Amerikai Magyar Hírlap, 2003 (15. évfolyam, 4-49. szám)
2003-03-21 / 12. szám
JANCSÓ ZSUZSA JKunóvuL ük ucm m Szeretem Las Vegast. Tudom, ezzel nem mondok újat azoknak, akik ismernek, és akik rendszeresen olvassák lapunkat. Számtalanszor számoltam be a Fények Városának csillogó szépségéről, izgalmas vonzásáról, páratlanul luxuskivitelű szállodai szobáiról és lucullusi lakomáiról. Sőt, élményeimről már könyvet is írtam angol nyelven, amely rövidesen kiadásra kerül. Felmerült a kérdés: lehet-e minderről még újat mondani? A válasz: hát hogy ne lehetne? Különösen, ha olyan valakivel látogat el az ember, aki még sosem járt ott, és így új szemmel nézi az attrakciókat, mintha először látná. Utitársam ez alkalommal a kedves és szép Helena volt, aki az előző hétvégén tomboló sikert aratott opera- és operett előadóestjével a Csárdás étteremben, s most egy kis pihenésre és kikapcsolódásra velem tartott Vegasba. Az ő érdeklődési köre persze egészen más, mint az enyém. Bár csodálattal adózott a sok pénzt szeszélyesen ontó, de biztosan elnyelő masináknak, legszívesebben a fényes üzleteket, a hajszálvékony sarkú cipőket, a pompás ruhákat, a csillogó ékszereket, az illatos kozmetikákat nézegette. Érthető, hiszen egy operaénekesnőnek nemcsak a színpadon, de a magánéletben is mindig „ragyognia” kell. Ezenkívül még a show-müsorok, a revük érdekelték Helénát, de a jobb műsorokra több hónapra előre kell megvenni a jegyet, a mi utazásunk pedig pillanatnyi ötlet volt. így aztán beértük azzal, amit egy helyi „szakmabeli” barátunk javasolt. A Riviera Hotelben egy most kevéssé ismert, de nagy múltú színesbörű zenekar lépett fel színvonalas és megható műsorral. Megható? Ezt a szót ritkán használják show műsorral kapcsolatban, de itt helyénvaló. A szólisták között ott ült ugyanis egy idős, őszhajú fekete férfi. Igen, ült, legalábbis néha, ha elfáradt a lába, vagy csak nekidölt a háta mögé gondosan odakészített magas bárszéknek, mert súlyos betegségéből csak nemrég épült fel. Mégis, látszott rajta, hogy a társulatnak ő a lelke. />’// I. PfXK V/ ) 'S OKIGIXM. DRIFTERS Dr. Bill Pinkney alapító - és egyetlen ma is élő - tagja az 50 éve, 1953-ban létrejött „Original Drifters” együttesnek. A délkarolinai születésű muzsikus benne van a rock-zenészek Hírességek Csarnokában, a sportban is kitüntette magát, és a II. világháborúban elnöki dicséretet és ötcsillagos érdemrendet kapott bátorságáért. A műsort Peter Allman újságíró és előadóművész konferálta be, majd a szólisták egymás után mutatták be sajátos, eredeti tehetségüket. Köztük volt Pinkney fia is, aki ma a zenekart vezeti, a nézőtéren pedig ott ült a mama, aki gyakran bekiabált egy-egy biztató szót s láthatóan büszke volt szeretteire. Nem kellett sokáig kérlelni, hogy ő is énekeljen valamit. Nagy tapsot kapott az egész társaság. A legkedveltebb revü már hosszú ideje a Bellagioban a Cirque du Soleil „O” műsora. Erre sohasem lehet a helyszínen jegyet kapni, mindig telt ház van, és legendákat mesélnek róla. Amikor Celine Dion, a kanadai énekes sztár 2000 januárjában, egy nagy turné után 250 tagú „udvartartásával” Las Vegasba ment pihenni, ez a show annyira megtetszett neki, hogy maga is kedvet kapott valami hasonlóhoz. Nem ment gyorsan az előkészítés, de az álom mégis valóra vált: március 25-én indul Celine Dion önálló műsora „A New Day” címmel a Caesars Palace-ban, ahová az énekes sztár három éven át heti öt fellépésre leszerződött. A szervezés a férj, Rene Angeld mestermüve. Ö már régóta Dión menedzsere volt, amikor feleségül vette. Akkor 52 éves volt, Celine pedig 26. Később, amikor Rene beteg lett, Celine lemondott miatta a karrierjéről, hogy mellette lehessen, és gyermeket szülhessen neki (kisfiúk, Rene Charles most 2 éves). Évekig nem lépett fel nyilvánosan, és most egyszerre visszatér, nagyobb sztárként, mint valaha. Nem lesz könnyű dolga: ötven láb magasan, bekötözve, mint egy cirkuszi akrobata, fogja elénekelni műsorát, mert Las Vegasban minden a látványosság. A Caesars és több más hotel tulajdonosa, a Park Place Entertainment 95 millió dollárt költött a 4100 személyes Dionszínház felépítésére. A rendező, Franco Dragoné nevéhez fűződik a már említett Cirque du Soleil átütő sikere, és Steve Wynn 2005-ben megnyíló „La Reve”-jében is ő tervezi a vízi revüt. Dión számai közül hétben szerepel a „Lőve” (szerelem) szó. A március 25-én induló show első két hónapjára már minden jegy elkelt. (FOLYTATJUK) mm amerikai KHVPIIHIBiB Qj tyagyar Hírlap ÚTIPATIKA Itt a tavasz és a szép idő, könnyebben szánjuk rá magunkat az utazásra még ebben a szeptember 11 utáni világban is. Fontos azonban, hogy el ne felejtsünk semmi nélkülözhetetlen úti holmit magunkkal vinni. Mi az, amit semmiképpen sem szabad itthon hagyni? Kezdjük a lázmérővel és a lázcsillapítóval. Jó, ha kéznél van valamilyen jól bevált megfázás elleni gyógyszer, fájdalomcsillapító, hányinger és hasmenés elleni szer. Legyen nálunk ragtapasz, sebkenőcs, sebhintőpor, fertőtlenítőszappan. Ha „melegebb éghajlatra” utazunk, vigyünk magunkkal naptejet, leégés elleni készítményt. No és napszemüveget, sapkát, esetleg napernyőt. Ahol víz van, ott szúnyog is akad bőven, ezért fontos a csípésekre való kenőcs és szúnyogriasztó is. Ahol víz van, ott stég is, és majdnem biztosak lehetünk benne, hogy egy-egy szálkát ügyesen ki kell majd „halásznunk” gyerekünk talpából. Ilyenkor egy jó csipesz nélkülözhetetlen. (reméljük, hogy nem tekintendő „terrorista” eszköznek, amelyet könyörtelenül elkoboznak a biztonsági szervek, csakúgy mint a körömollót és a tompa végű gyümölcsvágó késeket...) Ételt idegenben ne az utcai árusoktól vegyünk, és mindent frissen sütve vagy alaposan megfőzve együnk. Gyakran mossunk kezet, és ne igyunk csapvizet. Aki érzékeny a mozgó járművekre, az menet közben ne járkáljon, autóban elöl üljön, és az utat nézze. Hajón a fedélzet középső része biztonságosabb, de a hullámokat nem ajánlatos figyelni. Celine Dion március 30-án ün- | nepli 35. születésnapját. A férje i egy 3 évre szóló, $50 milliós i szerződéssel lepte meg... Celine Dion a március 25-én nyíló "A New Day” (Egy új nap) próbáján a Caesars Palace-ban az ő számára épített 4100 személyes színházteremben. MESTER LÁSZLÓ Az Isten az embert individumoknak teremtette, különálló egyéniségeknek, akik csak általános külső tulajdonságokban* egyeznek, fajuk által rájuk erőszakolt vonásokban; hajlamaikat, természetüket, felfogásukat illetően azonban alapvetően különböznek. Szakemberek állítják, hogy nincs két azonos ujjlenyomat a Földön. És ez helyes is, hiszen pusztán a bűntény helyén hagyott ujjlenyomatok alapján kivégeztek már embereket. Végeredményben ugyanez vonatkozik a DNS (DNA) molekulára, amelynek bizonyító jellegét most kezdik elismerni világszerte. Természetesen vannak hasonló emberek, országoktól és fajoktól független, megközelítő típusok de közelebbi vizsgálat megállapítaná, milyen nagy a lényeges különbség közöttük. Országokon belül azonban megerősödhetnek bizonyos közös vonások, különösen olyan államokban, ahol viszonylagosan meg tudták őrizni a faji tisztaságot. Határozottan vannak német-, olasz-, francia típusok. Mit tagadjuk, a mi népünknek is van számos közös tulajdonsága. így például Magyarországon sohasem tudott hódítani a hitlerizmus, a maga sajátos külsőségeivel. Mondják persze, hogy voltak nálunk is a szolgai utánzást folytató epigonok, ez azonban csupán elszórt jelenség volt, akkor is, ha hatásában feltűnést keltett. A magyart nehezen lehetett volna rávenni külsőségeiben hatásos díszmenetelésekre, ahogy ez akkor a németekkel, ma az észak-koreaiakkal, közben pedig tökéletlen utánzatként az oroszokkal megtörtént. Aki Magyarországon katonai szolgálatot teljesített, meggyőződhetett róla, amikor fajtánk véréig berzenkedett az olyan megnyilvánulásoktól, amikor neki mint egyénnek valami nagy, közös ritmusban kellett volna feloldódnia. Most is jól emlékszem a kiképzés problémáira, amikor hiába igyekeztek a hortobágyi pásztorfiúba a "gleichschaltolás" külsőségeit beleverni. Amikor menetelni kellett, ahelyett hogy előírás szerint pontosan az előtte haladó nyomdokaiban lépdelt volna, ő egy féllépéssel "kilógott a sorból." Minden idegszála berzenkedett tőle, hogy ő valahonnan fentről egy ütemesen masírozó százlábú egyik lábának lássék. Az igazi német meg a hetedik mennyországban képzelte magát, ha ezt tehette. A fajtánknak ez a belső parancsa elsősorban természetesen az egyszerűbb embereknél érvényesült, az intelligensebb pontosan emelkedettségénél fogva igyekezett ezt legyőzni. Az igazság természetesen az, hogy az egyéniség megőrzése volt a természetes, hiszen éppen Mao Ce-tung állapította meg, hogy "virágozzék minden virág", ez azonban már feltétlenül elhajlás volt az utat kijelölők eredeti elgondolásától. Ha például a mai városokban hömpölygő járókelőket vesszük szemügyre, első pillanatban feltűnik a másság. Nincs két egyformán öltözködő, hasonló megjelenésű ember. Különösen a gyengébb nem ragaszkodik ahhoz, hogy alaposan kimerítse a szivárvány minden színét, a különlegességek szinte hihetetlen változataival. Hiszen egy nőt feltétlenül szívszélhüdés érne, ha egy másik nőt vele azonos színű-szabású ruhában pillantana meg. A történelem során tehát ösztönösen ragaszkodtunk a változásokhoz, a másiktól elkülönítő egyéni ízlés mutogatásával. A fejlődésben és kulturálódásban mégis eljött az az idő, amikor az azonos külső szükségszerűen kezdett tért hódítani. Egyidejű lehetett ez az izmusok megjelenésével. Korábban már betört azonos jelek, jelvények viselete, így elsősorban vallásos alapon a Dávid-csillag, vagy Krisztus keresztje. Ezek a jelvények azonban még áthidalták a ruházatban megnyilvánuló különbségeket. Lassan-lassan kezdett tért hódítani az azonos öltözet, hogy az egyének ezzel is demonstrálják összetartozásukat. így kaptak egységes képet a vallások papjai, kaftánokkal és reverendákkal. Később felmerült a szükséglet, hogy a közös hadsereg tagjai öltözetükkel is egyrészt elkülönüljenek a polgári egyénektől, másrészt pedig, hogy ezzel is demonstrálják összetartozásukat. A kialakuló hatalmak hamar felismerték ennek rendkívül eredményes lélektani hatását. Primitívebb korokban a harcosok polgári ruháikban indultak hadba és az összetartozás közös jelvények használatával fejezték ki. Később az általában viselt ruházattól eltérő színű és szabású ruhadarabokat kezdtek viselni. Talán a spártaiak voltak az elsők, akik vörös köpenyt öltöttek amikor háborúba mentek. A középkorban általában a nemesek tartottak fent hadsereget. A szolgák és zsoldosok uruk címerének színeit viselték polgári ruháikon. A nemesek viszont tetszés szerinti öltözetben vettek részt az összecsapásokban. Amikor az államok bevezették állandó hadseregek szervezését, szükségszerűen megjelent az egyenruha is. Ez annyira ment, hogy egyenruhák jogtalan viselését szigorúan megbüntették. Manapság a katonákon kívül egyenruhát viselnek a rendőrök, tűzoltók, postások, vasutasok, vám-, folyam-, pénzügy- és fogház-őrök. A mindennapi életben fogalom lett az egyenruha, az uniformis. Előkelőbb magániskolák, vallásos intézetek is kötelezővé tették az egyenruhát növendékeik részére. Eljutottunk tehát az egyéni különbségek terv- és célszerű áthidalásának korához, az uniformizáláshoz. Voltak, akik ilyen körülmények között is fel akartak tűnni jelvények tömegének kiaggatásával (Gőring, Tito). A minap az új háborús készülődések korában kezünkbe akadt egy újság-fénykép az iraki diktátorról és vezérkaráról. A mosolyt nem sikerült visszatartani. Szaddám Husszein minden katonai parancsnokának és miniszterének nemcsak az öltözete volt azonos (mint egykor a szovjet szürke zubbony), hanem a bajusza is. Ugyanolyan színű, ugyanolyan fazonú. Egyenbajusz. Bizonyára nem véletlen. Feltétel nélküli elkötelezettségüket akarják bizonyítani, vagy ez csupán nemzeti viselet? Láttunk már ilyet a mexikóiaknál is: bajuszka, fordított baseball-sapka. Egyensapka. Ezt is megértük.
