Amerikai Magyar Hírlap, 1993 (5. évfolyam, 31-51. szám)

1993-08-13 / 31. szám

"A boszniai há­ború döntő fázi­sához érkezett... Amerika és a Nyugat légibom­bázással fenyege­tőzik, míg a szer­­bek bekerítik Szarajevót. A vá­ros eleshet, mielőtt Nyugat dön­tene.” így kezdődött a Wall Street Journal vezércikke, miután Brüsszelben a NATO bejelen­tette, hogy elkészítik a bombá­zás részletes tervét. Úgy látszott, véget ér a diplomáciai kötélhú­zás az ENSZ, az Európai Kö­zösség, a NATO és a békefenn­tartó csapatok parancsnoksága közt; a boszniai szerbek ugyanis hirtelen engedékenynek mutat­koztak és - távirati jelentések szerint - hajlandóak voltak visz­­szalépni az offenzívától néhány nap előtt két stratégiai hegyen, Igman és Bjelasnica szikláin el­foglalt állásaikról és megnyitják Szarajevó felé a víz- és gázszol­gáltatást. Lám, a szerbek ko­molyra vették a fenyegetést és mielőtt lebombáznák ütegeiket, visszavonulnak - most elsőízben - háborúban elfoglalt területről. EZT AZ ELSŐ MEGLEPE­TÉST aztán gyorsan követte egy második. Nem kezdődött meg a szerb visszavonulás és Victor Andrejev, az ENSZ szóvivője je­lentette Boszniából, hogy a terv nem a szerbek ötlete volt, ha­nem az ENSZ békefenntartóké, akiknek belga főparancsnoka - éppúgy, mint elődei, a kanadai MacKenzie tábornok és a fran­cia Merillen - mindenképpen el akarja kerülni, hogy Nyugat "fegyveresen belépjen a boszniai ingoványba". Briquemont tábor­nok és tisztjei, angolok, franciák és kanadaiak, olyan tervet készí­tettek, amelynek célja a nyugati légibombázás megakadályozása volt. A szerbek - a háborús bűnös­nek bélyegzett Radovan Karad­zics és katonai parancsnokuk, Ratko Mladics tábornok vezeté­sével - a békefenntartók tervé­nek tanulmányozása közben rá­jöttek arra, hogy még egy-két hét vagy több idő is eltelik, amíg az ENSZ elvágja a diplomáciai gordiuszi csomót - és nem moz­dultak Szarajevó fölötti straté­giai állásaikból. Ezeket ugyanis csak. abban az esetben adnák fel, ha helyüket ENSZ^csapatok foglalnák el és nem a bosnyá­­kok. Briquemont tábornoktól azonban megtudták, hogy az ENSZ jelenleg nem rendelkezik olyan egységekkel, amelyek biz­tosíthatnák a stratégiai zónát. Úgy tűnik, Chamberlain fel­éledt, sürög-forog Nyugat-Euró­­pában és Washington is elisme­ri, hogy Briquemont tábornok­nak lényegében "vétó'-joga van. Az angolok és a franciák, akik­nek 5.000 főnyi békefenntartó csapataik állomásoznak Boszni­ában és Horvátországban, szin­tén úgy érzik, csakis az ő hoz­zájárulásukkal bombázhat a NATO. Nélkülük nem dönthet az ENSZ főtitkára sem. Persze, meg kell érteni, hogy London és Párizs felelős az angol és francia "kéksisakosokért”, akiket "békél­tetőknek" és nem harcosoknak küldtek a Balkánra. MÚLT HÉTEN A NEW YORK TIMES első oldalon je­lentette, hogy a State Depart­ment egyik magasrangú diplo­matája, a boszniai ügyek szakér­tője lemondott állásáról, tilta­kozva a boszniai politika ellen. "A State Department elfogadja egy európai ország szétdarabo­­lását, és nem fordul a népirtás és a szerb vezetők ellen, akik ezt végrehajtják" - írta Harris, aki szerint "a tervezett légibombá­zás célja csak a bűn palástolása, miközben a bosnyák kormányt arra kényszerítik, hogy adja fel területét és szuverenitását egy támadó háború győzteseinek". A Times szerint a cél nem Bosznia - mint ország - meg­mentése, hanem "menteni mind­azt, ami megmaradt Szarajevó­ból" - és megegyezni a békében a tél beállta előtt. Tavaly augusztusban lemon­dott a State Department másik boszniai szakértője, George D. Kenney, aki hibásnak tartotta kormánya Balkán-politikáját, még a Bush-adminisztráció ide­jén. Kenney akkor azt mondta, hogy Bosznia eleste után harma­dik háború kezdődik, Koszovó és Macedónia után háborúba sodródhat Albánia, Görögor— szág, Bulgária és Törökország. Harris pedig most azt írta, hogy "a sok-nemzetiségű társadalmak meghalnak, amikor David Owen megadásra kényszeríti a bos­nyák kormányt - elveinket ál­dozzuk fel azért, mert nem tud­tuk megvédeni őket". Az ENSZ-ben található külföl­di lapok, köztük az angol Times és az Independent jelzik, hogy az óra ketyeg", megint elhalasz­tották a szerbek elleni akciót. Az Irish Times főcíme: "Pisz­tollyal felfegyverezve tankok el­len, bosnyák katonák várják a halált". KÖZBEN A BOSNYÁK KORMÁNY naponta küld me­morandumot a Biztonsági Ta­nács elnökéhez. Alija Izetbego­­vics, a boszniai elnökség elnöke ezt jelentette: 'Bosznia és Hercegovina dele­gációja eljött Genfbe, hogy jó­akarattal tárgyaljunk, az Alap­okmány és a Biztonsági Tanács határozatainak szellemében. Bár az ENSZ és az Európai Közös­ség biztosított bennünket a bé­kés tárgyalásokról, agresszor erők támadást intéztek Brcko, Maglaj, Tesanj, Olovo és a he­gyek ellen, amelyek körülveszik országunk fővárosát, Szarajevót. Tesanjban az agresszor Luna-tí­­pusú földi rakétákat használt, pusztító erővel, a polgári lakos­ság ellen. Ezekben a zónákban a lakosság embertelen körülmé­nyek közt él, nincs víz, nincs éle­lem, nincs gáz." "Felhívjuk a figyelmet arra, hogy Géniben folyton diktátu­mokkal kényszerítenek bennün­ket arra, hogy ’faits accomplis’­­kat fogadjunk el, amelyeknek alapja az erő illegális használa­ta, háborús bűnök, nemzetiségi tisztogatás és népirtás. Ez az ENSZ Alapokmányának, a Biz­tonsági Tanács határozatainak és a Londoni Konferencia elvei­nek flagráns megsértése." Ejup Ganic bosnyák alelnök, aki Izetbegovics távollétében az interim elnök, szintén jelentette a Biztonsági Tanács elnökének, hogy "a szerb hadsereg, újabb szerbiai csapatokkal megerősít­ve, folytatja offenzíváját Igman­­hegységen (Szarajevó ’biztonsági övezetén’ belül) és az északi fronton, Brckonál... A Tanács­nak tudnia kell, hogy sok ost­romlott hely van Bosznia és Hercegovinában, s ezek csak nagy koncentrációs táborok, ahol a lakosság halálfélelemben él... Szarajevó a legnagyobb koncentrációs tábor, ahol 400.000 polgár szenved, nincs víz és nincs villany, naponta gyil­kolják őket szerb tüzérek a kör­nyező hegyekről, vagy meghal­nak a betegségektől, mivel a szerbek nem engednek humani­tárius segélyt a városba." Ganic végül a Tanács 770-es és 836-os határozatára hivatkoz­va közli, hogy az ENSZ köteles megmenteni a polgári lakossá­got. MUHAMAD SACIRBEY, a bosnyák ENSZ-nagykövet na­ponta beszél a Biztonsági Ta­nács delegációival és az ENSZ- tudósítókkal is. "Bosznia és Her­cegovina az ENSZ elismert tag­állama" - mondta - "mégis, a bé­­kcközvelítők, Lord Owen és Thorvald Stoltenberg erős nyo­más alatt tartják a bosnyákokat, hogy adják fel a szuverenitásu­kat és az önvédelemhez való jo­gukat... Arról beszélnek, hogy a köztársaságot három nemzetisé­gi részre osztják, de valószínűleg az történik, hogy kettéosztják Szerbia és Horvátország közt... Nyugat be nem avatkozása és a diplomáciai nyomás a nemzeti­ségi tisztogatás újabb formája és a cél Bosznia kapitulációja", tet­te hozzá elkeseredetten a bos­nyák nagykövet, aki többször emlegette, hogy még tíz évvel ezelőtt Szarajevóban békében éltek katolikusok, ortodoxok és mohamedánok. Közben a kisebbségek védel­mére alakult albizottság fontos határozatot hozott Bosznia ügyében. Géniből jelentették, hogy az albizottság "emlékezik a Biztonsági Tanács nyilatkozatai­ra, amelyek szerint területek erőszakos elfoglalása és a ’nem­zetiségi tisztogatás’ jogtalan és elfogadhatatlan és nem lehet hatással a tárgyalásokra..." Al­kotmányos formában kell bizto­sítani, hogy minden elüldözött személy békében visszatérhes­sen otthonába... Aggodalommal figyeli a javaslatot, amelyben "Bosznia és Hercegovina Köz­társaságainak Uniójáról" van szó, ami de facto a független Bosznia és Hercegovina felosz­tása nemzetiségi és vallási ala­pon. A kisebbségek albizottsága végül határozatban kimondja, hogy "elutasít minden felosztást, amelynek alapja agresszió, be­avatkozás és az emberi jogok masszív megsértése, különös te­kintettel a ’nemzetiségi tisztoga­tás’ borzalmas gyakorlatára, ’vallási tisztogatássá’ fajult. Az albizottság továbbá nem fogad el érvényesnek olyan megállapo­dást, amit a független Bosznia és Hercegovina kormányára gyakorolt rendkívüli nyomással érnek el, más céllal, mint az el­lenségeskedés megszüntetése, hogy békésen megegyezzenek az ENSZ Alapokmány szellemé-, ben, tiszteletben tartva az embe­ri jogokat és az alapvető szabad­ságjogokat." AUGUSZTUSBAN MADE­­LAINE ALBRIGHT amerikai nagykövet a Biztonsági Tanács elnöke. Kérdésekre válaszolva azt mondta, hogy "a légierő a diplomácia szolgálatába állítva segített abban, hogy a felek tár­gyalóasztalhoz üljenek”, egyéb­ként valamennyien "borzadva és türelmetlenül figyeljük a bosz­niai eseményeket, dehát egy hihetetlenül komplikált problé­máról van szó, az ENSZ túl­megy eredeti korlátain, egy nemzetközi szervezet próbál be­vonni egy regionális szervezetet a NATO-t. Uj helyzet előtt áll a főtitkár és a nemzetközi szerve­zet." A végállomás: Szarajevó Csurka úgy beszél, mint egy részeg - ezzel a címmel közölte az Új Magyarország című lap szombati száma Jeszenszky Géza írását. A külügyminiszter azért hozta nyilvánosságra a március 26-án Los Angelesben elhangzott beszéde részleteit, hogy lezárja a közte és Csurka István között folyó vitát. Jeszenszky Géza írásában leszögezi, közte és Csurka István kö­zött nem személyi, hanem politikai vita áll fenn. Szerinte Csurka augusztus 20—i dolgozatában volt megalapozott kritika is, de olyan is, amit sem Jeszenszky, sem Antall József nem vállalna so­ha. Csurka valóban tett olyan kijelentéseket, amelyeket nagyon nehéz volt nem antiszemitának minősíteni. - Én nem azt gondo­lom, hogy Csurka a kommunisták ügynöke, s Antall sem azt gon­dolja, de Csurka nem tudja, hogy mit beszél. Csurka mögött olyan erők és pénzek vannak, amelyek csak balról jöhetnek és... arra törekszenek, hogy az új demokráciákat összeomlasszák - fo­galmazott Jeszenszky Amerikában. Leszögezte: elképzelhetetlen, hogy a csurkai programmal meg le­het nyerni a választásokat, s a Magyar Út mozgalom is csak pár százalékra számíthat. Jeszenszky szerint a Csurka által hirdetett út végállomása csak Szarajevó lehet.-Csurka István 1992. augusztus óta úgy beszél, mint egy részeg ember - mondotta Jeszenszky Los Angelesben, hozzátéve: a részeg ember nagyon sok igazat mond, de a civilizáltság azt jelenti, hogy nem mondom ki mindazt, amit gondolok. Nem alakul párttá Egyelőre nem alakul párttá az 56-os Magyarok Világszövetsége - nyilatkozta Pongrátz Gergely, a szervezet elnöke, aki azonban szorgalmazza a nemzeti, keresz­tény politikai erők összefogását, különös tekintettel a jövő évi vá­lasztásokra. Az ’56-osok világ­szövetsége szombaton tartotta közgyűlését. Pongrátz Gergely kijelentette: szervezetük támogatja ugyan az Antall-kormányt, de kevesli a tagjainak nyújtott támogatáso­kat. Az elnök úgy véli: össze­hangolt támadás indult minden nemzeti gondolkodású politikus ellen, ennek része például a Ka­csa magazin állítása, mely sze­rint Fónay Jenő, a Pofosz elnö­ke a börtönben besúgó lett vol­az ’56-os szövetség na. Az ötvenhatosok munkája csak azoknak fáj, akiknek szük­séges, hogy fájjon: a kozmopoli­táknak - hangsúlyozta Pongrátz. Bejelentette: szervezetük októ­ber 15-től 17-ig világtalálkozót rendez Budapesten. Az ’56-os Magyarok Világszö­vetsége szakértőinek számításai szerint a volt Szovjetunió mint­egy 40 milliárd dollárral tartozik hazánknak. Amennyiben ezt a számlát az utódállamok nem rendezik, a szervezel jónak látná a FÁK bepcrelését a Hágai Nemzetközi Bíróságnál - mon­dotta Hornyák Tibor, a szövet­ség alapító tagja. A világszövet­ség továbbra is rendezetlennek érzi az igazságtétel ügyét, vala­mint bajtársaik kárpótlását. Országszerte működött az olajmaffia Az Országos Rendőrfőkapi­tányság legfrissebb adatai sze­rint eddig 19 személyt helyeztek előzetes letartóztatásba, húsznál is több üzemanyag-importáló és -forgalmazó cég ellen indult rendőrségi eljárás, s hárommilli­­árd forintot meghaladó kárérté­ket derítettek fel az egész or­szágra kiterjedő üzemanyagcsa­lások kapcsán. Az első eljárás ez év áprilisában indult, amelyet azóta 36 további követte. Mára nincs az országnak olyan me­gyéje, ahol a rendőrség ne foly­tatna nyomozást a gázolajim­porttal, illetve -forgalmazással összefüggő bűncselekmények miatt. Az eddigi adatok szerint há­rom-négy különálló, jól szerve­zett bűnözőcsoport felosztotta egymás között az ország terüle­tét. A jelek szerint csupán né­hány személy kezébe futnak össze a szálak. A közelmúltban előzetes letartóztatásba került a Békés, Csongrád és Bács-Kis­­kun megyékben működő olaj­maffia egyik első embere, Cs. László. A bűnszövetkezetek a külföld­ről importált gázolajat fűtőolaj­ként vámoltatták el. Ennek per­sze az volt az ára, hogy a határ­hoz érve az ismert piros festék­anyagot keverték a tartályko­csikba. Az érintett cégek azon­­• ban megpróbálták lefizetni a vámtiszteket, kérve, hogy tekint­senek el az adaléktól. Ha nem sikerült a vesztegetés, akkor 'kezdtek a színezőanyag kivoná­sához. Kénsav hozzáadásával "szőkítették" az olaiat. ami vi­szont a dízelanyagokat károsítja. Makai Klára százados, az ORFK gazdaságvédelmi főosz­tályának munkatársa szerint az óriási nyereség egy részét nagy valószínűséggel a hivatalos szer­vek és hatóságok megveszteget­hető tagjainak utalták át a bűnö­zők. A Népszabadság hétfői száma a bősi erőművel kapcsolatos szlovák hirdetést közölt, amely kétségbe vonja a Magyar Köz­társaság Országgyűlésének és kormányának a vízlépcsőt eluta­sító álláspontját, és a szlovák vé­leményt hangoztatva a bősi erő­mű előnyeit bizonygatja. A hir­detés feladója az a pozsonyi központú Vízépítési és Vízgaz­dálkodási Vállalat, amely a bősi erőmű kivitelezését végzi. A hir­detés mottója: "Az Isten az em­bernek szívet és észt adott: a szívet - hogy szeresse a dunai természetet, az észt - hogy a ter­mészetet Bőssel (Gabcikovóval) védje." Eötvös Pál, a szocialista napi­lap főszerkesztője a Pesti Hírlap kérdésére válaszolva elmondta, hogy személyes jóváhagyásával közölték a szlovák hirdetést. Szerinte semmi ok sem lelt vol­na nem megjelentetni. Már csak azért sem, mert ha visszautasít­ja, akkor ebből a szlovákok ko­vácsolhatnak érvet, mondván: a magyar közvéleményt nem tájé­koztathatják a szlovák álláspont­ról. A 124 ezer forintos hirdetés még egy alkalommal jelenik meg a lapban. "Szeressük a bősi erőművet?” FERCSEY JÁNOS (New York) Az óra ketyeg -bosnyák katonák várják a halált ■■■■■■■Pl AMERIKAI H l liiaJMaaJ Hl

Next

/
Oldalképek
Tartalom