Amerikai Magyar Hírlap, 1995 (7. évfolyam, 1-43. szám)

1995-03-10 / 10. szám

SAÁRY ÉVA (Lugano) Fél évszázad távolából... Megállók a Böszörményi út 6. számú ház nagy, kerek bel­ső udvarán. Itt is, mint minde­nütt, ahol a "regi rossz világban" gondozott virág­ágyak díszelegtek, keményre ta­posott buckák, gaz és szemét... A földszint 2-ben töltöttem gyermekkorom egy részét. Ma Ibusz-lakás. Mi lenne, ha kiven­ném? Megkeresném azt a sar­kot, ahol valamikor plafonigérő karácsonyfánk állott... és az őserdei méretűvé izmosodott fi­­kusz! Merre lehetett szürkebun­dájú, Mackó névre hallgató pu­likutyánk éjszakai párnája? Mi­kor kigyulladt a ház, ott égett ő is. Bebújt rémületében a pince lcgfélreesőbb zugába s mi - a nagy pánikban, a puskatussal verekedő besszarábiai román katonák "hajde, hajde”-kiáltásai közepette - megfeledkeztünk ró­la. Igaz, akkor már fullasztóvá sűrűsödött a füst... Mindenki csak sajátmagára gondolt. Ro­konaimat elveszítettem. Kicsi voltam, majd agyontapostak... Behunyom a szemem: kéken szikrázó februári éjszaka...- Jaj, végre egy kis levegő! Az udvaron hólcpclbe burkolt katonák futkosnak. Minduntalan felvillan a lövedékek vörös fény­jele. Mégis összeverődünk mind­nyájan. Csak Mackó hiányzik. Szegény kis Mackó! De nem érünk rá vele foglalkozni. Mö­göttünk nagy robajjal szakad be a lépcsőház. (Az ellentámadás­ba lendülő németek dobtak gyújtóbombákat a pincébe.) Közelünkben pucérra vetkő­zött katona jajgat:-Testvérek, segítsetek! Egy akna elvitte a fél lábát, de valahogy mégis lehámozta ma­gáról az árulkodó német egyen­ruhát (budaörsi sváb a szeren­csétlen). Nyolcvanéves nagyanyám föl­bukik valamiben, és csúnyán összetöri az arcát. (Később ő ijesztgeti a zabráló, nőkre vadá­szó oroszokat. Megkékült pofa­csontjaival, zilált ősz hajával... mint valami kísértet. Talán en­nek, a véletlen balesetnek kö­szönhető, hogy sértetlenül meg­úszom. A katonák babonásak!) A szomszéd ház pincéjében kelletlenül fogadnak bennünket. Nekik sincs helyük, nekik sincs ennivalójuk. Végtelen időkig ül­dögélünk ismeretlen, sötét odúkban - gyakran a ruszki ka­tonák elhányt ruhái között. (Az­tán nyúlós, sárga rühkenőcsért állunk sorba naponta a szomszé­dos helyőrségi kórházban...) Az éhség nem fáj. Az idő mú­lásával tudomást sem veszünk róla. Nappal van vagy éjszaka? Minden összefolyik. Az éhség nem fáj, csak a látását veszíti el tőle az ember. Különösen szür­kületben nehéz megkülönböztet­ni a tárgyakat (farkasvakság). Harmadik-negyedik nap már hi­ába teszik elém az oroszoktól koldult, zsírcsimbókokkal teli gerslit. Nincs átvágyam. Erő­szakkal nyelek le minden fala­tot. Igaz, közben találunk egy eldo­bott ünnepi mézeskalácsot. Tele üvegszilánkkal... De a szilánko­kat utóvégre ki lehet köpködni! Csak a nők ne sikongatnának! "Krumplipucolásra" hívják, az­tán leteperik őket a hóba... Ki tudja, hogyan került a pincébe az az öblös fotel, amely alatt hosszú órákat kuporgok?? Mi­kor kieresztenek alóla, úgy el vannak zsibbadva a lábaim, hogy nem tudok talpra állni. Óriási lánggal ég az egész ház­tömb. Hetekig ég! Nem lehet semmit sem kimenteni a lakás­ból. Talán egy hónap is eltelik, mire leméreszkedünk az itt—ott még mindig fanyar füstöt árasz­tó pincébe. Szomorúan turká­lunk a meleg hamuban. Néha kezünkbe akad gondosan ládába csomagolt készletünkből egy ko­romfekete virágokkal díszített tányér darabkája... Az ólomkris­tályok alaktalan üvegtömbökké olvadtak. (Soha többé nem fo­gok igazán értékelni tudni sem­mit, ami "anyag". Tizennégy éve­sen pokoli ez a lecke: életreszó­­ló!) Az orosz katonákat elhantol­­ják, de a németek napokig kint hevernek. Csak a csizmájukat lopják le. Lábuk ijesztően fehér és körülöttük édeskés hullaszag terjeng... Szétlőtt, féloldalra billent te­herautóban matatok. A kor­­mánykcréknél - mintha csak aludna - szürke egyenruhás hul­la. Fiatal, húszvalahány éves le­het. Hirtelenszőke haja csapzot­­tan tapad homlokára. Kíváncsi­an nyitom ki a kesztyűtartót. Gótbctüs, gazdagon illusztrált könyv bukik ki belőle. Jos. Dahl­mann S.J.: Indische Fahrten. Freiburg ini Breisgau, Herdersche Verlagshandlung 1908. Ex Libris Alessandri (?) Giesswein. A 85- ik oldalon jelzés. Nyilván a har­cok szüneteiben olvasgatta. Egyetemi, főiskolai hallgató le­hetett. Műtörténész? Festőnö­vendék? Földrajz szakos? (Annyi eszem és tapaszta-latom persze nincsen, hogy megkeres­sem a fiú iratait. Azóta is bánt. Legalább a szüleit értesíthettem volna...) A könyv első kötete (mert ez a második!) valahol lé­tezik most is - reménytelenül, árván. Óvatosan, falhoz lapulva közle­kedünk. Részeg kozákok táncol­tatják lovaikat az orrunk előtt. Prémsapkájukat ferdén a fejük EURÓPAI HASZNÁLATRA! Kiváló minőségű, 220 Volt 50 Herz kis és nagy háztartási készülékek nagy választékban! Televíziók, videók NTSC - PAL - SECAM rendszerek­re. AJÁNDÉKOZZON minden igényt kielégítő árúkészletünkbői! QUALITY (ELECTRONICS J.ISÄÄ THE BEST BRANDS FOR IESS! BEIM NISCM/StCM MO COMMONS búbjára taszítva, énekelnek és káromkodnak. Az állat fölágas­kodik, majd egyszerre őrült vág­tába kezd... Magokat söprűnk össze a föld­ről egy elhagyott lakásban. Ehe­­tőek?? Mindenesetre lábosba kerülnek. Keserű ízük van. Vár­juk, megérjük-e a másnapot? Megérjük. (Állítólag szójabab volt.) Megpróbáljuk rendbe tenni Anyu kiégett fényképészüzletét. Összeszedjük az üszkös fadara­bokat, takarítjuk a szemetet, az emberi ürüléket... Az új lakásba föl lehet ugyan már menni, de nincs fűtés és dermesztőén süvít a szél. Papundeklivel kell bera­gasztani az ablakokat. Egy alkalommal beront egy orosz tiszt. Mint mondja (ennyit megértünk) "titkos leadót" ke­res. Valószínűbb azonban, hogy zabrálni akar - csak éppen nincs mit. Dühösen beleereszt egy so­rozatot a fejünk fölött még aránylag épen lebegő csillárba... ★- Keres valakit? - vág mellbe egy rekedt hang: a házmester­­néé.- Nem, senkit - zökkenek visz­­sza 95-ös valóságomba. - Haza­látogatva Svájcból, gondoltam, körülnézek. Ebben a házban vé­szeltük ugyanis át Budapest ost­romát.- Hóbortos külföldi! - dohogja, s nem törődik többé velem. Végignézem az. ismerős ajtév­­kát. A földszint 3-ban lakott Bu­ci (Kovách Éva), a barátnőm. Csúnya, szemüveges kislány volt, de nagyon okos. Szülei (egyetlen gyerek lévén) rettenetesen elké­nyeztették. Nekem még ünnep­napokon is korán kelleti kel­nem. de őt gyakran délután 2- kor is ágyban találtam. Beadták neki a reggelit és olvasott, olva­sott... (Harmadik elemista ktv­­runkban betéve tudtuk az Arany-balladákat. Azóta is azokból élek!) - Közvetlenül az ostrom után az anyja elcsúszott a konyhában, agyalapi törést ka­pott, meghalt. Apja két hóna­pon belül követte a sírba, Bucit pedig a nagynénje elvitte magá­val Temesvárra. Azután már csak egyszer volt alkalmam ta­lálkozni vele, ami pedig a levele­zést illeti... megszakadt. Úgy hírlik, újságíró lett belőle...? Eszembe jut Gál Egon is. Apja görnyedthátú, langaléta katona­tiszt volt, anyja világszép asz­­szony. Sokat voltam fent náluk játszani, és mindig azon tűnőd­tem, hogyan, miért házasodott össze ez az egymástól ennyire különböző két ember? Minden­esetre, imádták a fiúkat, aki ké­sőbb 1947-ben autószerencsét­lenség áldozata lett. Somody Zsuzsa, Kantok Éva... Ók jutnak még eszembe gyer­mekpajtásaim közül. A valamennyire helyrepofozott ház udvarán kavarognak az em­lékek... Valamikor jómódú emberek éltek itt. Leginkább hivatásos katonatisztek, magasrangú álla­mi hivatalnokok. (Mi is Bihar Árpád, számvevőségi főtanácsos nagvbátyámékhoz menekültünk ide a Böszörményi út 17/b-bcn aknatalálatot kapott lakásunkból a harcok kezdetén.) Az egyik huszár főhadnagynak szép, fiatal orvosnő felesége volt. Az a fajta kényeskedő, agyondédelgetett asszony, akit már gyermekfejjel is megvetet­tem. Áztán jöttek a véres ese­mények. Két hónapon keresztül a szenespincében kuksoltunk, Folytatás a 6. oldalon 7761 Santa Monica Blvd., West Hollywood A FAIRFAX-TŐL HÁROM IJTCÁNYIRA KELETRE 1995. március 10. 0 100% INSTANT FINANCING. MUST PRESENT AB TO RECEIVE (213) 656- 2475 M-F10-7 SAT 10-6 Z tTH£SI SPÉCIM PRICES _ 7761 SANTA MONIQA BLVD. W. HOLLYWOOD (3 BLKSL OF FAIRFAX) (______j Micis iHciUDi cash DiscoDHT SEE OUR PRO SOUND AD IN THE MUSIC SECTION ri:‘l mW N ú- ___________________________________________________________________________________:________:___________________ AMERIKAI Afagyap Ifíplap

Next

/
Oldalképek
Tartalom