Amerikai Magyar Hírlap, 1993 (5. évfolyam, 31-51. szám)

1993-09-10 / 35. szám

BEKE GYÖRGY (Háromszék) tek vezetőiből és képviselőiből. Az alulról építkező civil társa­dalomban aligha szokásos ez a "kinevezősdi". Bukarestben kormányhatáro­zat szabja meg - száma: 137/1993 - a Tanács célját: tör­vények, államigazgatási intézke­dések kezdeményezése, együtt­működés a helyi igazgatási szer­vekkel, a kisebbségeket érintő törvények, határozatok, rendele­tek láttamozása, kérések, pana­szok kivizsgálása és kapcsolat­­tartás külföldi kormányzati és nem kormányzati szervekkel. Mindezek pedig a romániai ki­sebbségek etnikai, művelődési és nyelvi önazonosságának meg­őrzését és fejlesztését szolgál­nák. A kérdés csak az, hogy al­kalmas lehet ez a Tanács erre a nemes és korszerű küldetésre? Erdélyi magyar publicisták egyértelműen tagadják ezt. A magyar liberalizmus legjobb ha­gyományait követő Fábián Ernő egyenesen szemfényvesztésnek nevezi a Tanács létrehozását, a külföld félrevezetésének, az Eu­rópa Tanács előtti tetszelgés­­nek. (Háromszék, 1993. április 27.) Talán egyetlen haszna ennek a : Tanácsnak az, amit Tokay György RMDSZ-képviselő fo­galmazott meg, az Erdélyi Napló Vajnovszki Kázmér jegyezte ri­portjában. "Nagyon rég hirdetik, hogy Romániában nem létezik kisebbségi kérdés. Ennek a Ta­nácsnak a létrehozásával úgy lát­juk, a kormány elismeri, hogy van." FURCSA ELLENTÉTEK DERÜLTEK KI már a Tanács alakuló ülésén. A hatalom úgy válogatta ki a különböző romá­niai nemzetiségek képviselőit, hogy a belső önrendelkezés esz­méjéig eljutott magyarok teljes kisebbségbe kerüljenek - kisebb­ségi társaik között. Hiszen a tö­rök küldött "az egységes román nemzetállam védőszárnyai alatt" kívánja megoldani a kisebbségi kérdéseket; az olasz küldött is Románia "szentesített alkotmá­nya" jegyében határolja el ma­gát a magyar autonómiatörekvé­sektől; a görög kisebbség kül­döttét illetően pedig a fentebb idézett riport szerint: "a két év­százada szakadatlanul asszimilá­lódó, töredékeire olvadt romániai görög polgárság nevében éppen a kommunista menekültként Ro­mániába érkezett, a Hellén Szö­vetség vezetését kisajátító állami díjas mérnök beszélt". A "görög" mérnök úr fő mondanivalója az volt, hogy elítélte Tőkés László "képtelen" kijelentését, miszerint Romániában egyáltalán bármine­mű asszimiláció folyna. Egyedül az örmény kisebbség küldötte nehezményezte, hogy a Tanácsot a kormány nevezte ki, "a kisebbségek előzetes konzultá­ciója nélkül". Megint elő kell vennem Mikó Imre könyvét, s előcitálnom be­lőle ama Iorga-párti kisebbségi államtitkárt, Rudolf Brandschot, aki "németként" ugyanígy a ro­mán nacionalizmus szája íze szerint beszélt. Amit hatvan évvel ezelőtt csak késve ismertek fel, azt most ele­ve tudhatjuk. Talán mégiscsak Fábián Ernőnek van igaza, aki említett cikkében eképpen ősz-0 Maauar Hírlap szegez: "A kisebbségeket újra ugratták - a sötétbe. Nem tudom, a többi kisebbség mit tesz, de az RMDSZ-nek határozottan kell (kellene) cselekednie. E balkáni­­ságban nem szabad önpusztító­­an szerepet vállalni.” KÖZÉRDEKHEZ DR. FRIEDMAN ANDREW, ÜGYVÉD_____________________ A Demjanjuk-ügy SAN FERNANDO VÖLGYI MAGYAR REFORMÁTUS EGYHÁZ Istentisztelet ideje: minden vasárnap 10 órakor Helye: a parókia udvarán felállított sátorban 18858 Erwin Street Reseda, CA 91335 Lelkipásztor: NT. NAGY BÁLINT Telefon és fax: (818)344-1885 Főgondnok: TÖRŐCSIK JÁNOS Telefon: (818) 