Amerikai Magyar Hírlap, 2004 (16. évfolyam, 5-50. szám)

2004-03-05 / 10. szám

A kivénült harcos leteszi a fegyvert Wass Albert FOLYTATÁS AZ ELMÚLT HÉTRŐL De így jártunk a folyóiratokkal is, pedig azok valóban önvédelmi fegyvereink voltak, melyeket megküldtünk vagy személyesen adtunk át minden szenátornak, képviselőnek, külön tíz példányt a Fehér Házba és harmincat a State Department hivatalainak. Először a Transylvanian Quarterly bukott meg előfizetők hiányában. Ezt átalakítottuk Hungarian Quar­­terly-vé, arra gondolván, hogy így talán majd szélesebb magyar rétegeket érdekel. Két év alatt kiderült, hogy ez se érdekelte őket. „Eleget olvassuk magyar nyelven mind azt a rosszat, ami odahaza történik” - írta egy Erdélyből idesodort, jómódú magyar „minek gyötrődjünk rajta angolul is!” Eszébe se jutott a szerencsétlennek, hogy nem az ő „gyötrődésére” készült a folyóirat, hanem arra, hogy azt minél több amerikai olvashassa, s tudja meg, hogy mi történik a Trianonban elszakított területek magyaljaival. Végül is átalakítottuk folyói­ratunkat Central European Fórummá, miután tudomásomra jutott, hogy a háttérben már két éve folytak a megbeszélések egy létesítendő Közép Európai Federáció dolgában a magyarok megkerülésével. De mivel folyói­ratunk még nem volt, összeáll­tunk néhányan és beugrottunk gyorsan, hogy a „magyar kér­dést” a tervezett jövendő élére vigyük. Nyomban meg is nyertük a lengyel exil-kormány tetszését. Csadakozott szerkesztő-bizott­ságunkhoz egy erdélyi román emigráns, egy szlovák egyetemi tanár és egy ruszin lapszerkesztő, akik a magyarokkal való békés együttműködés útját keresték. Mindenki, aki kezébe vette a folyóiratot, dicsérte. A tény­leges előfizetők száma azonban soha sem érte el a kétszázat. Ezerkétszáz példányt nyomtat­tunk, s ebből nyolc-kilencszázat tiszteletpéldányként osztottunk szét, a többi még itt van raktáron. Hogy honnan vettük hozzá a példányonkénti 3500-4000 dol­lárt? Derék jóérzésű magyarok adakozásából, akik megértették, hogy ezzel a folyóirattal a ma­gyarság jövendőjéért küzdöttünk. Ez azonban nem helyes. Régi hibánkba estünk vissza újra: egy öntudatos és bátor kis csapat vérzik, hogy a többi megmarad­jon. A többi, akiket én egyszer már így jellemeztem: a „ha még egyszer azt üzeni” magyarok, akik csak behúzzák a nyakukat és várnak a sült galambra. Az én szerkesztésemben és igazgatásom alatt most jelenik meg a FORUM utolsó száma. Hogy megmarad-e vagy nem, az már másokon múlik. Én letettem a fegyvert. Cserbenhagytak a magyarok huszonhét hosszú és küzdelmes esztendőn keresz­tül. Elég volt. Beleöregedtem, belefáradtam beleszegényedtem az eredménytelen munkába. A magyar, bár egyénileg egyike a legtehetségesebb, legéletrevalóbb fajtáknak, politikailag éretlen. Nem érti a világpolitika háttérben lejátszódó fondorlatok titkait, és nem is érdekli. Nem is vették észre, hogy Románia máris készen áll arra, hogy újra lehasítson egy jókora szeletet a magyar hazából, tova a Tiszáig. Mindössze arra vár, hogy kivonuljon onnan az orosz. A Nyugat közvéleménye elfogadta már, hogy Románia „ősi határa” a Tiszáig nyúlik. Évtize­deken keresztül belekalapálták ezt már a köztudatba. S mi itt állunk, bambán, pedig segíthettünk volna magunkon. Megtehettük volna, amit Masaryk és Jorga meg tudott tenni, időnk is volt hozzá. Most már bizony fogytában van az is. Tudom, a magyarok nagy része meg sem érti, miről beszélek. A történelem útjait előkészíteni csak előre, mégpedig jó-előre lehet. Utólag már csak azt vesszük észre, hogy mit „kel­lett volna” tenni, de sokan még ezt se fogják fel soha. Elkövetett hibákért a Gondviselést teszik felelőssé. Amit Ceausescu húsz esztendő alatt nem tudott elérni, azt meg­tették helyette a szabad földre vetődött magyarok: letétették velem a fegyvert. De a könyvek megmaradnak, a folyóiratok megmaradnak, s a nyomtatott betű szívós erejével továbbra is harcolnak Erdély magyarjaiért - ahogy lehet. Szívem mélyéből köszönöm annak a maroknyi hűséges magyarnak az önfeláldozó kitar­tását, akik mindvégig mellettem maradtak, és lehetővé tették, hogy legalább ennyit megtegyek. Áldja meg őket az Úr minden fájdalmas csalódás közepette is a tiszta lelkiismeret isteni ajándékával. Ők megtették, ami tőlük tellett. Ha minden magyar követte volna példájukat, ma­gyarok dolga másképpen állna ma. Hadd búcsúzzam tőlük a Szentírás szavaival: „Ismertes­sétek az igazságot, s az igazság szabadokká tészen!” 1989. szeptember végén. Wass Albert Nap a kaliforniai Ontario-ban 24 órás felolvasás Wass Albert műveiből az Ontario! Független Magyar Református Egyház templomában A Debreceni Kárpátok Népe Alapítvány kezdeményezésére és részvételével, az Egyesült Magyar Ifjúság (EMI) a Kárpát-medence több magyarlakta városában rendezett huszonnégy órás meg­szakítás nélküli felolvasást a múlt század egyik legnagyobb magyar írója, Wass Albert műveiből. Kaliforniában, az Ontarioi Független Magyar Református Egyház közössége és magyarsá­gunk Los Angeles városában, nagy örömmel fogadtuk a „Wass Albert-felolvasás” lehetőségét, amelyet nagy lelkesedéssel és sikerrel valósítottunk meg, igaz magyar ügyként képviselve azt. Megtiszteltetésnek éreztük, hogy részt vehettünk benne és szilárd erőként csatlakoztunk e nemes magyar ügy mellé innen a Csendes-óceán partjáról, a messze távolból. Ft.Szabó Sándor esperes-lel­kipásztor Wass Albert életéről, munkásságáról szóló tájékoztatója és felemelő imádsága nyitotta meg a rendkívüli eseményt a templomban, ahová a parkban egy szép székelykapu alatt és kopjafák mellett vezet az út, ahol igazi erdélyi hangulatot teremtett a gyönyörűen faragott úrasztala és a két szószék. Ezt követően Szabó Zsóka fötiszteletű asszony az úraszta­lán elhelyezett gyertyát gyújtotta meg Wass Albert emlékére, majd a Székely Himnuszt és a Magyar Himnuszt énekelte az esemény megnyitóján jelenlévő közönség. A felolvasást Szabó Zsóka főtiszteletű asszony, az esemény főszervezője kezdte a Bujdosó imájá-val, ezzel elindítva a hosszú maratoni, amelyen 24 órán keresztül hangzottak az író­költő műveiből részletek. Hihetetlen erővel hatotta át a résztvevőket a tenni akarás. Este 7 órára már annyi vendég gyűlt össze, hogy órákat kellett várniuk, hogy sorra kerülhes­senek az olvasásra. Felfoghatatlan és kibeszélhetetlen az az érzés, ami a levegőben volt. Bizony voltak olyanok, akik rövid időre tervezték jelenlétüket, de az est hangulata úgy rabul ejtette az embereket, hogy hosszú órákig velünk maradtak. A legidősebb felolvasó vitéz Hefty Frigyes 80, a legifjabb Becsey Borbála 10 éves volt. Folyamatos volt a felolvasás 24 órán keresztül, szünet és megszakítás nélkül, amelyen összesen 72 személy vett részt. Kántorunk Csaba Péter és felesége Mária, Diny­­nyés József három megzenésített versét is előadták, gazdagítva a programot. Szörényi Éva Kos­­suth-díjas színművésznő, az Üzenet haza című verset szavalta olyan erővel, hogy még a levegő is mozdulatlanná vált, könnyeket csalva a hallgatóság szemeibe. Bizony a könnyeink jelen voltak 24 órán keresztül. Egyházunk és más egyházak tagjai, cserkész vezetők, a magyarság képviselői voltak velünk ezen az esős, sötét péntek éjszakán, - de úgy éreztük, hogy templomunkat napsugarak ragyogják körül és melegítik fel, mert magyarsá­gunkért, kultúránkért, hitünkért tenni akaró emberek vettek körül bennünket. Jöttek, maradtak, olvastak és mentek az emberek. Már virradt, amikor megjelent az egyik presbiterünk, - aki péntek este is velünk volt. - Amikor megláttam, meglepődtem, hiszen még csak hajnali öt óra volt, de ő azt mondta: Zsóka nem tudtam aludni, az események annyira elbűvöltek, hogy felkeltem, ko­csiba ültem, és jöttem, mert most itt a legjobb hely, ahol lehetek. ... A hölgy túl van a hetven éven. Olvastunk és mindig heveseb­ben dobogott a szívünk, mert az író-költő sorai annyira lekötöt­tek, rámutatva