Amerikai Magyar Hírlap, 1993 (5. évfolyam, 31-51. szám)

1993-09-17 / 36. szám

CÚTH JÁNOS (Komárom, Szlovákia) A MAGYAR TUDOMÁNY NAGYKÖVETE A MAGYAR MÉRNÖKÖK ÉS ÉPÍTÉSZEK VILÁGSZÖ­VETSÉGÉNEK meghívására a közelmúltban Magyarországon járt Noel Péter, a világ eleddig első és egyetlen kvantum-mér­nöke. A nagy érdeklődésre való tekintettel, az eredetileg terve­zett egy előadás helyett 16 előa­dásból álló sorozatot tartott a Budapesti Műszaki Egyetemen, valamint különböző magyar tu­dományos és energetikai társa­ságoknál "A modern kvantum - mérnöktudomány" címmel. Noel Péter egyébként a Ma­gyar Mérnökök és Építészek Vi­lágszövetségének 1982-83. évi elnöke volt. Ittjártakor került sor arra is, hogy 27 tudományos dolgozatot tartalmazó munkáját az Országos Széchenyi Könyv­tárban helyezzék el, mintegy biztosítva a "magyar gondolat" elsőségét. Tevékenységének elis­meréseként a Magyar Mérnök­tudományi Akadémia tagjává je­lölték. Kutatásainak eredményeit felajánlotta minden olyan ma­gyar vállalatnak, amely nem áll külföldi ellenőrzés alatt! Magyarországi utazásának előzménye az volt, hogy az al­­bertai (Kanada) kormány gaz­daságfejlesztési és kereskedelmi minisztere közölte Noel Péter­rel, hogy Alberta fontosnak tart­ja és támogatja a Magyarország­gal való tudományos - gazdasági - és kulturális együttműködést. Az utazást egyébként több al­­bertai szakemberrel folytatott tárgyalás előzte meg, lévén, hogy Magyarország és Alberta bizonyos tekintetben azonos helyzetben van: mindkettőnek fejlődnie kell, így az összefogás magától értetődő: egyenlő part­nerként, közös vállalatok kiala­kításával tudnák fellendíteni gazdasági életüket. MAGA NOEL PÉTER MÉRNÖK mondja: "Sikerült legalábbis gondolko­dásra késztetnem a hallgatósá­gomat. Mindjárt az elején kije­lentettem: hallgassanak meg, az­tán ha nem értenek velem egyet, mondhatják, hogy rossz, amit mondok, de azt bizonyítsák is be! Ha pedig nem tudják bebi­zonyítani, hogy nem jó, akkor fogadják el! Én viszont bebizo­nyítottam, hogy a jelenlegi - hő útján előállított - energiaterme­lés elavult, mert a kvantum-fizi­kai alapon álló energiafejlesz­téssel - hőveszteség nélkül(!) - határtalan mennyiségű energia áll rendelkezésünkre, s így nincs szükség atomenergiára! Az új módszer veszélytelenebb, ol­csóbb és természetvédelmi szempontból is előnyösebb! Volt, aki vitába szállt velem, köztük Teller Ede is. Végülis azonban a híres atomtudós azt mondta: ’Ez teljesen új elmélet, érdemes elgondolkodni rajta’. Egyébként egy protongyorsító ter­vét is elkészítettem egy magyar csoporttal együttműködve, ami - ellentétben a nagy földterületet igénylő jelenlegiekkel szemben - egy szobában is elfér, s nem mág­nes, hanem kondenzátor-kapaci­tás útján működik, bizonyítva, hogy nincs szükség óriási méretű protongyorsítókra! Logikailag, matematikailag mindez megva­lósítható, s ezt több neves pro­fesszor ellenőrzése is alátá­masztja. Többek között egy modellen bemutattam a foton és az elekt­ron kölcsönhatását az anyagban: két fluoreszkáló, hálózatról táp­lált plasztik félvezető lapot kö­zelítettem, illetve távolítottam egymástól, miközben a hálózati áramfelvétel ennek megfelelően csökkent vagy erősödött! Ez a kísérlet azt bizonyította, hogy le­hetőség van az atomsugárzás megállítására: ily módon meg­szüntethető a nemkívánatos su­gárzó anyagok élő sejtekre gyako­rolt káros hatása! JELENLEG EGY KVAN­TUM-HIDRODINAMIKAI ge­nerátoron dolgozom, ami kuko­ricacsutkából