Amerikai Magyar Hírlap, 1994 (6. évfolyam, 1-50. szám)

1994-01-21 / 3. szám

Az egyházi iskolák helyzete Magyarországon CSÁRDÁS MAGYAR ÉTTEREM 5820 Melrose Avenue Los Angeles, CA 90004 (213) 962-6434 Finom magyar ételek, sütemények, borok Ebédet (Luncheon Menu) naponta 11:30-tól délután 5-ig szolgálunk fel Magyaros ételkülönlegességek: gulyásleves, töltött káposzta, disznótoros, szilvás gombóc Naponta friss kenyér, pogácsa, cukrászsütemények: krémes, Rigó Jancsi, dobos, lúdláb a zongoránál minden este 7:30-tól Szénássy Antal (Tony) a szórakoztatás mestere Vacsora délután 5-től éjjel 11-ig Rendkívüli ajánlat!!! Fizessen elő az Amerikai Magyar Hírlapra! Február hónapban minden új előfizetőnk egy injgyen ebédet kap a CSÁRDÁS ÉTTEREMBEN 5820 Melrose Avenue, Los Angeles, CA 90004 Hölgyeim és uraim, lányok és fiúk, óriások és törpék, ha hiszitek, ha nem, 1994 február 4-én péntek este 7:30-tól BRÓDY JÁNOS tart jótékony célú zenés előadást Az egykori Illés, majd a Fonográf együttes tagja, a modern magyar zenei élet kiemelkedő egyénisége, az "István a király" rockopera szövegírója a Pasadena City College Harbeson Hall-jában lép fel Előzenekar: E.S.M. (Eppur Si Muove/És Mégis Mozog a Föld) Belépő: $ 10 Helyfoglalás: Varga Árpád vagy Lukács Tamás Telefon: (818)567-2706 Mindenkit szeretettel várunk Magyarországon az óvodák és iskolák 2.9 százaléka egyházi fenntartású intézmény. Ez jóval kevesebb, mint a vallásos lakos­ság lélekszáma, hiszen ötszörös, hatszoros, sőt néhol hétszeres a túljelentkezés. Az ország 1.7 mil­lió diákja közül mindössze 50 ezer tanul egyházi iskolákban a lehet­séges 300 ezer jelentkezett he­lyett. A szülők joga, hogy szabadon válasszanak iskolát, csak jog marad; a törvény-adta jogosultság a vallásos iskolai ok­tatásra de facto nem valósul meg a vallásos iskolák korlátozott szá­ma miatt. Az adott minimális diáklétszámmal radikális válto­zást a társadalomban elérni nem lehet, viszont a maximális létszám megteremtése az egyházak részé­ről lehetetlen, anyagi, jogi és szo­ciális okok miatt. Van ugyan egy tíz éves hosszútávú program, amelyben a hagyományos egyhá­zak visszakaphatják 1948 előtti intézményeiket, de a pénzügyi gondok, áldatlan kockázat válla­lással és gyűlölködéssel a tanító egyházakat félelemben tartják. Az állam minden tanuló után (18 éves korig) 80 ezer forintot fizet évente, bármilyen iskolába jár­nak, beleértve az egyházi iskolá­kat is. Ez azonban korántsem elég, a szülőknek még kb. 20 ezer forinttal hozzá kell járulni, egyhá­zi iskolák esetében még többel. Tandíj állami iskolákban egyelő­re még nincs. Egyházi főiskolák­ban, mint pl. a Pazmaneum, a tandíj elérheti szemeszterenként az 50 ezer forintot, míg az egyházi középiskolákban a tandíj a mini­málistól az évi 80 ezer forintig ter­­jed. Egyedül az alapítványi iskolákban biztosított a szülők anyagi tehermentessége. Áz önkormányzatok a vissza­adott iskolák helyett kárpótlást kapnak. Az elmúlt években a költségvetésből 1.6 billió, majd 2 billió, és 1992-ben már 3 billió forint körüli összeget kaptak az önkormányzatok egyházi iskolák visszaadásáért. Az önkormány­zatok ezt az összeget kedvük sze­rint költhetik el, noha a kormány szándéka új iskolák és óvodák építése lenne, beleértve egyházi jellegűeket is. Az egyházi iskolák közvetve is költségesek a szülők számára. Budapesten az iskolák igen szét­szórtan helyezkednek el, sok uta­zást és fáradságot követelnek szülőtől és gyerektől egyaránt. Vidéken a helyzet még rosszabb, mert a megyékben általában fele­­kezetenként egy vagy két iskola van - ha van - holott mind az Al­kotmány, mind a közoktatási tör­vény előírja, hogy sem a gyer­meket sem a szülőket nem érheti hátrány világnézeti meggyőződés miatt. Az országban nem alakult ki semmiféle elfogadható arány a vallásos oktatás és a vallástalan oktatás között. A jelenlegi arány a vallástalan nevelés- nek kedvez és a szegényebb sorsú szülők és gyermekek ellen diszkriminál. Az önkormányzatoknak nagyobb figyelmet kellene fordítaniuk ar­ra, hogy valóban legyen körzetük­ben igazi vallásos szellemet tanító iskolarendszer minden korú ta­nuló részére. Sok megye, mint pl. Vas és Zala, vagy Budapest né­hány kerülete közömbös az egy­házi iskolák sorsa iránt, noha ezek a területek 40 évvel ezelőtt a vallásos élet központjai voltak. Érthetetlen módon úgy tűnik, hogy a Szabad Demokrata Párt a közömbösséget kiváltó politikai aktivitás motorja. Szellemi kárté­rítésről sem a Parlamentben, sem a sajtóban nem esett szó, és a pe­dagógusok nagy része ellenséges magatartást tanúsít az egyházi vi­lágnézetű iskolákkal szemben. Ez is közrejátszott a Pedagógus Szakszervezet műt évi kettéválá­sában. A változni nem képes pedagó­gusok kicserélése évtizedeket fog igénybe venni. Az új tanerő neve­lésén nagyon kevés intézmény dolgozik. Az új Pazmaneum megindult ugyan, megalakult a ta­nári kar, de az intézmény súlyos anyagi gondokkal küzd. Gyakor­latilag az emigrációra vár a pénz­ügyi alapok megteremtése. Ezen fáradozik a közismert Bencés, Kristóf atya, és néhány promi­nens Los Angclcs-i magyar. Tan­díj a tanári szakon 50 ezer forint szemeszterenként, amihez még egyéb költségek is járulnak a sze­gényes körülmények miatt. Ösz­töndíj alig áll rendelkezésre és a szülők anyagi ereje korlátozott. A tanulás melletti munkavállalás lehetetlen a magas tanulmányi követelmények miatt. Az állami pedagógusok jövedel­müket a helyi iskoláktól kapják, amelyeknek költségvetése 85%­­ban az államkasszából jön. Ezek az iskolák költségeik maradék 15%-át sem tudják saját erejük­ből fedezni; ugyanakkor a peda­gógusok, ideértve a nyugdíja­sokat is, jelentős bevételre tesz­nek szert magántanításból. A nyelvoktatás díjazása minimum 300 forint óránként; a számtan és fizika tanítása 200 forint. Egy ae­­robikus tornatanár 500 forintos órabért is elérhet, de még egy ál­talános iskolai tanár sem adja ma­gát 100 forintnál olcsóbban, még Ajkán sem, pedig ott ugyancsak nagy a nyomor. Az egyházi isko­lákban ilyen "mellékes" szerzésé­re nincs mód. Civil tanáraik fizetése ugyan valamivel maga­sabb, mint az állami iskolákban, de a szerzetesi munkaerő ingye­nes és tekintélyes hányada külföl­di (10%). Áz állami iskolák tanárai a magántanítást többé­­kevésbé nyíltan igényelhetik, míg az egyházi iskolákban privát órák alig vannak; figyelemreméltó ok­tatási sikereiket kizárólag az isko­la falai között érik el. A Közoktatási Törvényben leír­takat elfogadta a Parlament, hogy "szektorsemleges" legyen az okta­tás, a finanszírozás, a művelődés, hogy egyformán jusson minden­kinek a magyarság szellemi javai­ból. Ezt a szektorsemlegességet, ami otthon igen nagy publicitást kapott, csak részben sikerült megvalósítani. Annyit elértek, lehet figyelmen kívül hagyni, en­nek politikai súlya van. Működ­het egyházi iskola állami hogy az állami iskolákban a vallás, az idealizmus, de még a hazafias­ság is szabadon választható hobby lett, ami valóban javulás az eddi­gihez képest. Aki azonban az is­kolától jellemformálást, a tanártól élet-példa nyújtást vár, az álomvilágban él, olyasvalamit kíván, amit nosztalgiázásnak hív­nak otthon. A magyar társadalom egy része az egyházi iskolák visszaadását ingatlan tranzakciónak tartja a felekezeíek javára. Nagyon kevés felvilágosító munka történt a Ká­dár-rendszer iskola-monopóliu­mának emberi jogot tipró mi­voltát illetően. Az egyház, vagy bármilyen tradicionális felekezet általában nem azért szervez isko­lát, hogy valamit visszakapjon, hanem a vallásos szülők igényeit elégíti ki. Jó példa erre az újra nyitó szombathelyi Premontrei Gimnázium, ahol a túljelentkezés tízszeres. Ezt az igényt már nem épületben is, bár ez ritkán fordul elő, és sokszor éppen a pedagó­gusok részéről ütközik nehézsé­gekbe, mint azt a szombathelyi példa illusztrálja. A botránykel­tés az egyházi iskolák újjászületé­se körül sajnos rutinná vált, éppúgy mint a vallásos szülők megfélemlítése. Az országban nagy a nyomor, és a vágy egy egészségesebb új generáció után nem mindig találkozik az önkor­mányzati hatalmasok egyetérté­sével. A korábban bevezetett heti két órás hittan oktatás nem elég. A Wesselényi-utcai American En­dowment School tapasztalata alapján heti hat órára lenne szük­ség, hogy a hitoktatás valóban az életre való felkészítést nyújtsa. A gyermek vallásos nevelése, amit a szülők a keresztségben vállaltak, a jelenlegi helyzetben szinte meg­valósíthatatlan Magyarországon, kivéve néhány olyan kiváló isko­lát, mint a fent említett, vagy a Pannonhalmi Bencés Apátság gimnáziuma, ahol a tanár életével is az egyházi-felekezeti eszme példaképévé válik. Végezetül meg kell említeni egy magán kezdeményezést a gyer­mekek taníttatásának finanszíro­zására. Az N-N magyarországi biztosító társaság évjáradék-sze­­rű havi fizetést folyósít a diákok részére, a szülők által az iskola megkezdése előtt minimum négy évvel befizetett összegből. Az ősz­­szeg felhasználható középiskolai (4 év) vagy főiskolai (5 év) tandíj­ra. Élőnye: az átlagosnál maga­sabb, 10% feletti kamatláb, valamint az, hogy külföldről is fi­zethető, már havi 8 dollárnál kez­dődő részletekben. Ez a megoldás különösen ajánlott kül­földön élőknek, akik otthoni sze­retteiken és a magyar egyházakon kívánnak segíteni. További információért fordul­janak Palágyi József igazolt vál­lalati képviselőhöz, címe: 9700 Szombathely, Rohonci u. 52., te­lefon: (94) 330-507. Helen Szilay 1994. január 21. AMERIKAI Hjagyar Ifirlap 0 Kimutatás a nem-állami oktatási intézmények adatairól Magyarországon -1993 szeptember 30 Felekezeti oktatási Iskola Tanuló Alkalmazott intézmény__________szám______létszám________létszám_____ Óvoda 32 2,427 240 Általános iskola 81 18,093 1,306 Középiskola 65 4,901 1,585 Felsőfokú iskola 27 4,547 377 Diákotthon________69________7,153__________307_________ Összesen: 274 47,121 3,815 Alapítványi (nem felekezeti) intézmény______________________________________ Óvoda 24 1,375 143 Általános iskola 46 3,126 633 Középiskola 53 11,540 539 Felsőfokú iskola 3 1,310 82 Diákotthon_________1__________48____________4__________ Összesen__________127________17,399_________^401_________

Next

/
Oldalképek
Tartalom