Amerikai Magyar Hírlap, 1993 (5. évfolyam, 31-51. szám)

1993-08-20 / 32. szám

AMERIKAI 08/13/93 AM. HUN. FOUNDATION 300 SOMERSET STREET NEW BRUNSWICK NJ 08901 USA AMERICAN / HUNGARIAN JOURNAL « WEEKLY NEWSPAPER VOL. 5. ÉVF. - No. 32. SZÁM - 1993. augusztus 20. ÁRA: 1 dollár ERCSEY: Bosznia - tragédia és komédia JANCSÓ ZSUZSA: Irodalmi jegyzetek DIALÓGUS A SÖTÉTBEN Üzleti vállalkozás Magyarországon - A koncesszió D. MAGYARI: Egy sztár otthonról Csökkenő morál a Szomáliái amerikai katonák soraiban Alaptalan hírek Antall miniszterelnök lemondásáról SZOMORÚ HANYATLÁS A Szomáliában emberbaráti feladatot végző amerikai fegyve­res alakulatok tagjai úgy érzik, hogy félrevezették őket. Az "éhínség enyhítése" egyre inkább helyi gerillaháborúvá alakul, amiben az amerikaiak a céltábla közepébe kerültek. Ennek az­után napról napra csökkenő moráljuk az eredménye és ezen láthatólag az sem segít, hogy új egységeket irányítanak oda, amelyek enyhítenének a szorult helyzeten. Világszerte régi és új betegségek fenyegetnek Az amerikai kutatókat nem érte meglepetésként, hogy az utóbbi hónapokban a régóta passzív hantavírus hirtelen új ál­dozatokat szedett. Többen meg­jósolták, hogy az embernek a természet folyamataiba való egyre növekvő beavatkozása ez­zel fog járni. Egyidejűleg Orosz­országból jelentik, hogy a ko­rábban megelőzhetőnek hitt dif­­téria, lépfene és kolera kóroko­zói ott ismét agresszív támadás­ban vannak. Ötmillió ENSZ-dollár magyar menekülteknek A magyar kormány az idén öt­millió dollárt kap az ENSZ Me­nekültügyi Főbiztosságától, négymillió dollárral kevesebbet, mint tavaly. Ennek oka, hogy a támogatásban részesülő mene­kültek felmérése után kiderült: a becsültnél kevesebben kaptak eddig segélyt hazánkban. Az el­ső félévben 2800 ember fordult a magyar menekültügyi hatósá­gokhoz, többségük Kis-Jugoszlá­viából érkezett, elsősorban ma­gyar nemzetiségűek. Három­négy év alatt több mint százezer menekült fordult meg Magyar­­országon, jelenleg 25-30 ezren lehetnek. A menekültek és a háborús ül­dözöttek ellátására az idén egy­­milliárd forintot szavazott meg a parlament, ehhez járul az ENSZ segítsége. Nem ajánlatos a dunai fürdés Budapestnél szennyezett, ezért fürdésre alkalmatlan a Duna vi­ze. A fürdőzőkre elsősorban azok a vízben lévő baktériumok, vírusok, gombák veszélyesek, amelyek a kommunális szenny­vízzel kerülnek a Dunába. A fő baj, hogy a budapesti szennyvíz­nek csak 20 százalékát tisztítják, azt is csak a szerves anyagoktól. A mikroorganizmusok mellett ugyanakkor vegyi szennyezések is terhelik a folyót, ezért a Fővá­rosi Tisztiorvosi Szolgálat mik­robiológiai laborjának vezetője minden horgászt óva int attól, hogy az itt kifogott halból egyen. Hosszú idő óta először Antall József személyesen válaszolt új­ságírók kérdéseire a pénteki kormányszóvivői tájékoztató kereté­ben. A miniszterelnök beszámolt németországi útjáról, egészségi állapotáról, s állást foglalt aktuális belpolitikai kérdésekben is. A kormányfő tudomásul veszi, hogy közérdeklődés övezi egész­ségi állapotát, s a korábbi időszakkal ellentétben ő az első olyan miniszterelnök, aki már a vizsgálat stádiumában is részletes in­formációkkal szolgált. Kijelentette: rendszeres orvosi kezelés alatt áll, de szó sincs arról, hogy bármikor szándékában állna vagy orvosi szempontból indokolt lenne a kormányfői funkcióról lemondania; minden ilyen találgatás alaptalan. Lézerbombák fenyegetése a szerbek feje felett Az Egyesült Államok bármikor kész megkezdeni a Szarajevót fojtogató szerb állások bombázását - közölték amerikai források. A NATO-szövetségesek már korábban hetven harci repülőgépet összpontosítottak e célra a térségbe - olaszországi bázisokra, illet­ve földközi-tengeri repülőgéphordozókra -, és a Pentagon fontoló­ra vette, hogy e csapásmérő eszközöket sebészeti pontosságú lé­zerbombák ledobására rendszeresített Strike Eagle ("Lecsapó Sas") korszerűsített F-15-E típusú gépekkel egészíti ki. A térség­be a művelet előkészületei közepette az Egyesült Államok eddig AC-130, A-10-es F-18 típusú gépeket vezényelt. Helyszínen lévő ENSZ-tisztek szerint a szerbek támadásra szá­mítva máris tüzérségi állásaik jobb álcázásán és fokozott megerősí­tésén dolgoznak. A Szarajevót északról övező hegyekben a szerbek immár a légtérzárlat ellenőrzése közben átrepülő NATO-gépekre irányítják légvédelmi ágyúikat, és hőérzékelő föld-levegő rakétákat összpontosítanak a frontvonal közelébe. A potenciális célpontok körét illetően szintén vita van Washing­ton és az ENSZ között. Amerika ugyanis - az ENSZ-szel ellentét­ben - nem kívánja csupán az egyes támadásokban vétkes szerb ala­kulatokra korlátozni a megtorló akciókat, hanem "határozott csa­pásokat" akar mérni olyan szerb célpontokra is, például katonai parancsnoki állásokra, amelyek távol esnek a kifogásolt szerb tá­madás vagy egyéb akció színhelyétől. Ez megfelel a masszív fellé­pés Powell tábornok legfőbb vezérkari főnök által szorgalmazott koncepciójának, jóllehet úgy tudni, hogy maga Powell - miközben fegyelmezett katonaként végre fogja hejtani a főparancsnok Clin­ton elnök parancsát-a belső vitákban több fenntartással élt. Mindazonáltal politikai értelemben Clinton elnök kezdeménye­zésének - éppen a katonai kockázat viszonylag korlátozottnak ígér­kező volta miatt - gyakorlatilag teljes és kétpárti a támogatottsága. Belgrádnál teljes a vízi blokád A kósza hírekkel és a jugoszláv kormánynak küldött BT-figyel­­meztetéssel ellentétben tovább áll Belgrádnál a masszív Duna-blo­­kád, amelyen szervezőinek engedélye nélkül egyetlen külföldi úszóalkalmatosság sem juthat át. A folyótorlaszt egy úszódaru, több keresztbe állított uszály és egy parttól partig érő sodronykötél alkotja. Szükség esetén mindehhez - egyetlen intésre - több száz csónak és bárka csatlakozhat. Leállta vasúti forgalom Románián át a Balkánra A romániai vasutassztrájk miatt egyelőre nem célszerű vonaton a szomszédos országba utazni - jelentették be. A román vasút ve­zérigazgatósága hivatalosan is közölte, hogy teljes áruforgalmi kor­látozást vezet be a mozdonyvezetők sztrájkja miatt. A nemzetközi személyszállító gyorsvonatokat a közös magyar-román határállo­máson, Kutoson visszafordították, ezért az utasok egy része meg­próbálta más közlekedési eszközön folytatni útját, míg a többiek visszafordultak Magyarországra. Nyolcvan napra felfüggesztette a mozdonyvezetők sztrájkját pén­teki döntésével a román legfelsőbb bíróság, ezzel azonban csak azt érte el, hogy a munkabeszüntetés csaknem minden depóban tel­jessé vált. A sztrájk óriási anyagi károkat okoz. A napi 2100 sze­mélyvonat közül mindössze 47 közlekedik, és egymillió utas helyett alig 37 ezret szállít. A teherszállításban okozott kár napi 400 ezer dollár. Az utazni vágyók több százezres tömege is megelégelte a céltalan várakozást. Temesvárott és Brailában az állomás szétverésével fe­nyegetőztek. Élelmes magántaxisok 150 ezer lejért vállalják a fu­vart Bukarestről Temesvárra. Közismert megállapítás - amellett igaz is, - hogy mi, magyarok bámulatos egyakarattal tudunk összefogni veszedelem idején, de amint elmúlik a közvetlen fenyegetés és lélegzethez jutunk, meg­száll minket az ördög és szinte vicsorogva ugrunk egymás torká­nak. Öt magyarnak azonnal tízféle elképzelése van és egyik sem akar engedni a magáéból. Ugyanakkor mindenki a maga igazát vé­di, valami olyan átokszerű csökönyösséggel, ami egyszerűen példa nélkül álló. Viselkedésünkben túlságosan nagy szerepet kap az in­dividuum rátartisága és szinte nem tudunk elképzelni olyan megol­dást, hogy ezt össze lehetne hangolni a közösség érdekeivel. Va­gyis ez lenne az a bizonyos "piszkos politika", amitől a magyar ember irtózik. Szívesebben megy neki a falnak, minthogy óvatos fogalmazással megközelítse a másikat. "Lázadóinknak" vannak he­lyes elképzeléseik, amelyeknek egyikére-másikára szívesen rámon­danánk, hogy "igaza van", de amúgy együtt mégsem képviselheti ez egy ország politikai, különösen a külpolitikát szervesen érintő irányvonalát. Amikor Csoóri Sándor az elmúlt évben Los Angelesben járt és előadást tartott, felvetődött az elszakított területek kérdése. Ké­nyes téma, mert sok magyar úgy képzeli, hogy minél hangosabban ordítja az irredenta jelszavakat, annál jobban bizonyítja igazi ma­gyarságát. Csoóri akkor szépen, halkan megsúgta, hogy nem kell mindent kimondani, amit gondolunk. Jeszenszky külügyminiszter a Los Angeles-i Radisson Hotelben tartott, egyesek élénk nemtet­szésével kísért előadásában többek között azt mondta Csurka Ist­vánról, hogy ő válogatás nélkül kimond mindent, amit gondol. Csakhogy a szükséges gátlások és modor mellett bennünk van a civilizáltság is, ami eltanácsol attól, hogy mindent kimondjunk, amit gondolunk. Itt van például ez a kérdés, amit magyarjaink különféleképpen ítélnek meg. Amíg az idegen veszedelem közvetlen közelből lesel­kedett ránk, ez a probléma eltörpült, nem foglalkoztunk vele. E sorok írója 1956. november 30-án a Rákóczi út és a Körút sar­kán, az akkor még álló Nemzeti Színház mellett a járda szélén va­lami közlekedési lehetőségre várt a Keleti felé. Villamosok még nem jártak. Egyszercsak odagördült mellénk egy eléggé rozoga teherautó, amelynek rakterében már állott néhány ember. Egyikük leugrott, mire megkérdeztük:- Merre mennek?-Zuglóba.-Elvisznek?- Pattanj fel! - jött a válasz gondolkodás nélkül és odaállt a gép­kocsi végébe. Két kezén az ujjakat összefonta és úgynevezett tol­vajlétrát formált. - Lépj ide, pajtás, aztán a váltamra! Az sem baj, ha sáros a cipőd, jobb, mintha véres lenne! Mindannyian egyet akartunk akkor, mindannyian egymást segí­tettük. A régi emigrációban, a szabadságharcot követő 34 év alatt, vi­szonylag egyszerűen és beésületesen megértettük egymást. Ha összejöttünk a régi Március vagy az új Október megünneplésére, nem kiabáltunk közbe, amikor az ünnepi előadó beszélt, hanem őszintén és lelkesedéssel megtapsoltuk. Az volt a véleményünk, hogy a mi szívünkből is beszélt. Budapesten akkor terpeszkedett a moszkvai zsarnokság, polipkarjaival halálos ölelésben tartotta az egész országot. Úgy éreztük - és joggal - hogy erősek vagyunk. Hangunkat hallattuk, emlékművet emeltünk, könyveket adtunk ki, befolyásunkat növeltük, tájékoztattunk és alázatosan szolgáltuk a magyar ügyet. Apróbb dolgokban voltak ellenvélemények, de ez nem számított. Amikor otthon puhult a diktatúra és egyre többen jöttek ki ide közénk azok közül, akik érezték, hogy az idő közeledik és végre tennünk kell valamit az ország felszabadulásáért, mindenkit baráti szeretettel fogadtunk. Jöttek költők, írók, Csoóri, Eőrsi, Kányádi, politikusok, Demszky, Für, Duray, Jeszenszky, Zsíros és a többiek. Mindannyiukban az új, szabad Magyarország egy-egy reménységét láttuk. Meghallgattuk őket, meghívtuk őket, leültünk velük beszél­getni. Azután elérkezett a Nagy Temetés, az izgalmas napok, a válasz­tás, az új magyar Országgyűlés első intézkedései. Ahogy teltek-múltak a hónapok, az évek, úgy növekedett köztünk az űr és esett a hőmérő higanyszála, egyre mélyebbre. Gyanakod­va méregettük egymást: ki kivel tart, ki barátkozik az ellenzékkel, a szélső jobboldallal. Azután bekövetkezett a szinte hihetetlen. Kezdett "gyanússá" vál­ni, aki egyetértett a Budapesten intézkedő magyar kormánnyal. Azok az idők voltak ezek, amikor a választásban megtalált és meg­teremtett központi magot tovább kellett volna erősíteni, okosan, népünket szolgáló elhatározással. Ehelyett egymás torkát harap­­dáltuk, egyre magasabb hőfokon vitáztunk. Az emigrációból kül­földi magyarság lett, de mielőtt erre sor került, atomjaira szétesett. Ma már mindenki vád alatt van. Mindenki gyanús. A kormányt támogató liberális szemétté vált. Hová vezet ez tovább? SZ.L.

Next

/
Oldalképek
Tartalom