Amerikai Magyar Hírlap, 1995 (7. évfolyam, 1-43. szám)
1995-02-10 / 6. szám
100 EVES A FILM A kamera haszna Az idén ünnepli százéves születésnapját a mozgókép, pontosabban egy évszázaddal ezelőtt mutatták be a Lumiére fivérek találmányukat előbb a tudósoknak, majd a párizsi nagyközönségnek. A cinematographe feltalálói előtt a franciák többek közt úgy tisztelegnek, hogy a centenáriumi év végére felújítják azt a fennmaradt 1402 mozgóképsort, amelyet vagy a két fivér, vagy cégük operatőrei forgattak szerte a világban. A 31 éves Louis és a 33 éves Auguste Lumiére összeszámolta az első nap bevételeit. Harminchárom frankig jutottak. Ebből harminc a párizsi Grand Café alagsori, úgynevezett indiai termének a bérleti díjára ment, a maradékból pedig - meg persze saját zsebükből - kifizették a gépészt és a személyzetet. A testvérpár a kudarc ellenére - és a mozirajongó utókor szerencséjére - azonban nem adta fel, s az elkövetkező három hétben, napi húsz előadással, vetítésenként tíz kétperces filmmel, végül is nemcsak napi 2500 frank bevételre tett szert, hanem a majdani világhírnévre is. A film, azaz a mozgófényképezés története, amely Lumiére fivérek találmányaként él a köztudatban, mégis jóval előbb kezdődött. Az elvet például az antik görög természetfilozófusoknak köszönhetjük, akik a mediterrán napsütésben tett sétáik során arra a következtetésre jutottak, hogy mindaz, amit az ember mozgásnak lát, „statikus állapotok egymásutánja". Ezután meglehetősen hoszszú pauza következett. Annál is inkább, mert bár a mozgás rögzítésének és reprodukálásának igénye - főleg tudós elmékben - többször is felmerült, a megoldáshoz számos ötletnek és a megvalósítás technikai feltételeinek is meg kellett születni. Ehhez 1826-ban a francia Joseph N. Niépce feltalálta, a szintén gall Louis J. M. Daguerre pedig népszerűvé tette a fény-képezést. „Ekkortól kezdve úgymond a levegőben volt a film feltalálása” - mondja Szilágyi Gábor, a film- és fotótörténet kandidátusa. A dolog akár szó szerint is érthető: egy, a ráérő idejét telivértenvésztéssel töltő kaliforniai milliomos 1872-ben arra fogadott, vajon vágta közben a ló valamelyik patája mindvégig érinti-e a talajt, avagy sem. Mivel semmit sem akart a véleüenre és az emberi szem pontatlanságára bízni, felkérte az akkor már híres fotós Edward Muybridge-et, segítsen a fogadást eldönteni. Muybridge a lóversenypálya szélére meglehetős sűrűn fényképező-masinákat állított, és ezek meghosszabbított exponálózsinórjait a pályát keresztezve kifeszítette. A megörökíteni kívánt telivér ezután, miA Lumiére fivérek a nagy premier idején. Szövőgép adta az ötletet a filmtovábbításhoz közben elviharzott a kamerák előtt, sorra „elsütötte” az akkor már a másodperc ezredrésze alatt exponálni képes masinákat. Mint kiderült, az ötlet nem csupán arra volt jó, hogy bebizonyítsa, a ló igenis úgy vágtázik, hogy időnként a lába sem éri a földet, hanem hogy első ízben lehessen gépek segítségével rögzíteni a mozgást. A mozgás fázisainak megörökítése tehát megtörtént. Ettől kezdve tudós férfiak és szélhámosok sokasága törte a fejét, miképpen lehetne megmozdítani az így még álló képeket. Egyes legendák szerint a megoldáshoz elsőként 1886-ban jutott el az Angliában élő francia Le Prince. Szerkezete, amelyet „animated pictures" - megelevenített képek - névre keresztelt, állítólag másodpercenként húsz képet rögzített valamilyen fénvérzékenv szalagra, és ezeket, ha igaz, falra vagy fehér vászonra vetítve láthatóvá is tudta tenni. Hogy mégsem őt tekintjük a mozgófilm feltalálójának, annak az a magyarázata, hogy Le Prince egyúttal az első „filmkrimi" áldozata is. 1890. szeptember 16-án ugyanis Dijonban még látták csodálatos gépével felülni a párizsi gyorsra, ám ettől fogva találmányával együtt nyoma veszett. A verkli azonban már leállíthatatlanul forgott: Londonban egy bizonyos Freesegreen nevezetű fürdőtelepi fényképész is kopogtatott a szabadalmi hivatal ajtaján, az ő találmánya üveglapok sokaságára rögzítette volna a képeket. Leírásától eltekintve azonban e szerkezet sohasem készült el. Persze a korlátlan lehetőségek hazája, Amerika sem maradt le. Az akkor már tekintélyes - és dúsgazdag - feltaláló, Thomas Alva Edison 1894 áprilisában a New York-i Broadwayn állította fel kinetoscope-nak elkeresztelt, leginkább egy leselkedőlyukkal ellátott szekrényre emlékeztető masináját, amelybe betekintve a néző - természetesen csak bizonyos összeg bedobása után - 10- 15 méternyi filmszalagra vett képsort láthatott. Ez azonban csak individuális nézelődésre volt alkalmas, a benne futó filmet a szerkezet technikai megoldásai miatt nem lehetett átvilágítani, kivetíteni. De már film futott a gépben: celluloidszalag, amely áttetsző volt és strapabíró, s amit egy másik legendássá lett innovátor, az ugyancsak amerikai George Eastman nem sokkal korábban talált fel. Edison mindenesetre kezdetleges masinájával is szépen keresett. Az ő vagyonát növelte annak a 6 ezer frankos kinetoscope-nak ára is, amelyet 1894 decemberében Párizsban vásárolt meg a Lyonban nyolcszáz munkást foglalkoztató fényképlemez- és fotócikkgyáros, 54 éves Antoine Lumiére. A szerzeményt megmutatta fiainak, és megbízta őket, tanulmányozzák, miként lehetne a szerkezetben futó filmszalagot vászonra kivetítve hasznosítani, vagyis nem egyegy kukucskálónak, hanem egyszerre nagyobb publikumnak is megmutatni. A két, egyébként addig főként a vegyészettel foglalkozó Lumiére-fi - dicsőségtáblájukat többek közt a színes fénykép vagy a gramofon korszerűsítése, sőt még a háromdimenziós mozi feltalálása is gazdagítja - mérnöki segédlettel két hónap leforgása alatt megoldotta a problémát. A cinematographe-ot végül alkalmazottjuk, Jules Carpantier mérnök építette meg. Ez külsőleg szintén csak egy doboz volt, ám már egyaránt alkalmas volt felvételre és annak vetítésére is. Az első felvevő-vetítő szerkezete is jól mutatja, hogy menynyire sok „tényező" együttállására van szükség egy-egy korszakalkotó találmány létrejöttéhez. Lumiéreék a filmszalag jellegzetes szakaszos mozgását például a Jacquardféle szövőgép száltovábbítójának analógiájára oldották meg. A takácskörökben csak máltai keresztnek nevezett szerkezeti elem mindenesetre tökéletesen megfelelő volt, hogy belekapaszkodva a celluloidszalag két szélén lévő, egymástól egyenlő távol lévő lyuksorozatba - a perforációba - a mozgásérzetet keltő tempóban és módon mozgassa az egyes mozgásfázisokat rögzítő állóképeket őrző filmet az objektív előtt. A Lumiére fivérek ki is próbálták, mit tud a masina, többek közt a lyoni pálvaudvaron felvették a vonat érkezését, otthonukban pedig az egvik Lumiére utód főszereplésével a Kisbaba reggelijét. A nagy premierre - igaz. egyelőre csak a tudományos világ számára - 1895 márciusában a francia Nemzeti Iparfejlesztő Egylet ülésén került sor. Lumiéreék sokáig kizárólag tudományos hasznosításra gondoltak, legalábbis ezzel utasították el a náluk jelentkező és be-Heti naptár 1995 FEBRUÁR 5 -Vasárnap 6- Hétfő 7- Kedd 8- Szerda 9- Csütörtök 10 - Péntek 11 -Szombat Ágotái Dorottya Tódor Aranka Apollónia Elvira Dezső Folytatás az 5. oldalról sát célzó törvénytervezet benyújtására is a parlamentben. Egyébként az utóbbi néhány hétben történt egy-két olyan esemény az országban, amelyek - mérsékelt - optimizmusra adhatnak okot, illetve amelyek egyfajta demokratizálódási folyamat elindulását sejtetik. Ilyen például, hogy a parlament levetette a zászlókat és himnuszokat betiltani kívánó törvénytervezetet, hogy az Alkotmánybíróság az ország alaptörvényével ellenkezőnek nyilvánította a határátlépési illetéket, valamint azt, hogy két viszonylag erős romániai ellenzéki párt: a Demokratikus Konvenció és a Petre Roman vezette Demokrata Párt is elítélte Funar tervét.-Mit tehet a magyar kormány a szorult helyzetben lévő kolozsvári magyarságért?- Ebben a konkrét esetben nem sokat, hiszen az ügy tisztán adminisztratív kérdésként kezelendő, és ha a magyar kormány véleményt nyilvánítana, az a belügyekbe való beavatkozás vádját vonhatná maga után. Az anyaországra más tekintetben viszont nagyon számítunk. Ilyen például az Alapszerződés ügye, amelynek körültekintő, alaposan kidolgozott, nem ígéretekre hagyatkozó, hanem konkrét jogi garanciákat tartalmazó okmánynak kell lennie. Akkor és csakis akkor szolgálhatja ténylegesen a két ország közötti viszony renj dezésének ügyét. Pathé minivetltője a hőskorszakban. Tudományból játék lett rendezésüket megvásárolni kívánó Charles Pathe-ét - utóbb az ő neve is filmfogalom lett amikor az már a kezdetekkor a széles publikum szórakoztatására gondolt. A film azonban még abban az évben kilépett a tudományos laboratóriumok exkluzivitásából, s megkezdte nemzetközi diadalútját. Olyanvnvira, hogy 1896 tavaszán, a millenniumi ünnepségek keretén belül már Budapest polgárai is megcsodálhatták a - csak később mozira keresztelt - mozgó képeket. A publikum a székesfővárosban először a ma a Fővárosi Operettszínháznak otthont adó Somossv Orfeumban. majd a keleties pompájú Oroszi mulatóban, a jelenlegi Uránia moziban nézhette „epedőn, hogy mi történik a lepedőn". „4 film megjelenése jelentősen megváltoztatta az emberiség gondolkodását” - véli Bakáts Tibor filmesztéta, akit Settenkedő néven is jegyez a szakma. Szerinte a mozgókép megjelenéséig ugyanis a lineáris és ezzel együtt statikus gondolkodás jellemezte a kultúrembert. A film azonban - még ha áll is - csupa mozgás és látvány. „A vásznon látottakkal való érzelmi azonosulás így már nem intellektuális úton megy végbe, nem a szellemi befogadáson, például az olvasási képességeken múlik" - fűzi hozzá. A film ugyanis, mivel látvánvról van szó. sokkal direktebben hat az érzel-Folytatás a 10. oldalon MAGYAR BIBLIAI GYÜLEKEZET Posta cím: P.O.Box 329 Santa Monica, CA 90406 Összejövetel helye: 2915 Washington Ave. Santa Monica Istentisztelet magyar nyelven minden vasárnap déli 12 órakor. Gondnok: OLÁH IMRE Telefon: (310) 828-5309 Kedves Olvasó! Hallgassa meg a rádió adását minden vasárnap délután a KTYM A.M. adón az 1460-as hullámsávon 4:00-4:30-ig I 1995. február 10. 0 AMERIKAI Magyar HirtoP
