Amerikai Magyar Hírlap, 1994 (6. évfolyam, 1-50. szám)
1994-02-04 / 5. szám
VOL. 6. ÉVF. - No. 5. SZÁM - 1994. február 4. _______________________ÁRA: 1 dollár________________________ ELŐD L.: Szükségállapot és adótörvény GERVAI: Nurejev-balettverseny Budapesten JANCSÓ ZS.: Hogy mik vannak... SÁROSSY: Egyensúlyba hozott költségvetés Dr. VARGA LÁSZLÓ: Királyi temetés Árkosy István és Riemer György versei LaRouche szabadlábon ROCHESTER, MINN. - Öt évifogság után kiszabadult Lyndon LaRouche, aki annak idején nagy port vert fel szélsőséges politikai programjával és a börtönből folytatott választási kampányával. Szabadulása után ügyvédje kíséretében főhadiszállása, Leesburg, Virginia felé vette az irányt. A 71 éves LaRouche büntetésének csupán egyharmadát töltötte le: 1988-ban 15 évre ítélték el posta- és adócsalásért. Az elengedett 10 évet szabadon, de szigorú szövetségi felügyelet alatt tölti majd, ez azonban, saját bevallása szerint, nem akadályozhatja meg abban, hogy induljon az 1996-os elnökválasztáson. TVagédia a szupermarketben NIZZA - Földrengés sem volt, mégis leszakadt egy szupermarket tetőszerkezete a franciaországi Nizzában. Hárman meghaltak, több mint 94 személy megsebesült, és még tizet maga alá temetett a lehulló vasbetontömeg. A szerencsétlenség délután 4 órakor, a legforgalmasabb időpontban történt a nizzai repülőtérrel szemben, a Promenade desAnglais-n található Casino szupermarketben. Megtámadták Károly ______herceget______ SIDNEY - Az ausztráliai körúton lévő Károly angol trónörököst szerda esti beszéde alatt megtámadta egy diák, és két lövést adott le rá - szerencsére vaktölténnyel. A 23 éves koreai David Kang fel volt háborodva a kambodzsai menekültek sorsa miatt. Ez ügyben már levelet is írt Károly hercegnek, de nem volt megelégedve a válasszal: a herceg nem óhajt beavatkozni ebbe a kérdésbe. Károly herceg nem hiába kapott királyi neveltetést: a szeme sem rebbent amikor a fiú feléje rohant, majd miközben a testőrök lefogták a támadót, lezseren hátrasimította a haját és folytatta beszédét. A trónörökös utazása azt a célt szolgálja, hogy Princess Dianától való botrányos válása után végre más téren is felhívja magára a figyelmet. FERCSEY JÁNOS (New York) múlt heti cikkének folytatása) "Clintont behúzzák az orosz hálóba" George Melloan, a Wall Street Journal azt írja, hogy "Clintont behúzzák az orosz hálóba". Arra emlékeztet, hogy az orosz imperializmus legfőbb fegyvere a szubverzió volt. Lengyelország, a Cseh és Szlovák Köztársaságok, Magyarország és Bulgária kérték Clintont, hogy kapcsolja be őket a NATO-ba. Ezek jobban félnek a belső stabilitás felborulásától, mint külső fenyegetéstől. A "Társulás a Békéért" félmegoldás, nem nyugtatja meg őket, hogy nem húzzák-e be országaikat az orosz érdekkörbe, régi kommunisták moszkvai kapcsolatai alapján. Melloan szerint Jelcin elnök nem olyan gyenge, mint azt sokan állítják. Keresztülvitte az új Alkotmány elfogadását és nagyon erős elnöki hatalommal rendelkezik. De Amerika félénksége nem szerelte le az imperialistákat és a KGB-t. Végül, a történelem arra tanít, hogy az Egyesült Államok sokkal többre megy az oroszokkal akkor, ha erőt mutat. A Wall Street Journal cikkírója azt ajánlja, hogy Amerika többet törődjön Ukrajnával és jobban figyelje az orosz neo-imperialismust, ez fenyegeti Európa stabilitását. Peter Reddaway, a George Washington egyetem professzora szerint Clinton Oroszországgal kapcsolatos optimizmusa veszélyes. A professzor, aki az Amerikai Béke-intézet tanára is, úgy látja, hogy "reálisan nem számíthatunk békére, háború dúl Oroszország négy szomszéd-országában és a jövőben valószínűleg több konfliktusra számíthatunk... Oroszországot hiper-infláció fenyegeti... az új parlamentben a négy reformista szektor 164 mandátummal rendelkezik, a három "keményvonalas" pártnak viszont 182 mandátuma van. "Oroszország fokozatosan kormányozhatatlanná válik, a világ legnagyobb és legkomplikáltabb országa, külső erők hatása csak minimális. Ezen nem változtat az sem, ha valahogyan belepumpálják Oroszországba azt a 24 milliárdot, amit a Nagy Hét gazdasági hatalom megígért. Szerinte sötétek a kilátások 1994-re és 1995-re, Oroszországban egyre gyengül a stabilitás. "Poncius Pilátus Boszniában" Anthony Lewis liberális kommentátor John Galvin tábornokot, a NATO volt főparancsnokát idézi, aki szerint a NATO megakadályozhatta volna a balkáni tragédiát, ha 1991-ben, Dubrovnik bombázásánál bevetik a Hatodik Amerikai Flottát vagy Vukovár ostrománál egy viszonylag kis katonai erő lépett volna fel a szerbek ellen. De a világ gyengesége felbátorítja a Milosevics-féle demagógokat. A New York Times liberális cikkírója úgy látja, "az amerikai kormány, mint Poncius Pilátus, mossa kezét a boszniai tragédia fölött, Clinton elnök nem beszél róla és azt reméli, hogy az amerikaiak minderről megfeledkeznek". A John MacLaughlin televízó-vita vezetője "Clinton-doktrinának" nevezte Washington álláspontját a brüsszeli NATO-csúcsértekezlet előestéjén: "Hogy itthon a belső problémákkal foglalkozzunk, annak feltétele, hogy külföldön is kötelezettséget vállaljunk, nem keressük az elszigeteltséget". De a TV-vita egyik szereplője kijelentette, hogy tulajdonképpen "orosz vétó van a NATO fölött, Kelet-Európát ugyanúgy elhagyják, mint Boszniát". Azért nem kapcsolják be rögtön a "visegrádiakat" a NATO-ba, mert ezt Oroszország ellenzi. Henry Kissinger és más stratégiai szakértők kifogásolják, hogy a Clinton-adminisztráció lényegében "virtuális vétójogot adott az oroszoknak a NATO fölött". Nem szabad elfelejteni, hogy Amerikában az első világháborúig domináló erő volt az izolacionizmus, az elszigeteltség, ami a két világháború közt is jelentős szerepet játszott az amerikai külpolitikában. Persze ma már egyetlen ország sem élhet elszigeteltségben, bármilyen hatalmas is. De míg erre vezető amerikai stratégiai szakértők mutatnak rá (a "Clinton-doktrina" szerint is csak egy stabilizált világban lehet megoldani a belső problémákat), az "izolacionalisták" egyik exponense, az ultrakonzervatív Patrick J. Buchanan így ír a New York Post-ban: "A nagy illúzió" A volt szovjet blokk nem várhatja, hogy az Egyesült Államok védje meg Oroszországtól. "Európa azt kívánja - írja Buchanan -, hogy az Egyesült Államok kötelezze magát arra, hogy örökké megvédje egész Európát bármikor az orosz imperializmus ellen. Ezt jelntené a NATO kiterjesztése, Lengyelország, Magyarország, a Cseh Köztársaság és Szlovákia bevonása az amerikai biztonsági ernyőbe. Ez az első pont Lech Walesa és Vaclav Havel naptárában, (Folytatás a 2. oldalon) Egyet előre, kettőt vissza Hozzászoktunk az általánosító megállapításhoz, hogy "napjainkban minden rosszul megy”. Valóban van ilyen tendencia és ennek alapoka a világon mindenhol tapasztalható gazdasági lassulás, a növekvő nehézségek. A legnagyobb meglepetés - és ez néha már rémálomszerűen veti előre az árnyékát - a váratlan német gazdasági hanyatlás. Jól emlékszünk az évtizedekre, amikor szinte szünet nélkül "a német gazdasági csodát" emlegették. Valóban olyannak látszott a helyzet, hogy amihez Németország hozzányúlt, arannyá vált. Emlegették az általában kitűnőnek tartott német szervezést, a rátermettséget és főleg a kiemelkedő technikai tudást. Ez most mind szinte semmivé vált. Nehéz lenne egy okra fogni mindent. Valószínűleg az az igazság, hogy több körülmény összejátszása okozza a bajokat. Emlegetik a két német országrész egyesítésének kérdését is, ami állítólag az egyre növekvő bajokat elindította. A németek szinte "mindenre voltak képesek" egészen addig a pontig, míg szembe nem kerültek azzal a feladattal, hogy nemzettestvéreiket keblükre öleljék. Itt jelentkezett azután a szovjet rendszer befolyásának közel félévszázados hatása, amely ördögi módon elrothasztott mindent. Sokan nem vették ezt tudomásul, amíg fennállott és meggondolatlanul csak legyintettek, amikor szóba kerültek a megoldásra váró problémák abban az esetben, amikor a moszkvai befolyás csökkenni fog. A két Németország egyesítése valóban szükséges, elkerülhetetlen lépés volt, akkor is, ha közvetlen közelből már mutatkoztak a nehézségek és az egésznek olyan jelentősége kezdett lenni, hogy "a békát le kell nyelni". Nos, a békát valóban le kellett nyelni - de megemészteni nehezen lehet. A német gazdaság súlyos problémákkal küzd, az idén az import 15,2 és az export 13,6 százalékos csökkenésével kell szembenézni. Recesszió van az osztrák és az olasz gazdaságban is. Egyedül Angliában mutatkozik bizonyos javulás, ez azonban nem sokat segít az európai térség helyzetén. És pontosan ez az oka annak, hogy a kelet-közép-európai országok, köztük elsősorban Magyarország emiatt súlyosan szenved. Pedig ennek nem kellene így lennie. A nehéz időszak befejeződése után, az elmúlt év végére elérkezett, amelyet az elmúlt időszakban nemcsak vétkesen derülátó, hanem a jelek szerint reálisan ítélő gazdaságpolitikusok is előre láttak: a helyzetnek javulnia kell. És valóban, Lengyelország és Csehország vezetésével a hőmérőnek számító tőzsdei árfolyamok emelkedése meghozta a változást. Ehhez csatlakozott a budapesti tőzsde árfolyamainak robbanása is. Amint a budapesti HVG írta, "a kuponos privatizáció jóvoltából Csehországban a részvényárak gyors növekedése több havi fizetéssel egyenértékű gazdagodást eredményezett a cseh átlagcsaládokban, ami a kereset növekedése révén serkenti az egész gazdaságot". Láthatóvá vált tehát, hogy a helyzet mégsem olyan tragikus. Jelentősen emelkedtek emellett a külföldi tőkebefektetések is. Magyarországon az elmúlt évben ez meghaladta az egymilliárd dollárt és ez nem akármilyen eredmény. Nagyjából hasonló színvonalat ért el Csehország is. A többi kelet-európai országban a külföldi invesztálás mértéke alacsonyabb ugyan, de náluk is egyre növekvő jellegű. Mindez természetesen előnyösen befolyásolta az említett országokban a belföldi gazdaság helyzetét. Ezzel szemben lehangoló volt szinte mindegyik kelet-európai országban az export gyors és nagymértékű hanyatlása. A gazdasági előrejelzők még a helyzet gondos felmérése alapján sem számítottak ilyen mértékű visszaesésre. Magyarország ipari kivitele ebben az évben például várhatóan 20 százalékkal fog csökkenni. Hasonló a helyzet Lengyelországban is. Csak részben lehangoló a következtetés, hogy ennek oka nem az exportáló országokban keresendő, hanem kizárólag a nyugati recesszióban. Sajnos, ez azonban semmit sem változtat a helyzeten. Reménykedni csupán a recesszió lassú visszavonulásában lehet. Amint az Egyesült Államokban a legutóbbi hetekben rámutattak: az irányzat lassú fordulása tapasztalható. Amerikában jelentősen emelkedett például a gépkocsieladás és feltűnően előnyös változás tapasztalható az ingatlanpiacon is. Amit azonban szinte emberfeletti erőfeszítéssel a termelők és a gazdasági szakemberek elérnek, azt számos esetben a politikusok és katonák lerombolják. Változatlanul súlyos helyzetet teremt egész Európában a volt Jugoszlávia területén a háború folytatódása. Sokan mondják, hogy ebben a helyzetben nem lehet tisztán látni és talán vannak, akik az amerikai kongresszusban is egyetértenek ezzel a felfogással. Most vajon kik a "rosszak": a szerb militaristák, a bosnyák muzulmánok, vagy a horvát hazafiak? Keresztül-kasul egymásra lövöldöznek és közben a nép szenved és pusztul. Ráadásul tombol a kegyetlen balkáni tél és a hideg tovább szedi áldozatait. Szarajevóból jelentették, hogy "mohamedán banditák" Bosznia közelében elfogtak egy gépkocsit, amelyben négyen utaztak, köz(Folytatás a 2. oldalon) 08/13/93 AM. HUN. FOUNDATION 300 SOMERSET STREET NEW BRUNSWICK NJ 08901 USA AMERIKAI AMERICAN / HUNGARIAN JOURNAL * WEEKLY NEWSPAPER
