Amerikai Magyar Hírlap, 2003 (15. évfolyam, 4-49. szám)
2003-05-09 / 19. szám
A washingtoni magyar nagykövet a Duna televízióban Magyarországra látogatott Simonyi András. A diplomata április 30-án volt a Duna Televízió vendége, éppen azon a napon, amikor a parlamenti pártok frakciói arról szavaztak: magyar katonák részt vegyenek-e az iraki békefenntartásban. A nagykövet élő adásban válaszolgatott a műsorvezető, Szűcs Péter kérdéseire.- Mit vár Magyarországtól az Egyesült Államok?- A felkérés megérkezett a múlt hét végén. Az Egyesült Államok jelezte, hogy a koalíció részeként Magyarország is járuljon hozzá a stabilitás megteremtéséhez, mégpedig megfelelő erejű haderővel. A magyar kormány egy 300 fős, felfegyverzett erő kiküldésében gondolkodik, szerintem ez kitűnő bizonyítéka lenne annak, hogy Magyarország komolyan veszi ezeket a feladatokat.- Többen mondják azt, hogy szimbolikus jelentőségű lenne, hogyha 300 magyar katona kint részt venne az iraki békefenntartásban. Milyen feladatot szánnának nekik?- Jelen pillanatban folyik a haderő összeállítása. A nemzetközi hadosztályok keretében működne Magyarország. Azt, nogy konkrétan mit fognak csinálni a magyar katonák ez ugyanúgy nem eldöntött, mint a többi ország esetében sem. De elsősorban arról van szó, hogy a humanitárius segélyek célba juttatásában kellene segédkezni. Egyáltalán az nagyon fontos, hogy Irakban beinduljon a normális élet, hogy a demokratizálódáshoz meglegyenek a feltételek. A békefenntartó erőknek - hiszen erről van szó- ez a feladatuk.- Milyen az üzenete annak, hogyha Magyarország nem járul hozzá, hogy katonák vegyenek részt a békefenntartásban?- Ha megengedi én nem arról szeretnék spekulálni, hogy milyen hatása lenne annak, ha Magyarország nem venne részt, hiszen én úgy gondolom, hogy most a kommunikáció nagyon tisztességesen folyik. Szakértők között illetve a kormány és a pártok között nagyon intenzív a párbeszéd. Tehát én azt várom, hogy konszenzusra jutnak a pártok ebben az ügyben.- De lehet igen is, meg nem is a válasz.- Kezdjük azzal, hogy mi van akkor, ha igen. Magyarország akkor jelen van, Magyarország hosszú távon biztosítja a jelenlétét. A katonai erő az nemcsak katonai jelenlét, hanem egyszerűen Magyarország megmutatja magát Irakban. Egy prosperáló fejlődő Irakban, ahol nagyon sok beruházás lesz. Irak egy potenciálisan nagyon gazdag ország. Magyarország természetesen jobb feltételekkel indul a gazdasági versenyben is. Ha nem, akkor Magyarország kivonja magát azon országok köréből, amelyek nagy számban vesznek részt ebben a koalícióban. A legtöbb ország már felajánlott csapatokat és kell mondanom, hogy a környező országok közül tulajdonképpen mindegyik felajánlott kisebb-nagyobb kontingenseket. Románia, Szlovákia, Csehország, Lengyelország. Nyugat-Európából a hollandok, a dánok, az olaszok. Tehát én nagyon nem szeretném, hogy Magyarország, amelyik nagyon határozottan bizonyított korábban is ezekben az akcióban, nemet mondana. Boszniában nagyon jól szerepelt, Koszovóban nagyon jól szerepelt, illetve egyértelművé tette azt, hogy valamilyen módon rendszerváltást kell elérni Irakban. A koalíció tagjaként szerintem meg kellene ragadnunk ezt a lehetőséget.- Ugye azt mondta, hogy ha pozitív lesz a döntés, már olyan értelemben, hogy magyar katonák is részt vehetnek a békefenntartásban, akkor az bizonyos értelemben gazdasági lehetőségekhez is juttathatja Magyarországot. Politikai értelemben az igen és a nem mit jelenthet ? Mert ugye ez is nagyon fontos kérdés.- Én úgy gondolom, hogy az igen mutatja azt, hogy Magyarország valóban súlyának megfelelően, intenzíven akar részt venni a nemzetközi békefenntartási feladatokban. Mégpedig azon országokkal közösen, amelyek gerincét képezik az Észak-Atlanti Szövetségnek és az Európai Uniónak is. Magyarországot az Egyesült Államokban egy nagyon határozott, egyértelmű szövetségesnek tartják, amelyik Európai Uniós tagként is fontosnak tartja a transzatlanti együttműködést. Ha nem, akkor Magyarország sok lehetőségtől esik el. Én nem akarok, még egyszer hangsúlyozom, nem szeretnék spekulálni, maradjon ennek elemezése arra az esetre, ha nem sikerül a konszenzusteremtés.- Ha már említette, a gazdaságot azért egy picit térjünk vissza erre. Az látluitó, hogy versenyfutás kezdődik az újjáépítésért Irakba, legaüíbbis a részvételből mindenképpen. Ebből mit kapital Magyarország? Sokan mondják azt, pici ország vagyunk, nem rendelkezünk olyan gazdasági potenciállal, mint mondjuk a többi nagyobb ország vagy nagyhatalom. Mit eredményezhet ez Magyarországnak gazdasági értelemben?- Magyarország korábban jelezte, hogy érdekelt az iraki rendszerváltásban és abban, hogy egy demokratikus ország alakuljon ki. Ezért is volt nagy jelentősége annak, hogy az iraki civilek képzése Magyarországon megtörtént. Ezek a civilek fontos szerepet játszanak jelen pillanatban a rekonstrukcióban. A magyar vállalatok mögött ott van egy igen intenzív ínagyar jelenlét akkor Irakban. És ez a vállalatok esélyeit is javítja. Nem úgy kell elképzelni, hogy aki több katonát ad, az azonnal több üzlethez jut. Az jut több üzlethez, amely országoknak a vállalatai határozottabban, aktívabban vesznek részt ebben a versenyben. Ez egyben felhívás is a magyar cégek felé, hogy ne tétovázzanak. Jelezzék azt, hogy milyen lehetőségeik vannak, milyen képességeik vannak, milyen ismereteik vannak a Közel-Keleten, Irakban, és igenis ezen a struktúrán keresztül, ugye mert a katonai jelenlét egyben azt is jelenti, hogy a jelenleg létrejövő átmeneti adminisztrációhoz közvetlenül tudunk csatlakozni, hogy ennek kapcsán a magyar vállalatok legyenek aktívan és próbálják meg kihozni ebből a maximumot. Nem lehet arra várni, hogy más elintézi helyettük. Verseny lesz.- Ebben a versenyben reális esélye van annak, hogy mondjuk magyar vállalatok tényleg komolyan részt tudnak venni bizonyos értelemben az újjáépítésben?- Abszolút. Megnéztem a vállalati listát, amit egyébként többek között mi is, tehát a washingtoni nagykövetség is átadott az Egyesült Államok kormányának. Sok olyan vállalat van, amelyik éppen infrastruktúra-építésben, vízhálózat rendbehozatalában, elektromos hálózat rendbehozatalában szerepelhet jól, helyi ismereteik vannak, és pont erre van most szükség. Nagyon sok, nagyon nagy volumenű beruházások vannak. Éppen az infrastruktúra területén, én úgy gondolom, hogy a magyar vállalatoknak az esélyei igen jók.- Többen mondják azt, nyilván ön is olvasott ilyen publicisztikát, hogy a közvélemény számára is mondjuk bizonytalan, vagy legalábbis nem teljesen egyértelmű, hogy az Egyesült Államok milyen jogalappal indította az akciót. Ebben is ugye vita volt az utóbbi hetekben, hónapokban, ezt nem is nagyon kell részletezzem. Azután, hogy az Egyesült Államok megkeresett más országokat, hogy vegyenek részt a békefenntartásban, nos, egyes vélemények szerint ezzel szeretné utóbb legitimizálni az akciót, amit Irak ellen indított. Erről mi a vélemény kint az Egyesült Államokban?- Nem hiszem, hogy erről van szó. Arról van szó, hogy nagyon fontos, hogy az iraki közvélemény előtt is nyilvánvalóvá váljon, hogy az Egyesült Államok nem akaija egyedül irányítani ezt az akciót. Nem akar egyedül Irakban lenni. Ennek fontos, igen nagy üzenetjellege van. Az egy más kérdés, hogy teljesen világos, hogy az Egyesült Államok haderejének szervezettsége, technikai felszereltsége nélkül ebből az akcióból nem sok lenne. Emlékeztetni szeretnék arra, emlékezzen vissza, hogy Boszniában is akkor indult meg egy tisztességes békefenntartás, amikor az Egyesült Államok is azt mondta, hogy jelen lesz. Koszovóban rendkívül fontos, hogy az USA így vagy úgy, de jelen van. Én úgy gondolom, hogy ez természetes, hogy az Egyesült Államok képezi a gerincét ennek az akciónak is. A békefenntartás, a stabilizációs időszakban is.- Kétkedők azt mondják, hogy erre ott lenne az ENSZ, aki ebben egy erős állásfoglalással, nagyobb legitimációt adhatna annak, hogy a békefenntartók részt vegyenek ebben, bármelyik ország részéről, most eltekintve Magyarországtól. v- Meggyőződésem, hogy az Egyesült Nemzetek Szervezetének lesz szerepe. Emlékeztetni szeretném önt arra, hogy mi nagyon szerettük volna, hogyha az iraki rendszerváltást Irak fegyvermentesítését, tömegpusztító fegyverektől való megszabadítását az Egyesült Nemzetek Szervezetén keresztül tudtuk volna megoldani. Ez nem sikerült. Az okok egyébként szerintem a magyar közvélemény számára nagyon is ismertek. De jelen pillanatban úgy gondolom, hogy nagyon sürget az idő. Tehát nagyon fontos az, hogy ne legyen tétovázás abban, hogy stabilitást akarunk. És ezért nagyon fontos az, hogy rögtön történjenek meg ezek a lépések. És ezért is fontos az, hogy Magyarország is, persze betartva a magyar alkotmányos rendet, minél előbb döntést hozzon ebben a kérdésben.- Az ENSZ-nek a szerepe nyilván előbb-utóbb felvetődik. A diplomáciai tárgyalásokon, gondolhatok itt Schröder, illetve Tony Blair találkozójára, Chirac illetve Tony Blair megbeszélésére, vagy éppen Schröder-Putyin és Chirac közös nyilatkozatára, különböző fogalmakat használnak az ENSZ szerepére. Van aki azt mondja, fontos, elsődleges, elsőrangú. Kint az Egyesült Államokban milyen vélemények láttak ezzel kapcsolatban napvilágot? Az ottani álláspontok szerint az ENSZ-nek ebben a kérdésben milyen szerepet kell majd betöltenie? Valóban nincs még teljesen konszenzus és valóban vita folyik. Nagyon fontosnak tartom azt, amit ön mondott, hogy valóban rendkívül intenzív a kommunikáció az Egyesült Államok és Franciaország, Egyesült Államok- Németország, Nagy-Britannia, Francia- és Németország között. El kell oszlatni bizonyos téves nézeteket, hogy itt valami katasztrofális szakadás történt Európa és Amerika között. Ez nincs így, az Egyesült Államoknak az az érdeke, hogy Európa szövetségeseivel, nagyszövetségesekkel, kisszövetségesekkel egyaránt szoros legyen az együttműködés.- Igen csak erre lehetne azt mondani, hogy Colin Powell az egyik televíziós interjújában, amikor megkérdezték tőle, hogy a francia ellenzésnek lehetnek-e következményei, akkor ő azt mondta, hogy igen. Nem mondott többet, de azért ez egy elég kemény egyszavas válasz.- Én ezt nem szeretném kommentálni.- Arról is hallhattunk, most egy másik témára evezve, hogy nagykövet csere lesz Budapesten az Egyesült Államok részéről. Mit lehet tudni ennek a részleteiről?- Én természetesen tudok néhány részleteit, amit most nem mondhatok el. Azt viszont meg tudom erősíteni, hogy az Egyesült Államok tervez ilyesmit. Á nagykövet Nancy Goodmann Brinker, akivel nekem egyébként kitűnő az együttműködésem, és nagyon sokat tett az amerikai magyar kapcsolatokért, valóban készül visszatérni az Egyesült Államokba, és helyére - hozzá hasonlóan - egy politikai kinevezett kerülne. Szeretném hangsúlyozni, hogy az a tény, hogy politikai kinevezettet készülnek ide akkreditálni, ez Magyarország súlyát, az Egyesült Államok figyelmét jelenti.- Ez fontos?- Nagyon fontos. Kitűnő karrierdiplomaták és karrier nagykövetek vannak az Egyesült Államokban. Politikai kinevezettnek talán van egy kis pluszuk, gyakrabban tudják felemelni azt a bizonyos fekete telefont, amely közvetlen kapcsolatot jelent az Egyesült Államok legfelsőbb vezetéséhez, és ez esetenként nagyon fontos lehet.- Ugye azt tudjuk, hogy Nancy Goodmann Brinker is úgymond közel áll a Bush-családhoz. Ugye a leendő jelölt is, sajtóinformációk szerint rokoni kapcsolatban áll a famíliával. Ez azt jelenti, hogy Budapest valamiért imgyon fontos az Egyesült Államok számira. Ugye a korábbi nagykövetnek is nagyon jó kapcsolatai voltak még az előző, Clinton-éráva. Mi lehet ennek az oka ? Ez egy pici ország Európában, pici közepes ország, elnézést a szóhasználatért, de az unióban mi annak számítunk. De a világot tekintve, nyilván a kisebb országok közé tartozunk ugyan, de ide olyan emberek kerülnek nagyköveti posztra, akik a kormányzattal szoros kapcsolatban állnak.- Az Egyesült Államokban nem a fizikai méret szerint osztályozzák az országokat. Annak alapján rangsorolnak, hogy egyes országok a világ nagy problémáinak megoldása szempontjából az élvonalban helyezkednek el, vagy nem. Oda akarnak tartozni, vagy nem. Magyarországgal kapcsolatban nagyon határozottan az a vélemény, hogy egy dinamikusan fejlődő, izgalmas ország, rendkívül innovatív lakossággal, rendkívül sok tudóssal. Ebből a szempontból Magyarország értéke, hogy úgymond nagyobb mint mondjuk a fizikai mérete, bár nagyon óvatosnak kell lennünk. Mi akkorák vagyunk, amekkorák vagyunk. Ne essünk túlzásokba, de azt azért meg tudom erősíteni, hogy soha még akkora figyelem Magyarország felé nem irányult az Egyesült Államok részéről, mint éppen most. És soha akkora tisztelete, becsülete Magyarországnak nem volt az Egyesült Államokban, mint éppen manapság.- Nagykövet úr köszönöm, hogy rendelkezésünkre állt.- Én köszönöm. AMERIKAI llfagya r Hírlap ©May 9, 2003
