Amerikai Magyar Hírlap, 2002 (14. évfolyam, 4-45. szám)
2002-08-16 / 31. szám
Pálmai Sándorral a Thermal Lőrinczi György a patinás étteremben vacsoránál Herendi kávéfőzőnél ta fenn magát.- Talán kaszinót kellene nyitni és azzal csalogatni ide a vendégeket...- Nem lehet, erre szigorú törvények vannak. Egyébként, ha rajtam múlna, én három dolgot tiltanék be: teljesen beszüntetnék mindenféle szerencsejátékot és cigarettát, az alkohol árát pedig ötvenszeresére felemelném. Hogy miért? Nem kell sokáig faggatni Nemes Pétert:-Volt egy bátyám, George, akit lelőttek New Yorkban. Talán emlékeznek rá, George Szenti. Akkoriban minden újság megírta. Barátnőjével egy ékszerbemutatóra igyekeztek, és a nagy pezsgődurrogtatás közben lelőtték. Mint kiderül, a gyógyfürdők szerepe is megváltozott a változó időkkel. A múlt század elejétől sokan igénybevették a fürdőt - akkor sokkal nyugalmasabb volt az élet, megengedhették maguknak. Ma már olyan rohanó az élet - a 40-45 évesek azt sem tudják, micsoda érték a gyógyvíz. "Röviden összefoglalva, hogy kell az idegenforgalomban valamit csinálni?" A válasz tényleg rövid és velős: "Jól." Jancsó Zsuzsa FORRÓ NAPOK 2. A Sziget árnyas fái alatt (Folytatás az elmúlt hétről) Az igazgató a reptéri ellenőrzéshez hasonlítja az óvintézkedést - szükséges rossz. Engem ez a figyelmeztetés arra emlékeztet, amikor stuvi koromban nem szívesen mondtuk be a mentőmellényekkel és kényszerleszállással kapcsolatos teendőket, nehogy megrémüljenek az utasok. De tudjuk: jobb félni, mint megijedni. Dr. Nemes Péter igazgató interjút ad Jancsó Zsuzsának Eddigi pályafutásáról kérdezzük dr. Nemes Pétert. Elmondja, hogy 1961-ben kezdett a hotelszakmában, illetve már 57-től, ha a tanulóéveket is beszámítjuk. A Royal Szálló akkor nyitott, ott ismerte meg később Bolgár Andrist is. 14 évig volt ott, majd a Nagyszállóba került. Közben egy évet Bécsben töltött, ahol Hiltont nyitottak; 1976-ban mint a Budapest Hilton sales managere jött vissza. A Danubius hotel-lánc több szállójának nyitásánál ott volt: 79-ben a Margitszigeti Thermal, 85-86-ban Sárvár és Bük, 91-ben Aquincum; 97-től a Hélia igazgatója, majd 2001 februárjától újra visszatér a Szigetre...- Mi a legnagyobb gond napjainkban az idegenforgalommal? - érdeklődöm.-A tömegturizmus - hangzik a válasz. A minőség, a kvalitás! Növelni kell a színvonalat, rendkívül fontos a kínálati, szolgáltatási piackutatás. Kell hogy gazdája legyen az egésznek, és emelni kell a hazai munkaerőképzés mércéjét. Ha már a mércénél tartunk, megemlítem, hogy a Széchenyi étteremben (a Nagyszálló kerthelyiségében) az első este elkaptam egy pincér futólagos megjegyzését: "Nekem ne reklamáljon a vendég, majd akkor viszem ki, amikor én akarom..." Nemes Péter védelmébe veszi a vétkest: "Itt lép be a képbe a nevelés, elsősorban jó példa mutatásával. Mert mit csináljon az a szerencsétlen, aki még soha életében nem volt vendég - nem tudhatja milyen az, amit még nem volt alkalma tapasztalni. Egyébként apróságokon múlik a megítélés. Nehéz jó embereket kapni. A portán általában megvan a kellő udvariasság, de például a konyhán - ha a szakács elrontja, a pincért is szidják. Én kötelezem a szakácsot, hogy kimenjen és megkérdezze a vendéget, meg van-e elégedve."- Milyen lesz az idei év mérlege? - érdeklődik Julius.- Bizony mi is megéreztük szeptember 11-et, de már előtte is voltak problémák, tulajdonképpen 2000 voit az utolsó jó év. A Sziget mindig is az amerikai, kanadai, izraeli vendégekből tartot-40 éve halt meg MariCyn Monroe Egy felvétel 1945-ből Ő volt a "vamp", a férfiakat megőrjítő szőke démon. Egyesek szerint az ő figurája szülte a "szőke nő"-vicceket. Pusztító hatásánál csak önpusztítása volt erősebb. Imádták, miközben ő tele volt szeretetéhséggel. Ékszerként használták, hírességek felesége és szeretője volt, ikon lett a plakátokon és Andy Warhol szitanyomatain. Megközelíthetetlen és mindenki által kapható volt. Negyven éve, 1962. augusztus 4-én halt meg, máig tisztázatlan körülmények között Marilyn Monroe, a XX. század legszexibbnek tartott színésznője. Marilynnek, azaz Norma Jean Dougherty-nek, talán az volt a fő vonzereje, hogy egész lénye rendkívül mesterséges volt. Aki látta a húszéves korában készült aktfotóit, szinte rá sem ismer a későbbi Monroe-ra: végtelenül bájos, igazi ártatlanság sugárzott belőle. Nem volt tökéletes alakja, túl széles volt a csípője, lábai sem voltak igazán szépek, az egész azonban, túlhangsúlyozott széles szájával, platinaszőkére festett hajával igen erőteljesen hatott a férfinemre. És ez befolyásolta szerepkörét is, legtöbbször ö volt az a bizonyos harmadik, aki romba dönt házasságokat, családi fészkeket. Jean Harlow és Mae West elegye volt bujaságával és humorával. Ez a figura bejött neki krimiben, vígjátékban egyaránt: az Aszfaltdzsungelben, a Niagarában épp úgy, mint a Szőkék előnyben, a Herceg és a táncosnő, és különösen a Van, aki forrón szereti című filmekben. A vászon azonban sok mindenről nem árulkodott: pon(folytatás a 9. oldalon) MESTER LÁSZLÓ Egyből kettő Demokráciában a parlamenti választás a legfontosabb esemény, mert ezen az úton nyilvánul meg a nép akarata. Totális államban a választásból-szavazásból általában cirkuszt csinálnak, amikor is a visszatérő mottó: "mondjuk azt, hogy..." Mint amikor gyermekek játszanak el valami elképzelt jelenetet és a körülmények megteremtéséhez ki-ki a saját fantáziáját veszi igénybe. Semmi sem valódi, de valami perverz makacssággal a rendszer ragaszkodik ahhoz a látszathoz, hogy náluk is van szabad választás (hangsúly a jelzőn). Általában azt mondogatják, hogy "ezen a nagy ünnepen" hódolattal fogadjuk el azt a rendkívüli adományt, hogy szabadon szavazhatunk a Pártunkra. Nos, mindez elmúlt, legalább is Európának abban a részében, amelyben Magyarország is fekszik. Ä korábban rab népek visszatértek a demokratikus rendhez és valóban szavaznak. Magyarországon áprilisban játszódott le a négy évenkint visszatérő gyakorlat, amikor a polgárok megválaszthatják a többől azt a pártot, amelyre úgy érzik, nyugodtan rábízhatják az ország vezetését. A Magyarország sorsát intéző képviselőknek a parlamentbe való küldése ebben az évben kiélezett körülmények között zajlott le, ami máskor és másokkal is előfordult már. A választási kampány során minden párt igénybe vette a meggyőzésnek azokat a módozatait, amelyek úgy-ahogy elfogadhatónak minősültek. A mérkőzés végül is két fél minden áron való győzelmére egyszerűsödött le. Rendes körülmények között a szavazás végeredményének kihirdetése nem okoz különösebb megrázkódtatást; ez volt a polgárok döntése: ám legyen. Ezúttal azonban a győztest és a vesztest meghatározó számok olyan közel voltak egymáshoz, ami megnehezítette az eredménybe való belenyugvást. A végül is nyertesnek kihirdetett pártszövetséget évek óta támogató sajtó egyik orgánuma állapította meg egy héttel a nagy esemény lezajlása után: "Könnyen lehet, ha Orbán Viktornak van még 3-4 napja további 10-15 gyújtó hangú vidéki beszédre, akkor sikerül kicsikarni a kormányon maradásához minimálisan szükséges néhány ezer szavazatot." Vagyis gyakorlatilag mindkét oldal győzött, mert csaknem azonos számú szavazatot tudtak felmutatni. Az egyik az összpolgárság egyik felét érezhette maga mögött, a másik a másik felét. A szavazásban az ország kettévált: egy Magyarországból kettő lett. És itt van a tragédia. Nem volt elsöprő győzelem egyik oldalon sem, amit mindenkinek belenyugvó tisztelettel el kell fogadnia. Az országnak azonban csak egy parlamentje van és ezen kell osztozni. A számszerű győztesnek tehát nem lesz egyértelmű népünnepély a következő négy esztendő, mivel az ellenzéknek elég ereje van ahhoz, hogy az általa a korábbi vonaltól eltérő kormányintézkedéseket megszavazza. Mi, akik Amerikában élünk, megszoktuk, hogy a két uralkodó párt, a republikánus és a demokrata, nagyjából négyévenként váltogatják egymást, a szavazópolgárok döntésének megfelelően. Persze, előfordul, hogy a korábbival azonos pártállású elnök kerül ki a szavazásból győztesen. így, vagy úgy, a kormány a szükséghez képest átalakul, leváltanak néhány külföldi nagykövetet, mindez azonban nem jár azzal, hogy egyből két Amerika jönne ki. Innen, a távolból aggodalommal szemléljük a kettészakított Magyarországot. Vajon mi lesz ennek a vége? A választási kampány során az indulatok elszabadultak és mindkét fél szeretné megfojtani a másikat. A helyzet talán nem olyan veszedelmes, hogy elkerülhetetlenül polgárháborúba torkollnék, mert ettől az Isten őrizzen meg. A magyar választópolgárok által teremtett helyzetnek azonban be kell illeszkednie Európa térképébe, a többi volt rab állam közé is, amelyek hasonló szakadék szélén egyensúlyoznak, bár egyelőre nem akut körülmények között. A veszedelmesen kiéleződött helyzet, a kettéosztottság szinte magától értetődő egyik következménye volt a győztesnek kikiáltott párt által megnevezett miniszterelnök múltjáról lerángatott lepel. Igaz-e? Senki sem tagadta, maga az érintett sem. Mondjon le? Ebben a kérdésben politikai ellenfelei sincsenek egy véleményen. Bizonyítható-e a bűnösség? Feltétlenül, ráadásul kétszeresen. Egyik az a múltbeli ballépés, amibe zsarolással belekényszerítették. A másik ennél is súlyosabb: az elhallgatás. Ez már önmagában bűntudatot árul el. És a bűntudatra minden ok jelen van. Megindult ugyan a szerecsenmosdatás, elsősorban a vele baráti pártsajtó oldaláról. Érv: kémelhárítónak lenni nem olyan nagy bűn. Ez igaz, de az illető nem magyar kémelhárító volt, hanem szovjet ügynök, aki moszkvai érdekeket képviselt, sokszor a magyar érdekekkel szemben. Azt a korszakot mindannyian átéltük, jól tudjuk, honnan fújt a szél. A szavazás eredményét, hogy a régi kommunista párt elismert jogutódja győzhetett az ország kettéosztottságát előidéző parlamenti választáson, sokan végzetesen tragikus körülménynek fogják fel. Véleményünk szerint távolról sincs ilyen veszély. A most győztesként elkönyvelt pártot "baloldali szocialista" minősítéssel látják el. Ellenfele "jobboldali konzervatív." Helyes ez így? Semmiesetre sem. A győztessel baráti viszonyban álló lapok és magazinok elismerik, hogy szavazóik az ötven éven felüli korosztályhoz tartoznak. A most ellenzékbe került fideszesek pedig a mai fiatalságot képviselik. Ki a konzervatív? Feltétlenül aki a letűnt régi "szocializmust" szeretné feltámasztani. Semmiesetre sem ők a "haladók." Nyolc évtizeddel ezelőtt talán lehetett volna őket így minősíteni. A két korosztályba való sorolás egyben félreérthetetlen prognózist ad a kezünkbe arra vonatkozólag, hogy melyik csoportnak van kifutási lehetősége. Kihalás kérdése az egész, amint a moszkvai események is bizonyítják. D AMERIKAI ■■■■■ B Wsyae Ifrrlap
