Amerikai Magyar Hírlap, 1993 (5. évfolyam, 31-51. szám)

1993-10-08 / 39. szám

VOL. 5. ÉVF. - No. 39. SZÁM - 1993. október 8. ÁRA: 1 dollár JESZENSZKY GÉZA BESZÉDE AZ ENSZ-BEN FERCSEY: Riport a moszkvai eseményekről SAÁRY: Viale Castagnola DR. FRIEDMAN a Rodney King-ügy elítéltjeiről ERDÉLYRE FIGYELVE CLAIRE KENNETH: Százéves a Broadway FERCSEY JÁNOS (New York) Véres vasárnap Moszkvában Jelcin az őt támogató fegyveres erőkkel nyolc óra alatt leverte a kommunista lázadást LEHET 76 ÉVVEL VISSZAFORDÍTANI a történelem kerekét? Ezt kérdezték milliók Moszkvában, a szétesett Szovjetunió területén és a világon mindenütt, ahol a televízió tükrében látták a vörös zászlók alatt őrjöngő tömeget, amely áttörte a parlament, a "moszkvai Fehér Ház" körül vont biztonsági gyűrűt. 1917 őszén is így őrjöngtek a bolsevisták, akik Lenin vezetésé­vel hatalomra kerültek. Most Alekszandr Ruckoj buzdította az ostromló tömeget - számukat kez­detben 3.000-re, később 15.000-re becsülték - amely betört a polgármester irodájába és az Os­tankino televízió-központba, ahol félórára meg­szakadt a program. Vajon Kerenszki sorsára jut-e Jelcin, külföldre menekül, esetleg megölik? - töprengtek a pesszi­misták. Mi történhetett, hol követte el a tragikus hibát az Orosz Föderáció elnöke, aki 13 napon át virtuálisan fogságban tartotta ellenségeit a parla­ment épületében? A lázadás moszkvai idő szerint délután 2 óra­kor kezdődött, október 3-án, egy szép őszi na­pon, amikor Jelcin-ellenes tüntetők, régi szovjet­kommunisták és ultra-nacionalisták gyülekeztek a moszkvai üktóber-iéren. Fél háromkor elindul­tak a parlament felé és fél négykor áttörték a vé­delmi kordont. Hét óra után betörtek a televízió épületébe, ahol tűzharcot vívtak a biztonsági őrökkel. JELCIN AKKOR KÖVETTE EL a hibát, amikor 14 napig várt és békés módon, kompro­misszumokat keresve, próbálta megadásra bírni a feloszlatott parlament tagjait. Dehát a békés megoldásra bíztatták a nagyhatalmak vezetői, köztük Clinton elnök és a nyugat-európai állam­férfiak. Most a New York Times moszkvai tudó­sítójának azt mondta egy orosz fiatalember, Jev­­genyij: "Az elnöknek hamarabb kellett volna ha­tároznia..." Háromnegyed hatkor (moszkvai idő) Jelcin meghirdette a statáriumot. Arra az esetre, ha megölnék, utódjául Victor Csernomirdint, a mi­niszterelnököt nevezte ki, mint alelnököt. Had­ügyminisztere, Pavel Gracsev tábornok, aki a ta­valyi augusztusi puccskísérlet alatt Jelcin mellé állt, parancsot adott a riazani ejtőernyős hadosz­tálynak (Gracsev: ejtőernyős tábornok) és más megbízható egységeknek, hogy azonnal jöjjenek Moszkvába és verjék le a lázadást. Jelcin este li­kőr beszédet mondott a televízióban: "Ma eldől Oroszország és gyermekeink sorsa. A polgárhá­ború erőit leverjük, győzni fogunk." Szóvivője, Kosztikov azt mondta: "Nem engedünk az erő­szaknak, a vörös Szovjetnek, a sztálinistáknak és a fasisztáknak." A Jelcinhez hű katonák benyomultak a parla­mentbe, az ott levők közül sokat letartóztattak, mások fehér zászló alatt megadták magukat. EGY NEW YORK-I TV-ÁLLOMÁS prog­ramjában így beszélt Vitalij Korotics, aki már a Gorbacsov-években feltűnt mint demokrata poli­tikus és újságíró: "Jelcin hibája az volt, hogy ma­ga mellé vette Ruckojt, mint alelnököt. Ez az em­ber sohasem volt tisztségviselő, Afganisztánban nőket és gyermekeket gyilkolt, olyan típus, mint David Koresh.” Moszkvai jelentések szerint Jelcin alig nyolc óra alatt leverte a lázadást Gracsev tábornok és az orosz hadsereg segítségével. Kérdés, hogy ezek után lehet-e decemberben parlamenti vá­lasztásokat tartani. Most pedig nézzünk vissza a lázadást megelő­ző két hétre. Jelcin olyan virtuozitással politizál, mint aho­gyan Rosztropovics, a világhírű csellómüvész ját­szik a hangszerén, jegyezte meg a Wall Street Journal cikkírója, emlékezve a jelenetre, amikor az Orosz Föderáció elnöke megölelte Szolzsenyi­­cin barátját a Puskin-téren. Parancsát teljesítve a hadsereg legfontosabb egységei vették körül a moszkvai Fehér Házat, ahol a szovjet időkből visszamaradt kommunista aparatcsikok és más szélsőséges elemek már csaknem két hete nem akarták elfogadni a határozatot, amelynek értel­mében az elnök feloszlatta az osbtruáló "dinosza­urusz-parlamentet” és új választásokat írt ki de­cemberre. AMIKOR TAVALY AUGUSZTUSBAN, a szovjet puccskísérlet óráiban Jelcin felugrott a tankra és meggyőzte a katonákat arról, hogy nem segíthetik az áruló aparatcsikok at, bebizonyította, hogy bátor ember. Ökos stratégának is bizonyult, amikor leváltotta a KGB főnökét, emlékezve ar­ra, hogy a KGB-s Krjucskov - 1956-ban Andro­pov titkára Budapesten - volt a puccs szervezője. Gracsev hadügyminiszter révén megszerezte a hadsereg legfontosabb egységeinek segítségét, köztük a Dzserzsinszki-brigádét is, amelynek fel­adata a rendfenntartás Moszkvában. Szeptember 21-től két héten át 5.000 Jelcin-hű katona gyűrű­je vette körül a feloszlatott parlamentet, amely­ben a csecsen Ruszlan Haszbulatov és Alek­szandr Ruckoj tábornok, "az afganisztáni háború hősének" proklamációi "tömegtüntetésre" buzdí­tották a népet és a regionális vezetőknek azt ajánlották, hogy állítsák le a vasutakat és zárják el az olajvezetékeket. Egy moszkvai incidens eredményeképpen két rendőr és egy civil járóke­lő meghalt és 24 rendőr megsebesült. A "moszkvai Fehér Házba" zárt ős-aparatcsi­­kok nem adták ki fegyvereiket, amelyek száma 600 és 800 közt van. Érdekes jelenség: nem hisz­­szük, hogy Capitol Hill-ben, a londoni, párizsi vagy a német parlamentben, vagy akár Budapes­ten egyetlen képviselő is akad, aki fegyvert rejte­get. Az egész világon talán az orosz parlament az egyetlen, ahol - még ma is, évekkel a Szovjetunió összeomlása után - fegyverrel jártak az ülésekre a képviselők, akiket még a szovjet érában "válasz­tottak meg". A válság alatt tisztán lehetett látni, hogy Jelcin a külpolitika segítségével próbálja megnyerni két fontos intézmény támogatását: a hadseregét és az ortodox egyházét. NYILVÁNVALÓIN A HADSEREGRE való tekintettel "táncolt vissza" Jelcin a NATO-val kapcsolatos nyilatkozataitól. Amikor augusztus­ban Varsóban járt, kijelentette Lech Walesának: megérti Lengyelország törekvését, hogy felvegyék a NATO-ba. Szeptember végén azonban levelet küldött Clinton és Mitterrand elnököknek, Kohl kancellárnak és Major miniszterelnöknek, ki­emelve, hogy az Orosz Föderáció a kelet-európai országok bekapcsolódását a NATO-ba, Oroszor­szág felvétele nélkül, nem tudja támogatni. Az orosz hadsereg vezetőinek nézete már régebben az volt, hogy a kelet-európai országokkal együtt Oroszországot is fel kell venni a NATO-ba, hogy nagyobb szerepe legyen a Föderációnak Európa biztonsága fenntartásában. Ugyanakkor rendkívüli jelenség, hogy a het­venéves ateista propaganda és elnyomás ellenére az Ortodox Egyház megint döntő jelentőségű morális erőként emelkedett fel a szovjet földren­gés után. Erkölcsi tekintélyükre jellemző, hogy a mostani krízis alatt a Pátriárka védnökségével, az ősi Danilov-monostorban tárgyallak Jelcin és a feloszlatott parlament megbízottjai. (Legiíjabb moszkvai hírek a 3. oldalon) Magyarország támogatja az Emberi Jogok Főbiztosa tisztségének mielőbbi létrehozását Jeszenszky Géza külügyminiszter beszéde az ENSZ-közgyü­­lés őszi ülésszakának megnyitásán 1993. szeptember 30-án ElnökÚr! Engedje meg, hogy a legmelegebb jókívánságaimat fejezzem ki Önnek a Közgyűlés 48. ülésszaka elnökévé történt megválasztása alkalmából. Szeretném üdvözölni körünkben Andorrát, a Cseh Köztársaságot, Eritreát, Macedónia volt jugoszláv köztársaságot, Monacót és Szlovákiát, amelyek felvételével az ENSZ még köze­lebb került ahhoz, hogy valóban egyetemessé váljék. Az elmúlt évben a nemzetközi közösségnek továbbra is rendkívül súlyos kihívásokkal kellett szembenéznie. Bizonyos kedvező fejle­mények ellenére, ebben az időszakban újabb aggasztó kudarcok­nak és csalódásoknak is tanúi voltunk. A válaszra váró kérdések ismételten felvetik a multilateralizmus alapvető problémáját, azok­nak az értékeknek a meghatározását, amelyek a mai bonyolult vilá­gunkban a közös akarat együttes fellépéssé válásához szükséges összefogást biztosíthatják. A közép- és kelet-európai kommunista diktatúrák bukása, vala­mint a szuperhatalmi szembenállás megszűnése olyan nemzetközi politikai légkört teremtett, amelyben új módon lehet megközelíteni a nemzetközi béke és biztonság fenntartását és a globális problé­mák megoldását. Ezek az új megközelítési módok arra épülnek, hogy az ENSZ minden egyes tagállamának nagyobb lehetősége nyílik a szorosabb együttműködésre és részvételre az események menetének kezelésében és befolyásolásában. Ezek a lehetőségek és a nemzetközi közösségnek az a képessége, hogy kézzelfogható eredményekké változtassa azokat, szemléletesen jelentkeznek a kö­zép-amerikai és a délkelet-ázsiai konfliktusok megoldását célzó fo­lyamatokban, az Öböl-menti leplezetlen agresszió határozott visz­­szaverésében, a mélyreható dél-afrikai átalakulásban és a Közel- Keletet érintő történelmi megállapodásokban. Ezek a fejlemények világosan bizonyítják, hogy politikai bátorsággal, előrelátással és a kompromisszumra való készséggel még a legbonyolultabb problé­mák is megoldhatók. Olyan példát állítanak elénk, amit a világ minden részén követni kellene. A világtörténelem új korszakának görcsös rándulásai különös erővel érződnek egy olyan országban, mint Magyarország, amely - miként történelme során már oly sokszor - ismét konfliktusokkal terhes övezetek szomszédságában találja magát. A térségünkben zajló történelmi átmenettel óhatatlanul együttjáró nehézségek elle­nére a magyar kormány - 1990-ben történt hivatalba lépése óta - következetesen és sikeresen törekszik arra, hogy az ország belső stabilitását megőrizze, s ennek révén zaklatott térségünk stabilitá­sának is támasza maradhasson. (A stabilitásnak egyetemes jelleget kell adni, annak mindenütt jelén kell lennie. Megteremtéséhez a legjobb módozatokat kell felkutatni. Ami földrészünket illeti, Ma­gyarország azt szeretné, ha a demokrácia, a prosperitás és a biz­tonság, s azok az intézmények - mint Európa Tanács, az Európai Közösség és a NATO -, melyek azok alapjául szolgálnak, fokozato­san kelet felé terjednének. A világ már jó ideje olyan események árnyékában él, amelyek vészjóslóan emlékeztetnek az emberiség történetének legsötétebb időszakaira. A hajdani Jugoszláviában már több mint két éve dúl a háború. S ami még aggasztóbb: a nemzetközi jog normáinak és az Alapokmány elveinek a legteljesebb figyelmen kívül hagyása, az emberiség elleni legsúlyosabb bűntettek, az alapvető emberi és ki­sebbségi jogok legbrutálisabb tömeges megsértése sem bizonyult elégségesnek ahhoz, hogy a világot még időben rávegye az agresz­­szióval szembeni gyors és hatékony fellépésre, az erőszakos terü­letszerzés megakadályozására és az etnikai tisztogatás embertelen politikájával szembeni határozott fellépésre. A passzivitás, a békéltetés és a hanyagság politikájának, a múlt hibáiból való okulás és a cselekvéshez szükséges politikai készség megdöbbentő hiányának végeredményét jól demonstrálja az a megrázó és mélyen felkavaró fényképkiállítás, amelyet a volt Jugo­szláviában dúló háború borzalmairól itt, az ENSZ székházában lát­hatunk. E képek fájdalmasan döbbentenek rá, milyen következmé­nyekkel jár a fékevesztett szélsőséges nacionalizmus. Egyben azt a sürgető üzenetet is tolmácsolják, hogy egy pillanatra se lankadja­nak az Alapokmány céljai és elvei következetes érvényre juttatását célzó nemzeti, regionális és nemzetközi erőfeszítéseink. Közép- és Kelet-Európa újjászületése és az ottani gazdasági és társadalmi folyamatok a felszínre hozták a politikai és az etnikai fundamentalizmus olyan irányzatait, amelyek - a hivatalos állami politika szintjére emelkedve - az európai kontinens egészének biz­tonsagai VCSZ.elyCZ*ClO KoníliKlusokal robb»Mouuk *.i, TM-zethetnek. A kölcsönös függőségek mai világában a földgolyó min­den nemzetének, akárhol légyen is hazája, fel kell ismernie, milyen (Folytatás a második oldalon) AMERICAN / HUNGARIAN JOURNAL * WEEKLY NEWSPAPER AMERIKAI 08/13/93 AM. HUN. FOUNDATION 300 SOMERSET STREET NEW BRUNSWICK NJ 08901 USA

Next

/
Oldalképek
Tartalom