Amerikai Magyar Hírlap, 1995 (7. évfolyam, 1-43. szám)
1995-09-15 / 34. szám
BESSENYEI FERENC Interjú és önéletrajz Természetesen nem lényeges, hogy’ születtem. Mert Hódmezővásárhelyen születni jó, de ott élni már nem. Hogy mégis életben maradtam, sok-sok csodának köszönhető. A Cigányérparton nőttem fel. Aztán nagyszerű emberekkel találkoztam. Levente zenekarban játszottam, hegedültem, sportoltam, mindent csináltam. Az a parttalan gyerekség, amit éltem, már előjele volt a későbbi sorsomnak. Énekes szerettem volna lenni, énekeltem a templomi vegyes karban. Gyönyörű baritonom volt hál’Istennek, ma is van belőle valami. Nem tudtam énektanárt fizetni. Elmentem a Szegedi Színházhoz. Akkor születtem, húszévesen körülbelül, amikor betettem a lábam a színházba. A francot nem érdekli, mi van a születési anyakönyvi kivonatomban! Feltámadt a közlés vágya bennem. Megragadott, hogy a gondolatokat képviseljem. Napi húsz órai készenléttel kellett léteznem egész életemben. Ha egy színész felküzdi magát egy néptanító szintjére, akkor van a helyén. Nem sokan tudnak végigmenni ezen a pályán, inni kezdenek... A színház a nemzeti létezés feltétele. Ami ma van, az nem színház: az mocsok, szemét, prostituált, ringyó... Olyasmiket mondanak a mai színpadokon, hogy a falusi reterátok faláról is lekerülnek ezek a szavak. A színház valódi feladata, hogy az embert az ember méltóságára ráébressze és fel is nevelje. Nem nagyon bánom, hogy megöregedtem. Néha bizonyosan szégyellném magam, hogy színész vagyok. Nem vagyok igazán jó riportalany, nincs dialógusom a világgal. A feladatok mindig megtaláltak, soha nem kellett, hogy utána menjek szerepeknek. Nagyon boldogságos életet éltem. Remekművek, remek emberek - írók, költők, rendezők, színészek - között éltem. Szépségesen szép dolog színésznek lenni. Nagyon jó volt élni. Nem járnak az emberek színházba. Nincs pénzük. Még szerencse, hogy vannak sznobjaink. Dehát ezeknek bohózat kell, vagy trágár adoma, különben elalszanak. De abban az időszakban, amikor a Hegedűs a háztetőnt játszottuk, két himnusz volt, az egyik az Isten áldd meg a magyart, a másik meg a Temetném a munkát. Négyszáz előadást csináltunk, jártuk az országot, a zsidók meg a gójok egymás vállán sírták ki magukat. Ezt a darabot színre vinni, hatalmas társadalmi tett is volt. A Nemzeti Színház a nemzeti ellenállás szimbóluma volt. Nincs, nem neveltek férfiszínészt. Azért támadják a Nemzeti Színházat, mert nem értik. És a közélet? Mintha törökök ülnének a várban. Él itt egy ország, amivel úgy bánnak, mint egy kutyával. Az ember egyedül lesz színész, és egyedül döglik meg, senki segítségére nem számíthat. Privát ügy. Egészségesen kéne meghalni, ezért folyik most az imádság, imádság a könnyű halálért. Megérdemelném. * * * — Kissé szokatlan életrajz. Miért nem beszél az asszonyokról, akik köztudottan nagy szerepet játszottak az életében? — A körülöttem lévő néhány négyzetméter mindig a női nem legkiválóbb egyedeivel volt tele. Pár mondatban nehéz lenne erről beszélni. Mindegyik külön regény, de legalábbis egy-egy fejezet életem regényében. Én nem kurva természetű vagyok, hanem szerelmes természetű. Nagy kerítő ez a színészmesterség. Folyton szerelmes voltam. Szenvedtem, mint egy kutya, féltékeny voltam, birtokolni akartam, mindig volt kit birtokolnom. — Most is szerelmes? — Jól vagyok a problémával. Kicsit ugyan elhíztam, elhanyagoltam magam, és hát a kövér ember gusztustalan. Az ember ezzel együtt elveszíti a színpadot, azt a képet, amit felépített magáról. Nincs értelme ezen változtatni. Ha volna feladat, ha volna miért... Csehov Ivanovjának kedvéért 15 kilót fogytam. be is vérzett a gyomrom, egy hónapot nyomtam a kórházi ágyat. Erről a futószalagról, amire az ember gyerekkorába rálépett, élve nem lehet lelépni. — Hány nő volt az életében? — Neeeee! Ketten-hárman... Engem mindenki szeretett, ma is csak mosolygós arcokat látok, bármerre nézek. Ma is csak ki kell nyújtanom a kezem... Ehhez tartozik még, hogy nem vagyok társas lény, nem tudok kéz a kézben sétálgatni, meg ilyenek. Társadalmi lény sem vagyok. Színházi polgár vagyok. Nem tudok kocsmákban üldögélni, éttermekbe, klubokba járni. Nekem az emberek: közönség. Vannak rendezvények, amiken részt veszek, de rosszul érzem magam. Iszik mindenki, műanyag poharakban isszuk a meleg fröccsöt. Az emberekre nem haragszom, nem mindig tudják, mit cselekszenek. — Nemrégiben egy televíziós híradásban Csurka István mellett láttam, egy asztalnál ültek... — Az efféle rendezvények is a nehezemre esnek. Csurka éppen olyan szerencsétlen, mint a többi, mint az MSZP vagy akármelyik... Mindegyik fölött ott a háromszínű zászló, ha kémek, megyek, mondok egy verset. Nekem elhiszik az emberek. — Mennyiben tud azonosulni Csutkával? — Ott a közönség. Az a partner, nem Csurka. Csurka azt szeretné, ha neki is partnere lenne a közönség. Egyébként mondtam verset az MDF-nek is. — A MIÉP-elnök zsidó irányítású világ-összeesküvés elméletéről mi a véleménye? — Nem tudom. A világ nem annyira egyértelmű, a világban van olyan is, amit Csurka mond, meg olyan is, amit az MSZP. Az én dolgom, hogy összehozzam az embereket, nem az, hogy torzsalkodást szítsak közöttük. Csurkának sem az a célja. Az ószövetségi neuraszténia még mindig működik a zsidókban. Magyarországon nincs antiszemitizmus. — Van gyereke? — Három. Zsóka és Kati ikrek, már öregasszonyok. Zsóka színésznő Egerben, Kati meg egészségügyi asszisztens. Zsókát nem vették fel a főiskolára, többször jelentkezett pedig, miattam, persze. Pedig érvényes színésznő. Láttam Tolsztojban, és sok más darabban. Aztán van a Juli, ő is férjhez ment már. Ezek a családi dolgok... Soha nem voltam igazán családcentrikus.. Lehet, hogy ez rossz. — Amikor a hivatásáról kérdezik, szinte kizárólag csak a színházról beszél. A film — a Jókai-, a Mikszáth-hősök megformálása — ennyire sokadrangú a szemében? — Nagyon szerettem filmezni. Mozgóképet csinálni kell. de a film nem mű-, vészét. A művészet ott kezdődik, ami- ' kor a függöny felmegy. — Kodály Zoltánná egy alkalommal azt mondta, “Feri, hogyha a hangjával gyereket lehetne csinálni, Pesten minden második nő terhes lenne.” — Mellesleg süket volt, ennek ez a poénja. Nagyon szerettek engem. — Komoly visszhangot váltott ki, amikor hatvankét évesen, 1981-ben nyugdíjaztatását kérte a Nemzeti Színház vezetésétől Nem is igazán az háborított fel egyes kritikusokat és kultúpolitikusokat, hogy egy nagynevű színész veszi a kalapját, hanem az indok, ami egy Pálfy G. István által készített interjúban a Tiszatáj című folyóiratban jelent meg annak az évnek a nyarán. — A színház került válságba. Nem volt munka. Jó, akkor elmegyek nyugdíjba, mondtam. Eljöttem, meg ne sértsem az új, fiatal vezetőket: Székelyt, Csiszárt, mert akkor nem győzők bocsánatkérő leveleket írni. Olyasmiket beszéltek, hogy a régiektől meg kell szabadulni meg hasonlók, és úgy is bántak velünk. Igaz, valójában nem is a színház van válságban, hanem a nézőtér. — Manapság már nem csak a színház meg a nézőtér van válságban, hanem — úgy tűnik — általában a kultúra. Ráadásul a művelődési miniszter, Fodor Gábor mintha nem igazán állna a helyzet magaslatán... — Nem haragszom én rá! Nyakába szakadt az iskolatejtől a Magyar Tudományos Akadémiáig minden. Hát mi a francot csináljon pénz nélkül? Persze, mégsem kéne olyasmiket nyilatkoznia, mint nemrégiben is tette: “Nekünk a kultúra működését, bővülését kell szolgálnunk, nem az irányát, tartalmát vagy minőségét.” Az isten szerelmére, hát akkor mit, ha nem a minőséget!? A múlt század közepén már Egressy Gábor felhívta a figyelmet arra, hogy a legszentebb eszme, a színház elhanyagoltain az állam által, erkölcsi dögvészt fog a társadalomban terjeszteni. — Bár a fővárosban is van lakása, gyakran megfordul az Alfáidon, kecskeméti birtokán. Lovak, kutyák, virágok, erdő, mező... — Valóságos kis paradicsom. Néhány éve ezen a helyen még pusztaság volt, homoksivatag. Nagyon jó itt, csak hát az embernek minden emléke fenn van Pesten... — A virágoskert mögött áll egy kis kápolna... — A feleségem vágya volt. O tervezte, építtette.Nem külsőség. írt egy könyvet. Ha elolvasnák a hivatalos egyháziak, meggyújtanák alatta a máglyát. Ami nem is volna baj. Már olyan értelemben, hogy volna hatása annak, amit írt. A könyvben gyönyörű mondatok vannak: Isten nélkül nem lehet meghalni. Élni pedig nem érdemes. Eszter — mármint a feleségem, B. Élthes Eszter, a Bé-ben én vagyok a Bé — fantasztikus asszony. — Mit szólna ahhoz, ha azt mondanám, üljünk kocsiba, keressünk egy jó kis vendéglőt, ahol esténként még cigány zene szól, együnk, igyunk, mulassunk, ha úri kedvünk úgy tartja, ragasszunk a prímás homlokára egy ötezrest — vagy tizenegyet —, aztán, mikor beleuntunk, talán már a nap is felkelőben lenne, beleugrunk a nagybőgőbe... — Szégyellem magam az emberek között, ha csak annyi vagyok, mint ők. Többnek kell lennem, hogy az eszményképük lehessek. Ha leülök közéjük részegeskedni, két-három-négy pohár ital után elkezdik veregetni a vállamat, hogy “de jól csináltad ezt meg azt, Ferikém”, elszáll a varázs. Egész életemben csak egyszer táncoltam nyilvános helyen. — Harmincnégy évesen már kétszeres Kossuth-díjas színművész volt. Ötvenhat után egy évig még fellépni sem engedték, utána aztán ismét dolgozhatott, sőt, a különböző szintű állami elismerések sem maradtak eL — Igen. megvannak, valahol. Mégis, azt hiszem, a bársonypámán az utolsó kórházi zárójelentésemet fogják vinni a koporsóm mögött. — Hol lesz eltemetve? — Jó a kérdés, és aktuális, de nem tudom. Biztosan itt, valahol a fővárosban. Szerintem a színház fogja eldönteni, a Nemzeti Színház, melynek örökös tagja vagyok. Ha akkor még lesz Nemzeti Színház. Biztosan a saját halottjuknak fognak tekinteni. Nemrégiben szegény öcsém meghalt. Részt vett a háborúban, megsebesült, kiitta magát a világból. Elhamvasztották, a hamvait hatalmas vízsugarakkal mosták be a temető földjébe. Gyönyörűségesen szép volt. Matúz Gábor CSETŐ -folytatás az 5. oldalról napra érkező turistacsoportokkal. A szállóból eltűntek az elegáns vendégek, tele van rövidnadrágos, tornacipős hangoskodókkal. Az egyik régi barát szállodai menedzser panaszkodott, hogy az új tapétákat sok helyen letépték, összefröcskölték paradicsomszósszal, és így tovább. Hiába minden morgolódás, "pénz beszél, kutya ugat". Lehet persze lakást is bérelni, a luxus igényeket kielégítőtől a szerényebbekig. Mióta a lakosság legalább 80 %-a a mindennapi megélhetés gondjaival küszködik, egyre többen szívesen kiadják bérbe otthonukat akár rövid időre is. Hosszú évek után először, nem az Intercontinental Hotelben (Mariott) szálltunk meg. Egyik barátunk, aki pesti tartózkodásunk idejére nyaralni ment, rendelkezésünkre bocsátotta gyönyörű Gellért-hegyi villa-lakását, lélegzetelállító panorámával a budai hegyekre, a Várra és a Dunára. Budapest arca Egy év alatt sok minden történt a városban. A budai hegyoldalakon új csodapaloták épültek, az Andrássy utat lezárták a forgalom elől a milleneumi földalatti rekonstruálási munkálatai miatt, és a Soroksári út mentén, a Dunaparton építődaruk, munkagépek mozgolódnak. A város kulcsfontosságú pontjain Pizza Hut-ok, Burger King-ek táblái hivalkodnak. A turistaforgalom csökkenését mutatja, hogy az Otthon Áruház környéki népművészeti tárgyakat áruló bódésok "átprofilozták" magukat "I love Hungary" trikók, csicsás, vékony kartonanyagból készült, térdetverő anti-szex dinamógatyák és olcsó kínai, taiwani eredetű egyéb bóvlik árusítására. A nagy melegben, áttekintve az utcákon a férfi lakosság öltözködését, az az érzésem, hogy nagy részük ide jár a Rákóczi útra, vagy a nagy Kőbánya-i kínai piacra vásárolni. (Jövő héten folytatjuk) K Gulyás Éíícpcni: ás Koktél Bár ^ új tulajdonosa y- PORA LÍVIA Szeretette/ várja a közönséget ^ előadás után! # ! I Hwi életkülönlegességek \\ figyelmes kiszolgálás RENDELJE MEG KATALÓSUNKAT; Blue Danube Gifts 217 East 86. St, Suite 244 New York, NY. 10028 3415 W. VICTORY BLVD. • BURBANK, CA 31505 (818) 845-8724 jük, kegy step!, Tt-r*. a HtCZCy tST uim Színészéankefha foglaljon asztali időéért I Nyitva 7 napon át déli 12 órától éjjel 2-ig AMERIKAI ■■■ tyaQ bnekel: SÁNDOR LÁSZLÓ operaénekes Maggam oendégszereleh