Amerikai Magyar Hírlap, 1993 (5. évfolyam, 31-51. szám)
1993-09-17 / 36. szám
CÚTH JÁNOS (Komárom, Szlovákia) A MAGYAR TUDOMÁNY NAGYKÖVETE A MAGYAR MÉRNÖKÖK ÉS ÉPÍTÉSZEK VILÁGSZÖVETSÉGÉNEK meghívására a közelmúltban Magyarországon járt Noel Péter, a világ eleddig első és egyetlen kvantum-mérnöke. A nagy érdeklődésre való tekintettel, az eredetileg tervezett egy előadás helyett 16 előadásból álló sorozatot tartott a Budapesti Műszaki Egyetemen, valamint különböző magyar tudományos és energetikai társaságoknál "A modern kvantum - mérnöktudomány" címmel. Noel Péter egyébként a Magyar Mérnökök és Építészek Világszövetségének 1982-83. évi elnöke volt. Ittjártakor került sor arra is, hogy 27 tudományos dolgozatot tartalmazó munkáját az Országos Széchenyi Könyvtárban helyezzék el, mintegy biztosítva a "magyar gondolat" elsőségét. Tevékenységének elismeréseként a Magyar Mérnöktudományi Akadémia tagjává jelölték. Kutatásainak eredményeit felajánlotta minden olyan magyar vállalatnak, amely nem áll külföldi ellenőrzés alatt! Magyarországi utazásának előzménye az volt, hogy az albertai (Kanada) kormány gazdaságfejlesztési és kereskedelmi minisztere közölte Noel Péterrel, hogy Alberta fontosnak tartja és támogatja a Magyarországgal való tudományos - gazdasági - és kulturális együttműködést. Az utazást egyébként több albertai szakemberrel folytatott tárgyalás előzte meg, lévén, hogy Magyarország és Alberta bizonyos tekintetben azonos helyzetben van: mindkettőnek fejlődnie kell, így az összefogás magától értetődő: egyenlő partnerként, közös vállalatok kialakításával tudnák fellendíteni gazdasági életüket. MAGA NOEL PÉTER MÉRNÖK mondja: "Sikerült legalábbis gondolkodásra késztetnem a hallgatóságomat. Mindjárt az elején kijelentettem: hallgassanak meg, aztán ha nem értenek velem egyet, mondhatják, hogy rossz, amit mondok, de azt bizonyítsák is be! Ha pedig nem tudják bebizonyítani, hogy nem jó, akkor fogadják el! Én viszont bebizonyítottam, hogy a jelenlegi - hő útján előállított - energiatermelés elavult, mert a kvantum-fizikai alapon álló energiafejlesztéssel - hőveszteség nélkül(!) - határtalan mennyiségű energia áll rendelkezésünkre, s így nincs szükség atomenergiára! Az új módszer veszélytelenebb, olcsóbb és természetvédelmi szempontból is előnyösebb! Volt, aki vitába szállt velem, köztük Teller Ede is. Végülis azonban a híres atomtudós azt mondta: ’Ez teljesen új elmélet, érdemes elgondolkodni rajta’. Egyébként egy protongyorsító tervét is elkészítettem egy magyar csoporttal együttműködve, ami - ellentétben a nagy földterületet igénylő jelenlegiekkel szemben - egy szobában is elfér, s nem mágnes, hanem kondenzátor-kapacitás útján működik, bizonyítva, hogy nincs szükség óriási méretű protongyorsítókra! Logikailag, matematikailag mindez megvalósítható, s ezt több neves professzor ellenőrzése is alátámasztja. Többek között egy modellen bemutattam a foton és az elektron kölcsönhatását az anyagban: két fluoreszkáló, hálózatról táplált plasztik félvezető lapot közelítettem, illetve távolítottam egymástól, miközben a hálózati áramfelvétel ennek megfelelően csökkent vagy erősödött! Ez a kísérlet azt bizonyította, hogy lehetőség van az atomsugárzás megállítására: ily módon megszüntethető a nemkívánatos sugárzó anyagok élő sejtekre gyakorolt káros hatása! JELENLEG EGY KVANTUM-HIDRODINAMIKAI generátoron dolgozom, ami kukoricacsutkából előállított grafitot és plasztikot használt fel, fémkivezetők minimális mennyiségben történő alkalmazásával. A gép jellegzetessége, hogy nincs forgó része: a folyóból plasztik csöveken áramló víz atomjait elektromos úton töltjük fel, s ezek a töltött részecskék fejlesztik az áramot! Egy kis kapacitású modellem már működik! A magyar részről megnyilvánuló érdeklődésre jellemző, hogy a magyarországi körutamat követő A sors hozta furcsa egybeesés, hogy nagyjából egy időben ismételte meg a magyar televízió a Déri Jánossal készített, halála előtti utolsó interjút az új rákcsodaszer föltalálásának bejelentésével. Déri halálküzdelméről - utólag, épp a tévé jóvoltából - egy egész ország szerezhetett tudomást, de ő volt az is, aki kimondotta: a rákról beszélni kell, semmi okunk arra, hogy szemérmesen kezeljük és elhallgassuk. A Cancer Detector kifejlesztői mintha csak meg akartak volna felelni Déri síron túlról jövő intelmeinek. Előállították szerkezetüket, amellyel húsz másodperces vizsgálat után megállapítható: rákos-e a sejt, s ha igen, hol húzódik a betegség birodalmának határa. Az első sajtójelentések még arról szóltak, hogy a világszabadalom gyártási jogáért sorban állnak a külföldi vállalkozók, alig egy bő hét elteltével azonban mintha jönnének a szokásos viharfelhők. Magyarországon nagy hagyománya van mind a kuruzslásnak, mind a magányos feltalálók harcának a bürokratikus igazgatással. Ki ne ismerné - újsághirdetésekből, de akár a televízióból is - az önmagukat megváltóként hirdető - persze nem Fülöp-szigeteki illetőségű - csodadoktorokat, akik azt állítják, rájöttek - mondjuk - a rák ellenszerére, sőt már pácienseik is vannak, akiket jó hatásfokkal kezelnek. Az ügyeket persze rövid úton eltussolják; a doktorokat a szakma megbélyegzi, sőt olykor a rendőri szervek is legyeskedni kezdenek körülöttük. Más a helyzet a vérbeli feltalálókkal. Először persze nekik is bizonyítaniuk kell, hogy nem kuruzslók. Emlékezzünk a Bérescseppekre, a Naksolra és társaikra. A mostani rákdetektor kezdődő kálváriáját elnézve bizony mégis van okunk nosztalgiára. Akkor ugyanis legalább az nem volt kétséges, kié a találmány. A harc az állam szervei - vagy mondjuk így: az orvostársadalom ítélőszéke - és az egyén között zajlott. Most ellenben már a feltaláló személye is nagyban kétséges. Olvasom, hogy három hónap múltán Kanadába utazott dr. Pungor Ernő, a Tudományos és Technológiai Fejlesztésügyi miniszter, felkereste az albertai tudományos kutatóintézetet, és érdeklődött elképzeléseink iránt. Idén az Északdunántúli Áramszolgáltató Részvénytársaság szakemberei - az albertai energiaszolgáltató vállalatok vendégeként - látogattak Edmontonba. Eszmecseréjük kapcsán hozzá kell fűznöm, hogy az együttműködéshez nagyon fontos egy olyan rendszert bevezetni, amelyben nem a beruházó dirigál, hiszen a pénz csak eszköz, nem pedig cél kell legyen... Mérnökök egy csoportjával megalakítottuk az ’agytrösztöt’, amelynek célja: minden magyar gondolatot - tulajdonjogukat biztosítva - össze kell gyűjteni! Ezt Albertéban is szeretném megszervezni, mivel úgy érzem, hogy a magyarországi fejlődést segítenünk kell ötletekkel, találmányokkal, gazdasági kapcsolatokkal, szakértői munkával, s ebben minden élő magyar - nemcsak mérnökök, hanem egyszerű munkás, háziasszony, s akik e sorokat olvassák - segíthet!” Fel hát! egyik napilapunknak levelet írt a detektor feltalálója, állítván, hogy módszerét már alkalmazzák egy fogászati klinikán. Ugyanakkor fölbukkant egy villamosmérnök is, aki bizonyítékokat ígér, hogy ő és a társa a feltaláló. Nem tartom kizártnak, hogy a következő hetekben a "feltalálók" száma szaporodni fog. Ez pedig azt jelentheti, hogy mielőtt bármi más történne, nagyszabású "örökösödési" harc robbanhat ki közöttük. Márpedig a tudomány mai állása mellett sem mindig egyszerű az "apasági" kérdések eldöntése. Hát még akkor, ha az "újszülöttnek" nincsenek biológiailag és genetikailag értékelhető tulajdonságai. De a kérdésnek ez csak egyik, habár egyáltalán nem mellékes vonatkozása. Elgondolom, hogy a sajtóban eddig megjelent hírek hatására emberek tömegei kerekednek fel, megállás nélkül csörögnek a telefonok, gyógyulásra váró emberek légiói sóhajtanak fel. De a Cancer Detector nem vásárolható patikában, pláne nem a pult alól. Vajon az újfent fölcsigázott emberek kihez fordulnak majd, ha rájönnek, hogy egyelőre csupán a feltalálók csatája zajlik? Nem ártana, ha az érintettek aránylag gyorsan tiszta helyzetet teremtenének. Nem lenne jó, ha ismét elvesztenénk egy illúziót. Csizmadia Ervin Dániel (Scípiades) Katinka kitüntetése A nemcsak Kaliforniában, de széles zenei körben jól ismert szerzőnek és zenepedagógusnak Tar Pál, a Magyar Köztársaság washingtoni nagykövete személyesen adja át a magyar kormány által neki ítélt különleges kitüntetést 1993. szeptember 18- án, szombaton délután 3 órakor Santa Barbarában, a Four Seasons Biltmore Hotel South Patio kertjében. Helyesbítés: Jancsó Zsuzsa elnézést kér, amiért legutóbbi számunkban tévedésből "László"-nak titulálta Földes Tamást - köszöni a szellemes helyreigazítást. RÁKDETEKTOR A PESTI HÍRLAP BESZÁMOLÓJA Végső búcsú Horthy Miklóstól Több mint ötvenezren rótták le kegyeletüket Horthy Miklós kormányzó, valamint felesége és fia kenderesi újratemetésén. A gyászszertartásra az ország minden részéből érkeztek. A Horthy-család tagjai közül ötvenhatan jöttek el a világ különböző országaiból, köztük a repülőgép-szerencsétlenség áldozata lett kormányzóhelyettes felesége, özv. Horthy Istvánná és fiúk, ifjabb Horthy István. A végső búcsúztatáson ott volt a hazai közélet számos képviselője, többek között: Boross Péter, Für Lajos, Csurka István, Lezsák Sándor, Surján László, Balsai István, Kádár Béla, Kónya Imre, Nagy Ferenc József, Szabó Tamás, Torgyán József, Pongrátz Tibor és Kiss Gyula. Antall József közvetlen családtagjaival, feleségével és nagyobbik fiával képviseltette magát. A gyászünnepség fél tizenkettőkor kezdődött, először búcsúbeszédek hangzottak el. Többek között Radnóczy Antal, a Vitézi Rend főkapitánya, Baranyai Mihály, Kenderes polgármestere, Kéri Kálmán nyugalmazott vezérezredes tisztelgett Horthy Miklós emléke előtt. Edelsheim- Gyulai Ilona grófnő, néhai Horthy István kormányzóhelyettes felesége a ravatalnál köszönetét mondott mindazoknak, akik az újratemetést lehetővé tették, s akik személyes részvételükkel tisztelegtek az elhunytak emlékére. Ifjabb Horthy István megemlékezésében felidézte gyermekéveit, amikor egészen közel került a száműzetésben élő nagyapjához, ahhoz az egyszerű, szerény emberhez, akinek élete nagy mozgatóereje a hazája iránti szeretet volt. Ifjabb Horthy István szerint nagyapja az embereket érdemeikről ítélte meg: nem volt antiszemita, még célzást sem hallott tőle társadalmi vagy faji előítéletről. Az unoka ugyanakkor hangsúlyozta: nem kívánja idealizálni nagyapja alakját, hiszen ő is emberi lény volt, aki bizonyosan hibákat is elkövetett. Majd azokhoz szólt, akik nem jöttek el Kenderesre, mert másként ítélik meg Horthy Miklós történelmi szerepét, mint a családtagok és a szertartáson megjelentek. Mint elmondta, szeretettel és kölcsönös megbocsátással kell egymás felé fordulnunk, mert az országnak most összefogásra van szüksége. Ezek után ökumenikus gyászszertartással vettek végső búcsút az elhunytaktól. Az újratemetésre koszorút küldött a magyar kormány nevében Antall József miniszterelnök és családja, továbbá sokak mellett a megmentett zsidók képviselete is. SZLOVÁK LAP "Le a kalappal Antall előtt..." A szlovák kormányhoz közelálló Republika kommentárja "Le a kalappal Antall előtt" cím alatt dicséri meg a magyar miniszterelnököt, amiért az EDU budapesti konferenciáján azt mondta, hogy Lengyelországgal, Csehországgal és Magyarországgal együtt Szlovákiának is a NATO-tagországok között lenne a helye. A lap "az európaiság és az európai egybetartozás példájának" és jó jelnek ítéli a magyar miniszterelnök kijelentését. Azt írja: "Örvendetesnek találnánk, ha ez a Magyarország és Szlovákia közti jó viszony kezdetének bizonyulna, hiszen mindkét fél érdeke ezt kívánná. Mert a magyaroknak is meg kell érteniük, hogy a rossz közös múlt ellenére is történelmi szövetségesek vagyunk, és erre kényszerít bennünket országaink geopolitikai fekvése is." Hozzáteszi azonban, hogy "Antall József erre a reális szemléletet tükröző lépésre csak a szlovák-orosz szerződés aláírása után és azt követően szánta el magát, hogy Vaclav Klaus cseh miniszterelnök többszörösen is kitért a szlovákiai magyarok problémáinak a cseh politikába való bevonása elől” - vélekedik a Republika. Megfigyelők szerint a Republika megjegyzései azért is figyelemreméltók, mivel a lap rendszeresen megjelenő magyar vonatkozású írásaira a szombati kommentár hangvétele enyhén szólva nem jellemző. A Times cikke Kelet-Európáról Az összeesküvésekről szóló és más történelmi hiedelmek kevés helyet hagynak Kelet-Európában a türelemnek és az együttműködésnek. Szerencsére Jugoszlávia-típusú konfliktus valószínűleg nem robban ki Magyarország és Románia között, de a térség fortyogó kisebbségi vitái további bizonytalansággal fenyegetik Európát. Ezt írta csütörtöki számában a The Times, s példaként a kolozsvári polgármestert idézte, aki ügynökszerzéssel vádolta meg Budapestet. A lap ostobaságnak minősítette ezt, de hozzátette: az újjászülető nacionalizmus és türelmetlenség láttán egyesek visszavágynak a régi birodalmakba. Akár az Osztrák-Magyar Monarchia, akár a Szovjetunió a béke és a nyugalom aranykorának tűnik a szemükben. Ez persze megszépítése a koroknak, hiszen a szovjet vagy a Tito-féle kommunizmus csupán elfojtotta a tüzet, s kimúlásuk után fellángolt a régi konfliktusok zsarátnoka. A brit napilap is megemlítette, hogy Horthy admirálist, "Hitler szövetségesét és Magyarország fasiszta vezetőjét" szombaton újratemették. Még Horthy-emlékérmet is kibocsátottak, s ez olyan, mintha Olaszországban Mussolini-emlékérmét adták volna ki, írta a Times, megemlítve: Pozsonytól Bukarestig sok negyven éven felüli, hatalmon lévő nacionalista politikus valójában politikai dinoszaurusz. 1993. szeptember 17. AMERIKAI HJagyar Hírlap S
