Amerikai Magyar Hírlap, 2002 (14. évfolyam, 4-45. szám)
2002-10-25 / 41. szám
Kertész Nobel-díja külföldi értékelések tükrében Jeszenszky Géza volt külügyminiszter és washingtoni nagykövet összeállítása Ritkán tapasztalható egyöntetűséggel helyeslik a német sajtóban Kertész Imre irodalmi Nobel-díját. A Frankfurter Rundschau így méltatja az írót: szűk értelemben Kertész Imre az első holokauszt-túlélő, akit a legtekintélyesebb irodalmi díjjal tüntettek ki. Azt, hogy most Kertészt irodalmi Nobel-díjjal tüntetik ki, annak jeleként lehet értékelni, hogy Európa egységét nemcsak a politikai és a gazdasági racionalitás következményének fogják fel, hanem szellemi vállalkozásként is. Az intellektuális antennákat 13 évvel a fordulat után végre ismét keleti irányba fordítják - írja a Die Welt. Ragyognak az arcok Kertész Imre németországi kiadóinál. Kettő is van: a Rowohlt, amely régebben adta ki műveit, és a Suhrkamp, ahová Kertész Imre két évvel ezelőtt átpártolt. A frankfurti könyvvásár Rowohlt- és Suhrkamp standján a stockholmi bejelentést meghallván egymás nyakába ugrottak a munkatársak, majd a raktárba rohantak, hogy a gondosan előkészített köteteket kirakják a polcokra. Kertészt nem Frankfurtban érte a stockholmi bejelentés, hanem Berlinben, ahol jövő nyárig ösztöndíjas. Az őt vendégül látó intézmény, a Wissenschaftskolleg berlin-grunewaldi villáját újságírók, forgatócsoportok rohamozzák, a vezetés kénytelen turnusokba beosztani a bejutni kívánókat. Kertész angyali türelemmel válaszol minden kérdésre, minden interjúigényt kielégít, ha nem is azonnal. A holokauszt egyik túlélője mindenki rendelkezésére áll, mottója: Mi vagyunk az utolsók, kérdezzetek bennünket. Igen Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Kedves Honfitársaim! Emlékezzünk! Emlékezzünk azokra, akik szabadságot, nemzeti függetlenséget akartak, akik ezt meg is fogalmazták, s akik, amikor más lehetőséget nem láttak, harcolni is készek voltak ezekért az eszmékért. Emlékezzünk hőseinkre: a diktatúra és a terror áldozataira. A pesti srácokra, akik a veszéllyel mit sem törődve küzdöttek, Budapest és a vidék lakosságára, akik egy emberként vették ki részüket a forradalomból és a szabadságharcból. Emlékezzünk a józanságra és a jó szívre, amely a politikusok tekintélyes részéből is előhívta a nemzeti érzést és az egyetemes erkölcsi értékek parancsát, és így a forradalom mellé tudtak állni. 1956 nem egyszeri fellángolás volt a magyar történelemben. Hosszú évszázadokon keresztül mindig képesek voltunk bizonyítani, hogy érettek vagyunk a szabadságra és a nemzeti szuverenitásra. Az érettség a szándékban, a szellem alkotásaiban, a vezérlő egyéniségekben és a hitben ölt testet. Hazánk huszadik századi történelmében is több ilyen fellángolás volt: a második világháború után csak idegen fegyverek akadályozhatták meg a nyugati típusú demokrácia kialakulását, és 1956-ban is csupán a szovjet tankok fojthatták vérbe a nemzeti felkelést. Ezek a lángok ellobbantak, de parázsként tovább izzottak, és 1990-ben im-Az orosz sajtó kiemelt hírként kezeli Kertész Imre irodalmi Nobel-díját. A Kommerszant Daily című napilap emlékeztetett arra, hogy a PEN-klub egyik moszkvai konferenciáján az ugyancsak Nobel-díjas német Günter Grass a gulágok, az orosz munkatáborok szörnyűségeit bemutató Alekszandr Szolzsenyicinhez hasonlította Kertész Imrét. A Rosszijszkaja Gazeta című orosz kormánylap nagy meglepetésnek nevezte a Nobel-díj bizottság döntését: Kertész Imre nevét - szerinte - a világ irodalombarátai csak az elmúlt tíz évben ismerték meg. A cikk szerint Magyarországon sokáig hűvösen fogadták műveit, a diktatúra minden megjelenési formája ellen tiltakozó írót nem szerette a hatalom a szocializmus időszakában. A Izvesztyija moszkvai napilap nem tartja igazán meggyőzőnek Kertész Imre irodalmi Nobeldíját. A magyar író rangos kitüntetésének hírét így kommentálta pénteki számában: “Magyarországot már régóta ki kellett volna tűn tetni egy irodalmi Nobel-díjjal. Az esélyesek listáját azonban magasan Esterházy Péter író vezette. Kertész Imre senkinek sem ötlött volna az eszébe, mégis éppen ő lett az új irodalmi Nobel-díjas.” A Németországban élő, 73 éves Kertészt aligha lehetne nagy írónak nevezni. Kitüntetését bizonyára mindenekelőtt tragikus sorsa miatt kapta... A Nobel-díjat odaítélő bizottság legutóbbi döntése világos sikere már újult erővel és visszafordíthatatlanul fejezhettük ki sok évtizedes szándékunkat: Magyarország független, szabad, demokratikus állammá vált! Szent István erős, a szomszédokkal együttműködő, mély hitre épülő európai államot álmodott a Kárpát-medencében. Ebben a szellemben adott útravalót fiának, s ez a gondolkodásmód volt meghatározó az utána következő nemzedékeknél is. Egy nemzet, az ugyanazon sorsközösséget vallók tartása a lélek gyökereiből táplálkozik, a jó iránti igényből, a szépre való törekvésből. Mert jól tudjuk, hogyha engedjük, hogy a külső környezet szétroncsolja a belső tartást és integritást, akkor szétbomlik a szervezet, míg ha ellenállunk a rossznak, akkor, és csakis akkor válhatunk alkotókká, építő közösséggé. Ezért a belső tartást erősítő eszmék, mint ahogy a hit is, egyetemleges, nem politikához vagy más társadalmi vagy tudományos irányzathoz kötődik, hanem az emberhez, mint olyanhoz. 1956 őszén meghatóan egységes volt Magyarország. De a világ is figyelt, és felismerte a harc értelmét. Az ember ismerte fel az ember harcát a jóért, s ez akkor is igaz, ha a politika másképp viselkedett is. Bármennyire is furcsa vagy fájdalmas, a meszszi jövőbe kell néznünk, ha emlékezni akarunk a múltra. Mert a múlt értelme a jövő. Hölgyeim és Uraim! még a tárgyszerű, nem képzelet szülte prózának. A La Libre Belgique, mérsékelten konzervatív beállítottságú belga napilap emlékeztet arra, hogy a mostani, legmagasabb kitüntetés előtt Kertész az utóbbi években már több irodalmi díjat kapott, köztük 2000-ben a Welt- Literaturpreist. A lap idézi a tekintélyes Frankfurter Allgemeine Zeitungban az íróról nemrég közölt portrét, amely szerint Kertész tekintélye “jól illik ahhoz a filozofikus energiához, amellyel a létezés kérdéseit megközelíti. A századnak azok közé az írói közé tartozik, akik visszaadták az elbeszélés komolyságát. Történetei nem tartanak igényt a költői könnyedségre. Tisztában van az olyan elbeszélések ' súlyával, amelyek nem fordulnak el az élettől, hanem előtte járnak, az intellektuális nyugtalanság és feszültség útjait követve. Lankadatlan gondolati munkájának horizontját a megsemmisítő tábor szörnyű élménye adja.” A lengyel sajtó nagy terjedelemben, vezető hírekben számolt be arról, hogy Kertész Imre a magyar írók közül elsőként megkapta az irodalmi Nobel-díjat. A konzervatív Rzeczpospolita kommentárja szerint a svéd Királyi Akadémia ezúttal jól döntött, akárcsak akkor, amikor Alekszandr Szolzsenyicinnek vagy Günter Grassnak ítélte a díjat. Kertész Nobel-díja azt bizonyítja, hogy a holokauszt témája nincs még kimerítve. A Emlékezzünk, hogy emlékeztetni és figyelmeztetni tudjunk! Emlékeztetni arra, hogy egyáltalán mi is történt, hogy ebből tanulni tudjunk. Emlékeztetni az előzményekre és a következményekre, mert különbséget kell tenni jó és rossz között. Figyelmeztetnünk kell egymást nap mint nap arra, hogy igenis van éles határvonal jó és rossz, erkölcsös és erkölcstelen között. Ez egyben a mának szóló üzenet, s a jövőbe mutató tanulság. De emlékeztetni kell magunkat arra is, hogy az ordas szándékokkal mindig szemben áll a jószándék! Egy életet ketrecbe záró, megkötöző vagy kioltó tett nem pusztítja el az Eletet magát. Gyarlók vagyunk, ezért újra és újra elkövetjük ugyanazokat a hibákat és bűnöket. De gondolkodó emberek és érző lelkek is vagyunk, ezért mindig jóvá teszszük korábbi cselekedeteinket. Ez a kissé filozofikus gondolat mégis nagyon is hétköznapi, mert egyszerű és örök emberi törvényszerűségről szól. Emlékezzünk és emlékeztessünk arra, hogy a remény, a derű és a hit is a forradalmak velejárója, mert mindez ahhoz a világhoz tartozik, amelyért forradalmakat szoktak vívni. A gyűlölet ellenpárja a szeretet. A diktatúrák csikorgó motoija a gyűlölet. A szabadság és a demokrácia építőköve a szeretet. Erre emlékezzünk és erre emlékeztessünk az 1956-os forradalom és szabadságharc 46. évfordulóján. méltatások rendszerint megemlítik, hogy a magyar irodalom régen rászolgált volna a Nobeldíjra, de főleg a nyelvi elzártság okozta ismeretlenség miatt ez eddig nem következett be (a lengyeleknek négy Nobel-díjas írójuk van, ketten közülük - Czeslaw Milosz és Wislawa Szymborska - kortárs szerzők). A Le Soir részletes cikkben ismertette Kertész Imre pályafutását, és rövid tájékoztatást adott a francia Actes Sud kiadónál franciául megjelent fő regényeiről. Martina Wachendorff, az író párizsi kiadói szerkesztője elmondta a lapban, hogy Kertész A kudarc című művében leírta, milyen hűvös ellenségességgel fogadta Sorstalanság című regényét a kommunista hatalom Magyarországon: “Nem ismerték el a mű értékét a szociál-sztalinista ostobaságuk miatt. Úgy gondolták, hogy így nem lehet írni a holokausztról. Belenyugvónak ítélték a regényt. De amit ők belenyugvásnak bélyegeztek, az valójában életerő volt. A fiú alkalmazkodott, hogy életben maradjon. A dolgokat úgy veszi, ahogy jönnek' mert mindenek előtt élni akar!” Kertész Imre neve cseh szakmai-irodalmi körökben eddig sem volt ismeretlen. Kertésznek csehül eddig csak egyetlen alkotása, a Kaddis a meg nem született gyermekért jelent meg Dana Gálová fordításában, amelynek kritikai és olvasói fogadtatása is igen kedvező volt. Az irodalmi sajtóban és a vezető napilapokban is számos pozitív írás jelent meg a könyvről. Maga a szerző 1998-ban járt Csehországban, ahol a Prágai Magyar Kulturális Központban nagyon érdekes beszélgetést folytatott a cseh irodalmárokkal, s néhány lap interjút is készített vele. Jirí Stránsky, a cseh PEN klub elnöke nagy dolognak tartja, hogy a Nobel-díjat ezúttal egy úgynevezett kis irodalom kapta, amely ráadásul nem is világnyelven íródott, s régiónkból, a visegrádi régióból, illetve az Osztrák- Magyar Monarchia területéről származik. A vezető cseh napilapok pénteki számaikban szalagcímek alatt, nagy terjedelemben ismertetik Kertész Imre munkásságát. Hangsúlyozzák, hogy Kertész nemcsak kitűnő író, de nagyszerű műfordító is. Megérdemeltnek minősítik az olasz lapok Kertész Imre Nobeldíját kommentárjaikban, hangsúlyozva: az elismerés egyaránt szól a magyar írónak, a magyar és a kelet-közép-európai irodalomnak, s egyben figyelmeztetés is korunk közvéleményéhez, hogy ne merüljön feledésbe a holokauszt borzalma. A Corriere della Sera hasábjain a magyar származású Giorgio Pressburger az utóbbi évtizedek egyik legnagyobb egyéniségének nevezi Kertész Imrét. Az író kétszeresen is túlélte a holokausztot - írja Pressburger -, egyrészt fizikailag, másrészt intellektuális és pszichikai értelemben. Kertész a borzalmak ellenére is megőrizte józanságát, az élethez való derűs viszonyát. A cikkíró szerint a Sorstalanság című könyvet - amely olaszországi megjelenése után nem aratott olyan sikert, mint amilyet megérdemelt volna - kötelező olvasmánnyá kellene tenni az olasz iskolákban. Az II Sole 24 Ore szerint a Nobel-díj elnyerésében közrejátszott az is, hogy Németország nagy érdeklődéssel figyeli Kertész Imre írói és fordítói munkásságát, akárcsak a magyar, illetve a keletközép-európai irodalmat, amelynek rendkívüli gazdagságát csak az utóbbi időben kezdik felfedezni Nyugaton. A La Stampa így fogalmaz: itt volt az ideje, hogy ha megkésetten is, de elismerjék az európai történelemben központi szerepet játszó, mégis margóra szorult magyar irodalmat. “Furcsa”, a nyugati nyelvek családjától elkülönülő nyelvről van szó. Ez az irodalom mégis hemzseg a zseniális tehetségektől, mint amilyen Krúdy Gyula, Esterházy Péter vagy Konrád György . Teljes újságoldalt szán a magyar írónak az II Tempo és az II Messaggero is. Ez utóbbi kifejti: a mostani elismerés nagy “irodalomföldrajzi űrt” hivatott betölteni, amennyiben először részesül magyar író irodalmi Nobel-díjban. A kommentár hozzáfűzi azonban, hogy Svédországban az irodalomkritikusok elámultak, amikor * megtudták, hogy Kertész Imre kapta a díjat, mivel egy sort sem olvastak tőle. Horváth Sándor, a Magyar írószövetség Kárpátaljai írócsoportjának tagja idézte Kertész Imrét, aki egyik interjújában megemlítette, hogy valójában nem is ő kapta a díjat, hanem a magyar irodalom, valamint Mádl Ferenc köztársági elnököt, aki a Nobel-díj átadását kommentálva megjegyezte, hogy újra jó magyarnak lenni. Horváth Sándor szerint ez az egész magyar irodalomnak szóló megtiszteltetés, és egészen biztos benne, hogy mindenütt, ahol magyar irodalmárok működnek, újabb fellendülést fog hozni. JESZENSZKY GÉZA összeállítása (gondola, MTI nyomán) SKYNET TRAVEL MAGYAR UTAZÁSI IRODA A legjobb árakat garantáljuk! LOS ANGELES - SAN FRANCISCO - SEATTLE -PORTLAND - CHICAGO - NEW YORK - MIAMI - ATLANTA - PHOENIX-ből BUDAPESTRE ÉS BUDAPESTRŐL FRANKFURT - BÉCS LUFTHANSA - KLM - SWISSAIR - MALÉV - AIR FRANCE - HAWAII - MEXICO - TAHITI - KOCSI- ÉS HOTEL BÉRLÉS TEL: (310)300-4000 * FAX: (310)300-4004 9401 WILSHIRE BLVD., STE 835, BEVERLY HILLS, CA 90212 Kerék-Bárczy Szabolcs ünnepi beszéde McArthur Park, Los Angeles, 2002. október 20. yagyarHírlap fl|
