Amerikai Magyar Hírlap, 2002 (14. évfolyam, 4-45. szám)
2002-10-18 / 40. szám
JANCSÓ ZSUZSA Családi album: unokáink (FOLYTATÁS AZ ELMÚLT HÉTRŐL) Spencert kis kádjával a konyhai csap alá helyezte Zsuzsikánk, és megkért, hogy én készítsek képeket, mert ő, amikor fürdet, sohasem tud fényképezni. Ennek az alkalomnak egy tucat jobbnál-jobb kép őrzi az emlékét. A kis trónörökös élvezte a vizet és azt, hogy a figyelem középpontjában volt. Van a fénynél is gyorsabb anyag? WASHINGTON - A Chandra amerikai röntgenobszervatórium mérései arra engednek következtetni, hogy létezhet még a fénynél is gyorsabb anyag, és ha ez így van, alapjaiban rendülhet meg a világegyetemről eddig alkotott felfogásunk. A Chandra egy tölünk 17 ezer fényévnyire lévő, egy kettős csillagrendszerben megbújó fekete lyukból származó óriási kilökődéseket “vett szemügyre”. Ebben a rendszerben egy fekete lyuk szívja el az anyagot egy másik csillagból. A fekte lyukakról az az általános felfogás, hogy az univerzum legmasszívabb képződményei. Óriáscsillagok összeroppanása következtében keletkeznek, és oly hihetetlen mértékben sűrűsödik össze bennük az anyag, hogy mindent elnyelnek, még magát a fényt is. Ebből következik, hogy a fekete lyukakat lehetetlen megpillantani, létükre kizárólag a környezetükben zajló kozmikus jelenségekből lehet következtetni. Négy évvel ezelőtt azonban egy másik amerikai űrteleszkóp mérései azt sugallták, hogy a fekete lyukúkból is lehetségesek óriási kilökődések. Az akkor megfigyelt kilökődés pályáját követve amerikai tudósok arra a következetésre jutottak, hogy ezek a kilökődések a fény sebességénél is gyorsabban hagyták el a fekete lyukat, majd a kilökődő anyag a csillagközi porokkal és gázokkal ütközve röntgensugárzássá alakult át, mozgása pedig lelassult. Mindenesetre először sikerült megfigyelni ilyen kilökődéseket a robbanás pillanatától kezdve egészen addig, hogy az anyagtömeg később veszített sebességéből. Az anyagcsomók négy év alatt három fényévnyire távolodtak el egymástól. Ha mindez helytállónak bizonyul, meginoghat akár Albert Einstein relativitáselmélete is. A kutatók Einstein előtt is tudták: a mozgás relatív. Például ha egy hajón utazunk, 'mozdulatlanok vagyunk a hajóhoz képest, de mozgunk a parthoz viszonyítva. Einsten munkásságának fon- I tos eleme, hogy felismerte: ez alól kivétel a fény, amelynek a másodpercenkénti 300 ezer kilométeres sebessége abszolút. Semmi sem gyorsabb a fénynél, %és a fény mindig ugyanazzal a sebességgel halad, függetlenül attól, hogy azt hol és hogyan mérjük. Most egyelőre az a helyzet, hogy látszólag némely objektumok kezdetben fénynél is nagyobb sebességgel mozognak, majd lelassulnak. Lehet, hogy ennek alapján módosításra szorul az a megállapítás, hogy a fény sebessége abszolút? (Híranyagszerzö: Ravasz Illés) FIZESSEN ELŐ A HÍRLAPRA! Az étkezések is örömteli események voltak, Joy már egyedül eszik, bár kést még nem kap a kezébe- Spencer pedig még a legfinomabb és legtökéletesebb táplálékot, az anyatejet fogyasztja elégedett cuppogás közepette... Mire legközelebb látjuk, biztosan ő is már vidáman szaladgál, hiszen Zsuzsika elmondása.szerint máris egyedül feláll és járni is próbál, pedig még csak tíz hónapos. (* ** * * * ** * * * * * * * * ** * *^ Neszlényi Judith: EPILÓGUS 1956-hoz Ifjú hősök vére hullt ötvenhat őszén, Reménységünk lángragyúlt ötvenhat őszén! Lengett a zászló, szólt a fegyver, egységbe forrt a nép Láncunk lehullt, s hazánk felett kiderült ránk az ég.-A Segítséget nem kaptunk ötvenhat őszén, Árván, magunk maradtunk ötvenhat őszén. Gyáván figyelték hősi harcunk, szavaknál semmi több, Az ellen meg erre várt csak, s új szabadságunkra tört. Csilingelő gyermekkacaj rohamzajba fúlt, Átkozott annak neve, ki más hazáján dúl! Ifjúságuk, áldozatuk századokra szól: Isten! nézz le reánk s adj vigasztalót! LEVERT HARCBÓL GYŐZTESKÉNT él, szenved, hallgat, a magyar nép - Él, szenved, alkot e büszke nemzet EGGYÉ VÁL T EZER ÉV! Halottaink emléke bennünk tovább él, Jólétben és békében: harcra ösztökél. Bárhol is élj a nagyvilágon múltunk arra kér: Szállj síkra, hogy ártatlanul ne folyjon többé vér! Légy bátor és vívd a harcot: s SZABAD LESZ, SZABAD LESZ a magyar nép! A fenti verset Czövek István és Neszlényi P. Judith írta, főtémája és befejező tétele az "In Memóriám 1956" kantátának, amelyet 1969-ben aranyéremmel tüntetett ki a Cleveland-ben székelő Árpád Akadémia. ******************** Az elsikkasztott feltaláló A világon mindenhol elismert tekintéllyel rendelkező Encyclopaedia Britannica az F-fel kezdődő címszók kötetében kétsoros tájékoztatást közöl: "Farnsworth Philo T(aylor) (1906-71), U.S. engineer." A szűkszavú ismertetés alatt apró betűkkel még ott áll, hogy további adatot lehet találni a sorozat képtovábbítási kísérletekről szóló kötetében. Ezt is fellapoztuk és megtudtuk, hogy az angol John L. Baird által kidolgozott mechanikus képfelbontási eljárás helyett Philo Farnsworth és Vladimir Zworykin Amerikában - a Radio Corporation of America (RCA) hathatós támogatásával - elektronikus pásztázási eljárást fedezett fel. Lám, milyen sokat számít a pénz és a befolyás, ezekkel még tárgyilagos adatokat is lehet módosítani! Voltaképpen ki volt ex a két úriember és valójában milyen szerepük volt a "képtovábbítás" tökéletesítésében? Az amerikai szabadalmi hivatal 1934-ben hozott döntésében az áll, hogy Philo Farnsworth-ot itlleti meg minden jog a televíziózás technikájának kifejlesztésével kapcsolatban. Értelmes magyar nyelvre fordítva: Farnsworth neve fémjelzi a mai televíziózás rendszerének a kidolgozását, vagyis ő a többek kísérleteiből összeállt televízió lényegét illetően az elv kidolgozója, az értelmi feltaláló. Hogyan is peregtek annakidején az események? Idén szeptemberben volt 75 esztendeje, hogy egy 21 éves fiatalember San Francisco-i műhelyéből a következő szövegű táviratot küldte két üzletember-barátjának: "The dam machine is working!" Egy évvel korábban, akkor még Salt Lake City-ben lévő rádiójavító műhelyében két kaliforniai üzletembert sikerült rávennie egy kísérletsorozat anyagi támogatására. Az általa kidolgozott elv alapján hihetetlen gyorsasággal száguldó katódsugár villantotta fel a pontokat, amelyekből a kép összeállott. A mai televíziós készülékek mílliárdjai a világon mindenfelé pontosan ezzel az elvvel működnek, tehát Farnsworth joggal tekinthető a modern televíziózás atyjának és mindenképpen megérdemelte a washingtoni Capitoliumon Utah államot képviselő két szoborból az egyiket. Miért elégszik akkor meg az élvonalat jelentő enciklopédia a neve után ezzel az egyetlen szürke szóval: "mérnök"? Farnsworth határozottan több volt ennél, ha a televíziónak a világ kultúrájára mért hatását vesszük figyelembe. Érdemes végig menni a televíziózás megvalósítása érdekében a 19. századtól kezdve sorba vett kísérleteken. Igen helyesen az eljárásnak ez a görög-latin eredetű szava vált világszerte népszerűvé. A "távolbalátás" nem fedte a lényeget és a következtetést rossz irányba terelte. A mozgó képek levegőn át való továbbításával ugyanis nem a látást terjesztettük ki, csupán mozgó képeket közvetítettünk az éteren át. A vágy az elképzelés megvalósítására valószínűleg időtlen idők óta megvolt, de évszázadokon át csupán a fantasztikus témákat kedvelő írók anyagát gazdagította. Amikor mérnök-kutatók először kezdtek komolyan foglalkozni a kérdéssel, csakhamar mindannyian rájöttek, hogy a továbbítandó képet előbb pontokra kell felbontani, amelyek az emberi szem bizonyos tökéletlenségére építenek, amennyiben kellő távolságból a pontok összefolynak és tónusok hatását keltik. Ez alapjában utánozta fényképek nyomtatás útján való sokszorosításának eljárását. Az árnyalatokat tartalmazó fényképeket pontokra bontották fel olyan módon, hogy a folytatólagos tónusokból összeálló fényképeket rácson át fényképezték le (raszter). A sűrű nagy fekete pontokból lett a sötét tónus, a ritka kis pontokból a szürke változó árnyalatai. A képtovábbítás megoldásánál kezdetben mechanikus felbontást alkalmaztak: forgó korongon csigavonalban haladó apró négyzet-alakú nyílások voltak. Amikor a korong sebesen forgott, előbb-utóbb végigpásztázta az egész képet. Mindennek olyan gyorsan kellett lebonyolódnia, hogy a szem ne vegye észre, hogy becsapták. A 19. században Nipkov teremtette meg az első letapogató tárcsát. Rossing 1907-ben mechanikus képbontás mellett elektronikus képösszerakást ajánlott. A huszadik század elején Ardenne kidolgozta a képbontócsöves letapogatást. Itt lép be azután a kutatók sorában Farnsworth, aki megszerkesztette a tisztán elektronikus működésű képfelvevő csövet, amelyet image dissector-nak nevezett el. A többi már harc, sokszor ízléstelen vetélkedés, politika és a nagytőke befolyása, megtévesztés, az ellenfél legyűrése. Amerikába szüleivel 1900-ban vándorolt be a 9 éves Dávid Samoff, valahonnan a fehéroroszországi Minszk közeléből. Ügyes, éleseszű fiatalemberré fejlődött, aki sokszor nem volt válogatós az eszközökben. Végigment a bevándorlók kálváriáján, s ha kudarc érte, mindannyiszor talpraállt. Alig harminc esztendős korában már a General Electric által életre hívott RCA vezérigazgatója lett. Az az évtized volt a kezdődő rádiózás fénykora. A cég elsősorban rádiókészülékeket gyártott és 1926-ban National Broadcasting Company néven (NBC) rádióhálózatot hívott életre. Samoff jó szimattal rendelkezett és amikor elolvasta az első újságcikket Farnsworth kísérleteiről, azonnal látta, hogy ebben van a jövő. Feltette magában, hogy így, vagy úgy bekapcsolódik ebbe a munkába. Új bevándorló honfitársát, Vladimir Zworykint elküldte San Franciscoba szimatolni, ez a küldetés azonban nem járt sikerrel. 1931-ben személyesen ismerkedett meg Famsworth-szal. Százezer dollárt ajánlott fel neki, de visszautasítást kapott. Sértve érezte magát és perrel támadta meg Farnsworth szabadalmát. Az utahi fiatalember is rádiókészülékeket gyártott. A vagyonos RCA elsöpörte a konkurrens vállalkozást. Farnsworth végül is szegényen és félreismerve halt meg, az igazságtevés csupán abban nyilvánult meg, hogy Sarnoffal ugyanabban az évben. / J Hjagyar Ifcrlap
