Amerikai Magyar Hírlap, 1993 (5. évfolyam, 31-51. szám)

1993-10-01 / 38. szám

FERCSEY JÁNOS (New York) Látogatás a Szoborparkban - és Kéhli-mamánál A régi balatoni műút mellett, Bu­dapesttől 17 kilo­méternyire, Érd határában vörös­téglás fal húzó­dik, boltozatában egy óriás szoborral. A vasba ön­tött Lenin áll ott, Vladimir Iljics Uljanov, a bolsevista forradal­már, kezében sapkát szorongat­va. Egy másik boltozat alatt a marxizmus két prófétája, Marx és Engels. A fal közepén hatalmas vasajtó nyílik, amelybe Illyés Gyula "Égy mondat a zsarnokságról" című versét vésték: "Hol zsar­nokság van, ott zsarnokság van, nemcsak a puskacsőben, nem­csak a börtönökben..." A SZOBORPARK ELŐTT állunk, amelyben a kommuniz­mus jelképeiként a "szocialista realizmus" 42 szobrát állították ki. Ki itt belépsz, készülj el arra, hogy megrohannak az "átkos" múlt árnyai. Egyik-másik szobor gigantikus méretű, katonák, munkások rohannak magasra­­emelt (vörös) zászlóval. Leg­többnek nincs művészi értéke. Szeptember közepén még munkások dolgoztak a téglafa­lakon, szeptember végére jelez­ték a "Szoborpark" hivatalos megnyitását. A tervet hosszas vita előzte meg, végül az az ál­láspont győzött, hogy "memen­­tóként" meg kell őrizni a több mint négy évtizedes szovjet­­kommunista megszállás szimbó­lumait. Voltak, akik szerint a kommunizmus szobrainak ércé­ből harangokat kellene önteni, de mások idegenforgalmi kurio­zitásnak szánták a szoborparkot, hangsúlyozva, hogy Magyaror­szág népe döntötte le először a roppant Sztálin-szobrot, magyar katonák vágták el először a vas­függöny drótját és - Helmut Kohl kancellár szavai szerint - Magyarország törte ki az első téglát a Berlini Falból. Abban azonban mindenki egyetértett Budapest törvényha­tóságában, hogy a "szocialista" szobrokat el kell távolítani a fő­városból, mert a nép előbb­­utóbb felrobbantja őket. A fő­város népe követelte, hogy tün­tessék el a szobrokat. A SZOVJET MEGSZÁLLÁS ALATT hírhedtté vált kommu­nista vezetőknek nincs szobruk, nem találjuk Rákosit, Gerőt vagy Kádár Jánost sem. Annál több szobor emlékeztet az 1919- es Tanácsköztársaságra, amely 133 napig terrorizálta Magyar­­országot, s amelynek döntő sze­repe volt abban, hogy a nyugati hatalmak Trianonban a legsú­lyosabban büntették a magyar népet. Egy nagyméretű reliefen látható Kún Béla, Szamuelly Ti­bor és Landler Jenő. De Sztálint nem találjuk. Talán MAGYAR AUDIO-KAZETTÁK KAPHATÓK A legnépszerűbb számok: Csongrádi Kata: Nem boszor­kányság, Poór Péter: Szent Kará­csony éjjel, Koós János, Máthé Ottilia, Szécsi Pál, Sztankay István dalai, Elvis Presley ma­gyarul, Ludas Matyi, stb. CSÁRDÁS Étterem, 5820 Melrose Avenue Telefon: (213) 962-6434 még nem állították ki akkor, amikor a szoborparkban jár­tunk. Mert talán megvan valahol a Regnum Marianum helyén le­döntött Sztálin-szobor levágott feje. És Sztálin vascsizmái, ami­ket nem tudtak kitörni a beton­alapzatból. Kertészek locsolják a füvet a park közepén, elmondják, hogy a főút neve "marxizmus" lesz, il­letőleg: "Az út, amely a semmi­be vezet". A park előtti teret pe­dig elnevezik "Tanú-térnek" * * * AZNAP ESTE ELMEN­­TÜNK barátainkkal Óbudára, a Flórián-tér közelében lévő Mó­kus utcába, a Kéhli-vendéglőbe. Néhány nappal előbb jelentették a pesti lapok, hogy egy régi ba­rát, Baróti Géza meghalt. "Sla­­paj"-koromban többször men­tünk együtt "riport" után, néha a Palatínusba és jól emlékszem egy nyári estére, amikor Kéhli­­mamánál boroztunk, Gézával, ifj. Bakos Ákossal és Gábor Áronnal. Egy másik asztalnál ült Márai Sándor, egyedül. Baróti Géza nagyon tehetséges újságíró volt, egyike azoknak a kollégák­nak, akik az írással nem követ­tek el árulást. Az ő ötlete volt a legnépszerűbb magyar TV-pro­­gram: "A Szabó-család". Jó tíz évvel ezelőtt közölte velem Or­bán Feri, a régi Lj Világ főszer­kesztője, hogy Baróti Géza "csi­nálta" a legnagyobb újságíró­karriert: saját bora van a Kéhli­­nél. A Kéhli-vendéglő ma turiszti­kai nevezetesség, de a vendég­lős, Cecei-Horváth Tibor igyek­szik megőrizni "az elmúlt 150 év Óbudáját, annak sramlizenés, kiskocsmás világát". Az étlapon így köszönti a vendégeket: "Miként a ’vén Tabán’ eltűnt nyomtalanul, égj’ régi Óbuda, az ezernyi szorgalmas mesterember cégéres földbe süppedt háza, hol svábok, zsidók és magyarok éltek egymással tisztes megbecsült szomszédságban. Boldog öröm­mel tölt el a tudat, hogy egy em­beribb kor megmaradt kedves emlékének egyik kedves színterén, özv. Kéhli Józsefié - a már életé­ben fogalommá vált nevén Kéhli­­mama - egykori vendéglőjében Önöket részeseivé tehetjük egy el­­varázsolásnak, amelyben Kríidy Gyula úr, e ház egykor híres törzsvendége ringat el szavaival." A falon emléktábla jelzi, hogy "itt találkozott barátaival Krúdy Gyula, a híres író." "Az ízek, színek és szerelmes szépasszonyok poétája ránk tes­tálta Óbuda elveszített levegőjét: szelleme itt őrzi, e falak között, az egyszerű emberi tettek és örö­mök hangulatát, a barátság és a szeretet hétköznapi ünnepeinek feloldozó és hitetadó erejét... a Kéhli-vendéglőt, hol a gyomor örömeinek méltó tisztelete mellett otthont találnak a barátokat és közös mulatságokat kedvelők, művészek, hírlapírók, világjárók és azok a könnyűléptű csinos kis­asszonyok, kik Huszarik Szinbád­­jában a temetőkertben suhogtat­ták fodros nótáikat és szerelmet ígértek...” AZ EMLÉKEK RAJZANAK a vendég körül, aki évtizedek óta nem járt Kéhli-mamánál és évtizedeken át nem is gondolt arra, hogy egyszer még eljön eb­be az óbudai kiskocsmába. Per­sze, nem lehet tudni, a német, amerikai, olasz és japán turisták értékelik-e azokat az ételeket, amelyek megtalálhatók az étla­pon. Például: "Fidó Apó magyarkúti medve­talpa. - Az ősz apó, ki egykoron gáláns kalandokról híresebb volt, mostanában erdei fiívekkel pá­colt flekkenjeivel kápráztatja a szebb nemet. Hihető története szerint egy erdélyi bamamedve talpáról vette a hússzelet méretét, amelynek elkészítési módját egy gyenge pillanatában kibeszélte, így kerülhet az Önök asztalára aranyburgonyával és házi sava­nyúságokkal körítve." Vagy: "Szindbád margitszigeti étke. (Krúdy Gyula évekig a Margitszigeten lakott.) - Krúdy úr kedves hősének kedves étele e fű­szeres csibemájjal töltött sertésfi­ié, császárszalonnába göngyölve és sütve, - tálaláskor tejszínes, paprikás gombamártással öntöz­ve, rántott vereshagymakarikák­­kal és zöldmetélttel tálalva." AZ ÉTLAP UTOLSÓ OLDA­LAIN néhány Krúdy-idézetet olvashatunk. "...Végig a Stefáni­án, amerre a hajnal nyújtogatta szürke fátylait, kocsik és embe­rek. A padokon pajkos nők, ki­­pödrött urak, gavallérok és fa­cér mesterlegények, urak és hordárok, grófok és cigányok, primadonnák és szobalányok." Egy másik idézet szerint "olyan áhitatosan vette kezébe az étla­pot, mint valami szerelmes leve­let, amelyet hosszú idő után vég­re, elhanyagolt gyomrához idéz egy hűtlen, de imádott hölgy." Krúdy Gyula világát elsodorta a kegyetlen történelem. A sors mostoha volt ehhez a rendkívüli tehetségű íróhoz. Úri szegény­ségben halt meg, ma pedig best­seller-mesteremberek millió dollárokat keresnek egyetlen könyvével. Dehát hogyan tudnák értékelni ezeket a mondatokat, amelyeket a Kéhli vendéglőse idéz az étlapon: "Bealkonyodott, a zenekar már elhagyta emelvényét, megritkultak a Kioszk vendégei, csendes budai házakba mentek a boldog asz­­szonyságok, akiknek sohase volt szükségük csodadoktorra, vala­mint a polgárok, akik lassú sétát tettek a közelgő vacsora előtt a Dunaparton. A gesztenyefák alatt . olyan nyugodalmasan mendegél­­tek a járókelők, mintha örökre el­fújta volna a szél a szerelmet, az égő könnyet, a boldogtalanságot a világról. Ki látná a közömbös emberi arcok alatt a jajt és a ka­cajt, a kéjvágyat és a csikorgó boldogtalanságot? Talán nem is igaz, hogy a nők e tájon a Duná­ba ugranak, miután a Ráctemp­lom órája elütötte a találkozóra kitűzött óranegyedeket, és az sem igaz, hogy a padokon éjfélkor fér­fiak ülnek, akik könnyes szem­mel hívják vissza a hullámokból elmerült szerelmesüket..." KÖZLEMÉNY 1993. szeptember 26-án az 56- os Világszövetség vezetőség- és elnökválasztó közgyűlésén le­mondtam elnöki tisztségemről. A szövetség tagsága eddigi eredményes munkám elismeré­seként díszelnöknek megválasz­tott. Eddigi és jövőbeli elfog­laltságaim miatt ezt a megtisz­telő feladatot sem tudom vállal­ni. Kérem, hogy a jövőben a szövetség ügyeivel kapcsolatban megválasztott új elnököt, Egeghy Pétert a (818) 885-6057 telefonszámon szíveskedjenek felkeresni. 1993. szeptember 26-ika óta a szövetség ügyeivel nem foglalko­zom és elnöki felelősségem meg­­sz^nf- Lassan György volt elnök Antall József levele Borisz Jelcinhez Antall József levelet intézett Borisz Jelcinhez, amit Jeszenszky Géza külügyminiszter hétfői moszkvai látogatásán adott át orosz kollégájának, Andrej Kozirevnek. Az alábbiakban közöljük a le­vélnek az MTI rendelkezésére bocsátott teljes szövegét. Igen Tisztelt Elnök Úr! Engedje meg hogy Jeszenszky Géza magyar külügyminiszter moszk­vai látogatását felhasználva külön személyes levelet küldjék Önnek. Szeretném ismételten kifejezésre juttatni nagyrabecsülésemet és elis­merésemét azért az elszánt és fáradhatatlan tevékenységért, amivel a reformok végrehajtásáért, az új, demokratikus - a piacgazdasági ala­pokon álló - Orosz Föderáció megteremtéséért, megerősítéséért har­col. Meggyőződésünk, hogy célja az Orosz Föderáció essége és a különböző köztársaságok szövetségi rendszerének a jogállamiság és a modem föderalizmus elveinek megfelelő érvényesítése. Elnök Úrnak erre irányuló törekvéseihez is őszinte szerencsekívánataimat fejezem ki. Meggyőződésem, hogy Oroszország amely évszázadok óta Európa és a világ egyik meghatározó nagyhatalma, az marad az elkövetke­zendőkben is. Éppen ezért érdekünk Oroszország és régiónk - benne Magyarország - baráti, jó kapcsolata. De az is meggyőződésem, hogy nagyságrendünktől függetlenül ez Oroszország érdeke is. Minden sze­mélyes nyilatkozatomban - kormányunk tagjaival együtt - nagy hang­súlyt adtunk és adunk az Ön személyes támogatása fontosságának, meggyőződésünk szerint politikájának, államférfiúi irányításának nincs alternatívája. Közép- és Kelet-Európa újjászületése, a gazdasá­gi, társadalmi átalakulás, mely új, független államok megjelenésével is együtt járt, felszínre hozott olyan nacionalista politikai irányzatokat is, melyek az állami politika szintjére emelve egész Európa biztonsá­gát veszélyeztető konfliktusokat robbantottak ki. Európa biztonsága egy és oszthatatlan. Ilyen értelemben térségünk fokozatos bekapcso­lódását az euro-atlanti integrációba a politikai, gazdasági kérdéseken túlmenően biztonsági szempontból - Európa hatalmi egyensúlya szempontjából is - nélkülözhetetlennek tartjuk. Ismételten aláhúzzuk, hogy ezt az integrálódást egy fokozatosan Nyugat-Kelet felé haladó folyamatnak tekintjük. Sohasem támogatnánk egy Oroszország elle­ni, vagy Oroszország elszigetelésére irányuló politikát, ami nemcsak irreális, hanem ostoba politikai törekvés is lenne. A jövőben is fon­tos, hogy bánnelyik európai ország esetleges hatalmi, hegemon törek­véseit képes legyen ellensúlyozni az atlanti rendszer, a megfelelő új feltételek között, a NATO-ban szükséges refonnok végrehajtása mel­lett, amit Elnök Úr legutóbbi nyilatkozatában megfogalmazott szem­lélete is világossá tett számunkra. Szavaiból egyértelműen kitűnik, hogy nemcsak átgondolt stratégiai távlatokba tekintő külpolitikára tá­maszkodnak e kijelentései, hanem az Orosz Föderáció, illetve a FAK-országok jelentős részének érdekeit is közvetlenül szolgálják. A belső stabilitás a külföldi befektetésekhez is megfelelő teret ad, és elősegíti a restaurációs konzervatív erők visszaszorítását. Közös érde­künk, hogy a megfelelő szövetségi rendszerben elhelyezkedő országa­ink az európai biztonsági rendszerek és intézmények más szervezetei­vel együtt megbízható partnerei legyenek a refonnokat megvalósító, átalakuló Oroszországnak. Oroszország - mint az eurázsiai térség leg­nagyobb hatalma, mint nukleáris világhatalom - nélkülözhetetlen pil­lére a világnak a 20. század végén, a 21. század nagy kihívásai küszö­bén. Csak együttesen készülhetünk azokra a veszélyekre, amelyek kö­zösen fenyegethetnek bennünket a világgazdaság krónikus válsága esetén, illette a harmadik világ demográfiai és szociális problémái­nak megoldatlansága következtében. A vallási és politikai fundamen­talizmus, amely már nemegyszer sodorta végveszélybe világunkat, mindnyájunknak közös ellenfele, amely új és új fonnákat önthet minden korban. Magyarország folytatni kívánja az európai integráció keretében az Európai Közösséghez való teljes jogú csatlakozás politi­káját, illetve a térség benne Magyarország kapcsolatának kialakítását a NATO-országokhoz és a NATO-hoz. A fentiek alapján talán indokolni is felesleges, hogy ez természete­sen nem Oroszország ellen irányidó politika, hanem ellenkezőleg a megújhodó, a reformokat sikeresen végrehajtó új Oroszországgal való együttműködés politikájának szerves részét alkotja. Ószintén örülök annak, hogy Elnök Úr és az orosz refonnerők ezt világosan érzékelik és értékelik, ami Magyarország és kormányunk különleges nagyrabe­csülését váltotta és váltja ki. Végül újra kifejezésre juttatom budapesti látogatása, illette szemé­lyes találkozásaink alkalmával szerzett benyomásaimat. Bízom ben­ne, hogy mielőbb elhárulnak az akadályok az orosz-magyar alapszer­ződés moszkx’ai parlamenti ratifikálása elől, és egyre élénkülő gazda­sági kapcsolataink is tovább növekednek. Őszinte nagyrabecsüléssel köszönti: Antall József * Az Országgyűlés külügyi bizottságának Jeszenszky Géza külügy­miniszter szerdán bemutatta Antall József Borisz Jelcinhez írott levelét - közölte Szent-Iványi István, a bizottság szabaddemokrata alelnöke. Az ülésen rövid eszmecsere is kialakult az írás körül, s bár azt a képviselőknek nem kellett véleményezniük, egyetértettek a benne foglaltakkal - mondta Szent-Iványi. * Korántsem állítható még, hogy teljesen lefutott lenne már a moszkvai hatalmi játszma, ám Borisz Jelcin ezúttal talán valóban nagyobb sikerrel járhat majd a baloldali-konzervatív, a baloldali restaurációt helyenként nyíltan is meghirdető erők elleni küzdel­mében. Miközben a (volt) parlament kétségbeesett, vagy inkább most már szánalmas - de a veszélyt is magában hordozó - kísérle­teket tesz az erőviszonyok megváltoztatására, Jelcin már azt a gesztust is megengedhette magának, hogy bejelentse az előreho­zott elnökválasztások időpontját. Mintegy demonstrálva ezzel a ne­ki bizalmat szavazott nyugati politikusoknak is, hogy mi sem áll távolabb tőle, mint hatalma konzerválása és tekintélyelvűvé változ­­'tatása. 1993. október 1. AMERIKAI agyar Hírlapa

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom