Amerikai Magyar Hírlap, 1992 (4. évfolyam, 33-42. szám)

1992-08-28 / 33. szám

WOLFF NÁNDOR (Kolozsvár) Történetünk hősét nemes egy­szerűséggel nevezzük N-nek. N. imádott utazni a letűnt diktatúra éveiben is, de elte­kintve az 1970-es 1980-as idő­szaktól, amikor többször elláto­gatott a volt szovjet gyarmat­­birodalom néhány országába, nem volt alkalma kiélni szenve­délyét, s a nyugati országokba egyszer sem sikerült eljutnia. "Keleti" útjait gondosan előké­szítette, hónapokkal indulása előtt kidolgozta a pontos útiter­vet, kijelölte a látnivalókat, s egész utazása alatt ragaszkodott hozzá. A "forradalom" után kitört az utazási láz, felcsillant a világút­levél reménye, amiből csak az útlevél valósult meg. N.-nek, sajnos nem voltak sem közeli rokonai, sem barátai, akik egy meghívólevéllel hozzásegí­tették volna vágyai megvalósítá­sához. Mindezek ellenére csökönyö­sen ragaszkodott elképzelésé­hez, hogy előbb fog eljutni Eu­rópába, mint Romániába. Félre­téve hagyományos élhetetlensé­gét, azzal a kéréssel fordult Né­metországban élő (távoli) roko­nához: hogy küldjön egy meghí­vólevelet. Csodák-csodája, feb­ruár végén már kézbesítette a posta az értékes kincset. (Az már említésre sem méltó, hogy közben csak két levél tévedt el más címzettekhez.) Ekkor kez­dődött el N. kálváriája. Miután azt a tájékoztatást kapta, hogy Szebenben rendkívül nehéz megszerezni a német beutazási vízumot, buka­resti nyugdíjas (távoli) rokonai­hoz fordult segítségért. Április elején részletes tájékoztatást kapott Bukarestből, miszerint a német konzulátus előtt sorban állnak az emberek. Felhasználva az önszervezés és önkormányzás legszebb hagyományait, névsort készítenek el, amelyen minden kérvényező szerepel, s amelyet naponta kétszer olvasnak fel, először reggel 7 óra harminc perckor, másodszor délben tizenkét órakor. A szervezésben bárki részt ve­het, s mindig akadt egy-két rá­termett ember a kérvényezők között, aki ellátta a felolvasás igen hálátlan szerepét. (Több­ször csalással vádolták őket, né­ha még veréssel is fenyegették, meglökdösték, mégis volt min­dig jelentkező, aki átvette a sta­fétabotot.) A déli felolvasáskor mindenki új sorszámot kapott, annak függvényében, hogy há­nyán jutottak be aznap a meny­­nyek országába (a konzulátus épületébe). Ha valaki hiányzott a névsorolvasásnál, azt könyör­telenül törölték a listáról. Akadtak olyan élelmes vállal­kozók (nyugdíjasok, vagy mun­kanélküliek), akik fizetés ellené­ben (napi 500 lej) vállalták a je­lenlétet a felolvasásnál. Ha figyelembe vesszük, hogy egynapos bukaresti tartóz­kodás ennél jóval többe kerül, nem beszélve az ellógott munka­napokról, következtethetünk a fizetett (profi) sorbanállók napi bevételére. Miután tájékoztattuk a kedves olvasót a legszükségesebb tudni­valókról, adjuk át a szót N.-nek. Április 2. Z. telefonált Buka­restből, hogy ha hajlandó va­gyok napi 500 lejt fizetni, felirat a listára. (Tőle nem várhattam el, hogy naponta kétszer megje­lenjen és órákat álljon.) Vérző szívvel, de jobb megoldás híján beleegyeztem. Április 3. Z. Közli, hogy dél­után 14 órakor felkerültem a lis­tára, a megtisztelő 969. sorszám alatt. Április 11. Eljutottam a 687-es sorszámhoz. Április 17. Ma délben már a 169-edik vagyok, ha tartják ezt az iramot, néhány nap alatt a kezemben a vízum. Z.-nek is ez a véleménye, s mivel már ötezer lejjel tartozom a profi sorbanál­­lónak, azt ajánlja, hogy 20-án (amikor sajnos szünnap van a német konzulátuson, t.i. Húsvét másodnapja), utazzak le Buka­restbe, náluk lakhatom, s ve­gyem kézbe sorsom irányítását. Április 21. Reggel 7:30-kor is­­-merkedem a valósággal. Jó­kora tömeg szorong a konzulá­tus épülete előtt. Isten szabad ege alatt, s kiderül, hogy öt csa­pat vívja mindennapos küzdel­mét: 1. tartózkodási engedélyért 2. átutazásért 3. szolgálati ügyben, kongresz­­szusokra utazók stb. 4. német útlevéllel rendelkezők 5. német származású román ál­lampolgárok. Az 1-es és a 2-es csapat szigo­rúan vezeti és naponta ellenőrzi a névsort, s éberen őrködik, ne­hogy csorba essen az igazságon. Néha majdnem tettlegességgé fajul a vita az ügyeskedők, beto­lakodók miatt, a lökdösődés na­pirenden van. A kapu előtt marcona, egyen­ruhás őrök próbálják biztosítani a rendet, kevés sikerrel. Fél­óránként hátrább tessékelik a csapatokat, amelyek öt perc múlva ugyanott vannak, mint előbb. Az öt csapat tagjai féltékenyen méregetik egymást, hogy melyik­ből kerülnek be többen. Termé­szetesen a 3-as, 4-es, 5-ös csapat elsőbbséget élvez. Leghátrányo­sabb helyzetben az N. csapata van. Folyik a tippelés, vajon há­nyán fognak ma bejutni. Fájó szívvel lepengetem az öt­ezer lejt. Április 23. Nagyon lelassult a bejutás, még mindig csak a 69. vagyok. Április 24-én bevezettek egy nagyszerű újítást, reggel 7:30- kor csak az első százat olvassák fel, ami kettős haszonnal jár: sokkal hamarabb véget ér a fel­olvasás, nem kell eljutniok a már 1200-ra duzzadt névsor vé­géig, s 1100-an nyugodtan alhat­­nak (kocsijukban, állomáson, a tehetősebbek szállodában), vagy végezhetik napi munkájukat. (Még mondják, hogy nem va­gyunk találékony nemzet!) Délben aztán felolvassák az egész névsort, s mindenki meg­kapja az új sorszámot. Érdemes megjegyezni a név­sorolvasás technikáját is. A csa­lások elkerülése céljából a fel­olvasó bemondja a sorszámot, s a kérvényező (vagy megbízottja) bekiáltja a nevet. Már az első napokban felfi­gyeltem egy érdekes jelenségre, ti. egy-egy név több sorszám alatt szerepel. Szorgos kutatá­som eredményes volt, s kiderült, hogy a profi sorbanállók másik kereseti forrása néhány száz hely áruba bocsátása. Az a sze­gény halandó, aki egy heti sor­­banállás után HOO-ről eljutott a 800-adik helyre, "ugorhat" 300- 400 helyet, potom három-négy­ezerért. Ma olvastam az újság­ban, hogy néhány "ugró" nagyon ráfizetett a boltra, t.i. 300-400 márkáért azonnali és biztos be­jutást ígértek nekik, de a pénz átvétele után nyomtalanul eltűn­tek az ajánlattevők. Nagy reményeket fűzök a hol­napi naphoz, ti. egyszer már megtörtént, hogy pénteken 70- en jutottak be. Április 24. Zuhog az eső, reg­gel hétkor beállók a sorba. A névsorolvasás után sajnos nem lehet lelépni, mivel van egy hal­vány esély a bejutásra. Aki nincs jelen a bejutás pillanatában, az végleg elvesztette minden jogát. Tizenegy óra után bejelentik, hogy ma már többen nem jut­hatnak be, ez a teljesítmény csak 24 embernek sikerült. Rá­adásul még hozzáteszik, hogy hétfő szünnap, az ortodox hús­véti ünnepek miatt, ti. román al­kalmazottak is dolgoznak a kon­zulátuson. Április 28. Reggel hét órakor egy kb. 150 fős csapat jelenik meg a már ismert öt mellett. Aznap érkeztek Bukarestből és az ország különböző tájairól (frissen, még lankadatlan op­timizmussal) s tájékozatlanok lévén, külön névsort állítottak össze abban a tévhitben, hogy összesen ennyien várnak a min­dent megváltó vízumra. A már negyedik hete várako­zók és az új (forradalmi) cso­portosulás között élénk szópár­bajra, sőt kézitusára is sor ke­rült. Gúnyos és hitetlenkedő mosollyal fogadták azt a a beje­lentésünket, hogy mi már közel négy hete várakozunk. Az ellenfél táborából egy kar­dos asszonyság nagy hangon méltatlankodik, hogy ő Szatmár­­ról érkezett, egész éjjel utazott, s ma be szeretne kerülni. Mcl­­tatlankodását és óhaját harsány röhögés nyugtázza a "régiek" tá­borából. Az új csapat többször megrohamozza a kaput, monda­nom sem kell, sikertelenül. 11 órakor eljutok az ígéret ka­pujához, de pont előttem be­csukják. Újabb találgatások: va­jon még kinyitják-e, ti. a munka­idő 12 óráig tart. 11 óra 15 perckor bejutok az udvarra, éle­tem egyik legszebb perce. Újabb izgalom, vajon rendben vannak-e az irataim, szabálysze­rű-e a meghívólevél, a vízumért fizetendő díj nem gond, mert előkészítettem az új ezreseket és ötszázasokat, ti. csak ezeket ve­szik el. (Akadt olyan is, aki ezt nem tudta, s az ígéret földjéről, újra vissza kellett térnie a po­kolba, s csak közelharc árán jut­hatott vissza.) Az előszobában egy német tisztviselőnő fogad. Két ifjú hölgy sírva magyarázza kézzcl­­lábbal, hogy be szeretnék adni férjeik kérvényét is, de a tisztvi­selő hajthatatlan, csak személye­sen lehet intézkedni. Győzelem! Minden rendben van. 30-án délután háromkor jö­hetek az útlevelemért. Április 30. 14 óra 30 perckor jókora tömeg szorong a kapu előtt. Elmúlt három, majd négy óra is, semmi eredmény. Négy óra tizenöt perckor megjelenik egy hirtclcnszőke hölgy és beje­lenti, hogy a németországi sztrájkok miatt ma nem adnak ki egyetlen útlevelet sem, jöj­jünk hétfőn tizenöt órakor, mi­vel pénteken, május elsején munkaszünet. Q'iási a felháborodás, a hang­avar, de jólnevelt és tűrő­képes emberek vagyunk, s mél­tatlankodva bár, de tudomásul vesszük. Elkeseredetten meséli egy nyugdíjas férfi, hogy felesége már megvette a vonatjegyet is (potom hatvannyolcézerért fe­jenként) péntekre, mivel biztosí­tásuk május 15-én lejár, s így szerettek volna minél hamarabb indulni. Lázas találgatásokba kezdünk, hogy vajon ez a sztrájkhistória nem nyújtja-e meg kálváriánkat még egy hétig. Május 3. Happy end. Pontban 15 óra 30 perckor kézhez ka­pom útlevelem a csodálatos ví­zummal. "Mindössze" egy hóna­pot tartott az egész história, de olyan volt, mint egy rémálom. Idegileg, fizikailag kim«úilve, de boldogan felemelt fővejbak­­tattam haza. Örömömet csak az a szomorú hír árnyékolta be, hogy ma dél­előtt egy 60 év körüli férfi, mi­után bejutott az épületbe szívro­ham következtében elhunyt. Azóta is gyötör a kérdés: Utaz(z)unk Európába? (HELIKON, Kolozsvár) MATUSKA MÁRTON Pasadenában (L.a. Co) 1992. szeptember 4-én, péntek este Találkozás/beszélgetés az előadóval 6:00-tól Előadás kezdete 7:30-kor Lake Ave. Congregational Church (LACC) Family Life Center, 2. emelet (210 Fnvy és a Lake Ave. sarkán, bejárai a Frwy felőli oldalon, 210 Frwy, Lake Ave. kijárat, észak-nyugati sarok) Matuska Márton előadása és vita-beszélgetés Önkéntes segítők és érdeklődők felvilágosításért írjanak vagy hívjanak: Előd László, P.O.Box 506, Pasadena, CA 91102; (818) 449-5511 MATUSKA MÁRTON a Vajdasági Magyarok Demokrata Kö­zösségének alapító tagja és 1990-ben képviselőjelöltje. 1936-ban a bácskai Tememben született. Újvidéken járta iskolá­it és ma it ott él. Terepjáró újságíró, a "Magyar Szó", "Napló", valamint más vaj­dasági és magyarországi lapok munkatársa. Meghívott előadónk a délvidéki magyarok vészkiáltását hozza Amerikába. A vajdasági magyarok napilapja, A MAGYAR SZÓ, 1991. októ­ber 28-án "Veszélyben a régió” címmel közölt cikket, s ebben idéz­nek egy mondatot, mely a közelmúltban hangzott el a Szerb Tu­dományos Akadémia ülésén: ”A magyarok a legbestiálisabb faj, vérontó vadállatok, akiket az emberiség nevében kell kiirtani". Ez a népirtás részükről a II. világháború óta immár másodszor van folyamatban. TIBOR’S EUROPEAN DELI 7862 Santa Monica Boulevard, Los Angeles, CA 90046 Telefon: (213) 654-3434 ÚJRA FŐZ! Keddtől-szombatig reggel 10-tol este 8-ig Kibővített választékkal várja a kedves vevőket TIBOR és ANIKÓ MARIA BALOGH TRAVEL SERVICES 19737 Ventura Blvd., #300 Woodland Hills, CA 91354 Utazzon velünk a világ minden részébe! LAX - BUD - LAX $748.- + ,a> megalvás nélkül BUD-LAX-BÚD $915.-től + .ax LAX - FRA - LAX $689.-től + ,»* Prices subject to change! Legalacsonyabb árak csak nálunk - Belföldre is! Háztól-házig autót, lakberendezést, csomagok szállítását vállaljuk. Felvilágosításért Please call: Chris or Maria (818)716-7600 * (818)700-1888 FAX: (818)716-7794 Az ismert hitelkártyákat elfogadjuk Hétfőtől péntekig délelőtt 10 órától este 7 óráig SZABADSÁG? DEMOKRÁCIA? BAKFITTY! Milyen kálváriát kell egy Európába utazni kívánó román állampolgárnak végigjárnia? _ AMERIKAI ME Maat Mí,n"ap<f/wan jjl

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom