Amerikai Magyar Hírlap, 1993 (5. évfolyam, 31-51. szám)

1993-10-08 / 39. szám

ERDÉLYRE FIGYELVE LÁZÁR LÁSZLÓ Hogyan is lehet valaki magyar? Sokan tudják, hogy eredetileg - Montesquieu Perzsa levelek című művében - a kérdést így teszik fel: "Hogyan is lehet valaki perzsa?" De mivel a bosszantó-dühítő rácsodálkozás a másságra a ma Romá­niájában egyáltalán nem esetleges, indokolt a klasszikus szöveg de­­formálása. Kies hazánkban sokakat nyugtalanít a másság. Jobbára vezényszóra, irányítottan. A "stupid people" ugyanis csak akkor érzé­keny a másságra, ha abból neki kára származik! Úgy egyébként egyál­talán nem zavarja a másság esetleg ártatlanul rácsodálkozik, netán felteszi a kérdést: Hogyan is lehet valaki magyar? Ez esetben viszont elegendő a kérdési rávonatkoztatva feltenni (Hogyan is lehet valaki román?) s mivel választ nem tud megfogalmazni, marad a senkit sem bántó, senkit sem megrövidítő rácsodálkozással. A bajok ott kezdődnek, hogy rendszerint bebeszélik neki: minden nehézség sére­lem, egyáltalán a nyomor oka kizárólag a másság jelenléte. A nélkü­löző, önálló gondolkodásra-döntésre képtelen embert könnyű megté­veszteni, benne agresszív indulatokat gerjeszteni. Borges Svájcról szó­ló versében írja: "Európa közepén a hit és az értelem tornya épül". Románia nincs Európa közepén, a hit és az értelem tornyának építé­séhez még a szándék is hiányzik. És hiányzik annak a felismerése, hogy ez az építés a legsajátabb érdeke. A felismeréshez pedig nem sok kellene: "mindössze" annyi, hogy a hazugság ködét szétpukkantsuk. Külön-külön. És együtt is. Ez maga után vonná az erőszak fokozatos elhalását. Ahogyan azt Szolzsenyi­­cin a Nobel-díj átvételekor, 1970-ben mondott, Az igazság egy szava című beszédében megjósolta. "A hazugságot és az erőszakot a legköz­vetlenebb, a legtennészetesebb és legalapvetőbb kapcsolat köti össze: az erőszakot csak hazugsággal lehet elfedni és a hazugságot csak erő­szakkal lehet fönntartani. Ha egyszer a hazugságok köde feloszlik, akkor a csupasz erőszak minden visszataszító vonásával együtt elő fog tűnni, és az így meggyengülő erőszak nagy robajjal össze fog om­lani." Vámunk kell még a prófécia beteljesüléséig. De vétek lenne tétlenül várakozni. A hazugság és a gyűlölködés, a mindennemű intolerancia ikertest­vérek. Éppúgy, mint a hazugság és az erőszak. A hazugságot ki kell irtani kitartóan, szakadatlanul, akár a gyomot. Mert a gyomhoz hasonlóan a hazugság is erősen bőven tennő. A legmostohább körülmények között is burjánzik, újra és újra tennelő­­dik. Egyenesen kedveli a mostoha körülményeket, ez az ő igazi tápta­laja. Vagyis az anyagi és szellemi nyomor. Az alultápláltság. Ézért miközben a hazugság ellen viselünk irtóhadjáratot, a nyomort, a "Bi­­afra-jelenséget" is "össztűz alá vesszük". Hogy hiba lenne megint nekünk, magyaroknak, kezdeményezni? Hogy a Hideg napokkal is magunkra maradtunk, senki a szomszé­dok közül nem tárta fel saját",hideg napjait"? Ez igaz. És mégis aján­lom a kezdőlépés megtételét. S anélkül, hogy bevárnánk a viszontlé­­pést, tegyük meg a másodikat, hannadikat is. Ha az őszinteség ön­magában nem vezet eredményre, toldjuk meg egy kis iróniával. Akár svejki példabeszédek formájában. Elképzelhetőnek tartanám például azt, hogy legalább most, jó há­rom esztendő távlatából tegyük szívünkre kezünket, s lássunk hozzá a töredelmes vallomás megtételéhez. Tárjuk csak fel ország és világ elölt, hogy Bukarestbe a magyarok, vagyis az RMDSZ hívta be Cos­­mát és bányászait. Az állítólagos bányászokat is. Hogy segítsenek a hatalomnak a rendcsinálásban. Mindegy, milyen eszközökkel, hiszen mindig a cél a lényeges: az a demokrácia szigetének nevezett szégyen­folt, az Egyetem előtti Hyde Park szűnjön meg ne képezzen állandó fenyegetettséget a hatalmat megragadók és azt birtokolni akarók szá­mára. Huncutok ugyanis a magyarok: megjátsszék, hogy ellenzékiek, közben támogatják a hatalmon lévőket. így koncot kapnak innen is, onnan is. Különben: voltak már tapasztalataik a diverziókeltésben. Mindenki hallott ugye önbetörésről? Nahát! Annak analógiájára követtek el a marosvásárhelyi magyarok önagressziót és agressziót egyszerre. Azokon az emlékezetes márciusi napokon. Az RMDSZ csalogatta be a békés hodáki, libánfalvi atyafiakat, s fel is fegyverezte őket. És még az is feltételezhető, hogy a görgényvölgyiek be sem mentek a városba, annak kapuitól visszafordultak, mert rájöttek, hogy kelepcé­be akarják csalni őket. így aztán a magyarok egymást püfölték. Nem véletlen, hogy az igazságszolgáltatás csupán magyarokat és a magya­rokkal rokonszenvező cigányokat citált maga elé, ítélt el rövidebb­­hosszabb börtönbüntetésre. Ha románok is részt vesznek a csetepaté­ban, bár mutatóban egyet-kettőt közülük is törvény elé állítanak. Az igazságszolgáltatás ugyanis, ez köztudott, elfogulatlan és pártatlan. De söpörjem le az asztalról a morbid ötletet. Bár... Annyiban eset­leg segítené a tisztánlátást, hogy felpiszkálná a görgényvölgyiek ha­gyományos önérzetét-büszkeségét: nem tudnák eltűrni, hogy róluk ily módon egyszerűen megfeledkezzenek, megvonják tőlük az országvé­dőket megillető dicsfényt. A népet különben is úgy nevelték, hogy ki­fejlesztették benne az önimádat-szükségletet. S hogy imádhatja ma­gát, ha bár egy Cofariu-kaliberíí hőst nem tud felmutatni? Én mégis azt mondom, járjunk következetesen az egyenes úton, ke­ressük meg és mondjuk is ki az igazság szavait, amelyek gyengítik­pusztítják a hazugságot. Az olyanokat is, amelyek nincsenek ínyünk­re, az olyanokat is, amelyek minket rossz fényben tüntetnek fel. Vál­lalnunk kell azokat is. Vállalva megtagadnunk. Higgadtan, az unalo­mig ismételve kell kimondanunk az igazság szavait. Lampedusával egyetértésben, aki szerint: "A legfontosabb szavakat nem lehet kiabál­va elmondani". Aki kiabál, annak rendszerint nincsen igaza. Aki kiabál, az rendsze­rint a hazugságot védelmezi. És amíg a hazugságnak tere van, addig az erőszak az úr. Addig kimondottan támadó éllel hangzik el az ilyen, csupán rácso­­dálkozásra alkalmas kérdés is: Hogyan is lehet valaki magyar? És ha mégis az, miért vallja magyarnak magát? "ETNIKAI TISZTOGATÁS" ERDÉLYBEN A nagyváradi Erdélyi Napló ír­ja: A nacionalista kurzus ékes példája, alappillére és megfel­lebbezhetetlen dokumentuma a román Alkotmány első cikkelye, mely több milliónyi más nemze­tiségű által (is) lakott hazánkat "egységes román nemzetállam­ként" határozza meg. Követke­zésképpen kodifikálja. A román ellenzék - gyengeség­ből, nemzetpolitikai koncepció hiányában vagy a helyzet nem­ismeréséből fakadóan, jobbára asszisztál a román kormány és a hatalmon lévő pártok alkot­mányszentesítette elnemzetlení­­tő programjához. Erőtlen ki­sebbségbarát megnyilvánulásait leszámítva - a nagyromán nacio­nalizmustól szintén megfertőzve vagy annak kényszerítő hatása alatt - nem képes reális és mél­tányos alternatívát nyújtani az ország kisebbségeinek, a kétmil­­liónyi magyar népközösségnek. Még a kisebbségi problémák mélyebb megértéséig, az "etnikai tisztogatás" tényeivel való szem­benézésig sem tud eljutni. Sajnos, sem az ellenzék, sem a jóhiszemű, de megtévesztett ro­mán polgárok nem ismerték még fel, hogy változatos, rafinált módszerekkel ma is tovább tart az etnikai tisztogatás, a ma­gyarság társadalmi lesüllyeszté­se, ki- és háttérbe szorítása. A magyarság kivándorlásának - a gazdaságiak mellett - döntő mértékben etnikai okai vannak. Példa erre Marosvásárhely, melynek magyar lakosai az 1990 márciusi vátrás pogromkísérlet nyomán támadt megfélemlített­­ség légkörében ezrével hagyták el szülőhazájukat. Hasonló ha­tást vált ki a kisebbségi magyar­ság körében az az ellenforradal­mi jellegű, diszkriminatív tör­vénykezési gyakorlat, mely az 1989 decemberi székelyföldi (Zetelaka, Oroszhegy stb.) ese­mények jó néhány részvevőjét sújtotta. Ugyanilyen hatást vált ki a ma­gyarság tömegeiben hátrányos helyzetünk az oktatásban, a ma­gyar dolgozók országos átlagnál magasabb munkanélküli aránya, nagy mérvű kiszorítottságunk a társadalmi élet egyes szféráiból (állami és intézményi csúcsveze­tés, közigazgatás, vasút, posta, egészségügy stb.), vagy éppen a magyar televízióadás műsoride­jének önkényes csökkentése, a Kovászna és Hargita megyei ro­mán nemzetiségű prefektusok méltánytalan kinevezése. A magyar tanulók jelentős ré­szének - 31 százalékának, tehát közel harmadának - nincs mód­ja anyanyelvén tanulni! A megyei és községi állami adminisztrációból szinte teljes mértékben kiszorították a ma­gyarokat. A prefektúrákon és polgármesteri hivatalokban alig dolgoznak magyar nemzetiségű alkalmazottak. Az igazságszolgáltatás intéz­ményeiben nevetségesen ala­csony mértékű a jelenlétük. Olyan, jelentős arányban ma­gyarlakta megyékben, mint Bi­har, Szatmár és Szilágy - egyet­len magyar közjegyző sincsen. A gazdasági szférában is hát­rányos megkülönböztetés sújtja a magyarokat. Vállalatvezetői, gyárigazgatói tisztségbe - állami tulajdon esetén - alig kerülhet magyar ember. MOLNOS LAJOS (Kolozsvár) ... nézzétek feleim nézzétek hát hogy mik vagyunk vajon már por és hamu va­gyunk vajon elfogyó szikla va­gyunk és lepedékes tó poshadt mocsár vagyunk, korhadó fatörzs kidöndült kopjafán kérődző mo­ha és mindig és újra megtapos­hatok s csak bűnösök a múltban csak koldusok a mában folyton csak vesztesek minden eljövő, új pirkadásban reményben csavar­gók bújkálók csupáncsak a hit­ben kódorgó gazdátlan hazában hazátlan ebek falkája vagyunk-é mi csak?! nézzétek hát feleim és látva lás­sátok ti is a tiszemetekkel bizony még por nem vagyunk még hamu sem vagyunk de ele­ven hús vagyunk és fájó vér is va­gyunk és agy vagyunk és szív vagyunk tüdő vagyunk a pattanásig feszült ideg csalódások és reménykedések is vagyunk fájdalmak és örömök kútja is vagyunk megtaposottak és talprakénysze­­riiltek is vagyunk álmodozó ész és teremtő kéz vagyunk, nézzétek hát és lássátok a ti sze­metekkel ti is feleim hogy EM­BEREK vagyunk bizony fű és áradó rüg’ vagyunk forrás vagyunk és csobogó patak vagyunk és ITT VAGYUNK FELEIM ITTHON VAGYUNK és mi még mindig MI vagyunk, mert itt vagyunk ITTHON va­gyunk mert itthon ITT vagyunk! vajon minket is kik itt vagyunk és még vagyunk minket is nem ti­portak és nem aláztak és nem űz­tek eleget börtönbe se csuktak ép­pen eleget a mi szavainkat is ki nem f ilelték folyton a mi álma­inkat is ki nem lesték folyton a mi házainkat is nem dúlták elég­szer nem settenkedtek utánunk éppen eleget vajon a mi idegeink kőből valók voltak vajon mi ir­tózva sohasem féltünk és nem csábítottak minket is soha nyu­galmas messzi tájak feleim?! s ha útrakélt a fecske gólya a tél elől elhúzván kies déli tájra félelmek­től gyötörve-fájva nem kívánkoz­tunk utánuk mi is szorongya vágyva?! de bizony feleim de bizony fele­im!... és itt vagyunk mégis itt vagyunk pedig senki minket nem kért hogy maradjunk senki sírva nem könyörgött ne­künk hogy ne hogy ne menjünk el ne menjünk és maradtunk mégis és nem mentünk mégse - miért maradtunk jó feleim kér­dem én most hogyha már itthon maradtunk azért-e hogy csupáncsak sirán­kozzunk hogy jajongjunk pa-A PIROS KARAVÁN művészegyüttes kisebb-nagyobb rendezvényeket vállal Lakatos-Losó Róbert vezetésével Cigányzene, tánczene, nemzetközi muzsika Hegedű: Lakatos-Losó Róbert (213) 874-8776 Cimbalom: Mezei Elemér (818) 982-8514 l^gyar ífirlap fl Kérelem, halk szóval (Tűnődő egy csendes tüntetésen) naszkodjunk és panaszoljunk ön­­emésztőn csiiggedezzünk hogy folyton csak védekezzünk magya­rázzunk kimagyarázzunk megma­gyarázzunk s hogy maholnap nem egyébért de pusztán létezé­sünkért kérjünk szépen bocsána­tot és elnézést s örvendezzünk a morzsáknak amit elibénk seper­nek néha azért-e hogy ne éljünk csak lé­tezzünk s legyünk mi a mindig csak megtűrtek?! bizony nem ezért feleim nem ezért!... nyeljük hát vissza az átok és ja­­jongás szavait amellyel torkunk ismét telistelve vagyon nyeljük hát vissza feleim a két­kedés a csiiggedés a reménytelen­ség és közöny burjánzó igéit ame­lyekkel telve vagyunk ismét fele­im! a hitünk és minden reményünk ezután is még számtalanszor megtöretik amiként eleddig is számtalanszor megtöretett de ki az közülünk ki nem tudhatta vol­na mindezt amidőn mégis ma­radt hogy itthon maradhassék bizony tudva tudhatta ntind­­ahányunk aki maradt mégis ma­radt hogy megmaradjunk de kérdezem feleim siránkozva panaszolva és jajongva elcsüg­gedve s közönybe hulladozva jog­morzsákat szemelgetve meglehet­­é így maradnunk?! bizony mondom megmaradni csak a cselekvő teremtő építő s enmagát és építkező embernek si­kerülhet ezután is miként az ele­inknek ezer éven át mert aki teremt és építkezik an­nak előbb talpra kell kényszerül­nie aki teremt építkezik véle Isten és hit is építsünk és építkezzünk hát fele­im cselekedjünk és teremtsünk jogunk is ez de főképpen reánk testált kötelesség hogy építhessenek és teremthes­senek akik még utánunk eljöven­­dők lesznek! ezért is mondom hát újra s új­fent újulva mondom csak mon­dom és mondom! serkenő tavasszal bomoljunk vetéssel szaporán sarjadjunk vá­raink omlásán hitünknek romlá­sán így tegyünk hogy koldus a mában folyton csak vesztes min­den eljövő új pirkadásban ne le­gyünk többé s ne legyünk a re­ményben csavargók a hitben csak bújkálók hazában hazátlanok se­rege ne legyünk ne legyünk mi se ameddig porrá és hamuvá nem válunk hogy vehessenek és ehes­senek hogy vehessenek és ihassa­nak ha akik utánunk eljövök lesznek úgy itt e földön miként a hitben is utánunk-jövendők lesz­nek!... (Szabadság)

Next

/
Oldalképek
Tartalom