Amerikai Magyar Hírlap, 2004 (16. évfolyam, 5-50. szám)

2004-12-24 / 50. szám

Már a Mikulás sem a régi Nincs olyan rossz, ami rosszabbul ne folytatódna. A kikényszerített népszavazás kudarca után ijesztő hírek érkeztek Székelyföldről: előbb csak egy felirat egy kávézó ajtaján (’’Magyar állampol­gárokat nem szolgálunk ki!”), majd gyászlobogók, visszaadott magyarigazolványok. Úgy tűnt, a sajtó által is felkapott és gerjesztett hisztéria nem akar véget érni, sőt komoly követ­kezményekkel fenyeget: egyre -több magyar csoport mondta vissza a szilveszteri mulatságra immár lefoglalt hétvégi háza­kat, szállodaszobákat. S még többen töprengtek: igazak-e a hírek, valóban végképp elveszett a híres erdélyi ven­dégszeretet, valóban veszélyes vidéknek számít ez most a magyar látogatóknak? A valóság viszont ennél sokkal józanabb. Szatmárné­meti utcáin alig egy héttel a népszavazás után az elkesere­dés látványos jeleire bukkanni olyan, mintha Drakula lakcí­mét próbálnánk kinyomozni. Pedig szinte keresem a balhét. A sugárúti CD-s boltban például magyar állampolgár­nak adom ki magam, ám hamar lebukom. “Nem olyan az akcentusa”, magyarázza meg rögtön az egyik fiatal eladó. A határ menti városkában szinte mindennaposnak számít az anyaországi bevásárló, ha most épp nem is olyan kapós a román cukor. Hozzá vannak szokva, belőlük is élnek, így aztán kétszer is meggondol­nák, hogy diszkriminálják a vevőket. “Ez munka, a többi magánvélemény”, teszi hozzá némi nyomatékkai, ám utób­bit sem titkolja: rosszulesett az elutasítás. “Nem vesznek emberszámba”, mondja, de alig látszik rajta a csalódás. “Nem lesz baj - kapcsolódik be a beszélgetésbe kollégája - a románok hamar kiheverik.” Mármint az erdélyi magyarok. Majd készséggel elmagyarázza, hogy családjának többsége odaát él, s erre büszke is, bár nem kérdezte őket, hogy miként szavaztak. Abban viszont egyetértenek, hogy néha az átköltözők komiszab­­bak az őslakosoknál. Később panaszkodni kezd, hogy azért itt sincsenek otthon, gyakran lerománozzák őket. A helyzet bonyolultságát azzal oldom fel, hogy vásárolok. A könyvesbolt tulajdonosa, Barabás Zoltán leginkább Patrubány Miklósra és a Fideszre haragszik. Megold­hatták volna a kérdést, amikor kormányon voltak. Csendben, feltűnés nélkül. A “kapcsolato­kat” viszont nem befolyásolja az eredmény, a magyarok ezután is idejönnek olcsón be­vásárolni, az itteniek pedig, ha tehetik, szülni járnak át, mert ott mégiscsak jobbak a viszo­nyok. A magyar állampolgárság annyit változtatott volna, hogy talán kevesebbet kellett volna tejelni, az eddigi ötvenezer helyett mondjuk csak húszat, s azt is csak az orvosnak. Mert akkor már alanyi jogon járna az orvosi ellátás. A státusiroda munkatársai sem számolnak be különösebb botrányról. Eddig csak egyetlen nyugdí­jas hozta vissza az okmányt. Őt a magyar miniszterelnök tévés beszéde háborította fel. “Gyurcsány miatt adja vissza a Fidesztől kapott igazolványt, hát ki érti ezt?”, vonja meg a vállát az iroda vezetője. Késő délutánra mindössze a pati­kusok köpenyén fedezek fel fekete szalagot, de ők sem a magyar egységet, hanem a Brassóban brutális kegyetlen­séggel meggyilkolt kollégáikat gyászolják. “Lehet, hogy mostantól nem vagyunk magyarok. De én akkor se leszek se román, se angol, se hottentotta. Székely vagyok, anyanyelvem a magyar, és így is fogok élni”, jelenti ki önérzetesen Incze András informatikus, aki Csíkszeredában él. A népszavazás kudarca őt is, barátait is nagyon megviselte, a kolozsváriak például egy hete csak román zenét hallgatnak. Mint mondja, a városban az első napokban mosoly nélkül járkáltak az emberek, nem volt kedvük dolgozni, beszél­getni, s kollégája még Nagy- Magyarországot is levette a kulcstartójáról. Az általa működtetett és szerkesztett portálon különbejáratú köz­véleménykutatást is végzett, mintegy kétszáz látogató bevonásával. A válaszolók többsége nagyon (35 százalék) vagy kevésbé csalódott (20 százalék), mintegy negyede gondolja úgy, hogy van élet a népszavazás után is, 16 száza­lék erre számított, s öt százalék szerint nincs mit kommentálni az eseményeken. (Forrás: almafa.ro) Mindezek ellenére lassan mindenki magához tér, s igazából a humorérzékük sem veszett egészen oda. Nemrég vállalkozó székelyek Anya­országi Alapot hoztak létre, melynek keretében gyűjtést szerveznek “a trianoni Ma­gyarországon rekedt, nemzeti öntudatukban önhibájukon kívül megrokkant érzelmi­erkölcsi fogyatékosok” meg­segítésére. András, ha meg­kapta volna a magyar állam­­polgárságot, minden évben egy hetet Magyarországon töltött volna, lehetőleg a Balatonnál. De hiszen ezt most is megte­heti, válaszolom. Erre csak mosolyog: egészen más, ha az ember haza megy vagy csak a szomszédba. A Szülőföld Pro­gram sem hozza különösebben lázba, tapasztalata szerint az eddigi támogatások többsége azoknak hozott hasznot, akik “közelebb ültek a tűzhöz”. így lesz ez most is, teszi hozzá. A népszavazás talán egyetlen pozitívuma, hogy olyanok is elkezdtek a politikával foglalkozni, akiket korábban ez nem érdekelt. Csíkszeredával ellentétben Kolozsváron inkább csak a múlt magyar. A város magyar lakosságának aránya már húsz százalék alá esett, s az utcán is főként az egyetemistáknak köszönhetően hallani magyar szót. Ezen az sem segít külö­nösen, hogy a Funar-korszak lassan leáldozóban, s az új, liberális polgármester, Emil Boc erejéből már arra is futotta, hogy a hírhedté vált nemzeti színű kukákat és padokat fokozatosan lecserélje. Ez utóbbiak ma már semleges színben, vörösben várják a sétálókat. A népszavazás kudarca értelemszerűen itt sem vetett nagy és látványos hullámokat. Az egyetemisták körében a reakció a pátosztól a cinizmusig ível, egyszerre cirkálnak a “Szívünkben nincs határ”-jellegű SMS-ek vagy csak némi pontosítás: az otta­niak nem hülyék, csak tájéko­zatlanok. Bőd Ágnes német szakon végzi a filozófiát, és határo­zottan elítéli a Székelyföldön lábra kapott hisztériát. “Tessék civilizáltan viselkedni, s méltósággal tudomásul venni a kudarcot”, mondja, vagy inkább üzeni haza. Az indu­latos “válaszlépések” csupán azt jelenthetik: semmivel sem vagyunk többek az ottaniaknál. Sokkal többet segíthet a józan­ság, a helyes helyzetfelmérés. “Ha nem kellek senkinek, itt az ideje, hogy tegyek valamit magamért” mondja, s úgy gondolja nem a bezárkózás, nem egy újfajta transzszilva­­nizmus lehet a megoldás a jelenlegi konfliktusra, hanem a felzárkózás. Csökkenteni kellene a mindenkori támo­gatások iránti függőséget, s lassan, de biztosan megala­pozni a saját egzisztenciánkat. A magyarországi erőforrások már teljesítették feladatukat a kilencvenes évek elején, amikor számtalan intézmény alapítását, felélesztését segítet­ték elő. Itt az idő, hogy ezen intézményeket végre önerőből működtessük, hiszen a kun­­csorgás nem csupán mega­lázó, hanem a talpra állást is késlelteti. A magyar állam­­polgárságot továbbtanulásra használta volna fel, hiszen így tandíjmentességet élvezhetett volna. Ferenczi Szilárd, törté­nelem szakos hallgató viszont úgy véli, segítségével könnyeb­ben vállalhatott volna munkát. “Elegem van már abból, hogy beáramló olcsó munkaerőnek neveznek. Bezzeg, ha Nyug­atról érkeznék, szakembernek hívnának” - teszi hozzá. Az eredmény nem lepte meg őket, számítottak rá. Viszont nem titkolják, rosszul­esett. Hiába kérdezem: ha számítottak rá, miért okozott csalódást? A dilemmát végül Elemér oldja fel hazafelé menet a mikrobuszban. “Egy idő után már sejtettem, hogy nincs Mikulás, és nincs angyal, amikor viszont rajtakaptam anyámat a karácsonyfa alatt, reggelig bömböltem. Pedig csak bólintanom kellett volna, hogy na ugye, megmondtam. De hát egy gyereknek nehéz az ilyesmit megmagyarázni.” Erdély, 2004. december The Most Beautiful Concert of the Season! The Strauss Symphony ojAmerica Klaus Arp, conductor (Vienna) Otoniel Gonzaga, tenor • Katarzyna Dondalska, soprano (Poland) with dancers from the Vienna Opera Ballet Two magnificent live performances! ! Six I j - \ j Hallotta már? \ ) \ . " Aki hallja adja át! ) j ehpmpfá Q>s/# ' MAGYAR HÁZBAN! * \Dec 31 -én 6:00 órától rM telepödij: $50.00 lelyfoglalás: *5* Adler Júlia (818) 783 7652 + Sziklai István (323) 874-8470 * Reksz Ilona (818) 906-7390 •h Magyar Ház (323) 734-1453 TÁ|s)C TOflWOU Helyet csak a 2004 December 15.-ig megváltott jegyek esetében tudunk biztosítani. A csekket kérjük a United Magyar House részére kiállítani és az alábbi címre elküldeni. _____1975 W.Washington BIvd.Los Angeles.CA 90018_______ Nincs több magyar katona Irakban Elhagyta Irakot hétfőn a Magyar Honvédség Szállító Zászlóaljának utolsó katonája - közölte a Honvédelmi Minisztérium (HM) Kommu­nikációs Igazgatósága “Ezzel a szállító zászlóalj személyi állományának, felszereléseinek és technikai eszközeinek a hadszíntérről való átcsoportosítása rendben, az előzetes terveknek megfelelően lezárult” - áll a HM közlemé­nyében. Mint olvasható, “a Magyar Honvédség idei legnagyobb manővere során a háromszáz katona - a menetoszlopok biztosítását is önál­lóan végrehajtva - mintegy 80 konténer felszerelési anyagot szállított magával 106 technikai eszközön az iraki A1 Hillah és Kuvait közötti 670 km-es úton baleset, vagy bármely rendkívüli esemény bekövet­kezése nélkül”. Jelenleg a katonák egy Kuvaitban lévő amerikai átmeneti bázi­son készletezik, csomagolják személyi felszerelésüket és készülnek a kivonás következő lépcsőjének végrehajtására, a hazautazásra. “A Magyar Honvédség Szállító Zászlóalj minden katonája hazaérkezik az ünnepekre, míg a járműveiket és a felszerelési eszközök egy részét jövő év elején szállítják haza” - áll a közleményben. Az első magyar katona 2003 júliusában érkezett meg az Irak középső részén, Babilon tartományban lévő A1 Hillahba. Az elmúlt másfél évben a Magyar Honvédség Szállító Zászlóalj mindösszesen 642 szállítási feladat során 50 ezer tonnányi árut - humanitárius segély, élelmezési, ruházati, erődítési anyagok - szállítva 2,5 millió kilométert tett meg - olvasható. “Az utolsó hadosztályérdekű szállítást december 15-én hajtották végre, 24 konténert szállítva Babilonból a hadosztály­parancsnokság új, Ad Diwanijah-i székhelyére. A költöztetés során a zászlóalj 511 konténert szállított, bennük 6250 tonnányi felszerelés­sel”. December 24,2004 ^^Wrrkl’s Greatest New Year’s Concert Sun. Jan. 2 • 2:30 pm Tues. Jan. 4 • 8:00 pm |J| mTTMSTIS§P Cerritos Center 213-365-3500 Ticket Office: 562-916-8500 k&b&V Groups of 10 or more save up to 25% in Cerritos ÉHES! [ Information 1.800.545.7807 • www.salutetovienna.coml ül Produced By Attila Glatz Concert Productions Inc. • Artists, venues 4 dates are subject to change without notice.___________ tozsa Peters m ■ v ■ (oktél /j ilöétel »i 'acsora választék: N + Töltött káposzta CJ ♦ Vadas - gombóccal Göngyölt csirkemell gomba mártással + Újévi Malac pecsenye (Kérjük megrendeléskor megjelölni) Gesztenye püré /kávé 'acsorához 2 személyre egy üveg bor jfélkor Törley pezsgös köszöntő ifél után korhely leves, virsli /

Next

/
Oldalképek
Tartalom