Amerikai Magyar Hírlap, 2002 (14. évfolyam, 4-45. szám)
2002-06-21 / 25. szám
ben ültek volna az asztalnál. Turan bajuszos, szakállas, értelemről tanúskodó arcú, éles nyelvű ember. Ez várható egy kritikustól, nem is lepődtem meg, amikor valaki kérdést tett fel és ő úgy vágott vissza, hogy öt új kérdéssel hengerelte le a kérdezőt. Még azt is hozzátette, hogy "látod, nem kellett volna velem kikezdened..." Turan mellett, bal oldalán Richard Schickel ült, a Time magazin filmkritikusa, aki az L.A. Times Book Review-ban is ír hetente. Az ő szomszédja David Thomson volt, kerek arcú, hosszú ősz hajú, szemüveges férfi - ő több könyvet is írt, nem csak a fesztiválon való részvételhez szükséges minimum egyet, egyébként pedig filmfesztiválokat rendez New Yorkban és másutt. A negyedik résztvevő, a dús bajuszú, sötét hajú Peter Biskind a Vanity Fair-nek külső munkatársa, korábban filmmagazinokat szerkesztett. A panel-beszélgetést Lynda Obst, a Paramount Stúdió egyik producere vezette. Amikor beléptem, épp egy érdekes kérdést tett fel valaki: miről lehet megismerni a jó kritikust, mit kell tudni ahhoz, hogy valaki kritikus legyen. Mindenki mondott rá valamit, hogy ismerni kell a szakterületet, határozott véleményt kell nyilvánítani, akár örülnek majd neki a megkritizáltak, akár nem. Nekem David Thomson válasza tetszett a legjobban - egyébként ő az egyetlen, aki film-szakon végzett. Azt mondta: mindenekelőtt nagyon jól kell tudni írni. Rögtön eszembe jutottak olasz tanulmányaim, és Cecchetti professzor úr csípős megjegyzése: minden kritikus (irodalomról lévén szó) egy elfuserált író. Aki írásaival nem lett sikeres, az megy csak el kritikusnak. Ehhez képest az olaszoknak van egy pár istenített kritikusuk, akiknek nemcsak a véleményére adnak, de írásaikat is könyv nélkül idézik a szakmabeliek. Valószínűleg nem azért, mert "elfuserált írók". Éppen ellenkezőleg: a legnagyobbak, Benvenuto Croce, Ezio Raimondi, és a többi irodalomkritikusok legtöbbje olyan kitűnően és élvezetesen ír, hogy szinte megszégyenítik az "igazi" írókat. Talán ezzel is úgy vannak az olaszok, mint az énekléssel. Egy olasz barátom megjegyezte, hogy a hatvanas években készült olasz operafelvételen még a lámpagyújtogatónak is jobb hangja van, mint manapság a hőstenornak. És Olaszhonban a kritika néha kellemesebb olvasmány, mint maga a mű... FOLYTATJUK FIGYELEM!!! Közeledik a NYÁRI SZÜNET! Értesítjük kedves Olvasóinkat, hogy az Amerikai Magyar Hírlap 2002-es rendes évi nyári szünete július első két hetében lesz. Szünet előtti utolsó szám: június 28. Kimarad: július 5 és 12. Szünet utáni első szám: július 19. Kérjük íróinkat, munkatársainkat, hirdetőinket és a helyi egyházakat, hogy bármilyen anyagot a fenti dátumok figyelembevételével küldjenek a szerkesztőségbe. Irodánkban a szünet alatt is telefon ügyeletet tartunk! Jattcsó Zsuzsa Könyvfesztivál 2002 (Folytatás az elmúlt hétről) 4. Filmkritikusok és más ötpercesek Szombat délután fél kettő tájban néhány percre benéztem a filmkritikusok panelbeszélgetésére a Korn Convocation Hallban. Csak látni akartam, kik ezek az emberek, akiknek kritikáit gyakran olvasom, de még sosem találkoztam velük. Különösen Kenneth Turanra voltam kíváncsi, aki az L.A. Times-ban az operakritikákat írja, és gyakran lehúzza még a kitűnő, nekem és barátaimnak tetsző énekeseket is. Végül nem sokat láttam belőle, mert csak az erkélyen találtam egy talpalatnyi helyet, a földszint zsúfolásig teli volt. Digitális fényképezőgépem hét és félszeres nagyítása azonban megörökítette őket, mintha csak velem szem-Balról-jobbra: Kenneth Turan, Robert Schickel, David Thomson. A jobbszélső Peter Biskind-nek csak a névtáblája látszik. Vitézi emlékhely a Csillagvárban Balatonszentgyörgy (MTI) - A törökök elleni harcoknak, a végvári hétköznapoknak állít emléket a Balatonszentgyörgy határában található Csillagvár. Az 1820 és 1823 között gróf Festetics László által építtetett négy ágú csillagot kirajzoló várat az írásos emlékek szerint a XVIXVII. században emelték. A levéltári kutatóknak máig sem sikerült tisztázniuk, hogy a gróf a feltehetően erdész, illetve vadászháznak szánt épületet miért terveztette ilyen szokatlan alaprajzúra. A helybéliek ismeretei szerint Festetics Lászlót egy, a környéken több helyütt ma is fellelhető római kori erődítmény romjai ihlették meg. A kutatók történetírása viszont arról tanúskodik, hogy a grófot különc főúrként ismerték a vidéken, aki oly mértékben pazarolta vagyonát, hogy rokonai végül gondnokság alá helyeztették. A Festeticsek birtokában álló somogyi, illetve zalai területen több kastélyt is emeltek az évszázadok során, köztük a világhírű keszthelyit, vagy a kevésbé ismert, de a még romjaiban is tiszteletet sugározó fenékpusztait. A balatonszentgyörgyi Csillagvár helyiségeit a falubeliek által megőrzött használati tárgyakkal, valamint az 1800-as évekből származó szerszámokkal, fegyverekkel, páncélokkal díszítették. A berendezési tárgyakat úgy állították ki, hogy a látogatók ne egy múzeumban, sokkal inkább egy valóságos végvárban érezhessék magukat. A rendeltetésüknek megfelelő helyen hagyott, illetve kiállított eszközöket, kanócos puskákat, kardokat, alabárdokat, lócákat, cserép- és ónpoharakat, vagy akár a pincében található várbörtön kalodáját is bárki szabadon megérintheti, sőt kipróbálhatja. A műemléképület földszinti konyhájában, és a - mai amerikai konyha elődjeként ismert - társalgóban a látogatók körbeülhetik a vitézek által békeidőben készített faasztalokat, és az abba faragott malomjáték mellett megvárhatják, amíg a nyílt tűzön cserépedényekben, vagy nyárson megsül az „elejtett vadakból” készült estebéd. A katonák éjszakai pihenőhelyükön, az úgynevezett ágyasházban földre terített szalmán, vagy a fából készült alvóládára terített állatbőrökön pihenték ki a nap fáradalmait. A végvári vitézek körében ez idő tájt vált szokássá a kávézás. A török katonáktól békeidőben eltanult findzsából való kávézásra és a „pipadohány” szertartására a portyázások között mindig volt elég idő. A Csillagvár ma már nemcsak vitézi emlékhelynek számít, hanem a szükebb régió egyik legjelentősebb hagyományőrző központja is. Hétvégenként a végvár szomszédságában álló, az egykori istálló átépítésével felállított csárdában tradicionális somogyi parasztlakodalmakat tartanak. A népi előadáson résztvevők megismerhetik a lakodalmas hagyományokat, a legény- és leánybúcsút, a búcsú táncokat, megtekinthetik a menyecske fehér ruhába öltöztetésének szertartását, és végigehetik az esküvőt követő vacsora hat fogását a tyúkhúslevestől a rétesig. MESTER LÁSZLÓ Egyedül vagyunk-e Ezúttal nem Surányi Miklós író (1882-1936) híressé vált megállapítására utalunk, amely a magyarság társtalanságát volt hivatva érzékeltetni. Történelmünkben valóban volt olyan időszak, amikor magyarázatot kerestünk olyan szívet szorongató kérdésekre, hogy az ősi Árpád fejedelem népe miért nem számíthat soha más nemzetek segítségére. Ebben az esetben az a célunk, hogy messzebbről és egyben közelebbről firtassuk ezt a kérdést: mi, emberek egyedül vagyunk-e a világmindenségben, vagy pedig társaink - esetleg közeli rokonaink - élnek a távoli bolygókon? Szellemi fejlődésünkkel egyidejűleg egyre inkább foglalkoztat ez a kérdés. Feljegyzéseinkből, hagyományainkból erre nem kapunk magyarázatot. Az ószövetségi Biblia teremtéstörténete pedig annyira leegyszerűsíti ezt a kérdést, hogy egyre több kérdőjellel találjuk magunkat szemben. Ez a szöveg a sok ezer évvel ezelőtt élt, szellemileg kétségtelen fejletlenebb emberiséghez szólt. A szentírás szövege "az ég és a föld" teremtéséről beszél, tehát arról a világról, amelyet az akkori primitív ember érzékelni tudott. A jóindulat nem kétséges, mégis ma szélesebb és mélyebb magyarázatra vágyunk. így olvashatjuk a Bibliában: "... szólt Isten: Legyenek világító testek az égbolton s válasszák el a nappalt az éjszakától." Tehát nem távoli világok hozzánk hasonló megteremtéséről ad hírt, hanem az égboltra helyezett csillagokat írja le, "hogy világítsanak a földnek, uralkodjanak a nappal és éjszaka fölött." Szellemi-tudományos fejlődésünk azóta többet tudott meg ezekről a "csillagokról." Kiderült, hogy egy részük földünk bolygótársai, míg a távolabb pislákoló fények mind megannyi nap, amely saját körzetében sugároz fényt és meleget. Közben tekintélyes tudósok szólaltak meg, akik megállapították: lehetetlen, hogy a sok milliárdnyi nap körül itt—ott ne fejlődött volna ki a miénkhez hasonló élet. Hosszú időn át a kutatók azzal hűtötték le az izgatott képzeleteket, hogy amit látunk, azok sugárzó napok, amelyek felszínén már csak a félelmetes magas hőség miatt sem alakulhatott ki a hozzánk hasonló élet. A kiábrándulást jogosan alátámasztotta, hogy az egyre fejlettebb távcsövekkel sem fedeztek fel sehol egyetlen bolygót sem, amely napjától "három lépésnyi távolságra" keringett volna. Erre a távlatra azért volt szükség, hogy a mindent felperzselő hőség életet dédelgető melegséggé váljék. Az emberi tudomány azonban egyre fejlődött és a technika mind tökéletesebb távcsöveket kezdett gyártani. Egyszerre kiderült, hogy a feltételezett bolygók valóban léteznek! A kaliforniai Berkeley-ben működő egyetem csillagász-professzora, Geoffrey Marcy megállapította, hogy a kezdetben megtalált planéták egyike sem hasonlított azonban a mi Naprendszerünk bolygóinak keringési viselkedéséhez, nem mintha ez valami kötelező monopólium lenne, azonban a tudósok szerint semmi esetre sem véletlen, hogy a mi kilenc planétánk közül legalább egyen kialakulhatott fejlett élet, egyre szélesebb területet felölelő tudományos fejlődéssel. A távoli bolygók felfedezésének sorozata nagyjából 1996-ban kezdődött. Emlékszünk, amikor az első ilyen hírek megjelentek a tudományos magazinokban, majd a napisajtóban. Hihetetlennek tűnik, hogy azóta a csillagászati tudomány 91 olyan bolygót tart számon, ami kívül - és távol - van a mi Naprendszerünkön. A washingtoni Carnegie Institution kutatója, Paul Butler csak a minap állapította meg, hogy az állandó megfigyelés alatt tartott 1,200 nap körül a közeljövőben újabb planéták felfedezése várható. A legújabban felfedezett óriásbolygó 512 millió mérföld távolságra van a hozzátartozó, 55 Cancri-nak elnevezett naptól a Rák csillagképben. A mi Naprendszerünkben a Jupiter bolygó 484 millió mérföldre van a Naptól, ami nagyjából azonos távolság. Ez ötször akkora távolságot jelent a Föld és a Nap térbeli viszonyánál. Az egyelőre névtelen bolygónak 13 esztendőbe kerül, míg anya-napját megkerüli (a Jupiternek 12 esztendőbe). Kimondottan sötét éjszakában szabad szemmel is látni lehet az 55 Cancri-t, dél-keletre a Göncölszekértől. A kutatók ebben a rendszerben két további bolygót fedeztek fel. Ezek után Anne Kinney, a NASA asztronómiai és fizikai osztályának igazgatója feltette a kérdést: "Nos, egyedül vagyunk-e a világmindenségben?" A kérdés a bizonyos idő óta húzódó kettősségről rántja le a leplet. A kutatóknak egy része - legalább is nem hivatalosan - meg van győződve arról, hogy földönkívüli lények léteznek, ezek rendszeres földi látogatása azonban hivatalosan nem elismert tény. Külön fejezetben lehetne foglalkozni ezeknek a lényeknek a földi ember kialakításában és fejlődésének folytatólagos ellenőrzésében való részvételét illetően. Ä hivatalos elismerés állítólag azért is késik, mert ez súlyos csapást jelentene a tiszteletben tartott hagyományok egy részére és társadalmi súlyponteltolódással járna. Ugyanakkor ezeket a bizonyítékokat sem lehet semmibe venni. III. Thutmose egyiptomi fáraó uralkodásának idején (1500 B.C. körül) az égen tűzzel övezett repülőtest közeledett, majd leszállt. Később több ilyen jelenséget figyeltek meg. A fáraó parancsot adott a vizsgálat megkezdésére. -Julius Obsequens római író 216 BC-ben leírta, hogy Apulia felett repülő korongot figyeltek meg az égen. - A görögországi Heraklion múzeumában őriznek egy bronzplakettet, amelyen csigavonalban bevésett képírás hírt ad "égből leszállottak" látogatásáról és ábrázolja járművüket is, egy korongot. - De szolgálhatunk újabb adatokkal: az Apollo 16 névvel jelzett holdutazás alkalmával fénykép készült egy szivaralakú, a Hold felszínén nyugvó testről, egyik vége félgömbölyű, a másik kúpalakú. A hivatalos NASA-fénykép száma: Photo 16-19238 Mindezek után újra fel lehet tenni a kérdést: egyedül vagyunk-e... Q Afagyar Ifíriap