990-2887 munkahely (818) 243-0711 lakás AZ IGEHIRDETÉS textusa V. Mózes 7:6-8 volt. Isten ke­gyelméből magyarok vagyunk. Övé a történelmünk nagy tanul­ságaival és övé a jövendőnk is lehetőségeinkkel. Mégis, miért olyan fájdalmas magyarnak len­ni? Mert mi sokszor Istenen kí­vül akartunk azok lenni s megta­pasztaltuk, hogy nem lehet. Ma­gunkban bízó, gőgös nemzet akartunk lenni és jött Mohács és Trianon. Nem volt közöttünk békesség: "pártos ház" vagyunk, s látjuk feldúlt oszlopainkat, Felvidéket, Délvidéket, Erdélyt, az emigrációs magyarság életét. Mi csak Krisztusban lehetünk magyarok! Benne újul meg az ősi törzs, általa tartatnak meg a kisebbségi magyarok a szenve­désben, s általa marad hű a szétszórtságban élő testvér! PRESBITEREINK nmeimé­be: Szeptember 9-én, csütörtök este 1/2 8-kor rendes havi pres­biteri gyűlésünket tartjuk a pa­rókián. SZEPTEMBER 10-ÉN, pén­tek este 7-től, ifjúsági biblia-órát tartunk a parókián, melyet kö­zös BBQ készítés követ. SZEPTEMBER 10-ÉN du. 5 órai kezdettel Tokaji György er­délyi RMDSZ politikus, "Takti­ka és stratégia a kisebbség poli­tikájában" címmel tart előadást a Magyar Konzulátus 11766 Wilshire Blvd. hivatalának 410- es termében. SZEPTEMBER 19-ÉN közös istentisztelet a Hollywoodi Ma­gyar Református Egyháznál du. 2 órai kezdettel. Utána Kántos Lajos kolozsvári magyar iroda­lomtörténész, politikus tart elő­adást az erdélyi helyzetről. Min­denkit szeretettel várunk ezekre a rendezvényekre. IMÁDKOZUNK betegein­kért, a Jóisten adjon nekik gyó­gyító erőt! Irodámat áthelyeztem: Consolidated Tax Sérv. Dr. Oszlányi Miklós Adóügyek, Notary Uj cim: 234 S. Electric Ave. Monterey Park, CA 91754 Tel: (213) 661-5392 (818) 570-9740 HIVATALOS ÓRÁINK: hétfőtől péntekig reggel 8-tól délután 4-ig John Demjanjuk, a nyugdíjas clevelandi autógyári munkás, Ivan Nikolajevics Demjanjuknak született Ukrajnában 1920. áprilisában. Öt évvel ezelőtt Izra­elben "az emberiesség, a zsidó nép, üldözött embe­rek ellen elkövetett cselekményekkel, háborús bű­nökkel" vádolták. 1988. április 25-én halálra ítélték. Miután Izraelben demokratikus rend van, a felleb­bezési eljárás öt évet vett igénybe és ennek kimenetele még mindig nem biztos. Izrael Legfelsőbb Bíróságának öt bírája, miután a fel­lebbezés ügyében hosszadalmas kihallgatásokat tartottak, felmen­tették John Demjanjukot a vád alól, hogy 6 lenne "Rettenetes Iván", a kegyetlen háborús bűnös, aki a treblinkai haláltáborban gyilkosságokat követett el. A bíróság, miután áttanulmányozta a korábbi Szovjetunióból ka­pott iratokat és újravizsgálta a bonyolult ügyet több mint egy évig, úgy döntött, hogy nem tudja biztosan, minden elfogadható kétség nélkül megállapítani, hogy Demjanjuk Treblinkában volt, annak el­lenére, hogy a tábor öt túlélője a személyazonosság mellett vallott. Demjanjuknak joga van a kétségek miatt történő kedvezőbb meg­ítélésre, egyhangú döntésük szerint. Ebből kifolyólag a bírák kíván­ják felmentését a vádak alól. A bírák ugyanakkor megvizsgálták azt is, hogy Sobiborban, Kelet-Lengyelország másik náci haláltáborá­ban elkövetett háborús bűnök miatt felelősségre vonható-e, ilyen vádakat illetően a fellebbezési kihallgatások során súlyos bizonyíté­kok merültek fel. A bírák azonban arra a megállapításra jutottak, hogy Demjanjuk nem rendelkezik kellő lehetőséggel, hogy ilyen vonatkozásban védje magát, miután ezek nem szerepeltek az ere­deti vádak között és ezért új tárgyalásra lenne szükség. De ezt az elvet is elvetették, nagyjából arra való hivatkozással, hogy ez sem jelentene biztos döntést. A Legfelsőbb Bíróság határozata után, Izrael igazságügyminiszte­re azt javasolta, hogy a kormány ne vádolja Demjanjukot másod­szor, most a sobibori haláltáborban elkövetett bűnök miatt. Yosef Harish miniszter azt ajánlotta, hogy Demjanjuk ellen ejtsenek el minden vádat és azt fejezte ki, hogy a treblinkai tábor gázkamráit működtető őr: "Rettenetes Iván" vádjai alól való felmentése után ez a tárgyalás nem szolgálná többé a közérdeket. Harish kifejtette, hogy ez a második tárgyalás minden valószínűség szerint megsérte­né azt a jogi alapelvet, hogy ugyanazt a személyt nem lehet kétszer perbe fogni ugyanannak a bűncselekménynek az elkövetéséért, ha­csak nem emelnek minden vonatkozásban új vádakat Demjanjuk feltételezett szolgálatával kapcsolatban, amit egy másik náci tábor­ban teljesített. Ilyen új vádak valószínűleg összeütköznének izraeli és nemzetközi törvényekkel, amelyek szerint Demjanjuk ügyét csu­pán a "Rettenetes Iván" vádjával kapcsolatban tárgyalhatják, hiszen őt 1986-ban erre való hivatkozással szolgáltatták ki az Egyesült Ál­lamokból. Ebben a pillanatban a Legfelsőbb Bíróság azt fontolgat­ja, hogy Demjanjukot deportálják-e, vagy pedig rendeljék el ügyé­nek újratárgyalását. Deportálás esetén mehet abba az országba, ahol született, tehát Ukrajnába, vagy a másik lehetőség szerint visszatérhet az Egyesült Államokba, ahol újabb deponálási eljárás­sal kell szembenéznie, miután korábban már megfosztották ameri­kai állampolgárságától. 1977-ben az amerikai igazságügyminisztérium sikeresen vissza­vonta itteni állampolgárságát, azon az alapon, hogy Demjanjuk el­titkolta a náci SS-táborban őrként teljesített szolgálatát. Amikor állampolgárságért folyamodott, azt állította, hogy 1936 és 1943 kö­zött Sobiborban földműveléssel foglalkozott. Később elismerte, hogy ebben a folyamodványában nem állított igazat. Az Egyesült Államok jelenlegi igazságügyminisztere, Janet Reno beleegyezett, hogy izraeli deportálása esetén Demjanjuk visszatérhessen az Egyesült Államokba, míg felülvizsgálják 1986-os deportálási dönté­sét. Az igazságügyminiszter álláspontját az amerikai 6. Kerületi Fellebbezési Bíróságnak az a döntése támasztja alá, amely szerint Demjanjuk számára meg kell engedni a visszatérést, ameddig de­portálásának ügyét eldöntik. Vagyis az Egyesült Államok elve az, hogy Demjanjuk Amerikában maradhat, de Washington mindent el fog követni, hogy az állampolgárságától való korábbi megfosz­tást érvényben tartsák és ezt követően törvényesen deportálják, miután beismerte, hogy az állampolgárságért való folyamodáskor a múltját illetően valótlant állított. Az Egyesült Államok azt az álláspontot foglalta el, hogy akármi­lyen haláltáborban teljesített szolgálat, legyen az német, lengyel vagy orosz, megakadályozza az őr bebocsátását az Egyesült Álla­mokba. Ugyanakkor meg kell említeni, hogy az izraeli Legfelsőbb Bíróság nem úgy döntött, hogy Demjanjuk személyazonossági cse­re ártatlan áldozata. Ellenkezőleg, a bíróság úgy fogalmazott, hogy a tények bizonysága szerint Demjanjuk részt vett a kivégzési eljá­rásokban. A Szovjetuniótól beszerzett iratok kétséget támasztottak Demjanjuk treblinkai szolgálatát illetően, miután Demjanjukot a sobibori tábor őrei között sorolták fel. Ennél fogva amíg a szovjet okmányok megmentették Demjanjukot az izraeli halálos ítélettől, ugyanakkor megerősítették az amerikai állampolgárság megszerzé­sével kapcsolatos állítás valótlanságát, ami miatt deportálni fogják. * * * Ha jogi problémája van, forduljon ügyvédjéhez. Ez a közlemény nem tekinthető jogi tanácsnak. ELENA KNIT Nyitva hétköznap 10 - 6-ig Megnyitottam kötőszalononiat, 1207 Berkeley St. kézi és gépi kötést rendelésre Santa Monica, CA 90404 vállatok. Tel: (310) 315-1033 Kettős mérték, határainktól keletre n. Lapjelentések szerint előbb a Groza-féle Ekésfront egyik kép­viselőjét szánták a kisebbségi miniszteri székbe. Illetve, már nem is volt minisztérium, csupán államtitkárság. Végül, "átmeneti jelleggel" maga Groza miniszter­­elnök vette át az államtitkárság vezetését is. A korabeli sajtóban szinte semmi nyoma e főhatósá­gi tevékenységének. Csupán egy-egy magyar művész festmé­nyét vásárolta meg - egy ízben a kolozsvári Kovács Zoltánét -, s ebben ki is merült-a miniszteriá­lis buzgalom. A Statútum ér­vényben volt, de semmi jelentő­séggel: képtelen meggátolni a fortélyos kisebbségi elnyomatás folytatódását. A nemzeti sérel­meket letompítgatták az "elvte­len magyar egység', valójában Kurkó Gyárfás és érdekvédő politikája elleni heves és hangos támadások. 1947 őszén, a Ma­gyar Népi Szövetség harmadik, temesvári kongresszusán Kurkót leváltották, és mintegy cserében Takács Lajos dr. bánsági politi­kust emelték az államtitkári székbe. Sok dolga nem volt, ha­tásköre még kevesebb, az 1947. december 20—i lapjelentések sze­rint semmi olyasmit nem írha­tott alá, amit "a tömény a felelős miniszter hatáskörébe utal". Ta­kács dr. nem "felelős" miniszter volt, hanem puszta báb. A ro­mán nacionalizmusnak csak egy néma és könnyen megfélemlít­hető bábra volt szüksége a pári­zsi békét követően, miután a szovjet hatalmi fölény eldöntötte Erdély sorsát. Pedig Takács dr. - kiváló jo­gász - az Antonescu-diktatiíra idején bátor és okos védelmező­je volt az üldözött dél-erdélyi magyar kisembereknek. De ép­pen emiatt, mint a Magyar Nép­közösség bánsági főtitkára, bár­mikor megzsarolható volt a dik­tatúrában. Például a kolozsvári magyar egyetem felszámolása­kor, mint a Bolyai egyetem utol­só rektora... Méltatlanság lenne elhallgatni, hogy Takács Lajos a nemzetiségi államtitkárságon - •..vei jogtudósi szakértelmére nem nagyon volt szükség - lega­­übb statisztikákat készíttetett a ki ■ obségi elnyomatás múltjá­ból Kimutatták, hogy az 1866- is román alkotmány és az 1944. augusztus 23—i katonai kiugrás között, több mint 400 törvényt, dekrétumot, rendeletet és minisz­tertanácsi határozatot hoztak a kisebbségek ellen Romániában. Trianon után mintegy 200 ezer embert, többségükben magyaro­kat "felejtettek" ki az állampolgár­­sági jegyzékekből, s váltak ilyen­képpen jogtalan kiszolgáltatottak­ká. CEAUSESCU IDEJÉN, az 1968-ban létrehozott s mintegy a kisebbségi minisztérium öröké­be lépő magyar és német nem­zetiségi tanácsokban már nem készíthettek ilyen statisztikákat. E tanácsadó testületek, felülről kijelölt tagjaikkal, csupán arra voltak hivatottak, hogy a kisebb­ségek "boldog egyenlőségét" és a diktátor zsenialitását igazolják. Ma - mintha ez a hagyomány folytatódnék! A Nemzeti Ki­sebbségi Tanácsot szintén felül­ről nevezték ki, főleg a hatalom oldaláról. Minisztériumi állam­titkárokból, főosztályvezetőkből, továbbá a kisebbségi szerveze-

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom