Amerikai Magyar Hírlap, 2001 (13. évfolyam, 2-43. szám)
2001-02-09 / 6. szám
Verdi centenárium Részlet Franz Werfel Verdi c. könyvéből Verdi mindig magánál hordott egy zöldkötésű kis kottafüzetet. Ezt a füzetet azonban alig használta ötletek feljegyzésére, hanem igazi dolgozatfüzetnek. Az volt ugyanis szokása, hogy naponta írt egy fugát. Amikor tele volt egy ilyen füzet, eldobta, mert a legsilányabb inspirációt is többre becsülte, mint a legjobb tákolmányt és a fügaírást csak egészséges gyakorlatnak tekintette, belső zenei mechanizmus olajozásának, talán régebbi operavétkek önironikus levezeklésének. Ezekben a fügafüzetekben, melyek, sajnos, mind elkallódtak, ezekben a szigorú képletekkel telt füzetekben, csodálatos dolgokra akadhatott volna az ember. Mert holmi lármából, egy fagylaltárus, egy evezőslegény, egy munkás, cséplő, vincellér rikoltásából, egy gyermek sírásából, egy röpke mondat hanglejtéséből vette fúgái tárgyát. Egy ízben - ezt a történetet Pizzi professzortól tudjuk - azzal ejtette bámulatba szomszédait a királyság szenátori székében, Piroli barátját és a kitűnő Quintino Sellát, hogy négy ilyen kottalapon, egy bonyolult kettősfúgában, megörökítette egy izgatott parlamenti vita hangzavarát. Ez a történelmileg hiteles darab, állítólag, a Piroli-család birtokában van. Nyilván sok zenekedvelő tiltakoznék felháborodottan, ha valaki a Rigoletto szerzőjét kora legnagyobb zenészének nevezné. De mindenesetre a leggyorsabbkezű volt. Mert páratlan biztonsággal, kísérteties könnyedséggel vált nála a kívül vagy belül hallott hang kottává. Egyike is volt ez kevés hiúságainak, melyekkel a maestro itt-ott szívesen képesztette el az embereket. Villámgyorsan kiemelte a zenei tételt egy akusztikai eseményből és vad kottafejekkel szögezte a zöld füzetbe. Nem tudatra ébredni, nem gondolkodni, nem okoskodni, ez volt művészetének titka. Fischböck hetyke szava ösztökélte. Ehhez járult még hazafiassága, mely be akarta bizonyítani a németnek, hogy egy olasz (mert hiszen a másik csak annyit tudott róla, hogy olasz) nemcsak unisono-karokat tud szerkeszteni, hanem a magasabb mesterséghez is ért. Lassan elővonta a zöld füzetet és körülnézett, mint a rajzoló, aki tárgyat keres tanulmánya számára. - Fischböck úr! Én ugyan csak kontár és olasz vagyok. De ön azt mondja, hogy ma már senki sem tud egy fúgát csinálni. Én csak műkedvelő vagyok, de ha elnézéssel volna irányomban, megkísérelnék, ha nem is egy fúgát, de egy kis fúgátót. Hátulról nyitotta fel a füzetet, hogy egyéb feljegyzések ne (Baráth Annie fordítása) Verdi egyik legismertebb portréja, amely Franz Werfel regényének címlapján is szerepel árulják el a szakembert és elővette ceruzáját: - Hallja amott a gyermekeket, abban a kis vitorlásban? Ezeket a leányhangokat! Egészen használható téma: Fiszdúr. Hat kereszt! Látja, íme itt áll. Hét perc alatt két füzetoldal zsúfoltan megtelt hangjegyekkel. A ritmus gondolkodás nélkül engedelmeskedett, a hangok tudaton felüli biztonsággal indultak, a helyes értékek egymás alá sorakoztak. Szinte boszorkányos volt. Ráadásul még a szűkmenet is be volt annak rendje és módja szerint illesztve. Fischböck a homlokára csapott.- Ez hallatlan, ez remek! Ilyet életemben nem láttam. S ön, Carrara úr (Verdi álnéven mutatkozott be - a szerk.) azt állítja, hogy nem muzsikus?- Az istenért, uram! Muzsikus? Nem, nem! Midőn egy félszázad előtt szerényen kopogtattam a milánói konzervatórium kapuján, elküldték, mert tehetségtelennek találtak. Hálás vagyok ezért nekik. Mily rettenetes tudálékosságra tehettem volna szert. így azonban zenekedvelő maradtam és gazda lettem. Egy kis gyakorlat és kész! De ha egyszer hazakerül, mesélje el majd honfitársainak, hogy az olaszok ugyan ma is zenei csirkefogók, mint mindig, de hogy ott még a kidobott konzervatoristák sem tekintik túlságosan nagy dolognak a kontrapunktot! Fischböck egészen el volt ragadtatva, sőt mélyen felindult az idegen egyéniségén. Megragadta a maestro kezét:- Carrara úr, nem akarok tolakodó lenni. Hiszen nem is ismer engem. És Agathe azt mondja, hogy minden ember neveletlen tuskónak néz. Magam is azt hiszem, hogy nem vagyok rokonszenves. De hosszú idő óta ön az első ember, akinél ezt nagyon sajnálom. Nagy bizalmam és egy kérésem van önhöz: Eljönne-e hozzám, vagy megengedi, hogy én meglátogassam? Hiszen nincsen senkim, aki megértené dolgaimat. Erősen hiszem, noha ön annyival idősebb nálam, hogy ön az az ember, aki meg tudna érteni. A maestro egy pillanatig tétovázott a válasszal. Sok tapasztalatból tudta, hogy mily fájdalmas idegen sorsok terhét vállalni. Öregebb volt, semhogy ne félt volna minden új kapcsolattól. Mit adhattak neki? Kötelezettségeket, gondokat, elkedvetlenedéseket, s előbb vagy utóbb eggyel több borús búcsút. Koránál és rangjánál fogva nagyon is egyoldalúan ő volt mindig az ajándékozó. És félt a fiatalság hálátlanul sértő közönyétől. De ekkor rápillantott Agathe Fischböckre Oly feszültséggel csüggött ajkán, mintha nem érhetné nagyobb üdvösség az ő beleegyezésénél. Feszültségében egészen öntudatlanul mosolygott. Ez a mosoly eldöntötte a kérdést:- Jó! El fogok menni önhöz! * * * Gyors és vidám léptekkel távozott. A Fondamento della Croce-n egyszerű bárkát bérelt az átkelésre. Nem ült le az elkopott ülésre, hanem az egész idő alatt egyenesen állt. Maga sem tudta miért, de lelkében megnyugtató hangok társalogtak: Ha tudnák, mily nevetségesek valamennyien az ő világrengető énjükkel. Ah, nem a művészetről való fecsegés és más efféle a fontos. Túlbecsüljük azt a badarságot, mert már elfelejtettük az igazi mesterségeket. Élnünk kell! Élni pedig annyit tesz, hogy megölünk minden agyrémet és egyre inkább a valóságot éljük. - Szegény Wagner! - Mindenki tévelyeg, mindenütt kísértetek! - Ah, mégis meg kellene látogatnom! De úgy látszik, ennyire még nem vagyok mentes az agyrémektől... A maestro örömmel gondolt rá, hogy egyik kedvenc terve, a villanovai kórházalapítás, az utána küldött posta tanúsága szerint, kitűnően haladt. Ez a valóság. Új és most boldogító képzetek ébredtek agyában. A betegek különböző étrendű élelmezési osztályaira gondolt, a napi kenyér-, makaróni-, polenta., tej- és boradagokra, az átlagadagok, a sebészeti eszközök, az operációs üzem költségeire, az ágyhelyekre, az ápolószemélyzet állományára, takarékossági szabályokra, feljavításokra és ezer egyéb dologra. Ez átkelés perceiben nem a nagy operaszerző volt, a világleste művész, aki tíz év óta néma volt s ki kigúnyoltnak, üldözöttnek, túlszámyaltnak érezte magát. Nem nehezedett szívére a meddőség, a versengés, a dicsőség súlya, öreg, gyermektelen ember volt, aki munkával és szerencsével nagy vagyont szerzett, melyet most okos számítással a szegények javára fordít. Elhatározta, hogy még ma felkeresi Carvagno doktort és az ő vezetésével megtekinti a Városi Kórházat. Talán tanulhat egy s mást a villanovai kis kórház számára. Verdi szülőháza a Busseto melletti Roncoléban MAGYAR KÖZPONT caso AKRONBAN 2625 COPLEY RD., AKRON, OHIO 44321 Telefon: Napközben 1-330-666-9777 - este 1-330-666-4600 Egészséges, idős magyar honfitársaink számára: Magánszobák, lakóegységek családi házak, bebútorozva, vagy saját bútoraival; élelmezéssel, vagy anélkül. Mindenki számára megengedhető méltányos árak! Rövid, tartós, vagy végleges betegség esetén soron kívüli elhelyezés a központ területén lévő LÓRÁNTFFY OTTHONBAN **** A LÓRÁNTFFY OTTHON elfogad WELFARE-t és MEDICARE-t is! SZOLGÁLTATÁSOK: • Római katolikus és református egyházi szolgálat, 24 órán keresztül. • Református templom és ökumenikus kápolna a központ területén. • Magyarul beszélő személyzet! • Magyar orvosok • Gyógytorna • Fodrász és borbély • Kis autóbusz szolgálat: bevásárlás, bank, stb. • Magyar könyvtár, magyar újságok. • Több mint ezer magyar film videó-kazettán • Magyar rádióprogram. • Zenei események, kirándulások, társasjátékok. Az alábbi címen és telefonszámokon érdeklődhet: Lorantffy Care Center Telefon: 330-666-2631 2631 Copley Rd. 330-666-2611 Akron, Ohio 44321 330-666-1313 Fax: 1- 330-666-2637 HA HINNI MERSZ! Ha hinni mersz nem látni kívánsz, ha hidat versz nem mérget okádsz, ha adni tudsz nem kapni akarsz, ha kezet fogsz nem fegyvert takarsz, ha könnyet törölsz nem sebben turkálsz, ha búzát őrölsz nem éltet kuszálsz, ha vakot vezetsz nem gyengét uralsz, ha embert szeretsz nem kincset kaparsz, ha áldást szórsz szét nem átkot viszel, akkor mond csak, hogy: Krisztusban hiszel! HÁLÁL A szív megáll, a szó elszáll, a sír bezár, a por átjár, a lét lejár, a vég beáll, földi ember Istent talál. DÖMÖTÖR TIBOR 2001. február 9. AMERIKAI Hfagyar Ifírlap □
