Amerikai Magyar Hírlap, 1990 (2. évfolyam, 49. szám)
1990-12-21 / 49. szám
JACK HAHN * BÉKE A FÖLDÖN- New Yorkot beleértve Senki sem tudja, I hogyan fest a Po| kol, milyen az I élet a mennyországban, mert még senki sem . jött vissza egyik helyről sem, hogy beszámoljon. Mégis mindenki szeretne halála után a mennyországba jutni. A „jólismert, bölcsességéért körülrajongott talmudista leírása szerint az Éden kertjében nem kell enni, inni, házasodni, dolgozni. Nincsen gyűlölet, irigység, nagyravágyás. Ez gyönyörűen hangzik, mégis sokszor gondolok arra, hogy ha majd a földön eltöltött éveimet sikerülni fog félig-meddig tisztességesen eltölteni s ezáltal a mennybe jutni, ahol ráeszmélek arra, hogy a bölcs tudós tévedett - akkor kihez forduljak panaszszal? Mégis gyáva módon sok mindent teszek, ami nincs ínyemre,' de megcselekszem, abban a reményben, hogy talán ez az igazi út a mennyországba való bejutáshoz. A New Yorktól 135 mérföldre fekvő Catskill-hegyekben, 800 láb magasságban a tenger színe felett lévő kis nyaralóhelyen, szeptember 6 és május 25 között 508 keresztény és 20 zsidó vallású személy él. Május 26 és szeptember 5 között viszont több száz német, magyar, román, lengyel származású zsidó család bérel New York és New Jersey államokból házat, penziót, hotelszobát, vagy bungalow-t. Itt ismerkedtem meg Rudival és Margaret-tel, a Westinghouse-cég mérnökével és feleségével, akik Münchenben születtek. Nyári barátság fejlődött ki közöttünk, amit téli meghívás követett. Poharazás közben Rudi bevallotta, hogy a német tengeri hadsereg tagja volt - nem azért, mert Hitler katonája akart lenni, hanem, mert oda osztották be. Nem kérdeztem, de tudtam, hogy Rudi csak azért jött nyaralni á száz százalékban zsidók által bérelt nyaralóhelyre, mert ezzel akarta bizonyítani, hogy nem volt náci. Hittem neki, olyannyira, hogy amikor egy késő őszi estén felhívott, hogy szeretne beszélni velem, örömmel mondtam igent. Elegáns lakásban találkoztunk. Margaret tökéletes háziasszonynak mutatkozott.- Nagy szívességre kérlek - kezdte Rudi német pontossággal előkészített és többször átgondolt mondókáját. Nem szóltam semmit. Az volt a meggyőződésem, hogy akármit kér, csak tisztességes lehet. Nem is csalódtam, mert Rudi a következőket mondta:- Mint tudod, a Harlem-folyó közepén van a Roosevelt-sziget. Ennek közepében van a Goldwater-kórház, amelynek 210 ápoltja a rettenetes sorstól büntetett, testileg fogyatékos beteg. Legtöbbjük járóképtelen, nem tudják kezüket használni. Ebbe a kórházba megyünk minden vasárnap délután Fischer tisztelendő úrral, egyházközségünk lelkipásztorával, beszélgetni, sakkozni, dominózni, kártyázni azokkal, akik még tudják ujjaikat használni. Szép időben tolókocsijukban sétálni viszik őket a kórház kertjébe. Arra gondoltam, hogy mindenki a maga módján igyekszik a mennyországba jutni...- Ez igazán emberi, nemes dolog - mondtam őszinte meghatottsággal.- December 25-én, Karácsony napján ünnepi összejövetel lesz a kórház nagytermében - folytatta Rudi. - Karácsonyi dalokat fogok énekelni, saját gitárkísérettel. Fischer tisztelendő úr figyelmeztetett: lehetséges, hogy a betegek között zsidó vallásúak is vannak, ezért szép lenne részükre pár jiddis és héber dalt játszani. Ilyet én nem tudok, ezért arra kérlek, gyere el és harmonikádon játsszál egy pár zsidó dalt. Előre is köszönöm neked a betegek, a tisztelendő úr és családom nevében.- Mikor legyek ott? - kérdeztem.- Délután négy órakor, a kórház nagytermében - válaszolta Rudi. Negyedórával hamarabb parkoltam és a nagyterembe mentem, amely üres volt. Kérdem a tisztogató alkalmazottól, hol vannak a rendezők?- A konyhában - volt a válasz. Ott valóban mindenkit megtaláltam. Szendvicseket készítettek. Bemutatkoztam az ismeretleneknek, elsőnek Fischer tisztelendő úrnak.- Kedves fiam - mondta a tisztelendő -, hamarabb jött. Büntetésből itt van egy kötény, segítenie kell szendvicseket készíteni. Szorgalmasan kenegettem margarinnal a kenyérszeleteket.- Fischer atya - törte meg a csendet Margaret -, olyan szép, olyan emberi a karácsony, hogy nem találok szavakat.- Ez szép megjegyzés volt tőled, Margaret - felelte Fischer tisztelendő úr. Nyilván várt hasonló érzelmes kijelentésre, mert ha ő kezdte volna az ünnep dicsőítését, nem lett volna ilyen hatásos.- Rudi, neked mi a véleményed erről a gyönyörű ünnepről? - kérdezte a lelkipásztor.- Én feladom a versenyt, tisztelendő úr - mosolygott Rudi -, mert Margaret véleménye hallatára szavaim csak gyenge ismétlésszámba mennének. - How about you, my son? - fordult felém Fischer atya. Egy pillanatig nem volt szándékomban válaszolni, de a baráti tekintetek választ igényeltek:- Fischer atya, én Jeruzsálemben éltem, voltam Betlehemben, Nálzáretben és arra eszméltem, hogy minden földi probléma könnyen megoldódnék, ha az emberek megtanulnák, hogy a karácsony és a héber "Salom" köszöntés egyaránt békét, emberi összetartást prédikál. Néhány perccel négy óra előtt a nagyterem megtelt vendégekkel: a kórház lakóival, akik mankón, tolókocsin és még többen kerekes ágyakon jöttek (Isten az Egekben, miért létezik ilyen büntetés?), mert képtelenek elhagyni a kórházi ágyaknak nevezett koporsóikat. Rudi énekelni kezdett: "Oh come all ye faithful", majd "Silent night, holy night". A mellettem álló Margaret akaratlanul a német szöveget énekelte: - Stille Nacht, heilige Nacht- Rudi boldog volt, mert vele énekeltek és tapsolt, aki tudott, tehetetlen kezével. Észrevettem, hogy Rudi kezd zavarba jönni a tizedik dal után. Zenei tudásának hiányossága folytán ijedten intett, amire azonnal beugrottam a vállamon hordott harmonikával: Hark! The Herald Angels sing! The First Noel, Joy to the World, Little town of Bethlehem és természetesen a legnépszerűbb karácsonyi dalt: Jingle Bell, valamint Irving Berlin klasszikusát: White Christmas. A betegek énekeltek. Voltak, akik azt hitték, hogy énekelnek, de az nem volt más, mint artikulátlan gügyögés, gagyogás. Nekem öröm és büszkeség volt, hogy adhatok, ajándékozhatok valamit, szívem őszinte dobogását, együttérzését és szavak nélkül megköszönni a Felsőbb Hatalomnak, hogy erősen állok a lábamon és ujj aim lelkendezve száguldanak a billentyűkön, elővarázsolva az egészségesek, betegek nélkülözhetetlen idegcsillapítóját - a zenét. Több, mint egy óra után is még játszottam, mert Fischer atya arcáról leolvastam a figyelmeztetést: Légy boldog, hogy alkalmad van szegény betegekkel pár órára saját tehetetlenségüket elfelejtetni, hogy nem tudják testüket megmosni, az ételt szájukhoz emelni, vagy azt mondani: szeretlek! Jártam tolókocsitól tolókocsiig, ágytól ágyig. További óra elteltével Rudi megpróbált pár perces szünetet előirányozni, amit én szinte öntudatlanul azzal utasítottam el, hogy - később! Az ismert mel -odiák, Bye-bye, Black Bird, Volare, Ocsi-Csornia, O, Sole Mio, Strauss-keringők ugrándoztak, viháncoltak, mint gondtalan, boldog gyerekek. A betegek az otthonról ismert dalokat saját érzésükkel, lelki beállítottságukkal fogadták. Mindegyik rendelt dalokat - egyetlen beteg kivételével, aki a terem legtávolibb sarkában ült mozdulatlanul tolókocsijában. Arca nem mutatott szomorúságot, magas homloka alatt barna szeme figyelte a többi beteg örömét. F.'enálihatatlan érzés hajtott felije:- Mit játszhatok magának? - kérdeztem.- Semmit - felelte színtelen hangon.- Valamit, egy gyerekdalt talán? - kérdeztem.- Hava Magila - jött a válasz, az elképzelhetően leghalkabb hangon. A Hava Nagila című héber dal nem világraszóló zenei alkotás, de több millió ember részére, akiknek szülei, testvérei, rokonai a tisztán tartott pontos könyveléssel vezetett német gázkamrákban leheltek utolsót, ennek a tolókocsiban élete végéig vergődő férfinak - az! (Később megtudtam róla, hogy négy évvel azelőtt a televízióban folytatásokban játszott, sikeres darab szerzője volt.) Befejeztem a játékot, mert a betegekre várt a vacsora és a kórház szigorú rendje. Father Fischer jött felém, kinyújtott kézzel:- Nem tudom, hogyan köszönjem meg, amit a betegeimért tett - mondta. Arca sugárzott, mint a büszke apáé, ha fia nemes dolgot produkál.- Fischer atya, meg kell mondanom, mindezt egy kis önzéssel tettem. Előleget szeretnék szerezni a mennyországba való jutáshoz.- A szendvics-készítés és a koncert után ez nem lesz nehéz - felelte és újra megszorította (Folytatás a 24. oldalon) Barátaimnak, ismerőseimnek boldog Karácsonyt és sikeres Újévet kívánqk Dr. Friedman Andrew ügyvéd 124 No. La Brea Ave. Los Angeles, CA 90036 (213) 931-2476 (213) 656-5847 Istentől áldott boldog Karácsonyt és erőben, egészségben boldog Újesztendőt kíván barátainak, ismerőseinek és honfitársainak Szörényi Éva Kedves Barátainknak és Utasainknak a közelgő Karácsonyi és Újévi ünnepek alkalmából kívánok hálatelt szívvel sok boldogságot, szerencsét és eredményekkel teli 1991-es évet! Szeretettel és köszönettel: Geroe István és Bábuéi 1162 N. Orange Grove Ave. W. Hollywood, CA 90046 (213) 650-1598 (213) 656-6809 Kovács Zoli ezermester köszönti magyar honfitársait és boldog Ünnepeket kíván, 1991-ben is szívesen áll rendelkezésre. Boldog Újévet! Hívjanak: (818) 548-3504-es számon bármikor! Ügyfeleinek és minden magyarnak nagyon boldog ünnepeket és dús, vidám Újévet kíván Kovács Attila Attila Volkswagen Service 2700 Lincoln Blvd. Santa Monica, CA 90405 (213) 396-0756 Kellemes Ünnepeket kíván vendégeinek HORTOBÁGY ÉTTEREM 11138 Ventura Blvd. Studio City, CA 91604 (818) 980-2273
