Amerikai Magyar Hírlap, 1994 (6. évfolyam, 1-50. szám)

1994-07-22 / 27. szám

BÁRDY GYÖRGY Életei Madáchban játszottam nagyon so­kat. Hogy mást ne mondjak, a Ró­meó és Júliában, amit a mai napig sem akarok elhinni. Hernádi Judit­nak is nagy csodálója vagyok. Bár­csak a sors összehozna még vele a színpadon.- A saját szerepei közül melyiket te­kinti mérföldkőnek?- Goldmark doktort, Németh László Széchenyijében. Már azért is szerettem a darabot, mert Tímár József partnere lehettem és vele egy levegőt szívni a színpadon - varázs­latos élmény. A darabot 1956. októ­ber 23-án betiltották és aznap ját­szottuk utoljára. Az utcákon már zajlott a történelem és a várható tüntetések miatt az egész nézőtér tele volt sötétruhás, sárgacipős ávé­­hásokkal.- Sárga cipőjük volt?- Erről lehetett megismerni a smasszereket és a rendőrspicliket. Aznap este mindegyikük nemzeti­színű szalagot viselt, nyilván azt a látszatot kívánták kelteni, hogy for­radalmárok. Volt egy jelenet: Gold­­markhoz - aki Széchenyi kezelőor­vosa a döblingi elmegyógyintézet­ben - látogatók érkeznek Magyar­­országról és a „beteg” állapotáról faggatják. Erre kinyitottam az ajtót a következő szavakkal: „Uraim, nézzenek ki a kertbe, ott sétálnak az igazi bolondjaink.” A nézők úgy megtapsoltak, mint ötvenéves pá­lyám alatt még soha. Ma sem tu­dom megmagyarázni, hogy mi tett rájuk ekkora hatást? A mondat volt olyan gyújtóhatású, vagy az őrület fénye - ami többek állítása szerint - akkor felcsillant a szememben és azóta is emlegetik, akik látták az előadást? Később a Nemzetiben is találkoztam ezzel a szereppel - ott Bessenyei játszotta Széchenyit -, de annak a különös, forró estének a hangulata nem tért vissza.- A nézése és férfiasán kemény ró­mai arcéle szinte predesztinálták a sö­tétlelkű szerepkörökre, főként a filmek­ben. Mikor indult el ügyeletes főgono­­szi karrierje?- Mindjárt az elsőnél, a Valahol Európában című filmben. Száz éve. Az abban játszott SS-tiszti alakítá­sommal kezdődött az a bizonyos negatív vonal, amit egy pillanatig sem bánok. Hiszen ennek köszön­hettem legkedvesebb filmszerepe­met, minden idők legaljasabb go­nosztevőjét, Jumurdzsákot, az Egri csillagokban. Vagy Lucifert, Az em­ber tragédiájában. Kecskeméten Bicska Maxit, a Koldusoperában. Ezeket nekem talán a külső adott­ságaim folytán sem volt gond jól megoldanom, ugyanakkor nekem, a magánembernek, semmi közöm a negatív szerepek tucatjaihoz. Az életben a humort tartom a legfonto­sabbnak és valóban a humor segí­tett át pályám nagy bukásain és ret­tenetesen nagy hullámvölgyein.- Erről is beszélgettünk egyszer, nagyon régen, Kecskeméten. Ültünk a Katona József Színház oldala mellett, a kispadon, és azon töprengtem, ho­gyan is kérdezzem meg: igaz-e a plety­ka, miszerint büntetésből gépkocsiveze­tő volt az állami erdőgazdaságnál?- Az állami erdőrendezésnél vol­tam segédmunkás. Hogy miért? Ezt inkább a nagyhatalmú szocialista atyaistenektől kellene megkérdez­ni, akik teljesen törvénytelenül - bírósági tárgyalás és határozat nél­kül - örökre eltiltottak a pályától. Hivatalosan engem nem kérdezett meg senki soha, semmiről. Mégis elítéltek és három évet töltöttem az ország különböző erdőiben, ahol nagyon jól éreztem magam, csak éppen nem jutott másra, mint hagymára meg kenyérre. Havi 1500 forintból kellett eltartanom az édes­anyámat és haza kellett járnom, amikor csak lehetett, hogy