Amerikai Magyar Hírlap, 1995 (7. évfolyam, 1-43. szám)
1995-09-22 / 35. szám
Jancsó Zsuzsa New York-i jegyzetek HOGY MIK VANNAK!!! 2. Megérkezésünk másnapján, csütörtökön a United Nations (ENSZ) székházában ebédeltünk Fercsey Jánossal. Főmunkatársunk otthonosan mozgott a hatalmas épületben, láthatóan mindenkit ismert, és őt is mindenki ismerte. Átvitt minket a százszemű Cerberusok által őrzött kapukon, miután - útlevelünk illetve jogosítványunk ellenében - egy napra szóló igazolvánnyal láttak el a hatóságok. Érthető a nagy szigorúság, hiszen a U.N. kézenfekvő célpontja lehet a terroristáknak. Tisztelettudóan megcsodáltuk a "One Nation" emléktáblát, a hold-követ, a Marc Chagall vakító kék színeiben pompázó, kozmikus ólomüvegablakot, és Norman Rockwell "Az aranyszabály" című mozaikját ("Do unto others..."). A Delegates Dining Room bejáratánál további szigorú őr-hölgyek vigyáztak arra, hogy mindenki betartsa az öltözködési etikettet. Már éppen készültem, hogy az ilyen esetben szokásos európai gyakorlat szerint előhalásszak a ridikülömből egy sálat vagy harisnyát, amit Gyula nyakába vethetnék nyakkendő helyett, amikor meglepő dolog történt. Pillanatokon belül ott termett az udvarias főpincér, kezében a megfelelő méretű sötét zakóval és tartozékaival. Felsegítette a zakót, amely úgy illett Gyulára, mintha csak rá öntötték volna - és csupán azon szerény kívánságának adott hangot, hogy a távozásnál majd adjuk le... Az étterem hoch-elegáns, csodálatos kilátással az East Riverre és a 59th Street Bridge-re, amelyen keresztül Queens-be lehet eljutni (ott fog lakni a kislányunk új férjével, Timmel, aki angolt tanít középiskolai szinten). A menü büfé típusú, bőséges és különleges: curry-szószos Monkfish-től és hatalmas egybensült lazactól a beefsteak-ig és Veal Tortellini-ig, paradicsomos mozzarella-szeletektől pikáns (sweet & sour) törökparadicsomig a húsevők és vegetáriánusok egyaránt megtalálják kedvenc ételeiket. Na és a desszertek! Végigkóstoltuk mindet: kókusztorta, barackos és kiwis kosár, csokoládés szelet, karamelltorta, fügekrém, és még jó néhány ínycsiklandozó édesség... Itt álljunk meg egy pillanatra, mert látom, hogy sajnálatosan sok angol szóval tarkítottam a beszámolómat. Pedig a jószándék megvolt bennem! De hiába, a beefsteak nem azonos a marhasülttcl, különben Magyarországon is porhanyósan és szaftosán készítenék... Aztán itt van például a "monkfish". Először "baráthal"-nak akartam fordítani, hiszen a "monk" szerzetest, csuhás barátot jelent. Aztán fellapoztam a szótárban, és mit találtam? 1) angyalcápa (Rhina squatini), és 2) ördöghal (Lophius piscatorius). Hát ilyen ügyekben szép lehet az ember, de okos nem - ezért inkább maradt az eredeti. Angyal vagy ördög, én mégis szeretem! Visszafelé a 104-es buszon olvasom a napi vers-fejadagot. Már Los Angelesben is kedveltem ezeket az elgondolkodtató vagy csupán bolondos kis versikéket, amelyeket az útvonal térképe és az "Add át helyed a leendő anyáknak" felirat amerikai változata közé ragasztanak fel a plakátragasztók. Ez a mai inkább zsonglőrködés a szavakkal: "Találtam egy szál gyomot, amelyben tükör volt, s ez nézte magát a lelkem tükrében, amelyben egy szál gyom volt." Vajon mennyit törhette a fejét a szerző, egy bizonyos A.R. Ammons, amíg ezt kitalálta? (és minek?) Este Fcrcsey barátunk elvitt minket a Magyar Házba, ahol a nyári szünet ellenére is kellemes társaság jött össze egy jó lecsós vacsorára és beszélgetésre. Bálintilt Charlie elnök és felesége, Éva szeretettel fogadott. Hámos Margittal, az "emberjogi" Hámos László édesanyjával is hosszan beszélgettem, a keze közben egy pillanatra sem állt meg, varrta-ragasztotta a dekorációt a nagyterem falára, a következő műsorhoz, meg a kereteket az archív fényképekhez. Érdekes társaság ez a magyar-házi: egyfajta "új demokrácia", ahol a grófok és bárók leszármazottai békésen együttműködnek például Balogh Sándorral, a Nemzetközi Roma Föderáció alelnökével. Charlie-val hármasban érdekes beszélgetést folytattunk Balogh Barnával is, és - bár szinte semmiben sem értettünk egyet - a dialógus legalább megszületett. (M ^ folytatjuk) Miből lesz a keresztrejtvény? Egy rab kockás ajándéka Az első világháború utáni években a francia lapok hasábjain furcsa ablakrácsok jelentek meg. Az emberek eleinte nem tudták, mit kezdjenek ezzel a kockás micsodával, aztán mint a járvány, úgy kapta el az egész emberiséget az új divat: keresztrejtvényt fejteni. Kávéházakban, villamoson-autóbuszon, vonaton fejüket gondokban törő embereket lehetett látni, kezükben ceruzával. A szomszéd lakások ajtaján csörgött a csengő: "Bocsánat, csak néhány percre megkaphatnám a lexikont?", vagy az egyszerűség kedvéért: "Szomszéd úr, szíveskedjék megnézni a lexikonjában, mi az, hogy N-nel kezdődik, N- ncl végződik és nyolc betűből áll, világverő hadvezér neve." Az emberiség tehát megkapta a keresztrejtvénylázat és könnyelmű volt, aki azt jósolta, hogy mint minden divat, ez is hamarosan véget ér. Azt, hogy az emberiség kinek köszönhette ezt az ópiumot, senki sem kutatta. Ma azonban már tudjuk, hogy francia volt, Victor Ordile-nak hívták, és 75 éves korában halt meg Londonban. Az pedig, hogy találmánya éppen rács formájú, nem véletlen. Ordile ugyanis éveken át fegyenc volt egy börtönben, gondatlanságból okozott emberölés miatt. Idős ember létére már nem tudták a börtönben foglalkoztatni, ezért rettentően unatkozott. Éveken át csak nézte az ablak rácsozatát, amíg képzeletében apránként be nem népesültek ennek a rácsnak a kockái betűkkel, amelyek aztán szavakká, értelmes szövegekké kapcsolódtak össze. Amint kiszabadult, Ordile első dolga az volt, hogy felkeresett egy híres napilapot a "találmányával". A főszerkesztőnek tetszett az ötlet, és ezzel megindult az új hobby, amely futótűzként terjedt végig a világon. A börtöntöltelék Victor Ordile megajándékozta az emberiséget a keresztrejtvény őrületével, amelynek felbecsülhetetlen kulturálishaszna lett. Milliók tanultak szórakozva, a könyvkiadók pedig a rejtvényfejtők szükségleteit kielégítendő, százezrével adták ki a lexikonokat és egyéb ismeretterjesztő munkákat. Ordile találmánya kultúrigénnyel oltotta be az emberiséget. Ma szinte nincs lap a világon, mely ne hozna legalább hetenként keresztrejtvény. Jobb lapoknál a rejtvény helyes megfejtésével nyerhet is a kedves olvasó, de közel sem annyit, mint a játék feltalálója - őt ugyanis 75 éves korában dúsgazdagon hántolták el. □ AMERIKAI H Wayar HÍFlaP B l-----------------------------------—---------------------__ Egy titokról lehull a fátyol? Pár héttel ezelőtt az amerikai televízióban bemutatlak egy dokumcntumfilmct, amelynek olyan közönségsikere volt, hogy egy héttel később meg kellett ismételni. Maga az a tény, hogy telefonhívások és levelek tízezrei reagállak a bemutatóra, a téma iránti rendkívüli érdeklődést fejezi ki és scmmicsclre sem azt, hogy az emberek szeretik önmagukat hülyíteni. Holott bizonyos körökből hosszú évtizedeken át ebbe az irányba szerelték volna terelni az érdeklődést és a vas- és bambuszfüggöny mintájára megkísérelték a kincvctés-függöny alkalmazását, ami hála az emberi bornírtságnak, bizonyos vonatkozásban működött is. A ködösítés alkalmazói jól ismerték az emberi lélektant és tudták, hogy az emberiség tekintélyes része, amely szellemileg képtelen, hogy tudatában elhelyezzen egy eddig ismeretlen fogalmat és tapasztalatot, inkább elmenekül előle. Lesz, ami lesz, mondja és vállig dugja a fejét a homokba. Nos, a jelek azt mutatják, hogy ezen a téren jelentős változásra lehetünk elkészülve és ez többek között az említett minapi bemutató eredménye is. Ha a kitalált "szenzációk" bulvárlapjaiból az ügyek behatoltak a napi politikába és olyan ismert emberekkel kapcsolatban tűntek fel, mint maga az amerikai elnök is, ez már nyomosabb érvként jelentkezik. Új-Mcxikó állam egyik képviselője hivatalos útra tereli az ügyet és amint értesültünk, Laurence S. Rockefeller, akinek az elnök nemrégiben házivendégc volt, a Fehér Házhoz címzett levélben kéri jóbarátját, hogy rendelje cl az. eddig szigorú titokként kezelt ügy részleteinek nyilvánosságra hozását, már csak azért is, mert a titoktartáshoz nem fűződik az. Egyesült Államok semmiféle biztonsági érdeke (amire korábban hivatkoztak), a polgároknak pedig joguk van tájékozódni a valóságról. Túlfontoskodó bürokraták mindig is igyekeztek a maguk jelentőségét kihangsúlyozni azzal, hogy határokat vontak: miről lehet tájékoztatni a "póri" rétegeket és miről nem. Mint amikor a felnőttek (néha németre fordítva a szót), azzal figyelmeztették egymást, hogy "ne a gyerekek előtt". Az eddigi hírzárlat feloldását követelőknek igazuk van, mert ideje, hogy abbahagyják a sértő megkülönböztetést. A televízióban bemutatott fent említett film magvát 1947- ben a helyszínen készített felvételek nyújtották az egyik katonai támaszponton végrehajtott boncolás részleteiről. Rendkívüli jelentőséget az biztosít ennek a közel félévszázados, fekete-fehér filmriportnak, amit a hadsereg egyik ezzel megbízott tagja készített, hogy a boncolásnak alávetett holttetem pár nappal korábban szerencsétlenül járt földönkívüli eredetű repülőkorong utasa volt. Nos, lehetséges ez? A felvételek 1947 óta lapultak valahol és most nyilvánosságra kerültek. Évtizedeken át a szigorú államtitok lakatja volt az ügyön. Maga az eset nem maradt titok a nyilvánosság előtt. Roswell új-mexikói kisvárosban egy farmer nagy éjszakai égiháborút követő reggelen földjén megmagyarázhatatlan eredetű roncsokat talált. A helybeli újság másnapi kiadása címlapjának főcíme szerint földönkívüli eredetű repülőkorong került a légierők birtokába, a közeli parancsnokság hivatalos jelentése szerint. Másnap a közleményt visszavonták és a lényeget úgy módosították, hogy egy légköri megfigyeléseket végző léggömb és kosarának maradványait találta meg a farmer. Ezt követően azután a találgatások, kiszivárgott hírek minden változatára került sor. Hivatalos szakemberek a roswclli incidenst tekintik a hasonló események és észlelések adatainak szervezett elködösílését célzó hivatalos állásfoglalás kezdetének. Az eddig nyilvánosságra került adatok szerint úgy tűnik, hogy ezúttal megtörtént a rajtakapás, sőt az is könnyen lehetséges, hogy tanúi vagyunk a hasonló ügyek kezelését érintő hivatalos politika megváltozásának, részben valóban a közvélemény nyomására. Elmúlt évben e sorok írója európai útja során német és magyar televíziós adásokból értesült, hogy Clinton elnök utasítást adott az érdekelt amerikai hivataloknak és ügynökségeknek a repülőkorongokat illetően, hogy lépésről-lépésre tájékoztassák a közvéleményt és hozzák nyilvánosságra az eddig eltitkolt adatokat. Erről az elnöki intézkedésről egyetlen hang említés sem történt az amerikai televízióban és sajtóban. Mint ahogy azt is elhallgatták, amikor az 1991-cs Mexikóban észlelhető napfogyatkozás idején és két év múlva ugyancsak szabályszerű ufó-inváziót vettek szalagra a mexikói amatőrök, néha 7-8 repülőkorong is mutatkozott egy időben az. égbolton. A felvételeket később mi is láthattuk, de az eseményről akkor az. amerikai média nem adott jelentést. Vajon miért? Lehetséges, hogy az idegen boncolásáról készült és fentebb említett film már az eddigi hivatalos titoktartás feloldása eredményeként kerüli nyilvánosságra? Ha hamisításról, közönséges csalásról lenne szó, szakemberek véleménye szerint zseniálisan tökéletesnek mondható félrevezetésnek vagyunk becsapott áldozatai. A hamisítóknak számos részletre kellett ügyelniük: a helyszínre, az alkalmazott műszerekre, a telefonkészülékre a falon, az órákra, ezek mindegyike áruló lehetett volna. Még a filmszalag szélén is kódjelek vannak, amelyek elárulják a forgalombahozás évét. A Kodak-gyár igazolta a valóságot. Törvényszéki orvosszakértők is nyilatkoztak. A felbontott lest szerveinek elhelyezkedéséről egyikük úgy nyilatkozott, hogy a test határozottan nem emberi, legfeljebb humanoid. Talán sokan nem is tudják felfogni az ü<TMrc.ndkíviili irlontőségét. Várjuk a folytatást. Hirdessen a Hírlapban!
