Amerikai Magyar Hírlap, 1990 (2. évfolyam, 49. szám)

1990-12-21 / 49. szám

A lelkész, aki meggyújtotta... (Folytatás a 8. oldalról) gettek, melyek közepéből kisza­kították a gyűlölt kommunista emblémát. Miután a Cipariu utcából a tömeg elvonult, a rendőrök el­bánhattak a minden bajok oko­zójával. Vasárnap délután a Securitate-osztag betört a la­kásba, de akkor László és Edit már a templomban húzódtak meg. Már csak a szimbólumok védelme maradt. László magára öltötte papi talárját, kézbevette Bibliáját és feleségével az oltár elé álltak, imádkoztak és vártak. A templomkapu nagy robajjal bedőlt, a vadul berohanó sze­­kusok a templomból kirángatták őket, autóba tuszkolták és elin­dultak velük Menyőre. Néhány óra múlva odaértek, a holmi­jukat össze-vissza dobálva ké­sőbb vitték utánuk. A kis házat, ahol elszállásolták őket, kutyás rendőrök őrizték és katonai fényszórókkal vették körbe. Há­rom napon keresztül vallatták őket, és Tőkést kényszeríteni akarták, hogy idegen hatalom fizetett kémjének vallja magát. Ezt Tőkés megtagadta és állta a megpróbáltatásokat. Szerencsére a rádiójuk túlélte a szállítást és tudtak külföldi híreket hallgatni. Hallották, hogy a véres tüntetések Temes­váron tovább folytatódnak és látták, hogy fogvatartóik egyre idegesebbek lesznek. Kezdtek reménykedni. Temesváron a polgárok ezrei tüntettek hat nap és hat éjjel, tankok, páncélko­csik lőtték őket, gyerekeket öltek meg, sokakat közülük bestiálisán megkínoztak. Szinte az egész lakosság az utcán volt és követelte a katonaságtól, hogy csatlakozzék hozzájuk. Végül is a katonaság a tűzpa­­rancsot megtagadta és nem lőtt tovább. December 21-én délelőtt Ceausescu a bukaresti kom­munista székház erkélyén a mik­rofonok elé lépett. Előtte a Pa­lota téren százezres tömeg gyülekezett már hajnal óta, szokás szerint a vezért éltető ujjongásra és ütemes, véget nem érő vastapsra elkészülve. Most azonban nem ez történt. Röviddel dél előtt a tömeg sűrűjéből feltört egy kiáltás: "Timisoara"" A tömeg hirtelen felbolydult és tovább nem enge­delmeskedett. "Gyilkos!" "Gyil­kos!" kiáltozták egyre többen. Ceausescu arca groteszk gri­maszba rándult és gyorsan el­tűnt az erkélyről. Bukarest né­hány órán belül elszabadult in­dulatok, tömegtüntetések és vé­res utcai harcok színhelye lett. Négy nappal később az elfogott diktátort a hasonlóképpen gyű­lölt feleségével, Elenával együtt egy különleges vésztörvényszék halálra ítélte és kivégezte. Menyőn a hatodik napon meg­történt a csoda. Tőkésék az ab­lakon kinézve nem hittek a sze­müknek: fogvatartóik meghal­lották Ceausescu bukását és el­menekültek. Január végén Temesvárra visz­­szatérve Tőkés László tiszteletes ökumenikus istentiszteletén nemcsak a református magya­rok, hanem lélekben egész Te­mesvár és talán egész Románia is jelen volt. Már a temesvári lelkészből nagyváradi püspök lett, de az ő szikrájából gyulladt forradalmi tűz sorsa bizonytalan. Tőkés püspök úr azt mondta: "A for­gatókönyvet Isten írta, én a reám osztott szerepet eljátszot­tam. ő azt üzente nekünk, hogy NE FÉLJETEK!" TEMESVÁR Lőtt sebek BÁRÁNYI FERENC- Doktor úr, azonnal jöjjön be a kórházba... sok sebesültet hoz­tak. De vigyázzon!... A kórházat is lövik.- Mit beszél? Maga kicsoda?- Az Újklinika kapusa... Megszakadt a vonal. Minden utcakereszteződésben katonakordon, élesre töltött fegyverek merednek kopott Dá­ciánkra. Nem akarnak áten­gedni. Majd egy pökhendi őr­nagy azzal "biztat", menjek csak nyugodtan, ha meg akarok hal­ni, a kórház körül ugyanis tan­kokkal lőnek. Szerencsére a feleségem vezet, nyugodtan kerülgeti az üveg­törmelékeket, felborított bódé­kat, bamba kiskatonákat. Mind­egyik felszóh'tásra megállt. Hiá­ba ordítom, hogy orvosok va­gyunk, nem hatja meg őket. Van, aki egyből átenged, van, aki fegyverrel fenyeget. Végre a Dóm tér, Temesvár régi lőtere közelébe érünk, ahonnan fegy­verropogás, mentőszirénázás hallatszik, betört kirakat ablaka csörömpöl. Emberek rohannak valamerre, páncélkocsik állják el a tér kijáratait, egy fiatal apa gyermekkocsit tol - kíváncsian siet a tér felé... Van, aki to­vábbra is nyugodtan sétál, pedig most már kattognak a géppisz­tolyok. Vasárnap van, december 17, délután öt óra lehet... ...A legelső sebesült, aki elénk kerül, kínlódva harapja a le­vegőt. Tüdőlövés. Nem élte túl... A másik szerencsésebb volt, a hátán sebesült meg, mind a két lapockáját átfúrta a golyó. Csak hason tud feküdni, könyörög, hogy ne nyúljunk hozzá, mert a legkisebb mozdulat is szörnyen fáj. Ollóval vágjuk le róla a vé­res zakót - minden bizonnyal az ünneplő ruhája - abba ment tün­tetni vasárnap délután. Muszáj megmozdítani, mert kell a hordágy... annak a 15-16 éves kislánynak, akit sietve hoz négy legény a karján. Lihegnek, iz­zadnak, de hiába minden igye­kezetük, a kislány már rég halott. Senki sem tudja, hogy hívják, és most már azt sem, hová temették - ha egyáltalán eltemették a gyilkosok -, mert másnapra a holtteste is eltűnt. Egymás után jönnek a mentők, magánkocsik, emberek, akik a karjukon, hátukon vonszolják be a sebesülteket. Csak nyugodtan, hideg pon­tossággal biztatom magam, bá­torítjuk magunkat. Már hatan vagyunk bent orvosok, észre se vettük, hogyan gyűltünk össze. Babuscsák a feleségével nem dolgozik nálunk, de itt laknak a szomszédban, amikor meghal­lották, hogy lőnek, átszaladtak a klinikára. Tiszta szerencse, mert Babuscsák ortopédsebész, és tö­megesen érkeznek a csontlövést szenvedett sebesültek. Vasárnap éjszaka még főleg lábra lőttek, onnan szedjük ki az apró vörös­rézköpenyes géppisztolygolyó­kat. Olyan is volt, akinek mind a két lábát átlőtték. A 26 éves Hoffmann Viorel súlyos sokkos állapotban sírva könyörgött, ne adjuk ki a szekuritáténak, mi­közben nekünk az a legnagyobb gondunk, honnan kerítsünk neki vért? ...Egy sovány, foghíjas mun­kásnak apró csontszilánkokra morzsolta a lábát egy sorozat. Ordított, hogy azonnal engedjük el, mert ő harcolni akar. Inkább meghal, de nem nézheti tovább hat gyermeke szenvedését. Bűz­lik az italtól. Szidom.- Ne szidd! Azért ivott, hogy legyen bátorsága kimenni az utcára - szólt rám Becski dok­tornő. Egyébként ez volt az egyetlen részeg ember a sebe­sültek között! Szemtanúk állítják, hogy a Dóm téren egyszerre kezdtek lőni a tankok és a házak tete­jéről, a padlásablakokból és minden irányból a géppiszto­­lyosok. A térről megpróbált kimenekülni, nekirohant a pán­célosoknak... Sötétedés után egyre több sebesültet hoztak. Olyan is volt, aki a saját lábán jött, így Avram loan, az Optika gyár 40 éves minőségi ellenőre, akinek a mellkasán hatolt be a golyó, átfúrta a máját és szétroncsolta a jobb veséjét. Vele együtt Ra­­nislav Dusán 34 éves munkás. Neki a hasát szakította szét a lövedék, a markában hozta a beleit. Mindkettő nagyon súlyos sérült volt, csak ők ezt még nem tudták... ...Még volt annyi gyógyszerem, hogy el tudjam altatni őket, de a Morfin már elfogyott és a teta­nusz ellenes fioláink is. Arra gondolni sem lehetett, hogy mentővel hozassunk más kór­házból - ha egyáltalán lett volna még valahol -, mert ezen az éj­szakán a városban mindenütt lőttek. Egyfolytában, mindenre és mindenkire, aki csak moz­gott. Még azok a sebesültek vol­tak "szerencsésebbek", akiket a barátaik, de nemegyszer idegen emberek bevonszoltak a kór­házba. Három műtőben operáltak a sebészek, körorvosok vették ke­zelésbe az újabb és újabb sebe­sülteket, önkéntes civilek emel­ték a hordágyakat. Mindenki segíteni akart. A város messzi negyedeiből bejöttek a nővérek és orvosok, felemelt kezekkel, fehér zseb­kendőt lobogtatva "Ne lőjetek! Orvos vagyok!" - kiáltották. Mégis volt, akire lőttek. Klinikánk tőszomszédságában, egy magas emelődaru kabinjába kényelmesen befészkelte magát egy szadista gyilkos. Nyugodtan, pontosan célzott a tüntetőkre, járókelőkre, mint Ceausescu a vaddisznókra a magas lesből. Négy embert sebesített meg vasárnap éjszaka, és ki tudja, hányat ölt meg, mert a hullákat rögtön eltüntették a szekusok. A kórházunk udvarába is belőtt, mi sem volt egyszerűbb, ott ágaskodott a daru néhány méterre tőlünk, a fejünk felett. A föntebb említett Avram Ioant egy terepszínű ruhába és sapkába öltözött kommandós lőtte meg. Nyugodtan emelte rá a puskát, mint aki megkeresi magának az áldozatot, várta, míg menekülni próbál, csak azután lőtt. És nem tévesztett célt. Avram még megélte a for­radalom győzelmét, szentestén meghalt... Hajnal felé otromba katona­­(Folytatás a 10. oldalon) Ügyfeleimnek és minden kedves honfitársamnak kellemes karácsonyi ünnepeket és eredményes, boldog Ujesztendőt kívánok Hajdú István (213) 650-0320 Kellemes Karácsonyi ünnepeket és Újévet kívánok üzletfeleimnek és barátaimnak Szénássy István közjegyző (Notary Public) 1033 Linda Vista Dr. Banning, CA 92220 (714) 849-9680 'Ünnepeljük a Karácsonyt, Közel a szívünkhöz tartva. Mert tartalmának soha sincs vége És annak a szelleme, melegsége, öröme Emlékeztet a szeretteinkre." Boldog Ünnepeket kíván: CZENE FERENC IRON MASTERS CORP. (818) 998-7236 Kellemes KARÁCSONYI Ünnepeket és Y ÚJÉVET kívánok üzletfeleimnek és barátaimnak: Jeda Express és Transylvania Travel “ Erika Sturek *<* 10201 South La Cienega Blvd. Los Angeles, CA 90045 (213) 649-0835 Ügyfeleinek és minden magyarnak nagyon boldog ünnepeket és dús, vidám Újévet kíván Székely Tibor és Kati 14181 Green Vista Drive Fontana, CA 92335 (714) 947-4992 Ügyfeleimnek és minden kedves honfitársamnak kellemes karácsonyi ünnepeket és eredményes, boldog Újesztendőt kívánok Stephen A. Varga Attorney at Law - Ügyvéd 12304 Santa Monica Blvd., Suite 300 West Los Angeles, CA 90025 Telefon: (213) 826-8550 Magyar anyanyelvű ügyvéddel könnyebben tud értekezni! ■■(■■■■■■■■I AMERIKAI KI Hjagyar Ifrrlap |j|

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom