Amerikai Magyar Hírlap, 2002 (14. évfolyam, 4-45. szám)
2002-01-25 / 4. szám
JANCSÓ ZSUZSA képes beszámolója: Kossuth Lajosra emlékeztünk Dr. JESZENSZKY GÉZA LOS ANGELESBEN A Magyar Köztársaság Los Angeles-i Főkonzulátusának rendezésében szombat délután a magyar közösség koszorúzási ünnepséget tartott az Exposition Parkban lévő Kossuth szobornál annak emlékére, hogy Kossuth Lajos 150 éve tette meg kiemelkedő sikerű amerikai útját. A "véletlen" - vagy a jó szervezés - úgy hozta, hogy ez alkalomból találkozhattunk dr. Jeszenszky Géza nagykövettel - ő volt a koszorúzás ünnepi szónoka - és a városunkban tartózkodó többi konzullal, akik kétnapos konferencián vettek részt. A Kossuth szobornál: Kerék-Bárczy Szabolcs fökonzul, Haller Éva és dr. Jeszenszky Géza nagykövet a koszorúzás után Az est folyamán a főkonzuli rezidencián folytatódott a találkozó, ahol Kerék-Bárczy Szabolcs főkonzul angol és magyar nyelven köszöntötte az egybegyűlteket (ismét megcsodálhattuk könnyed váltásait a két nyelv között) és bemutatta a jelenlévő illusztris vendégeket. Jeszenszky Gézát természetesen már régi jóbarátként fogadtuk, hiszen a rendszerváltás és az Antall-kormány beiktatása óta eltelt évtizedben rendszeresen járt itt úgy hivatalos, mint baráti látogatásokon. Szablya Ilona Seattle-i és Voisin Éva San Francisco-i tiszteletbeli konzulok úgyszintén visszatérő jóbarátok. Először találkoztunk viszont dr. Molnár László New York-i főkonzullal, akinek a magyarságért folytatott munkájáról már eddig is sok szépet hallottunk, most pedig átveszi majd a távozó ENSZr-nagykövet, Erdős André posztját is. Minden kulturális vagy más jelentős eseményről szóló beszámolóban ott találjuk a nevét. Ugyancsak először szoríthattunk kezet ifjabb Koszorús Ferenccel, aki Washingtonból érkezett hozzánk. Róla és hasonló nevű édesapjáról, aki a háború alatt rengeteg zsidó életét mentette meg, lapunk New York-i tudósítója, Fercsey János az évek során számos alkalommal írt, így ismeretlenül is régi ismerősnek éreztük. Ifj. Megyesi Jenő tb. konzul Denverből, Bartsh Miklós Sacramentóból jött, ahol a kormányzó mellett dolgozik; Zsámboki Gábor a turizmus fellendítésén fáradozik, míg az üzleti kapcsolatokkal foglalkozó Porkoláb Gyöngyi, Bodor Edit és két amerikai vendég szintén bemutatásra került. Megyesi Jenő, Kerék-Bárczy Szabolcs, Szablya Ilona, dr. Molnár László, Voisin Éva, dr. Jeszenszky Géza, Galántai Ambrus Dr. Jeszenszky Géza nagykövet beszédét az "1848, te csillag" verssorral vezette be, mert ez az a jelkép, amellyel a magyarság leginkább azonosulni tud. Elmondta, hogy a Kiegyezés idején több "48-as" államférfi visszatért a közéletbe (pl. Eötvös újra miniszter lett), Kossuth Lajos azonban nem tudott azonosulni a Kiegyezéssel, ezért maradt mindvégig száműzetésben, távol hazájától, s közben öregbítette Magyarország hírnevét a világban. Hogy Kossuth számunkra nemzeti hős volt és maradt, az teljesen érthető, de vajon mi késztette az amerikaiakat arra, hogy hősként fogadják és látogatása során mindenütt hatalmas, lelkes tömegek vegyék körül? A nagykövet szerint, aki köztudottan történész professzor is, ennek két fő oka volt. Az egyik az, hogy nem "kéregetni" jött, mint annyi más, fő célja nem a "fundraising” (folytatás a 7. oldalon) Hazaérkezett a Szent Gellértereklye Pénteken érkezett meg repülőgéppel Milánóból Budapestre Szent Gellért csontereklyéje, amely ajándékozás révén került a muránót San Donato-bazilikából a magyar fővárosba. A két darabból álló ereklyét Osztie Zoltán, Belvárosi Főplébánia plébánosának kezdeményezésére szállították vissza magyar földre. A Budapest-Belvárosi Főplébánia templomában volt ugyanis Szent Gellért első sírhelye. Szent Gellért földi maradványait a főplébánia Március 15. téri templomában helyezték el. Osztie tájékoztatása szerint a templomban húsvét előtt, a virágvasámap előtti szombaton szentelik fel az új kegyoltárt, s a híveknek akkor mutatják be az ereklyét. A 980 táján velencei előkelő család sarjaként született Szent Gellért 1016-ban érkezett miszszionáriusként Magyarországra, ahol István király rábízta fia, lm-re herceg nevelését. A hittérítő később Csanád püspöke lett. 1046-ban lelte halálát, amikor a pogányok letaszították őt a mai Gellért-hegyről. Szent Gellért földi maradványait később átvitték Csanádra, s ezt követően került a muránói San Donato-bazilikába. Osztie Zoltán tavaly kereste meg a muránói plébániát az ereklye hazahozatala érdekében. Miután ez ügyben Paskai László bíboros, prímás, esztergombudapesti érsek is kedvezően foglalt állást, felvette a kapcsolatot a muránói plébánossal, s ennek eredményeként kerülhetett Budapestre a Szent Gellértereklye. Bartsch Miklós Sacramentoból, Jancsó Gyulával Tóth Anikó népdalokat énekelt tiszta csengő hangon Az én könyveim Amikor a világ távoli részeiből érkező hírek és a sokszor igen aggasztó események kellően felkavartak, beveszem magam a szobámba, szeretett könyveim közé és perceken belül megnyugszom. A könyvekből, amelyek körülvesznek, bíztatás, bölcsesség és bizalom sugárzik. Egyszerre megnyugtató harmónia vesz körül. Ha körülnézek, hat polcon sorakozó sok-sok könyvből sugárzik ez a földönkívüli erő. Hogyan is született ez a nagyon kedves könyvtár? A gazda maga is földönfutó lett élete közepén. Amikor menekülni kellett, a legszükségesebbeket lehetett csak összecsomagolni, arra gondolva, hogy mindez nem lehet több, mint amit elbír két emberi kar. Némi élelem és ruhanemű, főleg a hideg ellen. Könyvnek nem sok hely jutott. Évtizedeken át a könyvtár mégis összeállóit. Isteni csoda? Az. Visszagondolva a család részére az új élet megteremtésének válságos napjaira, csakis földöntúli kegyelemmel lehet magyarázatot találni ennek a jelentős értéknek lassú egymásra rakodására. Kétségtelen, időnként meg kellett kapni a kellő sugallatot: mit venni és hogyan, a leggazdaságosabban és főleg okosan. Most, amikor a kis könyvtár együtt van, nyilvánvalóvá vált, hogy ezt nem lehetett megvalósítani csupán emberi erővel, külső segítség nélkül. Másképpen nem lehet megmagyarázni, miért van itt együtt minden kötet, amire szükség van és szükség lehet. Nincs egyetlen felesleges példány sem. Ezért is született meg az elv, hogy könyv csak holttestemen át távozhat innen. Ebből következik, hogy halálom után közkincs lehet és jobb is, ha az lesz. Már írtam arról, hogy különleges becsben tartom Petőfi és Ady összes költeményének "filléres" kiadását. Petőfit második, Adyt negyedikes gimnazista koromban vásároltam összegyűjtött zsebpénzemből. Ezt a két könyvet nyomatékos kérésemre menekülésünk után rokonok jutatták el hozzám. Rendkívüli módon hiányoznak elmúlt iíjúságom emlékezetes olvasmányainak patinás kiadásai: Robinson, a Verne-kötetek, valamint A Mars-bolygó fogja című ifjúsági regény, amely elindította képzeletemet a világűrben. Még ma is emlékszem, hogy ez a könyv Tycho Brahe dán csillagász alakjának bekapcsolásával az írói képzelet fantasztikus világával egészítette ki a valóságot. Életem első könyvei közül nagyon hiányzik még két fiktív dél-amerikai útleírás: Az inkák smaragdja és A vörös gyémánt. Ha otthon maradunk, ez a két kis kötet szerényen ott lapulna valamelyik polc végében, igaz, hogy könyvtáram szegényebb lenne és távolról sem olyan világot átfogó, mint a jelenlegi. Könyveim körülbelül egytizede magyar nyelvű, részben otthoni, részben nyugati kiadásúak. Ezek a szerzők által személyesen dedikálva. Külön értékelem a Gy. Szabó Béla neves erdélyi fametsző művész életét és műveit feldolgozó könyvet (Mutádin Jenő munkája); a kötetet maga Gy. Szabó Béla dedikálta Kolozsváron, 1982. augusztus 27-én. Nem sok olyan verseskötet jelent meg az emigrációban, ami nem sorakozik szobám polcain, személyes ajánlásokkal, Kerecsendi Kiss Mártontól Tollas Tiborig. A szerzők nagy része örökre elment. Van néhány ritkaságszámba menő magyar kiadvány, így a Krisztus követéséről szóló Kempis Tamás-írás, ezúttal Jáky Ferencz fordításában* 1888-as kiadás. A Margalits-féle Magyar Közmondások és Közmondásszerű Szólások 1896-os kiadása. Mint értesültem, ez egészen ritka példány. Az elmúlt években számtalanszor volt nagy segítségemre. Őrzöm az Arany-balladák és Az ember tragédiája számozott albumait. A Bibliotheca Corviniana színes reprezentatív kiadványát. Az angol nyelvű ritkaságok között feltétlenül meg kell említenem a chicago-i People’s Publishing Company 600 oldalas enciklopédia-kötetét, The World’s Greatest Nations címmel, amely 1888-ban a korabeli metszetekkel gazdagon illusztrálva, 23 nagy oldalt szentelt Magyarországnak és Ausztriának. Van egy verseskötet is, William Cullen Bryant költeményei, 1893-as kiadás. Ez a dzsentleman politikával is foglalkozott. Kezdetben demokrata volt, majd az amerikai republikánus párt egyik megalapítója. A huszadik század második felének jelentős angolnyelvű kiadásai megtalálhatók ezeken a polcokon, feltéve, ha nem regények vagy az irodalom egyéb szórakoztató kiadványai. Amikor ezeket a köteteket annakidején egyenként megvettem, vagy megrendeltem, szinte öntudatlanul is az úgynevezett referenciakönyveket részesítettem előnyben. így több évtizedes szorgalmas gyűjtéssel sikerült elérnem, hogy olyan kerek kis könyvtár tulajdonosa lettem, ahol úgyszólván minden kérdésemre és kételyemre feleletet tudok kapni. Bár új problémák hetenként merülnek fel, eddig egyszer sem fordult elő, hogy valamelyik városi könyvtár az enyémnél sokkal gazdagabb anyagához kényszerüljek fordulni. Valami megmagyarázhatatlan kapcsolatot érzek a polcokon elhelyezett minden kötettel. Katalógust sohasem állítottam össze, nem alkalmaztam ostoba abc-sorrendet sem, mégis pontosan tudom, hogy hol kell feleletemre a kérdést megtalálnom. Igaz, az 1994-es földrengés minden polcot leborogatott és a földön olyan magasan álltak az összekeveredett kötetek, hogy az ajtót sem sikerült kinyitni. Egyenként kellett eltávolítani az akadályokat és hetekig tartott, míg a durván össze-vissza szórt könyveket egyenként a helyére tudtam rakni. A rend azóta is háborítatlan - a következő földrengésig. A harmónia újra uralkodik, nemcsak a kötetek között, hanem a minden egyes könyvre vonatkozó személyes kapcsolatban is. Ebben a körben jól érzem magam, maradéktalanul biztonságban. Tudom, hogy jószándékú barátok között vagyok, akikre mindig számíthatok. Akik sohasem fognak elárulni. Nagy dolog ez a mai világban. MESTER LÁSZLÓ BPH| AMERIKAI ] Magyar Hírlap