Amerikai Magyar Hírlap, 1999 (11. évfolyam, 43. szám)
1999-11-12 / 43. szám
A Dr. Ader János a Magyar Országgyűlés Elnökének a L.A. Főkonzulátuson mondott 1999. október 24-ei beszédéből Jancsó Zsuzsa összeállítása Legutóbb e helyen beszámoltunk az 1956-os ünnepségről, amelynek dr. Áder János volt a díszvendége, most pedig a hétfőn, október 25-én a Magyar Köztársaság Los Angeles-i főkonzulátusa által a Radisson Valley Center Hotelben rendezett konzuli fogadásról adunk hírt. A színvonalas műsort dr. Frigyes Dezső vezette le. A magyar és amerikai Himnusz eléneklése után Sir Rettig Hermann József atya mondott bevezető imát. A Los Angeles-i polgármester üdvözletét dr. Andrew Friedman olvasta fel, majd Czövek István operaénekes adta elő a magyar Hiszekegyet. Varga Tibor színművész Kannás Alajos Kormos kövek c. verseskötetéből szavalt ’56-os vonatkozású verseket, majd néhány magyar népdalt is előadott. Oss Enikő színművésznő egy Mécs László-verset szavalt, majd Neszlényi Judith zongoraművésznő Kodály Intermezzo-ját adta elő. Dr. Fekszi-Horváth Márta főkonzulasszony rövid beszédben üdvözölte a megjelenteket, majd az ünnepi szónok, dr. Áder János lépett a mikrofonhoz. A közönség nagy tapssal fogadta érdekes, tartalmas, minden a helybeli magyarságot érdeklő témára kiterjedő beszédét, amelyből itt néhány részletet közlünk. Nt. Novák József záró fohásza után a vendégek átvonultak az étterembe, ahol nagyszabású fogadás következett. Nagy József, a Radisson Valley Center magyar bankettmenedzsere mindent gondosan előkészített, a finom ételeket és desszerteket a hollywoodi Csárdás Étteremből Jancsó Gyula szállította. Dr. Áder János beszédében méltatta az ’56-os magyar forradalom világméretű jelentőségét, azt a "12 napot, amely megrengette a szovjet világbirodalmat, s amelynek vérbefojtása megrendítette a nyugati demokráciák közvéleményét”, amelynek következtében "a magyarság a szabadság szimbólumává vált szerte a világon." Kitért arra, hogy "ma még köztünk élnek a sortüzek túlélői, és a sortüzekre parancsot adók is." Mint mondotta, "1956-nak kétféle öröksége van: az egyik október 23-a, a másik november 4-e. Nem beszélhetünk az egyikről úgy, hogy a másikról hallgatnánk. ... Nem beszélhetünk csak egyféle örökségről sem, mert a sortüzekért, november 4-ért, s mindazért, ami utána történt, a mai napig még mindig senki nem kérte a nemzet bocsánatát. És nem beszélhetünk csak egyféle örökségről azért sem, mert még ma is sokan vannak, akik úgy tekintenek a múltra, mint afféle ruhadarabra, amelyet szabadon levehet, fölvehet, vagy akár a politikai divatokhoz igazodva szabadon váltogathat az ember.” Dr. Áder János kifejtette, hogy miközben fejet hajtunk a hősök, az elhunytak és a túlélők előtt, "az ünnep méltósága azt is megkívánja tőlünk, hogy soha, egyetlen másodpercre se felejtsük el mindazok neveit és bűneit, akik 1956. november 4-e örökösei. Akik hazaárulással, vérfürdővel, megtorlással és hazugsággal alapozták meg sokáig megingathatatlannak hitt hatalmukat. Akik évtizedeken át meghamisították a múltat és a rogyadozó szocializmus fenntartása érdekében készek voltak hosszú távra elzálogosítani a jövőt, a ma élő és a most felnövekvő nemzedékek jövőjét.” Ézután az Országgyűlés elnöke történelmi visszapillantásba fogott, melynek során megállapította, hogy "mára szinte kivétel nélkül megvalósultak 1956 - sok tekintetben az 1848-as 12 pontra emlékeztető - követelései," majd részletezte az eredményeket a vasfüggöny leomlásától a polgári demokráciáig. "Tisztában vagyunk azzal, hogy az új hazát nem lehet hazugságból, képmutatásból, kiszolgáltatottságból, törvényszegésből és félrevezetésből megteremteni. A polgári kormány programja ezért a törvényesség és a rend helyreállításán, a szabadság és a jólét kiteljesítésén, az euroatlanti integráció következetes végigvitelén és a XXI. századi polgárosodás feltételinek megteremtésén alapul." Dr. Áder elmondta, hogy "az új kihívások új megközelítést, új szemléletet igényelnek. Az elmúlt időszakban gyakran tapasztaltuk, hogy a polgári koalíciónak sem lesz könnyű megszabadulnia a múlt rossz beidegződéseitől, nehezen átlátható érdekhálóitól és ránk köveseden struktúráitól. Meg kellett tapasztalnunk, hogy a múlt és a jövő küzdelme még korántsem tekinthető végérvényesen lezártnak Magyarországon." Ezután a kormányváltás óta eltelt csaknem másfél év bíztató eredményeiről beszélt dr. Áder János. Mint mondta, "a gazdaság lázas állapotának két fontos hőmérője az infláció és az eladósodottság mértéke." Az előbbi a néhány év előtti 30 százalékról 10 százalékra csökkent, az államadósság pedig a múlt évben először süllyedt az Uniós tagországok számára ajánlott 60 százalék alá. i Mindezt annak ellenére, hogy az adósságállomány kamattörlesz- ] tései után még mindig annyit fizet az ország, mint a személyi jövedelemadó teljes évi bevétele. A következő feladatok: a gyermekes családok helyzetének javítása és a szervezett bűnözés visszaszorítása. Méltatta a NATO-hoz való csatlakozás jelentőségét, a határon túli magyarsággal való szorosabb kapcsolatot. Beszédét azzal fejezte be, hogy "közösen emlékezzünk azokra a neves és névtelen hősökre, akik nélkül nem következhetett volna be 1989-90 vértelen forradalma, ők egy olyan ügyért haltak meg, amelyért nekünk élni érdemes. Az ő mártíriumuk olyan szilárd erkölcsi alapokat teremtett, amelyre bátran építhetjük a jövő polgári Magyarországát. Köszönöm, hogy megtiszteltek figyelmükkel." Szegedi Jessica képviseli az Egyesült Államokat a vietnami Barátság-versenyen Több mint húsz esztendővel a vietnami háború befejezése után, a Vietnami Szocialista Köztársaság kormánya úgy döntött, hogy fokozatosan bekapcsolódik az internacionális államok közösségébe és szoros kapcsolatot épít ki a nyugati államokkal, elsők között Amerikával, a nemzetközi barátság jegyében. Úgy döntött tehát, hogy a politikai elzárkózás helyett megnyitja kapuját a jószándékkal közeledő államok előtt. Ezt a célt szolgálja a most megrendezésre kerülő szépségverseny is, amit a Világbarátság nevében valósítanak meg és országra szóló bemutatókkal, műsorokkal ünnepelnek Hanoitól Ho Chi Minh City-ig. Erre a versenyre meghívót kapott az Amerikai Egyesült Államok is. Az amerikai kultúra washingtoni központjából az a javaslat hangzott el, hogy a versenyen való részvételre kérjék fel, majd küldjék ki Szegedi Jessicát, aki a közelmúltban számos szépségversenyt nyert és magyar származású szüleivel is méltón tudná képviselni a többnemzetiségű alapból összetetten kifejlődött amerikai kultúrát. A versenyen 33 állam vesz részt, többek között Francia- és Németország, Ausztrália, Kanada, Svájc, Finn-, Lengyel- és Görögország, valamint az ázsiai nemzetek kivétel nélkül. A küldöttek által képviselt országok népviseleti ruháit is bemutatják, de a részt vevők estélyi és úszóruhában is színpadra lépnek. A nagyszabású mérkőzés Hanoi és Ho Chi Minh City között Vietnam több városában zajlik le november 10-e és 20-a között. A nyertesek díjazása egyetemi ösztöndíjak formájában történik 1 és 8 ezer amerikai dollár között. A verseny eredményéről következő számainkban közlünk beszámolót. (Mint olvasóink javarészben tudják, Szegedi Jessica, aki Amerikában született, a szüleivel 1956 után bevándorolt Szegedi Miklós mérnök és technikai kutató, valamint felesége, Ildikó leánya és egyben Szegedi László főmunkatársunk unokája.) ÉRDEKLŐDŐK, FIGYELEM! Az Interneten a vietnami rendezőség felvilágosítást ad Szegedi Jessicáról, színes fényképpel: http://www.fpt.vn/InfoStoreZD 9140008/1999/11/381E07 A5.htm JiiutyiA íntextainmail pxeaaita I “KALÓZOK” (You or Me) USA PREMIER NOVEMBER 12-18 1999 AZ ÉV LEGSIKERESEBB MAGYAR ZENÉS FILMVIGJÁTÉKA I november 12. Music Hall Theater 9036 Wilshire Blvd. at Doheny Beverly Hills, California Néhány szó a szkeptikusokról Nem tudom, minek köszönhetem a kitüntetést, hogy az amerikai szkeptikusok folyóiratának előfizetési lehetőségét bizonyos időközökben felajánlják postán érkezett toborzó felszólítások. Új magazinok indulásával együtt jár az ilyen vaktában való lövöldözés, de a szkeptikusok éppen arra büszkék, hogy kiadványuk hosszú évtizedek óta szolgálja a kételkedők szellemi kielégítését. Amerikában a polgárok neve és lakcíme a szabadvásáron szereplő termék. Az ilyesmit adják-veszik az érdeklődők. És mivel az előfizetők száma soha sem elégséges, a betervezett időpontokban kampányok indulnak új lelkek meggyőzésére, azonban lényegében a beküldött előfizetési dollárok számítanak, semmi egyéb. Hogy a szkeptikusoknak egyáltalán magazinjuk van, s hogy a szkeptikusok egyesületekbe is tömörültek, ez nem különleges esemény olyan társadalomban, ahol a "lapos föld híveinek" is érdekképviseletük van. Végeredményben így szép ez. Hogyan is fogalmazták meg a kínaiak? Virágozzék minden virág. Időnként azután illik ehhez a "virágzáshoz" hozzá is szólni. Az általuk teremtett alkalmak szinte rákényszerítik az embert erre. Mindig is csodálkoztam azon, hogy vannak emberek, akik önmagukat a legképzettebb tudósoknál is okosabbaknak tartják. Mert ha az egyik embertípus a felvetődő kérdésre azt mondja, hogy: nem tudom, de lehetséges, a másik pedig azt, hogy: tudom, hogy nem lehetséges, akkor ez a második fajta tudásban toronymagasan az első felett áll. Legalább is ő ezt hiszi magáról és ez már önmagában arcátlanság. Ebben a kis elmefuttatásban szándékosan beszélek "szkeptikusokról" és nem "kételkedőkről", mert a kettő nem ugyanaz. A szkeptikus nem kételkedik, hanem tudja, legalább is vallja, hogy az ember nem képes megismerni az objektív valóságot. A mozgalmat az ókori görögök alapították és a klubnak olyan tagjai voltak, mint Sextus Empiricus és Aineszidémosz. Tulajdonképpen ugyanazt vallják, mint az agnosztikusok, vagyis hogy a világ az ember számára megismerhetetlen. Ma erre röviden azt mondanánk, hogy: marhaság. Lehetséges, hogy a gondolat köré az ókorban jelentős tudósokat, vagy éppen tömegeket tudtak csoportosítani, de ez az elv ma már nem állja meg a helyét. Ezt az eltelt évezredek tudományos és technikai felfedezései bizonyítják. Hogy távolabb ne is menjünk; az atomban rejlő energia meghódítása, földi űrszondák küldése a kozmoszba. Mindenekelőtt: az ember fizikai megjelenése a Holdon. A mai szkepticizmus elvének tarthatatlanságát legjobban bizonyítja, hogy a szkeptikus nemcsak egy vagy két éppen felvetődött feltevés valódiságát tagadja, hanem mindent, ami a tudomány egyelőre nem bizonyított és nem sorolt be a tények közi. A szkeptikusok teleszájjal tagadják tehát a telepátia létezéséi, minden paranormális jelenséget, az úgynevezett hatodik érzéket, legfőképpen a teremtő Isten létezését. Szerintük sohasem létezett az emberi test látszólagos ok nélkül történt öngyulladása (spontaneous human combustion), amit tudományos jegyzőkönyvek bizonyítanak. Természetesen nem léteznek az ufók, nincsenek földönkívüli lények (ők csak tudják). Legnagyobb bajban az angliai gabonakörökkel vannak, mert ezekre nem mondhatják, hogy nem léteznek, hiszen nap mint nap tízezrek győződnek meg saját szemükkel, hogy itt vannak; helikopterekről lefényképezték őket. Ilyenkor általában mellébeszélnek és üres halandzsával próbálnak bizonyítani. Súlyos betegeknek nincsenek halálközeli élményeik (near-death experience), stb. Különben sem kell ide tudomány, már önmagában a józan paraszti ész azt sugallja, hogy mindig azzal az illetővel van baj, akinek egyszerre semmi sem jó. Még egy-két kifogást el lehet fogadni, de a hosszú lista egyszerűen gyanús. Az emberi értelem fokozatos fejlődése során felvetődhettek ötletek, elképzelések, amelyekről később bebizonyosodott, hogy nem állják meg a helyüket. A szkeptikusok túlélték a vízözönt, ők a mai Amerikában akadálytalanul virágozhatnak, mert ez szabad ország és semmiféle törvény sem fog szájkosarat tenni rájuk. Tulajdonképpen így van ez a Darwin-féle evolúciós elmélettel is. Volt idő, amikor a feltevés megnyugtatta a tudósokat. Ma már azonban egyre többen lázadoznak ellene. Felfedezik az elméleten mutatkozó árulkodó lyukakat. Darwin még nem tudott a génekről, már pedig a tökéletesebb irányba való haladáshoz, különösen új fajok keletkezéséhez új génekre van szükség. Ilyet pedig semmiféle evolúciós fejlődés nem tud produkálni. A szkeptikusok is jobban tennék, ha az új lehetőségek, feltevések befogadására kinyitnák a tudatukat. Nincs szükség különösebb bizonyításra, hiszen az eddigiekből egyenesen következik, hogy a szkepticizmus akadályozza a tudományos fejlődést, illetőleg akadályozná, ha befolyása széles körben jelentkeznék. Szerencsére csupán egy szűkkörű társaságról van szó és ezek között csak elvétve akad egy-egy tudós, vagy olyan személy, aki tudósnak hiszi magát. Aki tudományos kutatásra adja az életét, annak nyitott értelemmel kell befogadnia minden új jelenséget, azzal, hogy ezen a téren még hosszú tudományos nyomozásra, vizsgálatra, kísérletezésre van szükség. A múlt legékesebb bizonyítója annak, hogy az emberi ignorancia és arrogancia mennyire fékezte az előrehaladást. A szkeptikusok általában büszkék arra, amit vallanak, pedig szégyellniük kellene.
