehettem - már dőzsölhettem! - a közeli Erzsébet Sörözőben (s hetente hét-tíz hírem is megjelent). A pestiműsoros boldogság sem tarthatott sokáig: az öntu­datos sajtóirányítás e pletyka­híreket „bulvár ízűnek” ítélte, s decembertől a műsorlap csupán az előadások időpontját meg a szereposztásokat közölhette. Vége- gondoltam. Ennyi volt, ígéretes volt... agyő. ...Bizonyság rá, hogy a rend­szeres éjszakázás nem hiábavaló: a korábban (majd évek múltán ismét) Moulin Rouge-nak nevezett Budapest Táncpalotában ismertem meg a Magyar Nemzet rettegett kritikusát, a száztizennyolc kilós- lexikonokat megszégyenítő ismeretanyaggal bíró - Antal Gábort. Egy jó időben, hajnal­tájt, az üres poharába töltött szódavízzel loptam be magamat a szívébe. „Nagyon leleményes fiú vagy, jó újságíró leszel... holnap keress fel a szerkesztőségemben! ” méltányolta igyekezetemet. Másnap, remegő lábbal felker­estem. (Remegett a lábam, mert a Magyar Nemzet - hangsúlyozom: az akkori! - a legtekintélyesebb, többé-kevésbé még polgárinak nevezhető, értelmiségi nap­ilap volt. Az egyetlen orszá­gos sajtóorgánum, amelynek főszerkesztője, „Misu” - vagyis Mihályfi Ernő - pártonkívüli lehetett.) A Nemzetet is a New York palotában szerkesztették, Antal szobája a körútra nézett..., nem kizárt, hogy az épületben hamarosan megnyíló luxusszál­lodának ott lesz az egyik luxus­lakosztálya. Mivelhogy - igen!- a New Yorkból is száműzettek a betűvetők, a Magyarországra ráköszöntött, piacorientált (hadd ne minősítsem, milyen) új világ ott is a hírlapíróknál értékesebb személyeket - dollárt, eurót, fontot, jent hozó üzletembereket meg turistákat - kíván fogadni. Meghatározó másfél esztendő volt, amit - külső munkatár­sként - a Magyar Nemzetnél tölthettem. Mint fürge lábú slapajt, engem jelöltek ki, hogy a színházak bemutatói előtt afféle nézőcsalogató interjúkat készítsek a rendezőkkel, a színészekkel, nomeg a színházi titkárokkal, akiktől a potyajegyet (hivatalos szóhasználatban a tiszteletjegyet) kaptam. Csaknem két és fél évtizeden át kamatoztattam az akkor kiépített kapcsolataimat. De a „nemzetes uram” korszak is véget ért: Antal ellenlábasa, az ÁVO-sból újságíróvá, majd kon­­feransziévá-színigazgatóvá lett, cinikus Komlós János Gáborral együtt kipenderített: „Elment a nesztorod, rád sincs szükség többé”... Nem cifrázom... agyő. Visszatértem a Blaha Lujza térre. Antal Gábor a reggel Same Day Marriage In L.A. • Legal Name Changes • Marriage Licenses • Civil Ceremonies • Fiance Visas • Green Cards for Your Relatives • Adjustment of Status Based on Marriage to US Citizen • Divorce/Legal Separations 818-448-3327 323-655-5804 www. sameday marriage, com megjelenő Esti Hírlaphoz került, s engem is beajánlott - természe­tesen csak külső munkatársnak. Olyan napos szerkesztők küldték nyomdába a cikkeimet, mint Kellér Dezső, vagy Bodó Béla, aki egyetlen elnézett sajtóhibáért- „A magyar nép a nagy Sztálin halálát egységes megrendeléssel fogadta” - hónapokon át élvezhette az AVO vendégszeretetét. „Buci Gyuri”, alias Marosán György javasolta a Hírlapnak, hogy „Itt a budapestiek beszélnek” címmel indítsanak levelezési rovatot. Az első napok leveleit - álnéven- mi írtuk. Én F.T. balett-táncos aláírással panaszoltam fel, hogy a kis-földalatti ritkán közlekedik. Az a dr. G.M. matematikus is én voltam, aki szóvá tette, hogy a pincérek - tisztelet a kivételnek- egyoldalú módon nem tudnak összeadni: mindig az étlapon szereplő árnál többet... de sose kevesebbet számolnak. Éveken át a két sajtóház között ingáztam. A Blaha Lujza téren voltak az úgynevezett pártlapok (amelyek a többinél semmivel se voltak pártosabbak), ott szer­kesztették az Esti Hírlap (nomeg természetesen a Népszabadság) mellett a Szabad Földet is, amely­nek hasábjain - ismerőim közül sokan tán’ alig hiszik el nekem- mezőgazdasági cikkeket is írtam. S a Hírlapkiadó Vállalat jelentette meg azokat az üzemi lapokat, amelyek közül kettőnék- csaknem öt éven át - végre- Végre fix fizetésű belső munka­társa lehettem. („Ezernyolcszáz fixszel/ Földes könnyen viccel...”) Minden hét keddjén bementünk a sajtóházba, onnan- egy folyosón keresztül - jutot­tunk át a Szikra Nyomda ólo­millatú szedőtermébe, ahol a lapokat előállítottuk. (A nyomdát is lebontották már... a csinos szedőnőkkel együtt az is csak emlék.) A Lapkiadó Vállalat épületében - ugye, milyen lelemé­nyes: Lapkiadó meg Hírlapkiadó, csuhaj?! -, vagyis a New York palotában az igényesebb heti- és havilapok találtak otthonra. Ott „külsőztem” a Film, Szinház, Muzsikának, a Tükörnek, a Buda­pest folyóiratnak, és - ez is egy kuriózum - a német nyelvű Neue Zeitungnak. Az oda száműzött, idős, „polgári” újságíró, Andor León gondozta és továbbította a fordítónak magyarul írott riport­jaimat.... ...No és a hajdani Tőzsde­palota? A Magyar Televízió Szabadság-téri épülete - amelyet éppen most adnak el, hogy luxus­­szállodát, luxus-butikokat, luxus­lakásokat, meg ki-tudja-miféle­­luxus-micsodákat alakítsanak ki a stúdiókból meg a szerkesztőségi szobákból. A tévéről legközelebb írok... (folytatom) MEGHÍVÓ Örömmel értesítjük kedves Honfitársainkat, hogy új műsorral jelentkezik az ötödik évtizede működő, mindig jótékony célt szolgáló, közkedvelt, hagyományos SZÉCHENYI TEA A megújuló rendezvények az 1956-os magyar szabadságharc 50. évfordulójának méltó megünnepléséhez nyújtanak anyagi segítséget. Szeretettel meghívjuk Önt és kedves családját barátaikkal együtt sorozatunk következő rendezvényére. Tisztelettel kérjük Önt, hogy részvételével, adományával járuljon hozzá nemes ügyünk sikeréhez. 2005. november 20-án, vasárnap, délután 3 órakor a San Fernando Völgyi Református egyháznál 18858 Erwin St., Tarzana, CA 91335 A rendezvény fővédnöke: Dr. PekafOVÍCS Zsuzsa MŰSOR Dr. Bejczy Antal a JPL korábbi technikai menedzsere az űr robotika területén Nyomozás az Űrben; Robotokkal a Mars bolygón; a Hubble Űrteleszkóppal a Világmindenség messze tájain. ***** Cser Júlia (hegedű) Horváth Lilla (ének) Najbauer Lóránt (ének) Neszlényi Judit (zongora) Szörényi Éva (szavalat) Zongorakíséret - Maxim András, Műsorközlő: Tóth Attila * Rendező - Szörényi Éva Színpadmester - Szoboszlai Sándor, Díszlet - Balogh Irén A tánczenét szolgáltatja: Cser László és Mária Belépő ára: $25.-, diákoknak $10.- ; Tartalmazza a tea, kávé, virsli, sütemény árát. Fővédnök $500.- (4 belépő), Védnök $200.- (3 belépő), Pártoló $100.-(2 belépő) AZ ADOMÁNYOK LEVONHATÓK AZ ADÓBÓL. Tax ID.: 800119784 Asztalfoglalás: 818-833-9522 (Samay Ildikó); 323-962-6354 Szoboszlai Sándor) He * * Vasárnap, november 13-án, d.u. 3-kor és este 7:30-kor lesz a Budapest együttes látványos, nagyszabású CSÁRDÁS előadása az Alex Theaterben, 216 No. Brand Blvd. Glendale, CA 91203. Jegyárak; $40, $35, $30, gyermekjegy 12 éven alul 1/2 ár, cask a pénztárnál. Kérjük rendelje meg jegyét nálunk, ezzel issegíti az 50-ik évforduló megünneplését. Tel: Baltay Mária (818) 768- 1249 vagy Szoboszlai Sándor (323) 962-6354. Október 31. a reformáció^ emléknapja 1517-ben ezen a napon függesztette ki a wittenbergi vártemplom kapujára Luther Márton 95 pontból álló híres vitairatát, amely elítélte az egyházi üzérkedést.- Talán szabad úgy nézni erre a napra, mint egyfajta lelki forra­dalomnak a nyitányára. Luther Mártonnak ezzel egyetlen célja volt, az egyház megújítása - mondja Gáncs Péter evangélikus püspök. Nem akart új egyházat alapítani, de úgy látta, hogy a középkori egyház sok ponton eltért az eredeti krisztusi elképzelésektől. A búcsúcédulák ügye mai nyelven szólva egy jó biznisz volt, mert pénzért árulták a bűnbocsánatot. Luther pont az ellen emelte föl a szavát, hogy amit Isten ingyen adott kegyelemből, hit által Jézus Krisztusért, a bűnbocsánatot, azt nem szabad pénzért adni - fejtegeti Gáncs Péter. A reformáció egy olyan folyamatot indított el, ami elvezetett a megújuláshoz a gondolkodásban, a kultúrában, művészetekben, tudományban. Amit a reneszánsz hozott a művészetek világában, azt a reformáció elhozta Európa történelmébe - mondja Gáncs Péter evangélikus püspök. 7260 Sunset Blvd. #206, Hollywood, CA 90046 (323) 876-9975 1 800 928-3273 KEDVEZMÉNYES REPÜLŐ ÁRAK - EUROPEAN RIVER CRUISES Hawaii * Mexico * Tahiti * Australia * Europe * Caribbean Szigetek Creative Tours & Crouises * E-Mail: beabudapesttravel@yahoo.cmn Budapest Spa Packages For other Specials check: www.BudapestTravel.us ©November 4, 2005 AMERIKAI Ufagyar Ifírlap

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom