Amerikai Magyar Hírlap, 1994 (6. évfolyam, 1-50. szám)
1994-09-30 / 37. szám
Gondolatok egy zarándokút kapcsán 1994 júliusában Bosznia-Hercegovinában Előd László úti beszámolója Pénteken korán reggel (íyulára indultunk. Este megnéztük a Gyulai Vár alatti tó-színpadon délvidéki utunk méltó bevezetőjét, a "Mária Evangéliumá"-t. Gyulán aludtunk, majd szombaton korán hajnalban vonattal visszamentünk Budapestre. A Keletiből készültünk rögtön továbbutazni, de a békéscsabai gyorsvonat, szokásához híven, Romániából jövet késett, s így a reggeli Zágrábi vonatot lekéstük. Ebéd után a későbbi vonattal a Déli pályaudvarról mentünk tovább Zágrábba, ahová 7 órás zakatolás után este tíz óra körül érkeztünk. Medjugoije-ba (Medugoije) mentünk. Utunk Horvátországon és Bosznia-Hercegovinán vezet keresztül. Egész utunkon úgy tűnt, egy segítő kéz állandóan elkísért. Zágrábba érve egy németül beszélő apáca sietett segítségünkre. Ő átvezetett minket a buszállomásra és segített menettérti jegyünket megváltani Medugorje-ba. Azon az. estén már nem volt hely a buszon, így Zágrábban szállodában szállt unk meg, majd a reggeli busszal mentünk tovább. Vasárnap reggel volt, tizenhárom órás út állott előttünk. Reggel nyolckor indultunk. Három órával miután elhagytuk Zágrábot, elértük az Adriai tengerpartot. A busz vezetője előre engedett a segédvezető helyére, hogy videógépemmel felvegyem a tájat. A busz a tengerparton haladva elkerülte a harcterei. Az út végen azonban a hercegovinál határon átmenve elhagytuk Horvátországot, s a Hercegovina / Boszniai térségbe mentünk harminc kilométer mélyen. Ezt a területet már mint hadszínteret határozzák meg. ENSZ járművek mindenhol láthatóak. Ok az elkésett lelkiismeret lehetetlenségének jelképei. Itt már sok és gyakori az ellenőrzés, és a pusztítás nyomai mindenütt. A pusztítás romos jelei a Northridge-i földrengéskárokra emlékeztetnek, de sokkal nagyobb méretűek. Szétlőtt házfalak, mint 1956 Budapestjén. Odvassá robbantott háztetők hatalmasakat tátogatnak. Az emberek békés arcán nem látszik, milyen háború dúlt és dúl itt. Szűkszavúak. Néhány szomorú szóval éreztetik sorsuk nehézségét. Az ellentétek mindenhol. A nagyobb városok mint megannyi "Sztálin-város" előregyártott betonlapjai egyforma szürkeségükben alkotják egy remélhetőleg letűnt kor sírköveit, s virágok helyett száradni kiakasztott ruhák. Egy utcai keresztezésnél egy megölt horvát tábornok sírjánál látunk csak friss virágot s egy horvát nemzeti lobogót. A golyószórta falak s tátongó üregek a falakban s tetőkben, a teljesen ép és sértetlen házak mellett a régi és az. új, düledező régi házak, ahol a trágya az udvarban gyülemlik fel, s mellette a legmodernebb épület előtt kakas kukorékol. A környéken fák nemigen nőnek, estik kövek s apró cserjék. Ezért a fő építkezési anyag a múltban a kő volt, s az újabbkori házak betonból épülnek. A kies köves vidék kies köves betonházai. Ugyanakkor, némely üzlet vagy épület lehetne bárhol a nyugati világban. S ugyanitt egy békés szellem uralkodik, tükröződik. Ezt leírni talán nem is lehet. Ezt élni, átélni s érezni lehet csupán. A szerbek szerint, ahol egy szerb él, az szerb föld, s onnan mindenki mást a szerbek ki akarnak irtani. A katonai / rendőri ellenőrző pontok is úgy tűnik azt szolgálják: megakadályozni akárcsak egyetlen szerb beszivárgását is. Az egyik ilyen ellenőrző ponton, a semmi közepén szedtek le buszunkról is egy fejkendős öregasszonyt, aki valószínűleg szerbnek találtatott. További két óra múlva egy hídon mentünk át. Figyelmeztettek, hogy ez katonai pont, ezért kellemetlenségek elkerülése végett nem ajánlják, hogy felvételeket csináljak. Pontonhíd. A régi híd felrobbantva, lerombolva. Katonák s terepszín egyenruhák mindenhol. A "civilizált" világ későn érkezett erkölcsi felháborodása, az ENSZ teherkocsiknak ü rés gu m iabron csókát szállító hosszú, impotens oszlopai. Golyószórt, rombolt tetejű házak között megy az élet tovább. Fájdalom s belenyugvás, kedvesség az emberek arcán. Sok kő és téglaház, cseréptetők. Több nézet is hallható az emberek között a jövőre nézve. Egyesek szerint, ha az ENSZ kivonul, a háború újból feltüzesedik. Befejezte után némelyek úgy vélik, hogy a magyarokkal, osztrákokkal és németekkel tudnának a horvátok valamilyen szövetség tagjaiként összedolgozni, az Osztrák-Magyar Monarchiához hasonló kereten belül. Sem a szerbekkel, sem a muzulmánokkal nincs közös kultúrájuk vagy vallásuk. Részemre szokatlan és meglepő a látszólagos béke és nyugalom, mely elárasztja ezt a környéket, ahol valójában már évek óta folyik a világ egyik legkegyetlenebb emberirtása. Ezt azelőtt csak filmeken láttam. Emberek a háború közepén a kávézókban szinte gondtalanul látszanak múlatni az időt. De a valóságban itt láttam s éreztem ezt először. Az emberek csendesek, magukba zárkózottak, sétálnak, de egy furcsa és szokatlan belső nyugalmat érez az ember, s biztonságot. Ha felvilágosításért fordulunk az emberekhez, nyelvükön nem is szólva, kedvesen megállanak s egy mosollyal fejezik ki, hogy bizony egy szavunkat sem értik, vagy hogy fogalmuk sincs és nem tudnak felvilágosítással segíteni. Falán önvédelem is ez, melyre az élet az emberirtás közelségében szükségből tanította őket. Azon a vidéken, melyei végigjártunk, magyarokat nem láttunk. Erről a vidékről legtöbbjüket már régen eltelepítették, de értesülésünk szerint szép számban zarándokolnak ide. A horvát és a hcrcegovinai / boszniai katonák terepszín egyenruhában, majdnem mind nagyon fiatal. Járőrök útkeres/.tezéseknél, ellenőrzési pontokon. Két-két egyenruhás: rendőr és katona együtt. Ellenőrzési pontok szinte minden helység, város vagy falu ki- és bejáratánál. Az autóbuszok s vezetőik mint megannyi kamikázi pilóta vágtatnak végig a parttalan utak sziklás mentén, tátongó szakadékok peremén. Ez. az a föld, melyen évszázados történelmük során már annyi partizán harc dúlt. A kies sziklákon, a keskeny, sokszor alig egyvágányú utakon szinte hozzáférhetetlen ez a táj. Csak a beavatott képes ezen áthatolni. Mégis vagy éppen ezért, mesés szép zöld tájak, hegyek s völgyek gazdagítják ez utat. Falán e hegyvonal meglepő hatásának oka, hogy a völgy síkjáról minden átmenet nélkül felszökkenő meredek lejtők ezer méternyi magasságra emelkednek, míg a keskeny, kopár főfennsíkot elérik, melynek széléről Mosztár fölött erődítmények tekintenek alá. A boszniaiak, a bosnyákok is ezer éves múltra tekintenek vissza, mégis saját földjükről irtják őket a hitetlenek. Vannak, akik vallásháborúnak, mások inkább nemzetiségi háborúnak vélik az emberirtást. Iáittuk a lámpával jelzett rejtett katonai repülőtér bunkerjait az. egyik hegytetőn. Mosztár mellett a támaszkodó sziklafalak ott, hol a síkfölddel érintkeznek, mélyen bevályt óriási kaput alkotnak, mely csakhamar szurdokká szűkül. Ebből fakad s mindjárt tekintélyes folyóvá nőve özönlik ki nesztelenül az a víz, mely a hatalmas sziklapillérek közül Buna néven hömpölyög ki. Gránátfák és örökzöld bokrok kísérik ki a Bunát a fényes napvilágra. A Bunának most kipusztult vidéke látott valaha szebb napokat, hisz az egész, környéken sűrűn lelhetők a legkülönbözőbb műveltségi korszakok rommaradványai: őskori bástyafalak, római utak, hidak és paloták, templomok, várak és sírok és ismét sírok... Nehéz lenne megmondani, miben állt tulajdonképen Mosztámak a híres szépsége, melyet még a Kelet szóvirágos költői is hiába iparkodtak leírni. Hiszen voltaképp csupasz kőszikla, ragyogó kék égbolt és egy fehéreszöld hegyi folyó az egész. Soha sem volt több kis vidéki városnál, soha sem történtek benne nagy események, és nines tulajdonképeni története. A neve is elárulja, hogy a híd kedvéért keletkezett (most:híd). Ez a híd volt a hercegovinaiaknak egész nemzeti büszkeségük. Békésnek tetsző, barátságos, büszke nép lakja e vidéket. E hídban mintegy a saját mivoltát látta az ország lakossága megtestesülve. Amint a kéll'elől meredő sziklára támaszkodó ívezete magasan és merészen hajlott át a rakoncátlan folyó fölött, igazán jelképe volt a hercegovinaiak megfontolt bátorságának,büszkén szárnyaló gondolkodásának. Ezért kellett elpusztulnia. Boszniai meneküllek szerint a szerbek és muzulmánok közül a szerbek a rosszabbak. Csupán a páratlan déli égről letűző nap ragyogása, a tiszta levegőben oly nyugodt lé nyű nagy csillagok, és az olaszországiasan enyhe éjszakába szűrődő hold tejfehér világa árasztanak életet e holt sivataggá rombolt vidéken. Hol egykor híd állott, most kőhalom. Láttam Mosztár egykor híres, most romokban heverő hídját. Az emberi embertelenségszobraikénl a fölöslegesen feláldozott házak, emberek emlékeként. Este haladtunk át a városon. A házak mind sérültek. Kísérteties. Egy szellemváros ez, csak itt-ott világít néhány meztelen lámpakörtc, cgy-egy utcai lámpa fénye. A sötétben betonházak körvonalai látszanak, s itt egy temető gyertyái is több lényt árasztanának. A völgykatlan aljában fekszik a kioltott, halott város. Harminc kilométerrel a háború frontvonala mögött fekszik Medugoije. A jelen háború két éve folyik itt. Ennek ellenére a zarándokok továbbra is jönnek a világ minden részéből. Medugoije 3,5oo lakosa 99 % -ban katolikus. A buszon az utolsóelőtti megállónál, Citluknál, egy németül beszélő helyi emberrel kezdtünk beszélgetni. Segítségünkre sietve javasolta, hogy ha érdekel minket, elvezet a Medugorje-i templomtól 5oo méterre lakó nővéréhez, aki szobát ad ki a zarándokoknak. O maga is ad ki szobát mint e város majdnem minden lakosa, de aznap éjjel osztrák vendégei voltak. Este kilenc körül érkeztünk utunk céljához, Mcdugorje városába. Úgy határoztunk, új ismerősünk nővérénél széliünk meg egy szobában. Reggeli után átmentünk angol nyelvű misére, majd a környéket jártuk végig. Végighallgattuk a német és horvát nyelvű miséket is. A város körüli hegyek az elcsendesedés és imádkozás céljait szolgálják természetes mivoltukban. A hegyoldalak teletűzdelve megannyi sírkereszttel. Volt, akit útjában c zarándokhelyre villámcsapás sújtott, s itt temették el. Voltak keresztek nevekkel... egy kis fekete kereszt, rajta 12 név, angol vagy amerikai? Másik keresztnél dublini ír nő egésznapos novénát imádkozik. A Béke Királynője uralkodik itt, s az Örök Ige visszhangja zúg a kertek alatt. Úgy tűnik, bárki, aki éveken keresztül szembenézett egy szinte megmagyarázhatatlan jelenséggel, és azt személyesen megfigyelhette, előbb- utóbb lelki kényszer alatt annak megfejtését, magyarázatát fogja keresni. Ez történi azokkal a jelenségekkel kapcsolatban is, melyek hírét Medagorjcból jelentették. E hír szerint Isten Szent-anyja hat látnok előtt megjelent. A lelki kényszer munkálkodik itt is, annak ellenére, hogy ezek a jelenségek ekklézsiai elismerést, igazolást még nem nyertek. Az Egyház ilyen ügyekben nagyon nagy körültekintéssel és elővigyázatossággal halad, s ily igazolást és ezek felett bírálatot hosszú ideig függőben tart. A Szent Szűz megjelenésének híre és üzenetei, melyeket a jugoszláviai Medugorjeban közölt a látnokokkal, 1981 június 24-e óta bejárta az egész, világot, egyre nagyobb érdeklődést keltve, s gazdagon gyümölcsözve a zarándokok ezrei között. Medugoije üzenete főleg szájról szájra, az emberi szó hangján teljed. A megjelenő néhány nyomtatott anyag csupán mint kiegészítés jelenik meg. Általában a szemtanúk bizonyságtétele meggyőző erővel szól. A kommunikáció ily formában eszközölt módszere alapjában véve keresztényi, mivel a Jézusról szóló híradások és az Ige is eredetileg szóban nyert kifejezést, szájról szájra terjedt, mielőtt leírták. Folytatjuk a jövő héten Neszlényl Judith n D /, w ,t c A nagy Kaporszakállú U K fc JVI U o elvesztette a partitúrát a bosnyák gyerekekért... emlékezetből csak híd omlik., Satnya kis Michelangelók vagyunk Az élet sodrában, korunk drámájának vetületei mint festő, vagy szobrász, elkeseredetten viaskodó politikus, a semmiért - és a nagy igyekezetben elfelejtjük, hogy miért. -Hogy lehet kibírni a tehetetlenség meddő igyekezetét és az igyekezet meddő tehetetlenségét? Választalan kérdések és kérdéstelen válaszok kergetik egymást lehetetlen disszonanciában amire az ép kadencia is "álzárlat" nem megoldás, mert nincs, MÉG nincs. írok csak és hallgatom a Csendet, az éjszaka kíméletlenül lassú - mi minden belefér? Az élet logikája sántít a szólamok nem jönnek be, a vadászkürt "nyaral" míg a klarinét hangol, a vonósok hiába húzzák a baj a timpanival van! Hamis az eredeti is Picasso se viccelt a torzképeivel, Vajk is vérrel karcolta be a túlélés keresztjét és megalkuvásból áldozott testvérkonccal... Gondok és gondolatok töltik be a mindennapok sikátorát miközben szól a tangó gyászinduló reszket a levegőben gyanútlan,- Beethoven tudta, már akkor -Hadakozunk az Élettel mert csapkod a Halál, kétségbeesve kellemeskedünk reménykedve a lehetetlenben amin egy gyors Miatyánk vagy még gyorsabb Ámen se segít.. Irgalmas nővér módján hangtalan kötözzük a sebeket mig betapasztott szájjal sikít a sötétbe a jajj, gyógyír a simogatás, de ez mind mégsem elég. Szeretet nélkül nem működik. Imám vajh ki hallja meg?! Atyám"Legyen meg a Te akaratod?!" 1993.július 4. AMERIKAI HM IKlOa Hiagyar Ifírlap Q