Amerikai Magyar Hírlap, 1995 (7. évfolyam, 1-43. szám)

1995-10-27 / 40. szám

FÖLDES TAMÁS HOLLYWOODI HISTÓRIÁI Ceausescu dalra fakad Úgy tűnik, az operaház fan­tomja már nem elég ré­misztő. Dra­­kula és Fran­kenstein sem riogat eléggé - egy korszerű musicalnek korszerűbb ször­nyetegre van szüksége. Egy fia­tal amerikai drámaíró a közel­múltból merített témát új zenés drámájához, amelyet a Los An­geles Theatre Center mutatott be, Ceausescu bukása (The Fali of Ceausescu) címmel. A történet 1989 véres napjai­ban játszódik, a Temesvárott kirobbant forradalom kezdeté­től a diktátor-házaspár kivégzé­séig... sőt, valamelyest távolabb­ra is mutatva. A szerző vissza­­visszatérően utal a romániai események magyar vonatkozá­saira (a felkelés első perceiben, majd a conducatorék kivégzése­kor a székely himnusz dallamai csendülnek fel). A forradalmat szító fiatal építészt Ion Pálfi­­nak, meggyalázott húgát - aki egyszersmind a házaspár halá­los ítéletét kihirdeti - Magdale­na Pálfinak nevezik. A börtönre emlékeztető díszletben a zené­szek rács mögött, sötét cellában muzsikálnak, s a nép is e falak között éli komor hétköznapjait. A Ceausescu-házaspár pedig a securitate-kórus kíséretében da­lol - "O, én Romániám", énekli a conducator, "Én, Románia anyja", trillázik Elena miniszter­asszony...- Mi késztetett egy huszon­nyolc éves amerikai írót arra, hogy Ceausescuról szóljon az új darabja? - kérdezem Ronald Connertől, aki egyben zene­szerzője és dalszövegírója is az ősbemutatónak. - Románok, vagy magyarok az ősei?- A felmenőim írek és néme­tek - feleli. - Az amerikaiak többségéhez hasonlóan koráb­ban én sem hallottam Ceauses­curól, s azt se tudtam, merre van Románia, ahol a híres Na­dia Comaneci, meg Drakula élt. De huszonkét éves voltam csu­pán, s érdekelt, mit tett az a házaspár, akikkel a népharag végzett. Ezért 1991-ben kutaló­­útra indultam Temesvárra, Ko­lozsvárra, Aradra és Bukarest­be.- Miért magyar nevű a musical központi nőalakja?-Magdalena Pálfi az egész nép, de azon belül is az ott élő ma­gyarok meggyalázását jelképezi.- Szívesen látná a darabot ma­gyar és román színpadokon?- Boldog volnék, ha Magyar­országon bemutatnák. Buda­pesthez kellemes emlékek fűz­nek, kivált, hogy Romániából mentem át hat napra. Szívesen lennék ott akár egy évet is... Ri­portfilmet készítettem a kelet­európai kulturális változások­ról, több magyar művésszel ta­lálkoztam, s interjút kaptam a Musicbox című amerikai film­ből már ismert színésznőtől, Törőcsik Maritól. Romániában viszont aligha tűznék műsorra a musicalt: amikor Bukarestbe érkeztem, börtönbe vetettek.- 1991-ben ? Miéit?- Azt mondták, Ceausescu után nem szabad érdeklődni...-Bírósági tá/gyalás is volt?- Nem, az új demokrácia nagy diadalára ítélet nélkül tartottak fogva hét hétig. Különösen az első napok voltak félelmetesek: az útlevelemet elvették, s nem közölték, mi a szándékuk ve­lem. Sejtelmem sem volt, hogy kivégeznek-e, vagy szabad le­szek-e valaha is.-Hogyan szabadult ki?- Egy emberséges börtönőr megértette a helyzetemet és ér­tesítette az amerikai követséget hollétemről. A külképviselet közbenjárására engedtek ki a rács mögül.- E tapasztalataira utal a drá­ma befejező jelenete, amikor a vérrel kivívott szabadságot éltető Ion Pálfit földreteperik az új ha­talom Iliescut éltető fogdmegjei?- Igen, ez az üzenetem.- S ene mondják Amerikában: "no comment”... A címszerepet a kitűnő Nor­man Large játssza. (Ő is járt már Budapesten, s elmondása szerint európai útja során a magyar fővárosban érezte leg­jobban magát.) A Los Ange­­les-i közönség legutóbb a négy és fél évig műsoron tartott Az operaház fantomja főszerepé­ben láthatta (Michael Craw­­fordtól "örökölte" a szerepet). A New York-i Broadwayn is rendszeresen fellép, a vezető amerikai musical-színészek kö­zé sorolják.-A Ceausescu bukását kama­raszínház mutatta be, a kistársu­­latok nem tudnak jó gázsit fizet­ni. Mi vonzotta a szerephez? - tudakolom.- Egy musical-ősbemutató mindig színháztörténeti ese­mény, amelyen megtisztelő fő­szerepet játszani - indokolja. - S Ceausescu megformálása iz­galmas feladatot ígért. Elena Ceausescut Merri Su­­garman, Magdalene Pálfit Janet Metz, Ion Pálfit pedig Kirk Mouser alakítja. Fiatal színé­szek. Egyikük sem román, vagy magyar leszármazott (csupán a gyönyörű hangú Janet Metz férjének, Michael Unger rende­ző-producernek a felmenői kö­zött akad néhány magyar).- Ahogy az amerikaiak a má­sodik világháborús holocaustot is kétkedve hitték el, és képte­lenek voltak megérteni, hogy megtörténhetett, a romániai forradalom napjaiban is értetle­nül bámulták a tévét - említi Ja­net Metz. - A bárhol bármikor megismétlődhető embertelen­ségre akartam figyelmeztetni, amikor elvállaltam Magdalena szerepét... A nézők között románok és erdélyi magyarok ülnek egymás mellett. Értik, hiszen sokan át­élték a történteket. Az amerikai nézők döbbenten követik a cse­lekményt, majd az utolsó taps után autóikhoz sietnek. Szó se róla: igencsak szánják, ami a tá­voli Európában történt..., dehát sötétedés után Los Angeles "downtown'-jában sem ajánlott az utcán kószálni. Egy orv go­lyó itt is leterítheti az embert... A románok, magyarok megértik őket. S ők is szótlanul igyekez­nek hazafelé. NASZÓDI LÁSZLÓ____________________ Hogyan váljunk amerikai íróvá? Apám örökké "információkra" kíváncsi. Amikor még Magyar­­országon éltem és valamit hosszan próbáltam neki elmesél­ni, mindig közbevágott: "A lé­nyeget mondd!" Hogy irigyeltem Péter barátomat, akinek az apja azzal szakított félbe: "Ne a lé­nyeget mondd! Az nem érde­kes." Valahol ez is a különbség újsághír és szépírás között. Hogy az utóbbinak esetleg meg kell magyarázni a címét? Erre való a mű. Hát essünk neki. Az amerikai könyvtermés je­lentős részének "How to"-val kezdődik a címe. Hogyan le­gyünk egészségesek, asztalosok, milliomosok, kimeríthetetlen társalgók és párzótársak, gyors­olvasók, könnyűbúvárok. Ho­gyan szabaduljunk meg felesle­ges kilóinktól (ideát fontjaink­tól), alkalmatlan alkalmazot­tunktól, kleptomániánktól, szo­rongásainktól. Hogyan jussunk barátokhoz, orgazmushoz, lelki békéhez, vagyonhoz, jó álláshoz. A "How to..." című könyvek szá­momra eleve gyanúsak, mert ba­­gatellizálást rejtenek. Valóban oly egyszerű volna az élet, hogy a nagy kérdések megoldására re­ceptek írhatók? Mindenesetre beléjük kukkantok, ahogyan ezt Önök is megtették az én firkál­­mányommal. Hátha mégis kisül valami. Néha igen, de legtöbb­ször vagy nyilvánvaló vagy ostoba dolgokról szól az írás. Ami még mindig lehet tisztességes indítta­tású, szemben a hazug könyvek­kel. Az egyik, meggazdagodási tanácsokat osztogató mű írójáról például kiderült, hogy állításával szemben nem nulláról kezdte. Pontosabban, hat nulláról, ugyanis egy milliót örökölt fiata­lon. (Ne tessék fitymálni, dollár­ról beszélek, nem forintról!) En­nek ellenére már kétszer tönkre­ment és csak az utóbbi vállal­kozásán gazdagodott meg újra igazán: sok millió példányban el tudta adni a meggazdagodás re­ceptjét tartalmazó könyvét. Hát tőlem se várjanak sokkal többet. Leírom, hogyan válhat az ember íróvá, és ezáltal talán íróvá válók. Majd’ kifelejtettem a cím köze­pét, az amerikait. Újra csalódást kell okozzak. Amerikaivá válá­sommal nem dicsekedhetem; esetem se nem tanulságos, se nem érdekes. A pesti születéssel megvert ember attól lesz ameri­kai - ha az lesz egyáltalán -, hogy ott alkik, ott dolgozik, amerikai nők fenekét nézegeti és "hűha" helyett "gee"-t mond. Marad­junk annyiban, hogy ’88 óta az Egyesült Államokban élek. Az otthonról hozott fizikus kandidá­tusi fokozatom a tengeren túl any­­nyit sem ért, mint a szintén ott­honról hozott fogkefém. USA- beli karrierem néhány állomása időrendben (figyeljék az ívet): betonozó segédmunkás, kül­dőn«* szobafestő, ács, telefon­­szerelő, szájharmónikás egy rock zenekarban, komputerszerelő, programozó, síoktató, ingatlan értékbecslő, sakkrovatvezető. Látják, ilyen egyszerű. Nem telt bele hat év és máris rendszeresen megjelenek a Rocky Mountain Chess-ben. Stabilan bedolgoz­tam magam a laphoz. A tulajdo­nos már két szerkesztőt és egy szedőt lecserélt, amióta ismerjük egymást. Én maradtam és az utolsó számban már több mint egy oldal az enyém volt. A szer­kesztők és a szedő anyagi vitába bonyolódott a tulajjal, ami velem nem fordulhat elő. Én ugyanis nem kapok fizetést a munká­mért. Ézt a szokásomat még Pestről hoztam, úgy hogy utolsó megjegyzésem bizonyára nem hozta Önöket közelebb a címben megcsillantott célhoz. De azért tessék kérem komolyan venni a tanácsaimat. Ha az író mivoltá­nak meghatározásában az írásért kapott fizetség szerepelne, igen sok nagyság kipotyogna a rostán. A definícióban a megjelenés kell hogy legyen a kulcsszó. Ha már méricskélünk, a példányszám a döntő, nem az írással megkere­sett pénz. Hol tartottam? Ja igen. Ame­rikaivá és íróvá válni. Esetem­ben a kettőnek semmi köze egy­máshoz, ha csak az nem, hogy az amerikai élet hozta ki belőlem az írhatnékot. Munkásságomat Hollywoodban kezdtem. Nem a stúdiók környékén dolgoztam, de ott laktam. Céltalanul, több­nyire munkanélküliként csava­rogtam a filmek fővárosában. Szerettem volna azt képzelni, hogy egy forgatáson vagyok, és az egész csak egy szerep, felvétel után hazamehetek. Néha legszí­vesebben beleüvöltöttem volna a képzeletbeli forgatásba:- Nem tudnátok magyarra szinkronizálni ezt a rohadt éle­tet?! Aki ismeri Los Angelest, az tudja, hogy a Hollywoodban la­kást nem dicsekvésnek szántam. Az elegáns városrészek az Óceán közelében húzódnak. Ahogyan elhagyjuk Beverly Hills-t, keletre haladva Los An­geles besűrűsödik, mint a kőolaj­lepárló oszlop lefelé: legfelül a legkönnyebb finom alkoholpár­latok desztillálódnak, legalul már csak ragacsos kátrány ma­rad. Én Hollywoodtól is keletre, Koreatownig süllyedtem, ott csa­pódtam ki. A környékhez való vonzalmam és averzióm egyszer­re magyarázható. Ott minden olcsó, a lakbértől az emberéletig. Már megint a saját szavamba vágtam, visszatérek a címbeli ho­gyanhoz. Első amerikai művei­met a szükség diktálta. Sok évvel azelőtt, még mint magyar kutató, tudományos cikkeket írtam ran­gos nemzetközi folyóiratokba: Technometrics, Nuclear Instru­ments and Methods, stb. Az első nem szakmai írásom egy Los An­­geles-i magyar lapban jelent meg. Ezt itt teljes terjedelmében közkinccsé teszem: Számítógépes szakember programozást, tanácsadást, rendszerek üzembe helyezését vállalja óránként 20 dollárért. Hívja Lászlót, (213) 555-8613. Második miniatűröm már an­golul jelent meg, 2 millió pél­dányban. Nem túl mélyenszán­­tó, de igen tanulságos. Belead­tam apait, anyait, lássák, hogy tudom pontosan, mit akarok. Semmi köntörfalazás, mellébe­szélés. A szívem vérével írtam. A megjelentető kiadvány címe: RECYCLER. A fejezeté: 82 do­mestic autos. A szerkesztő je­lentősen meghúzta gyöngysze­memet, de azért így is csillog: ’82 Plymouth Reliant, 2dr, cin, stick, slvr/gray, radio, rr dmg, looks & runs gd, $2,200. Magyarul: ’82 Plymouth Reliant, 2 ajt, tszta, sebv, met/szrk, rádió, hátsó srlt, jl néz ki, jl fut, 2200$. Tudom, az eleje homályos, csak az érti, aki benne él, de a végére kitisztul minden, és - bár az utol­só szó kicsit erős - az ember happy end-ct sejt. Nem élek vissza az olvasó türelmével és el­mondom a lényeget. (Apám, ez Neked is szól!) Tegnap levelet kaptam egy nagy new yorki lap szerkesztőjétől, hogy közlésre el­fogadta egy kétflekkesemet. Hát így kell amerikai íróvá válni. Az autóeladástól a sikerig persze el­telt öt év. Akit érdekelnek a részletek, annak legközelebb is írok. 5455 Garden Grove Blvd., Suite #100 Westminster, California 92683 EVA SZENCZI-MOLNAR Travel Consultant 800 675 0559 714 850-9876 Fax 714 891 -8394 7 NAP 24 ORAS SZOLGALAT BIZALOMMAL Eredeti recept szerint készült SZEGEDI HALÁSZLÉ és más étclkülönlcgcsségck kaphatók a Csárdás Étteremben (213) 962-6434 Ronald Conner, a The Kall of Ceausescu szerzője KUL ES BELFÖLDI JEGYEK. HAJOUTAK AUTO BÉRLÉS KÖZJEGYZŐI HITELESÍTÉS AMERIKAI l^agyar Hírlap Q

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom