Amerikai Magyar Hírlap, 2000 (12. évfolyam, 44-47. szám)

2000-12-15 / 47. szám

Az édesanyám színésznő volt, a kolozsvári Nemzeti Színház hős­nője. Emlékszem abból az időből gyöngyös ruháira, fátylaira, hosszú brokátsleppjére, amelyből ké­sőbb szalongamitúra lett. És emlékszem egy nagy, nemzeti­színű szalagos babérkoszorúra, amely a spájzunkban volt, neki­támasztva annak a polcnak, ahol a dunsztosok álltak. Ebből a ko­szorúból pénteken, amikor ősi törvényeink szerint paszulyfőze­­lék jelent meg asztalunkon, Zsófi nagymamám mindig kitépett egy levelet. Azzal a babérlevéllel is füszeresítve volt a főzelék. Az ember sohasem tudja el­felejteni azokat az ízeket és illa­tokat, amelyeket gyermekkorá­ban élvezett. Körülbelül hároméves lehet­tem akkor, amikor egy karácsony előtti vasárnap délután színházba vittek. Onnan gondolom, hogy karácsony előtt járhatott az idő, mert a Szent Mihály-templom körüli tér teli volt fenyőfát áruló parasztokkal. Világosan emlék­szem a levágott karácsonyfák sötétzöld színére a vastag, fehér havon. Az édes, tiszta fenyőillat­ra, hogy kerestem a karácsonyi angyalokat a levegőben, nem röpködnek-e ott a fenyők fölött. De angyalok nem voltak se­hol. A "bódésok" sült tököt meg gesztenyét árultak parázsló ke­mencéiknél. Nekem is vett nagy­anyám egy stanicli gesztenyét, ahogy a színház felé sétáltunk, jó melegen felöltözve. Füles prém­sipkám volt, és a mellemen kis prémes muff lógott, oda dugtam be a kezemet a forró gesztenye mellé. A tél rettenetes hideg Erdély­ben. A hó úgy csillog, mint a kristály. Az embernek megfagy belül az orrlyuka, meg a szeme sarkában a könny. Én is fázni kezdtem a sétában, örültem, ami­kor végre tető alá jutottunk a színházban. A színházat addig csak kívül­ről ismertem. Csak annyit tud­tam róla, hogy a legnagyobb épület a Farkas utcában. Aminek őszintén örültem, mert sejtettem, hogy anyám valamilyen kapcso­latban van a színházzal. Persze, hogy színésznő, hogy ott keresi a kenyerét, arra nem gondoltam. Nem is gondolhattam. Nagyon kicsike voltam még, nem tud­hattam, mit jelent az: kenyeret keresni. Zsófi nénémmel és még két öreg hölggyel ültünk be egy pá­holyba. Azt is csak most tudom, utólag, hogy "páholy" volt, akkor valami fantasztikus leshelynek találtam; amelynek deszka-, lég­szesz- és posztószaga volt. Furcsa dolgok történtek. Hir­telen sötét lett, aztán egy világos négyszög jelent meg előttem, mintha egy szoba negyedik falát kivágták volna. A sok ember, aki lent ült a földszinten meg a páholyokban, mint egy méhkas körbefútó sejtjeiben, mind el­csendesedett és a világos négy­szögre nézett. Persze odanéztem én is. Egyszerre oda lettem a cso­dálkozástól, mert a világos négy­szögben sétáló és hangosan dis­­kuráló, kifestett, furcsán öltözött alakok között egyszerre csak megismertem az anyámat. Inkább a szívemmel ismer­tem meg, mint a szememmel, hi­szen nagyon ki volt festve, ne­vetgélt és gesztikulált. Holott odahaza mindig oly halovány volt, és csöndes, inkább szomo­rú, nevetni talán sohasem is hal­lottam eddig. Mondom, megismertem, ezen a furcsa helyen, ebben a furcsa helyzetben, és a lélegzetem elállt. És hogy bántak vele?! Egy kék kabátos férfi, akinek nagy bajusza volt, meg merte ölelni. Megölelte, megcsókolta, meg­csípte az állát. Az anyám persze ellökte. Soha nem felejtem el, ezt a három szót mondta neki: "Ne bomoljon mán!" - De a baju­szos férfi tovább erőszakosko­dott. Be akart menni valami aj­tón, amit az anyám nem enge­dett. Erre eltaszította anyámat az ajtótól... Nem bírtam tovább. A düh, a rémület, a kétségbeesés hangos sikoltozásban tört ki belőlem. Ordítottam, ahogy csak kifért a gégémen. És mellemen a kis muffal, hátulgombolós pamut­nadrágomban felmásztam a pá­holy párkányára, hogy a föld­szinten és a zenekaron át a szín­padra menjek "rendet csinálni". Rémes érzés volt. Abban a világos négyszögben az anyám, akit bántani akarnak. És hátul a sötétben Zsófi néném és a másik két néni karja, amint megragad­nak, a levegőbe emelnek, és visznek kifelé a páholyból. Or­dítoztam és rugdalóztam. Nem törődtem a botránnyal. Nem is tudtam, hogy mi az a botrány. Csak arra emlékszem, hogy a földszinten pisszegtek és nevet­tek. Sőt sokan felugrottak, és kí­váncsian néztek a páholyunk fe­lé, ahol én olyan egyenlőtlen harcot vívtam a nénikékkel. Ezt a kis visszaemlékezést megírtam egyszer pár szóban. És nem sokkal utána, hogy a cikk megjelent, eljött hozzám Ko­lozsvárra - amikor látogatóban voltam odahaza - egy nagyon­­nagyon öreg, elfelejtett nevű, nyugdíjas színész, aki annak idején kollégája volt az anyám­nak. Szörnyű öreg volt a szí­nész, olyan száraz, mint a szent­jánoskenyér. Fekete-barna, gör­csös, sovány bot volt a kezében. De olyan volt a keze, hogy nem lehetett tudni, meddig tart a kéz, és hol kezdődik a bot? Eljött, le­ült, hosszan vizsgált piros szélű, nedves, öreg szemével. Aztán elmondta, hogy ő emlékszik az én történetem hátterére. Sardou Szókimondó asszony­ságát játszották azon a vásámap délutánon, amikor a zavart csi­náltam. Az anyám a címszere­pet alakította, magát a híres, szabadszájú asszonyságot. Én az első felvonásban ijedtem meg, annál a jelenetnél, amikor a fél­tékeny Lefebre őrmester be akar menni abba a kamrába, ahol Neipperg gróf rejtőzik, és az ajtó elül ellöki menyasszonyát, a de­rék mosónőt. Rettenetesen böm­böltem - mesélte az öreg színész -, de ez nem lett volna baj, Zsófi nénémék hamar kivittek a néző­térről. A hiba ott volt, hogy anyám is elvesztette lélekjelen­létét. Tudta, hogy ott vagyok a színházban, de látni persze nem láthatott a sötét nézőtéren, hátul a páholyunk mélyén. Egyszer csak hallotta, hogy egy gyerek sikol­tozik a publikum között. Megis­merte a hangom. Erre otthagyott csapot-papot, szerepet és színhá­zat, előrejött a súgólyukig, és a tenyerét szeme elé emelve, hogy ne vakítsák a rivalda lámpái, ki­nézett a sötétbe. Törődött is ő Lefebre őrmesterrel és gróf Neip­­perggel, bánta is ő Sardout és a Madame Sans Gene szövegét! A szerepéből kiesve rémülten si­­koltott ő is a páholyunk felé, a sötét térségen át:- Mi történt, Zsófi? Valami baj történt a fiammal?! Szegény Zsófi néném meg visszakiáltott:- Nincs baj, Margit! Csak megijedt! Azt hitte, hogy bánta­ni akarnak! Kolozsvár lelkes, finom, mű­vészetszerető város volt mindig. Színházba járó publikuma egyet­len, meghitt család. Mindenki ér­tette rögtön, hogy mi történt. És viharos taps tört ki e kis darabon kívüli párbeszédre. Engem kivittek. A taps elült. Anyám pedig visszament a he­lyére, hogy mint Hübscher Kata, tovább huzakodjék a féltékeny vőlegénnyel. A színházi törvényszék ter­mészetesen összeült az eset után, hiszen az anyám olyan súlyos fe­gyelemsértést követett el, amely­nél súlyosabbat nem is lehet el­képzelni a színpad szigorú törvé­nyekkel ráncbaszedett világában. A rideg elv érvényesült is. És a törvényszék elítélte anyá­mat, amiért nyílt színpadon, a közönség előtt játékához nem tartozó "magánüggyel" foglalko­zott. De tekintettel az enyhítő kö­rülményekre, ez a büntetés nem volt nagyon kemény. A törvény­szék mindössze egy krajcár bün­tetéspénz megfizetésére ítélte anyámat, amely összeget a szín­ház gazdasági hivatala le is vont legközelebbi elsején a gázsijából. jgA CSÁRDÁS RESTAURANT & BAKERY] m tulajdonosa, Jancsó Gyula II és minden alkalmazottja örömteli Karácsonyi Ünnepeket és sikerekben gazdag, reményteljes ÚJ ESZTENDŐT kíván kedves vendégeinek és barátainak. Gazdag karácsonyi és szilveszteri étrend Magyar ízek és kellemes hazai hangulat Finom magyar és kaliforniai borok A szórakoztató zenét KALMANHELYI KARCSI tangóharmonika művész szolgáltatja CSÁRDÁS MAGYAR ÉTTEREM 5820 Melrose Avenue (A Melrose és Rossmore Ave. sarkán) (323) 962-6434 Barátainak és kedves közönségének harmonikus, áldásos Karácsonyt és boldog Újévet kíván, jó egészségben Neszlényi Judith zongoraművésznő a Liszt-versenyek közkedvelt rendezője. Felvételei megrendelhetők: (626) 798-1562 Kellemes KARÁCSONYI ÜNNEPEKET és BUÉK-et kíván Kőváry István, C.P.A. Steven A. Kovary, C.P.A. & Co. AIRPORT ATRIUM 2780 Skypark Dr., Ste. 460 Torrance, CA 90505-6341 T. (310) 784-2700 Fax (310) 326-6363 e-mail: kovaricpa@pop.net Kellemes, örömteli ÜNNEPEKET és gondtalan; sikerekben gazdag ÚJ ESZTENDŐT kíván üzletfeleinek, barátainak és a Hírlap olvasóinak Gabe Management ROSENBERG GÁBOR Associate Realtor (818) 980-4722 Ingatlan kezelés, tanácsadás, kölcsönök MMMmW&MMMXMmWWK KELLEMES KARÁCSONYI ÜNNEPEKET ES BOLDOG ÚJESZTENDŐT KÍVÁN barátainak, üzletfeleinek és a lap olvasóinak a LESTER CARPET CO. 7815 Beverly Blvd., L.A., CA 90036 Telefon: (323) 934-7282 amerikai Magyar Hírlap Q Hunyadi Sándor Karácsonya emléfc

Next

/
Oldalképek
Tartalom