előállított grafitot és plasztikot használt fel, fémki­­vezetők minimális mennyiségben történő alkalmazásával. A gép jellegzetessége, hogy nincs forgó része: a folyóból plasztik csöve­ken áramló víz atomjait elektro­mos úton töltjük fel, s ezek a töltött részecskék fejlesztik az áramot! Egy kis kapacitású mo­­dellem már működik! A magyar részről megnyilvánu­ló érdeklődésre jellemző, hogy a magyarországi körutamat követő A sors hozta furcsa egybeesés, hogy nagyjából egy időben ismé­telte meg a magyar televízió a Déri Jánossal készített, halála előtti utolsó interjút az új rák­­csodaszer föltalálásának beje­lentésével. Déri halálküzdelmé­ről - utólag, épp a tévé jóvoltá­ból - egy egész ország szerezhe­tett tudomást, de ő volt az is, aki kimondotta: a rákról beszél­ni kell, semmi okunk arra, hogy szemérmesen kezeljük és elhall­gassuk. A Cancer Detector kifejlesztői mintha csak meg akartak volna felelni Déri síron túlról jövő in­telmeinek. Előállították szerke­zetüket, amellyel húsz másod­perces vizsgálat után megállapít­ható: rákos-e a sejt, s ha igen, hol húzódik a betegség birodal­mának határa. Az első sajtóje­lentések még arról szóltak, hogy a világszabadalom gyártási jogá­ért sorban állnak a külföldi vál­lalkozók, alig egy bő hét eltelté­vel azonban mintha jönnének a szokásos viharfelhők. Magyarországon nagy hagyo­mánya van mind a kuruzslásnak, mind a magányos feltalálók har­cának a bürokratikus igazgatás­sal. Ki ne ismerné - újsághirde­tésekből, de akár a televízióból is - az önmagukat megváltóként hirdető - persze nem Fülöp-szi­­geteki illetőségű - csodadokto­rokat, akik azt állítják, rájöttek - mondjuk - a rák ellenszerére, sőt már pácienseik is vannak, akiket jó hatásfokkal kezelnek. Az ügyeket persze rövid úton eltussolják; a doktorokat a szak­ma megbélyegzi, sőt olykor a rendőri szervek is legyeskedni kezdenek körülöttük. Más a helyzet a vérbeli feltalá­lókkal. Először persze nekik is bizonyítaniuk kell, hogy nem ku­­ruzslók. Emlékezzünk a Béres­­cseppekre, a Naksolra és társa­ikra. A mostani rákdetektor kezdődő kálváriáját elnézve bi­zony mégis van okunk nosztalgi­ára. Akkor ugyanis legalább az nem volt kétséges, kié a talál­mány. A harc az állam szervei - vagy mondjuk így: az orvostársa­dalom ítélőszéke - és az egyén között zajlott. Most ellenben már a feltaláló személye is nagy­ban kétséges. Olvasom, hogy három hónap múltán Kanadába utazott dr. Pungor Ernő, a Tu­dományos és Technológiai Fej­lesztésügyi miniszter, felkereste az albertai tudományos kutató­­intézetet, és érdeklődött elkép­zeléseink iránt. Idén az Észak­dunántúli Áramszolgáltató Részvénytársaság szakemberei - az albertai energiaszolgáltató vállalatok vendégeként - látogat­tak Edmontonba. Eszmecseré­jük kapcsán hozzá kell fűznöm, hogy az együttműködéshez na­gyon fontos egy olyan rendszert bevezetni, amelyben nem a be­ruházó dirigál, hiszen a pénz csak eszköz, nem pedig cél kell legyen... Mérnökök egy csoportjával megalakítottuk az ’agytrösztöt’, amelynek célja: minden magyar gondolatot - tulajdonjogukat biz­tosítva - össze kell gyűjteni! Ezt Albertéban is szeretném meg­szervezni, mivel úgy érzem, hogy a magyarországi fejlődést segíte­nünk kell ötletekkel, találmá­nyokkal, gazdasági kapcsolatok­kal, szakértői munkával, s ebben minden élő magyar - nemcsak mérnökök, hanem egyszerű mun­kás, háziasszony, s akik e sorokat olvassák - segíthet!” Fel hát! egyik napilapunknak levelet írt a detektor feltalálója, állítván, hogy módszerét már alkalmaz­zák egy fogászati klinikán. Ugyanakkor fölbukkant egy vil­lamosmérnök is, aki bizonyíté­kokat ígér, hogy ő és a társa a feltaláló. Nem tartom kizártnak, hogy a következő hetekben a "feltalá­lók" száma szaporodni fog. Ez pedig azt jelentheti, hogy mi­előtt bármi más történne, nagy­szabású "örökösödési" harc rob­banhat ki közöttük. Márpedig a tudomány mai állása mellett sem mindig egyszerű az "apasá­gi" kérdések eldöntése. Hát még akkor, ha az "újszülöttnek" nin­csenek biológiailag és genetikai­lag értékelhető tulajdonságai. De a kérdésnek ez csak egyik, habár egyáltalán nem mellékes vonatkozása. Elgondolom, hogy a sajtóban eddig megjelent hí­rek hatására emberek tömegei kerekednek fel, megállás nélkül csörögnek a telefonok, gyógyu­lásra váró emberek légiói sóhaj­tanak fel. De a Cancer Detector nem vásárolható patikában, plá­ne nem a pult alól. Vajon az új­fent fölcsigázott emberek kihez fordulnak majd, ha rájönnek, hogy egyelőre csupán a feltalá­lók csatája zajlik? Nem ártana, ha az érintettek aránylag gyorsan tiszta helyzetet teremtenének. Nem lenne jó, ha ismét elvesztenénk egy illúziót. Csizmadia Ervin Dániel (Scípiades) Katinka kitüntetése A nemcsak Kaliforniában, de széles zenei körben jól ismert szerzőnek és zenepedagógusnak Tar Pál, a Magyar Köztársaság washingtoni nagykövete szemé­lyesen adja át a magyar kor­mány által neki ítélt különleges kitüntetést 1993. szeptember 18- án, szombaton délután 3 órakor Santa Barbarában, a Four Sea­sons Biltmore Hotel South Patio kertjében. Helyesbítés: Jancsó Zsuzsa elnézést kér, amiért legutóbbi számunkban tévedésből "László"-nak titulálta Földes Tamást - köszöni a szel­lemes helyreigazítást. RÁKDETEKTOR A PESTI HÍRLAP BESZÁMOLÓJA Végső búcsú Horthy Miklóstól Több mint ötvenezren rótták le kegyeletüket Horthy Miklós kormányzó, valamint felesége és fia kenderesi újratemetésén. A gyászszertartásra az ország min­den részéből érkeztek. A Horthy-család tagjai közül öt­­venhatan jöttek el a világ külön­böző országaiból, köztük a re­pülőgép-szerencsétlenség áldo­zata lett kormányzóhelyettes fe­lesége, özv. Horthy Istvánná és fiúk, ifjabb Horthy István. A végső búcsúztatáson ott volt a hazai közélet számos képviselő­je, többek között: Boross Péter, Für Lajos, Csurka István, Le­­zsák Sándor, Surján László, Bal­­sai István, Kádár Béla, Kónya Imre, Nagy Ferenc József, Sza­bó Tamás, Torgyán József, Pongrátz Tibor és Kiss Gyula. Antall József közvetlen család­­tagjaival, feleségével és nagyob­bik fiával képviseltette magát. A gyászünnepség fél tizenket­tőkor kezdődött, először búcsú­beszédek hangzottak el. Többek között Radnóczy Antal, a Vitézi Rend főkapitánya, Baranyai Mi­hály, Kenderes polgármestere, Kéri Kálmán nyugalmazott ve­zérezredes tisztelgett Horthy Miklós emléke előtt. Edelsheim- Gyulai Ilona grófnő, néhai Horthy István kormányzóhelyet­tes felesége a ravatalnál köszö­netét mondott mindazoknak, akik az újratemetést lehetővé tették, s akik személyes részvé­telükkel tisztelegtek az elhuny­tak emlékére. Ifjabb Horthy Ist­ván megemlékezésében felidézte gyermekéveit, amikor egészen közel került a száműzetésben élő nagyapjához, ahhoz az egy­szerű, szerény emberhez, akinek élete nagy mozgatóereje a hazá­ja iránti szeretet volt. Ifjabb Horthy István szerint nagyapja az embereket érdemeikről ítélte meg: nem volt antiszemita, még célzást sem hallott tőle társadal­mi vagy faji előítéletről. Az uno­ka ugyanakkor hangsúlyozta: nem kívánja idealizálni nagyapja alakját, hiszen ő is emberi lény volt, aki bizonyosan hibákat is elkövetett. Majd azokhoz szólt, akik nem jöttek el Kenderesre, mert másként ítélik meg Horthy Miklós történelmi szerepét, mint a családtagok és a szertar­táson megjelentek. Mint el­mondta, szeretettel és kölcsönös megbocsátással kell egymás felé fordulnunk, mert az országnak most összefogásra van szüksége. Ezek után ökumenikus gyász­­szertartással vettek végső búcsút az elhunytaktól. Az újratemetés­re koszorút küldött a magyar kormány nevében Antall József miniszterelnök és családja, to­vábbá sokak mellett a megmen­tett zsidók képviselete is. SZLOVÁK LAP "Le a kalappal Antall előtt..." A szlovák kormányhoz közel­álló Republika kommentárja "Le a kalappal Antall előtt" cím alatt dicséri meg a magyar mi­niszterelnököt, amiért az EDU budapesti konferenciáján azt mondta, hogy Lengyelországgal, Csehországgal és Magyarország­gal együtt Szlovákiának is a NA­­TO-tagországok között lenne a helye. A lap "az európaiság és az európai egybetartozás példá­jának" és jó jelnek ítéli a magyar miniszterelnök kijelentését. Azt írja: "Örvendetesnek talál­nánk, ha ez a Magyarország és Szlovákia közti jó viszony kezde­tének bizonyulna, hiszen mind­két fél érdeke ezt kívánná. Mert a magyaroknak is meg kell érte­niük, hogy a rossz közös múlt ellenére is történelmi szövetsé­gesek vagyunk, és erre kénysze­rít bennünket országaink geopo­litikai fekvése is." Hozzáteszi azonban, hogy "Antall József er­re a reális szemléletet tükröző lépésre csak a szlovák-orosz szerződés aláírása után és azt követően szánta el magát, hogy Vaclav Klaus cseh miniszterel­nök többszörösen is kitért a szlovákiai magyarok problémái­nak a cseh politikába való bevo­nása elől” - vélekedik a Republi­ka. Megfigyelők szerint a Re­publika megjegyzései azért is fi­gyelemreméltók, mivel a lap rendszeresen megjelenő magyar vonatkozású írásaira a szombati kommentár hangvétele enyhén szólva nem jellemző. A Times cikke Kelet-Európáról Az összeesküvésekről szóló és más történelmi hiedelmek ke­vés helyet hagynak Kelet-Euró­­pában a türelemnek és az együttműködésnek. Szerencsére Jugoszlávia-típusú konfliktus va­lószínűleg nem robban ki Ma­gyarország és Románia között, de a térség fortyogó kisebbségi vitái további bizonytalansággal fenyegetik Európát. Ezt írta csütörtöki számában a The Ti­mes, s példaként a kolozsvári polgármestert idézte, aki ügy­nökszerzéssel vádolta meg Bu­dapestet. A lap ostobaságnak minősítette ezt, de hozzátette: az újjászülető nacionalizmus és türelmetlenség láttán egyesek visszavágynak a régi birodal­makba. Akár az Osztrák-Ma­gyar Monarchia, akár a Szovjet­unió a béke és a nyugalom aranykorának tűnik a szemük­ben. Ez persze megszépítése a koroknak, hiszen a szovjet vagy a Tito-féle kommunizmus csu­pán elfojtotta a tüzet, s kimúlá­suk után fellángolt a régi kon­fliktusok zsarátnoka. A brit na­pilap is megemlítette, hogy Horthy admirálist, "Hitler szö­vetségesét és Magyarország fa­siszta vezetőjét" szombaton újra­temették. Még Horthy-emlékér­­met is kibocsátottak, s ez olyan, mintha Olaszországban Mussoli­­ni-emlékérmét adták volna ki, írta a Times, megemlítve: Po­zsonytól Bukarestig sok negyven éven felüli, hatalmon lévő nacio­nalista politikus valójában poli­tikai dinoszaurusz. 1993. szeptember 17. AMERIKAI HJagyar Hírlap S

Next

/
Oldalképek
Tartalom