Amerikai Magyar Hírlap, 1994 (6. évfolyam, 1-50. szám)

1994-06-17 / 24. szám

- Vegye le a bundáját, ezt a helyiséget túlfű­­tik. Innen ki­menni a der­mesztő hideg ut­cára kész tüdő­­gyulladás! - mondta a férfi.- Magából mindig az orvos be­szél!- Hát az vagyok... Ha még em­lékszik?- Nagyon is emlékszem! A fia­tal orvos Honoluluban... Éppen tizenhét éve...- Na látja, Magda, vannak vé­letlenek! Ha nem a Lexington Avenue-n megyek a garázs felé, hanem a Park Avenue-n, ahol a rendelőm van, nem találkozunk!- Itt a rendelője? Itt, New Yorkban?- Igen, már elég régen. Azt hit­te, hogy olt maradok végleg Ho­noluluban hotelorvos?- Nem hittem semmit, csak ta­lán azt reméltem, ha egyszer New Yorkba jön, felkeres!... Ezt felesleges volt mondani, rögtön meg is bánta. Úgy hang­zott, mint egy szemrehányás.- Kedves hely ez a lounge, szo­kott ide járni?- Először vagyok itt. Magda körülnézett. Hangula­tos félhomály volt, az asztalokon lila ernyős ámpolnák. Elővette a kis kézitükrét és belenézett. Na­gyon előnyös volt ez a világítás, igazán nem látszott ötvenéves­nek. A haja is jó volt, ma déle­lőtt csinálta meg a fodrász. Ez a vörösesszőke árnyalat kimon­dottan fiatalos. Ahogy a férfi lesegítette róla a bundát, rögtön észrevette, hogy még mindig olyan karcsú, mint akkor Hawaiiban...- Maga nem változott, Magda! Remekül néz ki!- Maga is, Emil! Direkt érde­kessé teszi, hogy most ősz, ak­kor sötétbarna volt!- Hát igen, közben negyvenki­lenc éves lettem... És csak mos­tanában döbbentem rá, hogy hol hibáztam el az életemet!- Elhibázta?... De hiszen karri­ert csinált, ha itt van a rendelője a Park Avenue-n, az csakis azt jelenti, hogy befutott!- A karrier nem minden! Ho­noluluból hamarosan elkerültem Washingtonba, kitűnő állásba, remek kórházba. Megnősül­tem... Tudja, Magda, az orvoso­kat hamar megfogják.- Nem látom a jegygyűrűt ma­gán!- Elváltam... Rossz házasság volt, mindig idegenek marad­tunk egymásnak. Amerikai lány volt. Csinos, okos, aránylag mű­velt, de nem volt közös gondola­tunk. Nekem csakis magyar nőt kellett volna elvennem! Csak­is!... Akinek magyarul mondha­tom azt, hogy szeretlek!...- Még nem késő, Emil! Biztos, hogy fog találni valakit!- Azt hiszem, máris találtam... Különös volt a hangsúly, ahogy mondta. És még különösebb volt, ahogy közben rátette a ke­zét Magda kezére. Mi volt ez? Varázslat?... Mint­ha a férfi meleg tenyeréből villa­mos áram sugárzott volna. Úris­ten, mi ez?... Ugyanazt érezte, mint tizenhét év előtt, amikor ez a tenyér a meztelen hátához ta­padt, és szorosan magához húz­ta... Táncoltak a teraszon, ő hát nélküli ruhában. A hawaii gitár érzéki melódiáját, a susogó pál­mafákat, a trópusi virágok hódí­tó illatát sohasem felejthette cl... Akkor az volt az. érzése, hogy minden asztaltól őket nézik. A szőke asszonyt, aki aznap érke­zett New Yorkból, és máris ki­fogta magának a jóképű, fiatal hoteldoktort. Azt persze nem tudhatták, hogy egy baleset hozta össze őket. Hogy kislánya, Stefiké, a hotel strandján játszott a ho­mokban, és belelépett egy éles tengeri kagylóba. Dűlt a vér a gyerek talpából, hamar bevitték a rendelőbe. Ez délelőtt történt, de este már együtt vacsoráztak és tán­coltak a teraszon. És mindaz, ami azután történt, ennek a véletlennek, ennek a tengeri kagylónak volt köszön­hető... Szerelem? Vagy csak lázas, szédült ka­land, amelyhez tökéletes díszle­tet nyújtott a hawaii éjszakák el­lenállhatatlan varázsa... A házassága Marcival ebben az időben már felbomlóban volt. Csak a nyolcéves Stefiké tartotta össze őket, semmi más. Marci ivott, kártyázott, gyanús nők után szaladgált, közben szívbaja volt, és kímélnie kellett volna magát. Magda kitartott mellette, bár csak veszekedés és gyűlölködés volt az életük. Mar­ci egy callgirl ágyában kapta a második szívrohamot. Ez vég­zett vele. Emil keze még mindig a kezén pihent, mintha egyszerűen rajta felejtette volna. Világoskék sze­méből ugyanazt a csillogást ol­vasta ki, mint akkor... Úgy látszik, vannak csodák... A pincér most az asztalukhoz lépett, hogy felvegye a rende­lést.- Mit szólna, Magda, ha valami déltengeri italt rendelnék? Stílu­sos volna! Például sweet leila— nit! Azt ittuk Hawaiiban, emlék­szik? Kókuszdió héjában szerví­rozták, maga nagyon szerette!- Micsoda memóriája van! Igen, igyunk azt! A pincér sajnálkozott, de itt csakis standard drinkeket szol­gálnak fel. Végül Emil két Mar­tinit rendelt.- Tulajdonképpen mindegy, a lényeg, hogy mire iszunk! Igaz?- Igaz - lehelte Magda, mert közben már úgy érezte, hogy ta­lán álmodik. Ilyen nincs, csak mesékben, vagy romantiksu fil­mekben... Koccantak a koktélospoharak.- Ezt arra a szép magyar asz­­szonyra, aki majd rendbe hozza az életemet! Akinek magyarul mondhatom, hogy szeretem!...- Emil, ha ma nem találkoz­tunk volna véletlenül? Akkor?- Akkor telefonáltam volna magának, ezt terveztem már na­pok óta, csak meg akartam vár­ni, amíg a válóperem jogerőssé válik.- És már jogerős?- Még nem jött ki a végzés, de ez már csak formaság. Szabad ember vagyok!- És ha a férjem vette volna fel a kagylót? Arra nem gondolt?- Tudtam, hogy özvegy. Min­dent tudok magáról... Azt is, hogy ilyen szép és fiatal maradt, hogy egyedül él és... Most ráhajolt és megcsókolta Magda kezét.- Egy kis türelmet kérek, mert el kell mennem telefonálni. A kórházban két operált betegem van, és megígértem a nörsznek, hogy felhívom. Igyekszem pon­tos lenni, most fél hét van. A nörsz nagyon várja, hogy beszél­hessen velem!- Csinos a nörsz?- ízlés dolga, kövér és néger. Ahogy Emil elment az asztal­tól, megint elővette a tükrét, át­­rúzsozta a száját, és egy pici parfümszóróból leheletnyi illatot szórt magára. A füle mögé és a kezére is. Hogy fog ez a mai este vég­ződni? És hol?... Emil feljöhetne hozzá. Milyen jó, hogy egyedül lakik és nem Stefikével. Eddig mindig azon bánkódott, hogy az egyetlen gyereke elköltözött otthonról, és éli a maga életét. Méghozzá botrányos életét...- Nem ambicionálom, hogy szentté avassanak! - szokta mondani. Két boyfriendje van, sőt három, egy időben.- Anyukám, te ezt nem érted! Nekem ez az életforma fekszik! És én meg azzal fekszem le, aki­hez kedvem van!- De víkendkor legalább átjö­hetnél néha meglátogatni, Stefi­kéin!- A víkendem mindig foglalt! A boyfriendem csak akkor ér rá, Atlantic Citybe megyünk, szo­bánk van a Táj Mahalban. Iste­nien érzem magam vele, édes fiú!- Miért nem mégy hozzá, ha szereted?- Mert kölyök, semmi komoly foglalkozása sincs, a papájából szedi ki a pénzt!- És hétköznap, hivatal után se tudnál hozzám jönni?- Akkor pláne nem! A másik boyfriendemmel töltöm az esté­ket, kivéve ha a főnökömmel kell mennem vacsorázni. De ez is fontos, mert a vállalatnál ettől függ a pozícióm! Mindenki sej­ti, hogy viszonyom van a főnö­kömmel!- És tényleg van?-Naná!...- Ez a kis kövér ember, aki a válladig sem ér?- Ez! És méghozzá milyen per­verz alak, ha ezt elmondanám, beleesnél a telefonba! Na, de inkább nem mondok semmit, úgyis kellően fel vagy háborod­va, anyukám!...- Huszonöt éves vagy, Stefi­kéin, férjhez kellene menned va­lakihez, akit szeretsz és megbe­csülsz!- Ez úgy hangzik, mint egy "Dear Abby" tanács! Majd... Csakis olyanhoz mennék, aki re­mek életet tud nyújtani, aki jól keres, hogy mindenem megle­gyen! Hogy ne kelljen dolgoz­nom többé, mert hidd el anyu, unom ezt a kiadóhivatalt, a per­verz főnökkel együtt! És külön­ben is, te menj férjhez, anyu! Te!... Még szép vagy, fess vagy, fiatalnak nézel ki!... Hát igen... Most majd megmondhatja a meglepő hírt, hogy férjhez megy... Lehet, hogy Stefi már nem is emlékszik a doktorra, akihez olyan rémülten, vittek be a strandról, amikor a talpát el­vágta a kagyló. És valószínű, hogy egy nyolcéves gyerek nem I figyeli, hogy ki udvarol a marná-1 jának... Különben is, mindig csak este találkoztak, mikor a gyerek már az igazak álmát aludta, fent a hotelszobában. Stefiké örülni fog, és bizonyára meg is állapítja, hogy ez a Park Avenuc-i orvos minden tekintet­ben illik hozzá. Korban is, hi­szen egyidősek. Ez az egy év nem számít. Emil negyvenkilenc, ő sajnos már ötven. De nem néz ki, nem, nem... Újra belenézett a tükrébe. Emil már jött vissza a telefon­­fülkéből.- Sajnos, azt jelentette a nörsz, hogy az egyik betegemnek éles fájdalmai vannak, így kénytelen leszek bemenni a kórházba.-Máris?- Előbb megiszunk még egy Martinit! Intett a pincérnek, aki megle­pő gyorsasággal hozta az újabb koktélt.- Nekem két drink sok lesz! - szabadkozott Magda.- Ez olyan ünnepélyes pillanat, amire muszáj innunk! Mikor az ember valakinek megkéri a ke­zét!... Magda érezte, hogy könny gyűlik a szemébe. Azt is érezte, hogy most rögtön, azonnal oda­nyújtja a száját egy csókra, nem baj, hogy a pincér vigyorog rá­juk, mindegy. Csak Emil fontos, csak ő...- Ezennel ünnepélyesen meg­kérem magától Stephanie kezét!-Stefikéét?...- Igen, Magda, igen! Szeretjük egymást, tudom, hogy ő titkolta maga előtt, mert nem hitt ab­ban, hogy el tudok válni! De si­került, hála Istennek! És sike­rült egy ilyen lányt találnom, akiben bízhatom, aki őszinte és tiszta lelkű, pontosan olyan, ahogy elképzeltem magamnak egy tökéletes feleséget...- És hol ismerkedtek meg? - kérdezte Magda, mintha ez nem lenne mindegy. Mintha nem lenne most már minden mind­egy a világon...- Egy partin találkoztunk! Én rögtön Stephanie mellé szegőd­tem, azonnal nagyon megtetszett nekem. Hát nem is csoda, ilyen szép asszonynak, mint maga, csakis ilyen szép lánya lehet! Ezt úgy látszik, bóknak szánta.- Egyébként a harmadik ran­devúnkon jöttünk rá, hogy már ismerjük egymást, Honoluluból. AKI KERES, TALAL! Vegye igénybe az Amerikai Magyar Hírlap és a Képes Európa közös társkereső' szolgálatát! Kereshet élettársat, házastársat, szórakozópartnert, kártyapartnert, sporttársat, levelezőpartnert, cserepartnert. Lehet, hogy éppen rajtunk keresztül fogja megtalálni az igazit! Ha azt szeretné, hogy Magyarországon jelenjen meg a hirdetése, a szöveget a "Magyarország" szó feltüntetésével, csekk kíséretében kérjük az Amerikai Magyar Hírlap szerkesztőségébe küldeni, cím: 13963 Sherman Way, Nan Nuvs, CA 91405. Hirdetési díj húsz szóig 12 dollár, 40 szóig 20 dollár. Jól főző-sütő 47 éves özvegy, molett nő becsületes társat keres. Újrakezdeni sohasem késő. Jeli­ge: "Havasi gyopár" (AMH 24S) 43 éves intelligens, jóképű férfi élettársat keres, esetleg egy évnyi lehetőséget nyelvtanuláshoz, el­lenszolgáltatásként szívesen dol­goznék. (AMH 247) Házasság céljából keresem egy niegbízató, intelligens úriember ismeretségét, aki egy kiegyensú­lyozott, nyugodt családi életre vá­gyik. Én egy 42 éves filigrán, csi­nos, hűséges természetű, termé­szetkedvelő nő vagyok. Gvcrmckct szívesen fogadok. (AMH 249) Budán, kertes családi házban élő, kellemes megjelenésű, kar­csú (172 cm magas) özvegy hölgy utazáshoz, levelezéshez függet­len, korrekt, 61-64 éves kultúrált úr válaszát várja. Telefon: (011— Ú36-1) 181-1245. (AMH 246)^ Kedves, csinos, jókedélyű 56/165 angolul beszélő magyar orvosnő keres egy nagyszerű em­bert, akinek ideális társa lehetne. Jelige: Superb offer. (AMH 20S) Vidám, kedves, művelt, 44/175, temperamentumos, házias, elvált asszony keres szeretetre vágyó, jól szituált, intelligens társat. Je­lige: "Szívem, lelkem Rád vár" _______________(AMH 250) ^ Szeretnék megismerkedni egy 60 év körüli korrekt, kellemes ér­telmiségi úriemberrel, akinek egy kiegyensúlyozott, jókedélyű, pi>­­zitív gondolkodású, intelligens társra van szüksége. Feltűnően csinos, filigrán, fiatalos 56 éves. elvált, tiszta életű, egészséges nyugdíjas vagyok. Magyarorszá­gi nagyvárosban élek, független vagyok, egy felnőtt fiam van. Jól beszél angolul. Adjunk esélyt a sorsnak! "European charm" jeligére a ki­adóba. (AMH 244) 1994. június 17. Magyar Hírlap □ Claire Kenneth Tengeri kagyló BRASCH JÁNOS M.D. Urológia és általános praxis 6360 Wilshire Blvd., Los Angeles, CA 90048 (213)653-6404 14860 Roscoe Blvd.#306 Panorama City, CA 91402 (818)988-6247

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom