Amerikai Magyar Hírlap, 1995 (7. évfolyam, 1-43. szám)

1995-03-17 / 11. szám

Magyar sikerek - sikeres magyarok Andrew Vájná kitüntetése A jókívánságok magyar nyelven is jönnek A Hollywood Reporter március 10—i száma teljes egészében And­rew G. Vájná, azaz, a magyar származású Vájná Andy pályafu­tásával, filmjeivel, terveivel fog­lalkozó rendkívüli kiadás, és az őt köszöntő egész oldalas üdvözle­tekkel van teli, amelyek között nem ritka a magyar nyelvű sem. Ilyenek is állnak benne: "Gratu­lálunk, Andy! Nagy vagy, és az édesanyád főzi a világon a legjobb csirkepaprikást! -Joe Esterhas". Hollywood legszebb napjaira em­lékeztet ez a magazin, amikor az MGM filmgyár folyosóin még az volt kiírva, hogy "Magyarul be­szélgetni tilos!" Az 1995-ös NATO/Sho West Életmű Kitüntetést a múlt héten adták át Vájnának a Walt Disney Stúdióban. A lap így méltatja pá­lyafutását: Andrew Vájná semmit sem ka­pott ingyen életében. Mindenért meg kellett küzdenie, foggal-kö­römmel, és ez alól a jelen kitünte­tés sem kivétel. Békebeli mód­szerrel jutott hozzá: megdolgo­zott érte! A filmproducer, showman és vállalkozó Vájná sikereitől évek óta hangos a világ. Cannes yacht­­jaitól Malibu mogul-palotáiig le­gendákat mesélnek arról, aki ti­zenkét éves korában szökött át a hófödte magyar határon, hogy Hollywood legelismertebb - és leggazdagabb - filmese legyen. Fodrászként kezdte, Hong- Kongban invesztált, milliókat ke­resett - és veszített - és közben világsztárok között forgott, egzo­tikus helyeken járt - egyszóval, olyan volt az élete, mint egy And­rew Vájná film - csak éppen, ez mind igaz. Ma a Cinergi Productions alapí­tójaként ismerik, amely olyan fil­meket készített, mint "Medicine Man", "Tombstone", "Renaissan­ce Man" és "Color of Night". Má­jusban kerül a közönség elé a "Die Hard" folytatása (With a Venge­ance) Bruce Willis főszereplésé­vel, a nyáron pedig Sylvester Stal­­lonéval a főszerepben a "Judge Dredd". Ezeket követi ősszel a Hawthorne regényéből készült "Scarlet Letter", amelyben a skar­lát betűt Demi More viseli. Vájná nagy filmeket készít, nagy sztárokkal, és még nagyobb bud­­gettel. E három új filmjének együttes költségeit körülbelül 200 millió dollárra becsüli. Peter Chernin, a Fox Stúdió egyik veze­tője szerint "a különbség Vájná és más hollywoodi figurák között, hogy mindenki más nekünk akar­ja megmondani, mire költsük a pénzünket. Ő viszont hajlandó a saját bőrét vinni vásárra, a saját pénzét kockáztatni, és ettől mind­járt sokkal hihetőbb lesz." Mivel Andrew Vájná élete "kész regény", következő számainkban még vissza fogunk térni rá. Most csak annyit: örülünk a sikerének, és a Hírlap, valamint a Csárdás Étterem nevében - ahol gyakran megfordul barátaival: GRATULÁLUNK! Jurmann-koncert a UCLA-n Ezen a márciusi hétvégén ame­rikai körökben elért magyar sike­rektől visszhangzott Los Angeles. Míg a Walt Disney Stúdióban Andrew Vajnát ünnepelték, a Szent István templomban Neszlé­­nyi Judith Magyar Requiemje zengett, a University of California westwoodi campusán, a zenei tanszaknak szállást adó Schoen­berg Hallban Yvonne Jurmann mutatott be énekes, zenés össze­állítást férje, az osztrák származá­sú Walter Jurmann műveiből. A zsúfolásig telt színházterem szép emlékeket idézett. Néhány éve még magam is diák voltam a UCLA-n, itt mutatta be az olasz tanszék a Gianni Schicchit és Da­rio Fo"La Marcolfa" című komé­diáját. Most ritka elegáns, válo­gatott nemzetközi közönség töl­tötte meg a nézőteret. Több ország, köztük Ausztria, Svájc és Magyarország konzulátusa is képviseltette magát (ott volt He­lyes Imre és Anna, Hrotkó Emő­ke). Rajtuk kívül is több magyart láttunk: Kiss Erzsikét, Héczey Ivánt, Víg Tommyékat. A műsorszámokat John Hall konferálta be. Látszott, hogy jól ismeri a világjáró zeneszerző munkásságát, aki Berlintől, Pári­zson keresztül Hollywoodig on­totta magából minden világnyel­ven a slágereket (így is mondta Mr. Hall, angol nyelvű előadásá­ban: "sláger"). Én csak annak örültem volna, ha nem kezdi már a következő számot konferálni abban a másodpercben, mikor az előző végétért. Olyan szép dolog az elismerő taps, a lelkes előadók egyetlen fizetsége - hagyni kell rá egy kis időt a közönségnek! Az első részben a Jurmann-szá­­mokat tartalmazó legsikeresebb filmekből vetítettek gyorsan per­gő részleteket - a "Ninon"-t Jan Kiepura, a "San Francisco”-t Jea­nette MacDonald, a "You and the Waltz and I" c. számot Kathryn Grayson, más részleteket Martha Eggerth, Judy Garland, Ivie An­derson adott elő. A filmkockák után jöttek a UCLA Music De­partment tehetséges fiatal éneke­sei: Rebecca Semrau, Florence Robertson, Trisha Rapier, David Shukiar és Susan Roe. A szünetben megkeresték egy­mást az ismerősök, és megcsodál­tuk az üvegszekrényekben kiállí­tott, múzeális értékű régi mozi­plakátokat, fényképeket, okleveleket (amelyeket egyéb­ként az énekszámok alatt felna­gyítva a háttér-vászonra vetítet­tek). A városok, amelyeknek a zeneszerző örök emléket állított dalaival, méltányolták fáradozá­sát. San Francisco "hivatalos in­dulójává" tette a Jurmann-meló­­diát, és San Antonio polgármes­tere, Cisneros is elismerését fejezte ki a hasonló című számért. A második részben a nagyzene­kar foglalta el a színpadot (Jón Robertson dirigált). A mellettem ülő jóképű ötvenes apuka csillogó szemmel újságolta, hogy a fia is ott van, ő a dobos. Jól játszottak, jött még egy pár kitűnő énekes is (John Klacka tenorista, Brian Le­erhuber bariton), a UCLA kórus és egy elemi iskolás énekkar is besegített a pompás fináléba. A műsorfüzet Walter Jurmann ars poeticáját idézi: "Remélem, sok embernek tudok majd - bár­milyen körülmények között is él­nek - örömet szerezni a zeném­mel." Ez az este őt igazolta. Jancsó Zsuzsa A szárnyaló, fenséges, nagy és szent örömről már Beethoven is ín szimfóniát, de a mindennapok ezernyi apró örömét néha észre sem vesszük. Pedig nem megvetendők ezek az ajándékba kapott, parányi boldogság-morzsák, mert rajtuk keresztül közelíthető meg legbiztosab­ban az emberszámára csak ritka, rendkívüli pillanatokban felvillanó nagyszerű egész, a teljesség a végtelen, az örökkévaló. ******************* MEGJELENT!! APRÓ ÖRÖMÖK címmel JANCSÓ ZSUZSA ÚJ KÖNYVE Válogatott írások, novellák Héczey Iván előszavával. ******************* Ára szállítással együtt $15.— Megrendelhető (az összeg előzetes beküldésével): AMERIKAI MAGYAR HÍRLAP 535 North Rossmore Ave. ___ Los Angeles, CA 90004 Magyar Művészek Rádióműsora Adás vasárnap de. 9:30-kor a KTYM, AM 1460 adón. Czövek István (818) 791-0852 Csapó Tamás (818) 895-5090 Jó ebédért, vacsoráért jöjjön a CSÁRDAS-ba -ha szellemi táplálékra éhezik, olvassa az AMERIKAI MAGYAR HÍRLAPOT! MÜLLER PÉTER író-olvasó találkozó SAN FRANCISCÓBAN 1995. március 19-én, vasárnap a San Franciscoi Református Egyháznál Nt. Katona Jenő, tel. (408) 254-9674 A következő író-olvasó találkozó március 26-án, vasárnap ugyanott LOS ANGELESBEN április 1-én, szombaton délután 6 órakor a CSÁRDÁS ÉTTEREMBEN 5820 Melrose Ave., Los Angeles Jancsó Gyula, tel. (213) 962-6434 április 2-án, vasárnap délben 12-kor a Hollywoodi Református Egyháznál 751 Crenshaw Blvd., Los Angeles, CA 90005 Nt. Fodor Dénes, tel. (213) 930-0807 vagy Varga Mihály főgondnok (818) 957-5205 április 2-án, vasárnap este 7-kor a Körösi Csorna Sándor Körnél Tel. (818) 609-8386 Bemutatjuk Müller Pétert A manasz a kígyó-én érzékszerve. A gondolkodást az én fejlesztette ki. hogy tájékozódni tudjon a világban, s ezért a gondolkodástól nem várható el. hogy gaz­dája. az én ellen gondolkodjon. Mások látnak bennünket, de mi nem látjuk magunkat. Érezzük, sejtjük, megéljük magunkat, de amikor gondolkozni kezdünk önmagunkról, valaki egészen mást látunk önnön va­lónk helyett, mert hiába forgatjuk vissza tekintetünket, a centru­mot sohasem láthatjuk meg, mivel onnan nézünk. Már az is csalódást és némi érteden szégyenkezést okoz, ha filmen vagy a tévé képernyőjén pillantjuk meg magunkat. Valami távoli rokonságot érzünk a képen látható figurával, de hogy ez én lennék, az az ember, akiről reggeltől-estig és még az álmaimban is azt érzem és tudom, hogy ez vagyok én - szin­te elfogadhatatlan! Egy idegen pacák gesztikulál és vigyorog előttem, aki teljesen méltatlan hozzám: sokkal csúnyább, jelentéktelenebb, kövérebb, gyávább, idegesebb, mint én. és közel sem annyira szimpatikus. Próbálom megszeretni, de nem megy. * * * A hétköznapi életben azonban nem látjuk vissza magunkat. Az egyetlen tükör, amelyben láthatnánk, az körmezetünk. csa­ládunk, társunk, ismerőseink és munkatársaink tekintete - nekik azonban nem hiszünk, mert görbe tükröknek tartjuk őket, ami­ben - valljuk be őszintén - van is némi igazság. Az önismeret legnagyobb akadálya: a gondolkodás. Egyszerűen azért, mert már születésünktől fogva nem az ön­ismeretre, hanem az önvédelemre van beprogramozva. A világdrámában önmaga előtt mindenki csak pozitív hőst haj­landó eljátszani. Belül mindenki szép. nemes, és tökéletesen meg van győződ­ve. hogy neki van igaza. Nem találkoztam még olyan emberrel, aki azt mondta volna, hogy „én nagy marha vagyok, és egyáltalán nincs igazam!” Mivel az alapállás eleve hibás, az intelligencia ezen a helyze­ten nemhogy segítene, csak ront: a művelt ember ösztönös ön­védelmét roppant bonyolult, gazdag ismeretekkel alátámasztott stratégiával cserélte föl. Az önigazolás akrobatái a szellemi kasztból kerülnek ki; ezek néha hajlandók egész filozófiai vagy teológiai rendszereket gyár­tani. csak hogy ne kelljen akárcsak egyszer is megnézni valódi arcukat. Minden vallásos eszme arra törekszik, hogy a cseppet vissza­vezesse a tengerbe. Az élet pedig arról szól, hogy a csepp nem hagyja magát. Jézus, Buddha, Lao-ce és Krisna azt tanítják, hogy az fűnek föl kell áldozni magát. Ez az újjászületés ára. Az én azonban erre nem hajlandó. Minden másra hajlandó, csak erre az egyre nem. S ezért ha gon­dolkodik. magának gondolkodik, magárnak gyűjt, magának hisz, ma­gának filozofál, s még a legnemesebb eszmét is, na ellene irányul, úgy fordítja ki a sarkaiból, hogy abból haszna legyen, s önmaga fel­áldozása helyett gvőztesen és meghízva kerüljön ki a küzdelemből. (Lomb és gyökér p. 137-139.) 1995. március 17. □ AMERIKAI tyagyar

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom