Amerikai Magyar Hírlap, 2004 (16. évfolyam, 5-50. szám)

2004-09-24 / 37. szám

Amerika vissza fogja nyerni nemzetközi megbecsülését

Magyar barátai javíthatatlan amerikai álmodozónak tartják, míg az Egyesült Államokban általában „magyaros” pesszimizmusát vetik a szemére. Az 1956 óta Amerikában élő Charles Gáti mindkettőt tagadja, szerinte csak realizmusát értik félre. A washingtoni Johns Hopkins Egyetem Paul H. Nitze Felsőfokú Nemzetközi Tanulmányok Intézetének professzora, a közép-európai változások egyik legismertebb amerikai szakértője e hónapban tölti be hetvenedik életévét.

Több mint két éve ismerem, de soha nem látom olyan boldognak, mint amikor a vízilabdáról beszél.- Ez régi szerelem. A külföldön élő egykori magyar úszók és vízilabdázók titkos hálózatot alkotnak. Az amerikai tévé nem mutatta egyenesben az athéni döntőt, úgyhogy az interneten követtem az eredményt. 8:7 volt ide, nálam még két perc játékidőt mutatott a képernyő, amikor Floridából felhívott egy barátom, aki tizenöt évesen szintén pólózott, és beleüvöltötte a telefonba, hogy „Győztünk!”. Az ő unokabátyja ugyanis Nizzában él, a svájci tévén egyenesben nézte a meccset, és azonnal hívta. Ezzel a csapattal a magyar nyelvben elvesztette negatív értelmét a „balkezes” szó. A három kiváló balkezes nélkül aligha nyertünk volna.- Hét évtized után biztosan eldöntötte, minek tartja magát. Politológusnak vagy történésznek?- Újságíróként kezdtem a Magyar Nemzetnél. Képzettségem szerint politológus lennék, de ez a szakma nekem nagy csalódás. Olyan tudományos igényeket támaszt, amelyeket nem lehet megvalósítani. Az amerikai politológusok egy része megpróbálja modellekre, matematikára szűkíteni a politi-* kai elemzést. Ez nekem nem nyújt elég alkalmat, hogy írásaimban vagy diákjaimnak megmagyarázzam a politikát. Szívesebben írok politikatörténetről, vagy mai témák kapcsán az eszszé a legalkalmasabb műfaj a számomra.- Amerikából még ennyi év után is közép-európai szemmel nézi a világot.- Az érdeklődési köröm a volt szovjet tábor. A nyolcvanas évekig ez nagyrészt a Szovjetuniót jelentette, azóta főleg Közép-Európát. Korábban a Szovjetunió jelentősége miatt fontosnak tartottam, hogy beleszóljak az ezzel kapcsolatos itteni vitákba. 1990-1991 óta Oroszország nem használta ki a hidegháború végével megnyíló lehetőségeit. Erről egy ideig még írtam kisebb cikkeket, s ezzel foglalkoztam a külügyminisztériumban is 1993- 1994-ben. Ám unalmas volt folyton ismételni magam, hogy az egy frusztrált ország, amely hidegháborús szerepét elvesztve nem találja helyét a világban. Inkább a visegrádi országokkal foglalkozom. A legtöbbet egy ideig Lengyelországról írtam, az utóbbi időben egyre inkább Magyarországról - ahol persze vannak problémák, de óriási

eredmények is. A természetemhez közelebb álló módon tudok szólni a magyar fejleményekről, ugyanis mondhatok jót is és rosszat is.- Amíg a Szovjetunióról, majd Lengyelországról írt, addig odahaza sok barátja volt, és kevés ellensége. Amint Magyarországot kezdte boncolgatni, a dolgok megváltoztak. Nem esett rosszul?- Tényleg vannak ellenségeim? Én csak egyről tudok, akiről Kenedi János és nemrégiben Solymosi Frigyes mindent elmondott, amit tudni kell. Van, amikor az ember büszke arra, ha szidják. Attól függ, ki teszi. Túl fogom élni. Sokkal fontosabb, hogy pesti barátaim becsüljék, amit írok vagy mondok.- A nyolcvanas évek végéig szilárd antikommunista volt, a rendszerváltás után jó kapcsolatot ápolt sok olyan politikussal, aki ma ellenzékben van. Néhánnyal mára eltávolodtak egymástól, miközben olyanokhoz került közelebb, akikkel évtizedeken át szemben állt. Mi változott?- Hát nem én, az biztos. Az én antikommunizmusom a nyugati értékek tiszteletéből fakadt. Hála istennek, a kommunizmus már nem veszélyezteti az új demokráciákat. A legtöbb középeurópai országban az a különös helyzet állt elő, hogy a sajnálatosan kicsiny liberális pártok mellett, mint amilyen az SZDSZ, az egyre inkább szociáldemokrata irányzatú volt kommunista pártok teszik magukévá a nyugati értékeket. .- Tart kapcsolatot a hazai politikával?- Több politikussal vagyok jó viszonyban, köztük akadnak kormánypártiak és néhány ellenzéki is. Egy témát mindig felhozok, amely részben politikai, részben az én politikatörténeti érdeklődésembe vág: ez az „átkosból” megmaradt iratok teljes felszabadítása. Erről Antall Józseffel kezdve már négy miniszterelnökkel beszélgettem, most a soron következőtől várom a megoldást. Magyarország nemzetközi presztízsét is növelné, ha ezen a téren felzárkózna egyik-másik szomszédjához. Ha ezt megteszi, az MSZP új szociáldemokrata pártként nemcsak elődjével, hanem annak múltjával is szakítani fog. Elismerem, hogy az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltárában sok anyag hozzáférhető, amiért több kormányt is dicséret illet, de téves megfontolásokból még mindig van, amit visszatartanak.- Otthon bizonyos jobboldali körökben úgy tartják, hogy akármi történik Magyarországgal kapcsolatban Washingtonban, amögött Charles Gáti áll. Én ezt nem hiszem, de azt tudom, hogy sok dologban megkérdezik a véleményét. Hogyan alakult ki, hogy a különböző kormányzatok hitelesnek fogadják el?- Tényleg csak „jobboldali körökben” tartanak befolyásosnak? Komolyra fordítva, sosem voltam döntési helyzetben, és ezt nem is igényeltem. A véleményemet néha kikérik, de a véleményezés nem döntés.- Volt szerepe a NATO- bővítés első körébe jutó országok kiválasztásában?- Volt. Amikor a végső döntés megszületett, már nem voltam a Külügyminisztériumban, de a véleményemet előtte is, és akkor is kifejtettem. Több lehetőség is felmerült. Szó volt arról, hogy öt országot vesznek fel - a hármak mellett Szlovéniát és Szlovákiát. Arról is, hogy kettőt, és akkor Magyarország kimaradt volna. Ezt aktívan elleneztem. Azt nem mondom meg, ki volt, aki a csehek és a lengyelek mellett kardoskodott, de nagyon befolyásos, jól ismert politikai személyiségről van szó. Szerencsére sikerült először a négy visegrádi országra visszaállítani a keretet, majd Meciar miatt maradt három.- Az ember azt gondolná, hogy az egyetlen szuperhatalom döntéseit tudományosan precíz mechanizmus hozza.- Á, nem így van. A folyamat sokkal kaotikusabb és véletlenszerűbb, mint azt külföldön gondolnák. A NATO bővítése például úgy kezdődött, hogy Clinton 1993 tavaszán elbeszélgetett Václav Havellel. Utána megkérdezte nemzetbiztonsági főtanácsadóját, Tony Lake-et, hogy tulajdonképpen miért is vagyunk mi a bővítés ellen. Mire Lake azt mondta, hogy ő nem ellenzi a dolgot, de a külügy és a Pentagon apparátusa igen. A procedúra ezt követően még három évbe tellett. Számomra ez lelkiismereti kérdés is volt, mert tudtam, Magyarországnak ez a nagy alkalom arra, hogy intézményesen csatlakozzon a Nyugathoz. Mindenesetre Washingtonban a döntéshozatali folyamat sokkal szélesebb körű, mint Budapesten.- Ez azért is lehetséges, mert több olyan politológiai szaktekintély van, akiről elsőként nem az ugrik be mindenkinek, hogy milyen szekértábor melyik szegletéhez tartozik?- 1988-ig én is független szavazóként vettem részt az amerikai elnökválasztásokon, ami azt jelenti, hogy egyik pártnak sem voltam bejegyzett támogatója. Mindkét pártra többször szavaztam. 1988-ban a vezető demokrata elnökjelölttől féltettem a politikai egyensúlyt, és akkor beiratkoztam a Demokrata Pártba, hogy részt vehessek az előválasztáson. Akkor Dukakisszal szemben a külpolitikailag konzervatív Gorera szavaztam. Sajnos ezzel együtt is csak tíz százalékot kapott New York államban. A magyar hagyományokhoz híven gyakran állok a későbbi vesztes mellé, bár 88-ban végül is a győztes Bushra szavaztam.- Ez önmagában még nem magyarázza, hogy mindkét oldalon elfogadják a véleményét.- Tizenöt évig New Yorkban, a Columbia Egyetemen tanítottam. Ott van Amerikában a legjobb orosz- és kelet-közép-európai tanszék. Több mai nagykövet volt a diákom, egy részük fontos pozícióban van, és úgy látszik, emlékeznek rám. 1977 és 1992 között a legtekintélyesebb amerikai külpolitikai folyóiratban, a Foreign Affairsben minden második évben én írtam minden összefoglaló elemzést Kelet- Európáról. Egyik-másik jóslatom - természetesen nem mindegyik - bevált. Például 1989 januárjában megjelent cikkemben elsőként jósoltam radikális változásokat, azt, hogy a térség elszakad a Szovjetuniótól, és a saját lábára áll. Azokból a hetekből két nyilvános vitára is emlékszem,

amikor az ötven-hatvan jelen lévő szakemberből szó szerint csupán egy-egy ember értett velem egyet. Akkor még szinte senki sem látta itt, hogy Gorbacsov idején már tűnőben volt a régi világ.- Azt mondta, gyakran támogat későbbi veszteseket. Ez rossz jel Kerrynek?- Remélem, nem! Amióta Amerikában élek, a jelenlegi a tizedik elnök. Ez a leggyengébb kormányzat az én emlékezetemben. Külpolitikája semmibe veszi a szövetségeseket, ami káros és tarthatatlan. Adópolitikája egyoldalúan kedvez a gazdagoknak, ami kiélezi és elmélyíti a társadalmi problémákat. Az oktatásügy elhanyagolása az amerikai jövőt veszélyezteti. Életemben először tartom sorsdöntőén fontosnak, hogy az aktuális adminisztráció megbukjon. Eddig mindig találtam valami erényt az általam nem támogatott politikusban is, de erre most képtelen vagyok.- Hibáztak-e a közép-európai országok, amelyek támogatták az iraki amerikai politikát?- Egyáltalán nem. Sőt, csak dicsérni tudom azt a kormányt, amely saját nemzeti érdekétől vezérelve valahol az Európai Unió és Amerika között látja a magyar jövőt. Amerika meggyőződésem szerint vissza fogja nyerni értékeit és nemzetközi megbecsülését is.

Washington, 2004. szeptember (NSZ - HORVÁTH GÁBOR)

Kiosztották az Emmy-díjakat

A1 Pacino a minisorozatok legjobb férfi szereplőjének, Meryl Streep pedig a legjobb női szereplőnek járó Emmy-díjat vehette át

HOLLYWOOD - Kiosztották a legrangosabb televíziós elismeréseket, az Emmy-díjakat. A legjobb drámai sorozat kategóriában a Sopranos lett a befutó. A sorozatot már négy alkalommal jelölték, de ezt a díjat még egyszer sem kapta meg. Az idén két mellékszereplő kapott még díjat: a drogproblémákkal küzdő, Christopher Moltisanti nevű feltörekvő maffiózót játszó Michael Imperioli és a feleségét alakító Drea de Matteo.

A drámai sorozat legjobb női főszereplőjének járó Emmyt Allison Janney vehette át Az elnök emberei című sorozatban nyújtott alakításáért. A vígjáték kategória legjobb női főszereplője Sarah Jessica Parker lett a tavasszal befejeződött Szex és New Yorkból. A drámai sorozat legjobb férfi főszereplőjét illető díjat James Spader kapta A gyakorlat (The Practice) című, ebben az évben befejeződő bűnügyi szériáért, a vígjáték kategóriában ezt az elismerést Kelsey Grammer kapta a már szintén megszűnő Frasier című sorozatért. A gálán megemlékeztek egy harmadik kultikus sorozatról, a Jó barátokról is.

A1 Pacino a minisorozatok legjobb férfi szereplőjének, Meryl Streep pedig a legjobb női szereplőnek járó Emmy-díjat vehette át az Angyalok Amerikában-ért, amelyet Mike Nichols rendezett. A Tony Kushner darabjából készült, az AIDS-betegekről szóló sorozat a maga kategóriájában valamennyi fontos díjat begyűjtött.

wrnrnm eptember 24,20041