Amerikai Magyar Hírlap, 1995 (7. évfolyam, 1-43. szám)
1995-03-17 / 11. szám
Jancsó Zsuzsa________________________ OLVASOM az újságban... Követségbezárások Olvasom az újságban, hogy Magyarország, szorult anyagi helyzetére való hivatkozással, a közeljövőben hét külföldi követségét bezárja. A döntés az uruguayi, perui, venezuelai, egyesült arab emirségekbeli, kambodzsai, Fülöp-szigeteki és zimbabwei nagykövetségeket érinti. Az érintett országok budapesti diplomáciai képviselői sajnálkozással és értetlenséggel fogadták a hírt, mivel a magyar kormánynak erre a lépésére minden bizonnyal válaszlépések is várhatók. Önkéntelenül is felmerül bennünk a kérdés: vajon mi lesz a Los Angelest főkonzulátus sorsa? Többszörösen megnyugtató választ adtak aggódó kérdéseinkre ez ügyben a magyar kormány hivatalos képviselői, legutóbb Dr. Bánlaki György nagykövet is, de Márton András utódját mindez ideig mégsem jelölték ki. Milyen nagy örömmel szorítottuk meg a kinyújtott hazai kezet, amikor megnyitották itt a magyar diplomáciai képviseletet - i 11, és nem máshol, és nem kellett többet Washingtonba küldeni vízumért az útleveleket - és nem is jött vissza elutasító levéllel, ami a régi rossz otthoni szellemet idézte: "A Magyar Népköztársaságnak nem érdeke, hogy ön utazzon!" Hogy örültünk a sok érdekes kulturális eseménynek, amelyeket a Főkonzulátus rendezett, vagy rendezésében közreműködött! Milyen nagy segítség volt -és ma is az -hogy ott van Helyes Imre és felesége, Vadászi István és Kolarovszky Judit, akikhez ügyes-bajos dolgainkkal bízvást fordulhatunk, nagy tudással, kedvesen és szolgálatkészen állnak rendelkezésünkre. Már megszoktuk, hogy van saját főkonzulátusunk, és ragaszkodunk hozzá. Kíváncsian várjuk, vajon ki lesz az új főkonzul, és milyen lesz vele a kapcsolatunk... Szenf-Iványi István külügyi államtitkár és Havasi Béla, a külügyminisztérium gazdasági igazgatója nyilatkozott a követségek bezárásával kapcsolatban. Elmondták, hogy zimbabwei külképviseletünknek Hararéban mindössze egy diplomata és két részidős alkalmazottja volt. A három megmaradt fekete-afrikai képviselet közül Pretoria veszi át ezt a relációt, amint sikerül eladni a követség három ingatlanát. Lennert István kambodzsai ügyvivő elmondta, tavaly október óta számítottak a döntésre, amelynek oka: a jelenlegi gazdasági helyzetben nem tudunk segélyeket adni, amelyekkel cégeink betörhetnének a kambodzsai piacra. Dömény János caracasi nagykövet tíz évet töltött Venezuelában, szívén viseli a kint élő négy-ötezer magyar sorsát. A követség májusra tervezett bezárásáig nemcsak helybeli tiszteletbeli konzulról kell gondoskodnia, hanem a követség felszámolásáról is. Bonyolítja a dolgot, hogy az épület eladásából származó bevétel a venezuelai devizaszabályok szerint nem lesz hazautalható. Umguayban is magyar tulajdonban van a követség épülete. Az ott élő mintegy tízezer magyar ügyeinek intézését Buenos Aires veszi majd át, ami lényegesen kedvezőbb megoldás, mint Venezuela esetében a 2000 kilométerre fekvő Bogota. Peru, Venezuela és a Fülöp-szigetek budapesti nagykövetei nehezményezték, hogy a követségbezárásról szóló kormánydöntést a sajtóból tudták meg, és tartanak tőle, hogy válaszul őket is viszszarendelik Budapestről hazájukba. Szent-Iványi István elmondta, hogy a bezárt külképviseletek helyett Rijádban, Vilniusban és Szkopjében nyitnának új követségeket. Ezekre csak a bezárt követségek épületeinek eladása nyújtana anyagi fedezetet. Úgylátszik, Horn Gyula komolyan gondolta, hogy nem lesz a 15 millió magyar miniszterelnöke. Mossa kezeit a legtávolabb élő, az óhazával legkevesebb kapcsolattal rendelkező magyarok ügyében. Igaz, kis ország vagyunk, de éppen azért elsőrendű fontosságú a külvilággal való kapcsolatunk. Lehet, hogy megint rossz helyen spórolunk? Persze, más is spórol. Furcsa hallani a sok anyagi természetű érvet, de mit szóljunk mi, ha a dúsgazdag Svédország is éppen most zárja be néhány követségét takarékossági okokból? A június 30-ig bezárandó külképviseletek sorában a Tripoli-i (Líbia) és Új Zéland-i mellett a milánói és a Los Angeles-i is szerepel. Örülhetünk, hogy a miénk - legalábbis egyelőre - marad. A New York-i Fészek Klub meghívására 1995 április 19-én este 1/2 8 órai kezdettel kerül sor a Hungarian Reformed Church helyiségében 344 East 69th Street alatt HÉCZEY IVÁN humorista önálló estjére "Nem csak a fele tréfa!" címmel. Vendégeket is szívesen látunk! Belépőjegy $8.HOGY MIK VANNAK!! Perel a volt férj Marcia Clark túl sokat dolgozik... Az O.J. Simpson per fővádlója, Marcia Clark nemcsak a védelemmel hadakozik naponta, hanem most már volt férjével is, aki magának követeli két gyermeküket, mivel az anyjuk nem tud elegendő időt tölteni velük. A 36 éves Gordon Clark komputer mérnök rendezetten él, napi 8 órás munkaidővel, s ezért úgy érzi, jobban tudna gondoskodni 3 és 5 éves fiukról. A 41 éves Marcia Clark tavaly június 9-én adta be a válópert, alig néhány nappal a kettős gyilkosság előtt, amely a tévé nyilvánossága elé vitte. Azóta szinte állandóan szolgálatban van, hét nap egy héten, napi 16 órákat is dolgozik. Ezt ő maga panaszolta el a bíróságnak, amikor decemberben több tartásdíjat kért volt férjétől arra való hivatkozással, hogy költségei megnövekedtek, mert minden este és a hétvégén is baby-sittert kell fogadnia a gyerekek mellé. Fizetés helyett a volt férj inkább magának követeli a gyerekeket. Richard Bloom, Marcia ügyvédje közleményt adott ki, miszerint Marcia "imádja a két gyermekét, akik bármi másnál fontosabbak neki. Nem tartja helyesnek, hogy a nyilvánosság előtt foglalkozzon a válás és gyermektartás kérdéseivel." Ez az újabb fordulat azt mutatja, hogy az átlag amerikai lassan az élet minden vonatkozását az O.J. ügyön keresztül ítéli meg. Volt már szó faji megkülönböztetésről, az esküdt-szisztéma elavultságáról, most pedig a dolgozó nőkkel szembeni megkülönböztetés került terítékre. Sok más eset is volt már, amikor a bíróság azért ítélte az apának a gyermeket, mert az anya dolgozott. Na de ha nem dolgozik, akkor meg miből tartsa el? A Californiai Legfelsőbb Bíróság 1986-os határozata óta, államunk erélyesen fellép az effajta megkülönböztetés ellen. Akkor ugyanis kimondták, hogy a dolgozó anya nem "csökkent értékű szülő", és az sem biztos, hogy a jobb anyagiakkal rendelkező fél szülőnek is jobb, ez sem szempont a gyermek odaítélésénél. Marcia kb. kétszer annyit keres, mint a férje, viszont a Simpsonügyben rengeteg extra kiadása volt, amelyeket munkaadója, Los Angeles megye nem térít meg: a tévé nyilvánossága miatt öt új kosztümöt kellett vennie, a hozzá illő cipőkkel, és kénytelen fodrászhoz, kozmetikushoz is járni, hiszen "rajta a világ szeme". Jogi szakértők szerint Marcia Clark esetében nem látszik indokoltnak, hogy egy ideiglenes helyzet (a tárgyalás) miatt állandó jelleggel elvegyék tőle kiskorú gyermekeit. ~J ~ £7 ________ Teremtés és evolúció A közelmúlt évtizedekben - különösen Amerikában - kiéleződött a vita a teremtés és az evolúció, másképpen a vallás és a tudomány szószólói között. Az emberi lény hajlamos rá, hogy a dolgokat szembeállítsa, igyekszik mindig törésre vinni a vitatémát és ahelyett, hogy szintézisre törekednék, türelmetlen és makacs módon a "vagy-vagy" közötti választást követeli. Amikor évekkel ezelőtt tudós barátomat, a biológia professzorát rövid és leegyszerűsített formában szembesítettem a "teremtés vagy evolúció?" kérdéssel, ő ugyanilyen tömörséggel, de félreérthetetlenül válaszolt: "teremtés evolúció útján". Ami egyben azt is bizonyítja, hogy a tudósok távolról sem mind ateisták. Nos, az elmúlt héten hozták nyilvánosságra, hogy az úgynevezett Templeton-díjat ebben az évben az ausztráliai Paul Davies matematikus-fizikusnak ítélték oda. Mi ez a Templeton-díj? A pennsylvaniai Radnorban székelő Templeton Alapítvány évente kiválaszt valakit a tudomány művelői közül, aki a legeredményesebben szolgálta a közös alap megtalálásának gondolatát a vallás és a tudomány között. Másszóval az Isten és a szellemiség fogalmának megértését az emberi tudás eszközeivel. Davies az adelaide-i (Ausztrália) egyetemen a természetfilozófia professzora, aki tudományos munkájában a világűrben felfedezett "fekete lyukak" fontos ismertetőjegyeit írta le és ezzel elősegítette a természet és a világmindenség keletkezésének korszerű megértését. Mindarról, ami kutatásaiban előrehaladásra kényszerítette, Davies így nyilatkozik: "A tudós vagy éppen az ateista tudós számára is lehetetlen, hogy ne vágja mellbe a természet fenséges szépsége, harmóniája és zsenialitása... Életem felét az alapvető fizika kutatásának szenteltem és ellenállhatatlannak találtam a ’tervezés’, ’értelem’ és ’céltudatosság’ szavakat. Hogyan tudja valaki is a páratlan bölcsességgel alkalmazott, hajszálnyi pontosságot mutató, helyénvaló dolgokat csupán brutális tényékként elfogadni, amelyek csak így alakultak ki önmaguktól?" Davies húsz megjelent könyve közül a legnépszerűbb a "The Mind of God" című. Nem csinál titkot belőle, hogy élete célja felfedezni Isten kezét a világmindenségben. Mellbevágó és elgondolkoztató a szerzőnek ez a mondata: "A tudomány biztosabb utat mutat az Istenhez, mint a vallás." Amint ezen a hasábon a múltban több ízben tárgyaltuk: a hit és a tudás nem szembenálló felek, hanem egymást segítő szövetségesek. A hit az emberi értelem fejlődésének és finomodásának során segített előkészíteni a talajt a tudományos megismerésekhez. így vezet az út az emberi élet célja, az Isten megismerésének irányába. Ezen a ponton azután el lehet gondolkozni. Vajon hitünk, meggyőződésünk mindig a helyes irányba vezetett-e? Az útról jobbról is, balról is többször letértünk. Ezzel megcsúfoltuk hitünket vagy éppen az emberségesség helytelen túlzásaival ragadtattuk el magunkat. Csupán egyetlen példa: az emberi-etikai elv ma az, hogy minden emberi életet meg kell menteni. De helyes-e ez? Megmentjük a lelki és testi defektusokkal születetteket, azokat, akiket a természet korábban halálra ítélt és elpusztított. Ezzel beavatkoztunk a természetes kiválasztódásba, amiért egyszer- nem is olyan sokára - súlyos árat kell fizetnünk. Ma leborulva tiszteljük az emberi szabadságjogokat. Ezek egyike: mindenkinek joga van az élethez, sőt ahhoz is, hogy utódokat hozzon létre. Ezzel megnyugtattuk lelkiismeretünket és kiállítottuk önmagunknak az emberségesség legmagasabb fokú bizonyítványát. Szabad akarat van, de predestináció is van. A predestináció, értelmünk programozottsága kordában tartja szabad akaratunkat. Gépkocsival hajtunk a hegyi szerpentinúton. Tőlünk függ, hogy követjük az utat, vagy lefutunk a szakadékba. Nem kétséges, hogy bármelyiket megtehetjük. Az ép értelem az úton tart. A beteg agy - ezért vagy azért - a szakadékot választja. Ez az agy azonban ilyen - születésben kapott vagy később szerzett - programot hordozott. Az ember folytatólagos evolúciója már az agy kontrolljával halad tovább. Alacsonyabb fejlődési fokon az ösztön vagy biológiai kényszer dirigált. Előbb-utóbb el kell jutnunk oda, hogy az utódok létrehozásából kiküszöböljük a káros, életellenes elemeket. Ivadékok nemzése olyan fontos kérdés, amit az ember mai értelmi színvonalán nem lenne szabad az egyedekre bízni. Jelenleg az a helyzet, hogy az utódok ma sokszor elködösödött ösztönök következményei. A fogamzásokat, új emberi lények létrejöttét a véletlenre, ötletszerűségre bízzuk. Már pedig az egészséges faj fennmaradásának érdekében ennél nincs fontosabb feladat. Vannak egyedek, amelyek önmagukban alkalmatlanok a nemzésre. Vannak genetikailag nem összeillő párok. Vannak rejtett betegségek és tulajdonságok, amelyeket nem lenne szabad tovább adni. Az emberségesség szent elve értelmében szabadjára eresztett nagy embertenyészelben milliószámra hozzuk világra az olyan egyedeket, amelyeknek sohasem lelt volna szabad megszületniük. Jelentősen nyom a latban a tudatlanság. Alkoholfogyasztás, dohányzás, kábítószerélvezet a nemzés vagy terhesség időszakában. Evolúció? Mindezt sürgősen rendezni kellene. De hogyan? amerikai • I Hfagyar tfirlap