lássam. Egyszer a kecskeméti színház szí­nészbüféjében. - ahová rendszere­sen bejártam Lakitelekről, mert szívesen láttak és meghívtak zsíros kenyérre - találkoztam egy ismeret­len úrral, talán a megyei pártbizott­ság első titkára lehetett, vagy ha­sonló, aki megkérdezte: „Mióta tart már ez a disznóság magával?” Hát, mondom, most már három éve. Er­re ő: „Na, én a jövő héten rájuk bo­ntom az asztalt, a Fehér Házban.” És megtette. Hamarosan megkere­sett Radó Vilmos, a színház direkto­ra és leszerződtetett. Csodálatos két évet töltöttem nála.- Innét már diadalmenetben vonult be a Vígszínházba?- Ezt nem mondhatnám. Várko­­nyi többször is megpróbált fölcsem­pészni, miután ő lett az igazgató, de amikor az illetékes elvtárs meglátta a nevemet a plakáton, kivetetett a darabból, négy nappal a Barátom, Harvey premierje előtt. Ettől annyi­ra kiborultam, hogy miközben ro­hantam le a lépcsőn, elestem és el­tört a lábam. Kecskeméten gipsz­ben játszottam hetekig az Ida regényében. Sze­rencsére Várkonyi sem adta fel, és amikor Du­nai Ferenc Nadrág cí­mű komédiájában be kellett ugrani valakinek Feleki Kamill helyett, engem kért fel. Végül aztán ottragadtam a színházban.- Ezt megelőzően, még a letiltása előtt, tagja volt a Nemzetinek is?- Igen, mert Major Tamás hívott és nagy szerepeket ígért. Attól is megszédültem, hogy Nemzeti. Ez volt min­dig az álmaim neto­vábbja. Máig emlékeze­tes számomra A tizen­hetedik baba nyara, Básti Lajossal, Gobbi Hildával, Lukács Mar­gittal, Mészáros Ágival, Torőcsik Marival. Nagy előadás volt. Utána kez­dődött ellenem az a bi­zonyos hajsza, és Ma­jor, aki biztosított a ba­rátságáról, simán részt vett a „kiirtásomban”. "Várkonyi Zoltán csak annyit mondott: - Öcsi, nekünk még találkoz­nunk kell, ha megérjük és nekem színházam lesz. Betartotta a sza­vát."- Kikre számíthatott azokban a ne­héz időkben?- A közeli barátaimra, lehettek talán öten-hatan. Elsősorban Tímár Józsefet említeném, Jávor Pált és Uray Tivadart, aki minden héten meghívott vacsorára. Jávor akkor már nagyon beteg volt, kórházban feküdt, de rendszeresen találkoz­tunk, halála napjáig. Tímár is ott haldoklott már ugyanabban a kór­házban, naponta felkerestem, úgy intéztem a vidéki „favágó” útjai­mat. De akadt egy belügyi őrnagy - nevet nem mondok - volt élvonal­beli atléta, aki ideadta nekem a­­szolgálati motorbiciklijét és a bá­ránybéléses bőrkabátját. Erről saját kezűleg vágta le a rangjelzést. Az életével játszott, mégis segített raj­tam. Vele azóta is tartjuk a barát­ságot.- Mi volt a bajuk az elvtársaknak Bárdy Györggyel, a színésszel?- Sok volt a nőm. Ráadásul gyö­nyörűek voltak és fiatalok. Én pe­dig éltem ezzel a lehetőséggel és lu­bickoltam a hódító szerepkörben. Megtehettem, hiszen fiatal voltam és családot alapítani nem állt szán­dékomban. Úgy éreztem, hogy ma­gányos farkas maradok, amíg csak lehet és melyik férfinak nem impo­nál, ha buknak rá a nők? Fogalmam sincs, hogy szám szerint hány úgy­nevezett kalandom volt. Arra vi­szont esküszöm, hogy egyik sem gondol vissza rám haraggal, vagy rossz szájízzel. Néha találkozom is egyikkel-másikkal. Aki a legtöbbet jelentette számomra, az A Macska. Németországban él, de rendszere­sen tartjuk a kapcsolatot.- Margit ki volt?- A feleségem, nagyon rövid ide­ig. A szerelmünk legendás volt, a házasságunk azonnal elromlott. Utána elhagyta az országot és jelen­leg világhírű jelmeztervező.- Tudja, mi a furcsa? Hogy az em­berek, a közönség elfogadták magát olyannak, amilyen. Amilyen volt. Playboy - amikor csak. hírből ismertük ezt a fogalmat. Aztán ez a hódító férfi, ez a magányos farkas egyszer csak fog­ja magát és családot alapit. Ez a bál­ványmítosz végét jelenti vagy belefér ez is a Bárdy-képbe?- Először is nem kapkodtam el a dolgot, ugye? Másodszor, összeho­zott a sors a jelenlegi feleségemmel, akit minden szempontból megfele­lőnek találtam. Majdnem két méter magas, ez nálam mindig elsődleges szempont volt. Szőke, jó alakú, szellemes és iszonyatosan okos: négy vagy öt nyelven beszél. Tíz évig nagyjából együtt éltünk már, és akkor jött egy pillanat. Én ugyanis régóta imádom a kisbabákat, ha látok egyet az utcán, azonnal oda­megyek és elkezdem babusgatni. Hát, gondoltam, ha így imádom az idegen emberek gyerekét, mennyi­re imádnám a sajátomat. Akkor ha­tároztuk el, hogy legyen, de azon­nal. Mindjárt össze is házasodtunk. Hála istennek, hogy így alakult. Persze, ez a házasság azért nem rá­­zódott azonnal össze, eltekintve at­tól, hogy tíz évig éltünk együtt, mint a vadak, ugye így szokták ezt mondani? Voltak nézeteltérések, hol nincsenek? De mióta megvan a gyerek - Anna, aki januárban lesz 8 éves -, szinte tökéletesen összecsi­szolódott a kettőnk élete.- Mit szeretne nevelni a lányából?- Az lesz belőle, amit ő szeretne, de már felfedeztem benne a színé­szi képességet: egész nap bohócko­dik és egy kicsit olyan, mint én vol­tam gyerekkoromban. Abban is ha­sonlítunk, hogy már most intenzí­ven sportol, akárcsak én a mai na­pig. Hogy milyen apa vagyok? „Ez nem szerepfotó. A háborúban pilótaként szolgáltam, hadnagyi rendfokozatban. A Don-kanyart is megjártam." „íme a bizonyíték, hogy voltam én hősszerelmes is. Rómeó, olyan nagyszerű Júliával, mint Tolnay Klári „Erdei száműzetésem hűséges társa: Turkász, a vad malac", aki még a szappant is megette magát, és este, amikor mindnyá­jan itthon vagyunk, azt mondja: „Együtt vannak a csajádok, jaj, de jó”! Persze, a feleségem néha szóvá teszi, hogy sehol egy zug, ahol lám­pa mellért, nyugodtan olvashatna. Kárpótlásul kapott egy hófehér konyhát, ami régi álma volt. Most nagyon boldog az asszony és nem piszkál a szőnyeggel sem. A gye­reknek anyám szobáját rendeztük be és mindent magam csináltam, a polcoktól a kihúzható ágyig, ahol az anyjával alszanak.- Hobbija a bútorkészítés?- Ez nem hobbi, hanem szükség­­szerűség, és szerencsére van érzé­kem hozzá. Megmutatnám a mű­szereimet is. Ebben a csodálatos 300 éves szekrényben tartom a ra­gasztókat, szögeket, csavarokat, fu­gázókat.- Méghozzá bámulatos rendben.- A rend a feleségem érdeme. Mániákusan és állandóan takarít. Reggel készítettem magamnak egy torokfájás elleni keveréket, és öt perc múlva nem találtam meg, mert elmosta a poharamat. Ezért nagy balhét csaptam. És ez rendszeresen megtörténik. Egész nap matat és takarít.- A férj pedig fúr-farag, rendbehoz­za a bútorokat. Nem is rossz párosítás.- Legalább ez sem kerül pénzbe és jobban bízom magamban, mint másban. Ez az asztal - régen van egy háztól - Bethlen Gáboré volt. Háromezer forintért vettem, ami­kor még nem volt ára a régi búto­roknak. Gyűjtő nem voltam soha, csak szeretem a szép dolgokat. Sze­retek ilyen légkörben élni, amit megteremtettem magamnak. Ahol most ülünk, ez két szoba hall volt, kibontottam a falakat, és szakembe­rek segítségével ugyan, de részben magam csináltam a burkolatokat is.- Láttam a Játékszínben. Az Ifjú Gárda, avagy Ugyan már Ibolyka! magában milyen emlékeket ébresztett?- Azt a korszakot szívem egész melegével gyűlöltem. Moldova György darabjának lényegében "Bírósági tárgyalás és határozat nélkül, örökre eltiltottak a pályától. Elítéltek és három évet töltöttem az ország különböző erdőiben, ahol na­gyon jól éreztem ma­gam, csak éppen nem jutott másra, mint hagymára és kenyérre." "Fogalmam sincs, hogy szám szerint hány úgynevezett ka­landom volt. Arra viszont esküszöm, hogy egyik sem gon­dol vissza rám ha­raggal vagy rossz szájízzel." nincs sok köze hozzá, de zseniális írói találmány, hogy kitalálta az egykori Ifjú Gárdát. Hasonlóban magam is játszottam annak idején. A Házasság hozománnyal című szov­jet operettben azt kellett monda­nom többek között, hogy „Éjjel ál­momban megjelent fehér ruhában Sztálin elvtárs.” Képzelje el, mi­lyen meggyőzően hangzott ez az én számból. Akkoriban ilyeneket ját­szottunk. Egyszer Apáthy Imre, a korszak legnagyobb rendezője azt találta mondani az igazgató jelenlé­tében, hogy „Pistám, bocsáss meg, ez egy dramaturgiai képtelenség.” Mire ő: „Vegye tudomásul, Apáthy elvtárs, hogy Sztálin elvtárs így lát­ta jónak.” Apáthy tovább érvelt: „Pista bácsi, ne haragudj, Sztálin elvtárs nem volt dramaturg.” Erre is volt válasz: „Vegye tudomásul, Apáthy elvtárs, hogy Sztálin elvtárs volt a legnagyobb dramaturg.”- Rég láttam ennyire jókedvűen ko­mé diázm, mint a Játékszínben. Egyál­talán nem láttam színpadon.- Valóban nagyon hosszú idő után kaptam ezt a felkérést és azért örültem neki, mert Moldova kifeje­zetten rám írta a szerepet. Végtele­nül boldog vagyok és úgy érzem, hogy feltámadtam. Bár nem vagyok nyugdíjas, változatlanul a Vígszín­ház társulatához tartozom, ha ez nem is derült ki az utóbbi időben. Bennem nincs semmi harag, tudo­másul veszem, hogy az igazgatónak nem áll mindig módjában szerepek­kel megkínálni az én korombeli szí­nészeket. Az elmúlt évek műsorá­ban tényleg nem volt nekem való szerep, ami örömöt jelenthetett vol­na nekem és sikert a színháznak. Feltételezem, ha talál ilyen szere­pet, nyilván gondolni fog rám. Szó­val nekem nem ellenségem az igaz­gató, sőt hálás vagyok, hogy nem igyekszik nyugdíjazni, mert akkor éhenhalnék. Nekem már az maga a boldogság, hogy ismét játszhatom. Nagyon bízom benne, hogy ez vala­miféle lendületet ad a pályámnak, a további éveimnek, ha lesznek még . ilyenek. Vadas Zsuzsa Miután úgy látom, hogy imád, merem re­mélni, jó apa vagyok. Talán nem foglalkozom vele annyit, mint kelle­ne, de ezt pótolja az anyja. Én csak vég­szükségben tanulok ve­le, de ha tudok, érte megyek az iskolába és viszem magammal színházba, teniszezni., Újabban már a színház-1 ban is olyan darabokat nézünk meg, amelyeket] Anna lányom szereti musicaleket. Utoljára á Macskákat láttuk, el volt tőle ragadtatva, ittj hon is énekli a dalokat* Bábszínházba rendsze résén elmegy, abból ér kimaradok.- A lakása nem árul kodik gyerek jelenlétéről. A házigazda kitűnő ízlé­sét dicsérő, igazi legényla­kás. Ehhez mit szólnak c hölgyek?- Elfogadták. A fele­ségem csak a szőnyeg ellen berzenkedik, mert minden meglát­szik rajta és naponta nyolcszor porszívózik, főleg amikor tanulok. A gyerek is remekül érzi ■ AMERIKAI —M Magyar Ifiriap Q

Next

/
Oldalképek
Tartalom