az élet értelmére különböző magyar életsorsokban és érdekes történetekben, hogy szinte nem is éreztük az idő múlását. Egy fiatal lány, aki este fel 11-tol szombaton délután 3 óráig volt velünk, több alkalom­mal olvasott fel nagy lelkesedés­sel és így vélekedett: - Zsóka, annyira jó itt, és olyan jó, hogy részese lehetek ennek a szép és maradandó eseménynek, hogy nem érzek fáradtságot. Szomba­ton eljött a Los Angelesi Magyar Ház elnöke Pereházy Miklós is, aki minden magyar ügyet szívvel-lélekkel és cselekedettel is támogat, itt is hosszú részt olvasott az író művéből. Majd később megérkezett Óss Enikő és Varga Tibor Nagyváradról elszármazott művészházaspár is, akik előadásán is meghatódott a népes közönségünk. Úgy pereg­tek a percek, mint homokórában a homokszemek. Gyakran az órára nézve sajnáltuk, hogy nemsokára elkövetkezik a felolvasás vége - én, akkor már közel 35 órája voltam ébren. Amit soha eddigi életemben nem tapasztaltam, nem voltam fáradt és elgyötört. Ekkor még jobban megbizonyosodtam arról, hogy a jó Isten is támogatja ezt a nagyszerű ügyet és velünk van minden percben, mert én egyedül saját erőmből képtelen lettem volna ennyi időt ébren tölteni. Minden percét élveztem a felolvasásnak, hiába mondták - Zsóka, menj és pihenj le egy kicsit ! - megköszöntem figyelmüket és tovább maradtam. Az agyamban gyorsan peregtek az események, az érdekes és megkapó történe­tek, a gyönyörű versek, amit ez a kitűnő, igaz magyar ember, Wass Albert hátrahagyott számunkra. Hogyan is tudtam volna aludni ? Úgy éreztem, minden sora nekem is szól, és az eddig eltelt 35 óra milyen picike idő ahhoz, amit ő átélt, túlélt az életében, hogy elénk tegye életművét. Sajnos az idő gyorsan rohant és elérkezett az utolsó óra, amikor újra meghallgattuk a megzené­sített verseket, majd elkövetkezett a zárás pillanata. Férjem, a főtiszteletű úr egy rövid össze­foglalót mondott Wass Albertról és a rendkívüli eseményről, majd imádságában hálát adott az alkalomért, kérve Isten áldását magyar nemzetünkre. Ezt követően én zártam be a felolvasó maratoni, hálásan megköszönve a résztvevőknek a kitartást és a szívből jövő együttműködést. Elfujtam a Wass Albert emlékére meggyújtott gyertyát és újra elé­nekeltük a Székely Himnuszt és a Magyar Himnuszt. A gyertya lángocskája kialudt, - mondtam, - de bizonyos vagyok abban, hogy a résztvevők szívében és lelkében abban a pillanatban örökmécsesek lángjai gyúltak ki és lobognak azok nemzetünkért, hitünkért, kultúránkért. Ez a 24 óra, az előtte és utána eltelt idő (akármennyire is rövid volt) bizonyította és bizonyítja, hogy távol a szülőföldünktől is képesek vagyunk időt, energiát szakítani nemes, összefogásra érdemes ügyért. Elgépiesedett világunkban ez mutatja meg számunkra, hogy érző, tenni akaró emberek vagyunk és a magyar szó, és a magyar zászló soha nem merül feledésbe, bárhol éljünk a világon. Nekem minden magyar betű szent jel, magyar­nak születtem, és idegenben is magyarként élek én. Ha szétda­rabolnak, s világba szórnak szét, magyarságomat nem törhetik ketté. Halljátok meg emberek, magyarnak lenni idegenben is dicsőséget jelent. Ez az én hitval­lásom. Köszönöm a lehetőséget, hogy az óceán túlsó partján, Kaliforniában megszervezhettem ezt a számomra életre maradandó eseményt. Mindig és mindenkor számíthatnak rám és ránk, ilyen nemes magyar ügyben. Wass Albert emlékezete legyen áldott szívünkben ! Szabó Zsóka Ontario, Kalifornia Tel. (909)946-1430 Tel. (909)981-9601 Fax: (909) 946-3713 E-mail: Revsand@aol.com www.BudapestTravel.us 7260 Sunset Blvd. Suite 206 Hollywood, CA 90u4t> Kedvezményes repülő árak! BobEMÍAN Rlupsody: BudApEST~PRAI*iE~VÍiNNA 14 Nap (Un<I o«ty $1079+) Akciós Áiwk : EunopAÍ vÁrosok 7 Nap(aíb/Im»eI $549+) Tropikus cIímate: Mexíco~Hawaü~Cruíses (323) 876-9975 vagy (800) 928-3273 Creative Tours & Cruises Worldwide March 5,2004 AMERIKAI Xfagyar Ifírlap

Next

/
Oldalképek
Tartalom