Amerikai Magyar Hírlap, 1993 (5. évfolyam, 31-51. szám)
1993-09-17 / 36. szám
AMERIKAI VOL. 5. ÉVF. - No. 36. SZÁM - 1993. szeptember 17. ÁF1A: 1 dollár / CUTH: A magyar tudomány nagykövete NAGY: Mi történt az Observerrel? A TALLÉRBÓL LETT A DOLLÁR JANCSÓ ZSUZSA: Színházi beszámoló RÉDEY: Elhibázott lépések CLAIRE KENNETH: Én és a kisöcsém MESTER: Szegény hajléktalanok? Antall József Szárszóról Szárszóról nyilatkozott az MTV 24 óra című műsorában Antall József. A miniszterelnök a mai politikai rendszerrel és parlamentáris demokráciával összeegyeztethetetlennek tart minden pártok feletti, népfrontos jellegű, kifejezetten politikai szándékú összejövetelt és műhelyt. Úgy vélekedett: a mai Szárszónak első pillanattól kezdve az volt a célja, hogy összehozzon egy politikai frontot. Ez az MSZP egyik szárnyától Csurka Istvánig és politikai köréig terjed. Ez valójában egyidejű zászlóbontása a Pozsgayféle Nemzeti Demokrata Szövetségnek és a Magyar Igazság és Élet Pártjának. Antall József propagandalózungnak minősítette Pozsgay Imre szárszói szavait, miszerint a népi-nemzeti erők 1990-ben elvetették az alkotmányozó nemzetgyűlés elvét, s ezzel kirekesztették a népet az alkotmányozásból. Leszögezte: az alkotmány, a parlamentáris képviselet, valamint az érdekvédelmi rendszer megadja a népnek a képviseleti lehetőséget. Mint mondta, végtelenül unalmas a politikában ez az állandóan a néppel való népieskedő gurgulázás. Katonai alkatrészek Németországból Mátyásföldön újságírók jelenlétében mutatták be csütörtökön a katonai alkatrészek, berendezések kirakodását a Németországból érkezett vasúti kocsikból. A mintegy 150 millió márka értékű eszközök - különféle műszerek, üzemanyag-biztosító rendszerek, valamint oktató repülőgépek - nem növelik a honvédség harcértékét, hozzájárulnak azonban a harckészültségi szint fenntartásához. A beérkező alkatrészek többsége új, jó állapotban lévő raktárkészletből származik, amelyet a volt NDK elsősorban az egykori Szovjetunióból szerzett be. "ELÉG VOLTA VÉRBŐL ÉS KÖNNYBŐL" Békét kötött két ősellenség Pontosan 14 éve, 1979 szeptemberében, Jimmy Carter elnöksége idején megkötötték a híres Camp David-i egyezményt, amelynek alapján Izrael kötelezettséget vállalt a Sinai félsziget kiürítésére. Ez be is fejeződött 1982-ben. A megállapodást Izrael részéről Menachem Begin akkori miniszterelnök, Egyiptom oldaláról pedig Anwar Szadat írták alá. Ezt követően azonban Izrael és az arab világ, közelebbről a palesztinok és az őket képviselő PLO között elmérgesedett a helyzet. A két fél annyira sem volt hajlandó, hogy egymás létezését elismerje. Folytatódtak az összecsapások, a terrorista akciók, a merényletek és a közeledésnek semmi nyoma sem mutatkozott. Az Egyesült Államok különleges közép-keleti megbízottak útján fáradhatatlanul tevékenykedett az egymástól állandóan távolodó két oldal érdekeinek összeegyeztetésén, sikertelenül. Éppen ezért az egész világot meglepetésként érte két héttel ezelőtt a hír, hogy Izrael és a PLO elvben megegyeztek a kettőjük között kötendő béke alapfeltételeiben. Erre, illetőleg az ezt megelőző tárgyalásokra úgy nyílt lehetőség, hogy az izraeli parlament januárban engedélyezte a PLO-val a tárgyalások felvételét. A titkos megbeszélésekre Oslóban, Norvégia fővárosában került sor. A közeledést és az egyeztetést fáradhatatlanul Johan Jörgen Holst norvég külügyminiszter szolgálta. Augusztus 20-án Izrael részéről Shimon Peres, a PLO részéről pedig Abu Alaa megállapodtak a megegyezés első fogalmazásában, de ennek nyilvános bejelentésére csupán tíz nappal később került sor. Jasszer Arafat szeptember 4-én megkapta a Fatah jóváhagyását, amit a részletek kidolgozása követett, majd 1993. szeptember 13-án Washingtonban megtörtént a megállapodás ünnepélyes aláírása. Végül is miben egyeztek meg az Izrael állam megalakulása óta ősellenségnek számító felek? Mindenekelőtt mindkét fél elismerte a másik jogát a létezéshez. Izrael kiüríti a Gáza övezetet és a Jordán nyugati partvidékén Jerikó városát. A palesztinok önkormányzatot kapnak és mostantól kezdve saját sorsukat irányítják. Arafat azonnal bejelentette, hogy szövetségre fog lépni Jordániával. A megállapodásnak természetesen mindkét oldalon esküdt ellenfelei vannak. A PLO radikálisai azonnal bejelentették a harc folytatását és vérdíjat tűztek ki Arafat fejére. Izraelben a szélsőjobboldal katasztrofálisnak tartja a megegyezést és árulónak kiáltotta ki Yitzhak Rabint és Shimon Perest, miután az ország számára létfontosságú területeket adtak fel és alapvető elvekről mondtak le. Mindkettőjük felett ott vannak az örök gyanakvók és pesszimisták, akik egyszerűen nem hisznek abban, hogy a két fél között tartós béke lehetséges. Biztosra lehet venni, hogy mindent el fognak követni a megállapodás aláaknázására. Hogy mit hoz a jövő, azt rövidesen meglátjuk. Helytelen lenne azonban a béke hirtelen felragyogott napfényénél a borús, viharos éjszaka képét festeni. Már csak azért sem, mert ehhez az eredményhez szinte emberfeletti beavatkozás kellett. És ha ez a helyzet, vajon van-e ok a borúlátásra? KORMÁNYÜLÉS Embargósértő csempészek Első ízben fogtak el magyar határőrök "nemzetközi jogi kötelezettségek megszegésével", azaz embargósértéssel gyanúsított csempészeket a magyar-kisjugoszláv határon. A tettenért gyanúsítottak 460 liter motorbenzint adtak át utóbb elmenekült vajdasági társaiknak, akiktől 1460 liter tiszta szeszt kaptak. Korábban több sikeres csempészakcióra is sor került - júniusban a határ menti töltésen 8 kamion jutott át, egy másik teherautó a határátkelőnél tört át erőszakkal -, nyár óta azonban a határőrség sűrítette őrjáratait, "műszaki akadályokat" létesítettek, többek közt árkokat mélyítettek. Antall József rendszeres orvosi kezelésre szorul "A miniszterelnök betegségét (non-hodgkin limfóma) folyamatosan ellenőrző orvoscsoport véleménye szerint a miniszterelnök munkájában az elkövetkezendő hónapokban a kezelés miatt előre megtervezett - esetenként négy-öt napos - munkakiesés várható" - jelentette be a kormányszóvivő. A meghatározott kezelés nem érinti a kormányzati munka folyamatosságát. A kormány tájékoztatót hallgatott meg a bankrendszert érintő gazdasági bűncselekményekkel kapcsolatban. Az Állami Bankfelügyelet és az Országos Rendőr-főkapitányság a kormány felhatalmazására javaslatokat dolgozott ki több törvény módosítására. Ezek várhatóan a következő hónapokban kerülnek az Országgyűlés elé. A kormány első olvasatban megtárgyalta az állampolgársági törvény végrehajtásáról szóló kormányrendelet tervezetet, amelyről ki fogják kérni a parlamenti pártok véleményét is. A rendelet részletesen foglalkozik a honosítást megelőző vizsga rendjével. A vizsgaanyag az általános iskolák "állampolgársági alapismeretek" tantárgyának anyaga és a Magyar Köztársaság alkotmánya. OKVETETLENKEDÉS Vannak emberek, akik úgy viselkednek, mintha hintőpor helyett tévedésből erőspaprikát szórtak volna az alsóneműjükbe. Szüntelenül nyüzsögnek, ágálnak, felháborodnak, kifogásolnak, amint magyarul mondani szokás: "azonnal a plafonon vannak". Morogva rángatják, mint a kutya a mócsingos csontot, ami éppen a szájuk ügyébe kerül. Mindezek felett jellemző tulajdonságuk, hogy nem hagyják abba. A már befejezett témákat is újrakezdik, nem tudnak megnyugodni, vagy napirendre térni a józan emberek számára befejezett ügyek felett. ítélkeznek élők és holtak felett, véleményt mondanak olyan kérdésekben, amelyeket egyszerűen meg sem értenek. Vesszőparipájuk a "liberális" jelző használata, holott fogalmuk sincs, hogy mi a liberalizmus. De megtanulták, hogy ezt szidni kell, mert szidni illik és olyanokra kiáltják ezt rá, akiknek életükben soha nem volt közük a liberalizmushoz. De úgy hiszik, hogy ez megbélyegzés, hát uccu neki, használják. Kimondott szóban, írásban. Holott az íráshoz annyit értenek, hogy ismerik a betűket, de néha még összekeverik a kicsit a naggyal. Üldözik az igényességet, mert a szőlő mindig savanyú. Mindez rendben lenne, ha csak önmagukkal játszogatnának így, de mindezt a nyilvánosság előtt teszik, sanda számítással. Elégedetlenséget, zavart akarnak kelteni, hiszen a zavarosban olyan könnyű halászni. Közben mondataikat elcsépelt (sokszor rosszul használt) szóvirágokkal díszítik fel, mert így mindez előkelőbbnek, szakszerűbbnek tűnik. Ösztönösen irtóznak attól, aki szellemével zsebre tudja őket tenni, legszívesebben megfojtanák egy kanál vízben. Az általánosságok után azonban nevezzünk meg konkrét eseteket. Mindenféle emberi közösségben felmerülnek nézeteltérések, a magyarban különösen. Az illem azonban azt követeli, hogy ezeket oldjuk meg egymás között, csendben, halkan, emelkedett szellemben, de hangos ordítozásunkkal ne csődítsük össze a szomszédságot. Itt van például, hogy kiket szeretünk és kiket nem. Vannak, akik elkötelezték magukat a rögeszme mellett, hogy minden bajnak a zsidók az okai. Tisztelet a magánvéleménynek, mindenkinek joga van hozzá. Ahhoz azonban már nincsen, hogy egy idegen országban élő nemzetiségi csoportra süttetik rá a bélyeget az ilyen meggondolatlan viselkedéssel. Nem tudják ezek az emberek megérteni, hogy a megbélyegző előítéletek használatát nem minden társadalom fogadja rokonszenwel? Kétségkívül vannak rokonlelkek, de akkor szorítkozzunk az ő körükre. Egy szűk csoport szangvinikus, meggondolatlan viselkedése miatt azonban Dél-Kaliforniában elterjedőben van, hogy a magyarok antiszemiták. A mai média-technológia az ilyen hiedelmet pillanatok alatt elterjeszti az egész világon. Vajon kinek van joga az ilyen bemázoláshoz? Mert a szélsőséges hangulatkeltők ébredjenek fel: nem mindenkiben ébreszt ez rokonszenvet. Ebben az országban például a töbhség határozottan ellenvéleményen van. Kinek van tehát joga az egész itteni magyarságra egy kisebbségi bélyeget ütni? Mindannyian ismerjük Landeszmann főrabbi szerencsétlen és ostoba kijelentésének történetét. Mindannyian állást foglaltunk, ez a lap is, amikor megírta, hogy bűnösen elfogult és végtelenül ártalmas volt ez a gyűlölködő megállapítás. Az egészséges idegzetű ember azonban, akinek nincsenek hátsó gondolatai, nem rágódik ezen időtlen időkig, csak azért, hogy a gyűlölködést felszínen tartsa. A közösség, amihez tartozott, levonta a konzekvenciákat és elmozdította állásából. Kérem szépen, lépjünk előre és ne topogjunk, mint kakas a kócban. A másik kérdéscsoport, amin a hangulatkeltők rágódnak, a kárpátaljai magyarság sorsa, vagyis az ukrán-magyar alapszerződés ügye, aminek csupán azt a negatív oldalát ismételgetik únos-untalan, hogy mindörökre lemondott az ott élő magyarokról és az ezeréves haza területének arról a darabkájáról. Értsük meg már végre, ha nehezen megy is, hogy egy kérdést többféleképpen lehet megközelíteni. Elsősorban úgy, ami célravezető, vagyis okosan. Az ember nem mindig üvölti világgá, amit gondol. Saját érdekünk, célunk elérésének sikere kívánja, hogy a kitűzött feladatot lépésről lépésre közelítsük meg, ahogy a sakkjátékos teszi. Nem kell senkinek sem az orrára kötni, hogy mi lesz a következő lépés, elsősorban az ellenfélnek nem. Nyilvánvalóan helytelen az a politizálás, ami mindig csak a távolabbi jövőre gondol és az elvonatkoztatott, nem földi célok szolgálatában elpusztul mindaz, ami ma él, amit védeni szeretnénk. Volt egy magyar politikus, aki kimondta, hogy legszívesebben megtámadnánk minden szomszédunkat, hogy visszaszerezzük, amit elraboltak tőlünk, csak éppen nem vagyunk ehhez elég erősek. No, de a gyermekmesék világában élünk? Egymást szeretnénk ámítani? A józan ész azt súgja, hogy nem beszélünk arról, amit csak tervezünk, de most éppen nincs lehetőségünk a végrehajtásra. Ilyesmin csak a zavartkeltők szeretnek lovagolni. Első számú feladat, hogy biztosítsuk a jelent. A ma élők védel(Folyta tás a 7. oldalon) 08/13/93 am. HUN. FOUNDATION oOO SOMERSET STREET NEW BRUNSWICK NJ 08901 USA AMERICAN / HUNGARIAN JOURNAL * WEEKLY NEWSPAPER
