Amerikai Magyar Hírlap, 1990 (2. évfolyam, 49. szám)
1990-12-21 / 49. szám
Ügyfeleinek és minden magyarnak nagyon boldog ünnepeket és dús, vidám Újévet kíván Tóth László Toth Auto Body Garantált munka!! Árajánlat ingyenes! 14123 Oxnard Street Van Nuys, CA 91401 (818) 989-5499 (818) 989-5504 Az Arany János Kultúrkör 17-ik évében barátainak és jóakaróinak Boldog Ünnepeket kíván Székely György és Boros Barnabás Kellemes ünnepeket kíván vendégeinek a CAFÉ PELICAN Laczkó György tulajdonos és családja 2720 Main Street, Santa Monica, (213) 392-5711 Kellemes KARÁCSONYI ÜNNEPEKET és sikeres ÚJESZTENDŐT kíván üzletfeleinek, barátainak, és minden magyarnak: Baló Éva ALL YEAR INCOME TAX 321 N. Western Ave. Los Angeles, CA 90004 (213) 462-7077 Békés, boldog Karácsonyt és Újévet kíván üzletfeleinek, barátainak és rokonainak: Gál Dénes és Vilma tulajdonosok Dénes Auto & Body Shop 4663 East Slauson Ave. Maywood, CA 90270 (213) 771-9185 (213) 771-9188 FORRÓ LÁSZLÓ A mesének vége (Folytatás a 11. oldalról) nyékét. A fiatalok a következő napokban utcakereszteződésenként ellenőriztek minden személygépkocsit s mentőautót, mert a hóhérfajzatok azt is loptak maguknak, igazoltatták, megmotozták a metrón utazókat, hogy a terroristákat kiszűrjék. A bulváron a szuronyokra már vekniket tűzött a lelkes sokaság! A hadsereg velünk van! Két harckocsin katonák és civil fiatalok falatoztak, úgy érkeztek a tömeg élén a tévéhez, hogy bevegyék a képes hírközlés erődjét. Tűzpárbajra számítottam, de a kapuk, ajtók kinyíltak. Várták a forradalmat. Időbe telt, amíg a képernyőn is megjelentek a győztesek, mert a menekülő Ceausescunak még volt annyi ideje, hogy megparancsolja: kapcsolják ki a reléket. Érdekes, hogy milyen egyenlőtlenül oszlanak meg az információk! Egyik rendőrünk nagy nyugalommal, érdeklődéssel nézte az érkező tankokat, az ünneplő sokaságot. Eszébe sem jutott menekülni. Nem hallott volna az ilyenkor szokásos lincselésekről? Tulajdonképpen nem volt közönséges zsaru. Utcánként kettesével ődöngtek éjjel-nappal. Persze a jobb házból való belügyérek sejthettek valamit. Az idillien szép havazás után, amikor még itt is, ott is megszólaltak a fegyverek, a szemközti házból jó falusiasán öltözve előjött a milicista szomszédunk veje, s akkurátusán darabolni kezdte a hó súlyától letört juharfa ágakat. A másik, civilben caplató szekus, ugyancsak falusias gúnyában takarította a havat, majd a hozzá illő korú szép nejével hatalmas hóembert épített a kislányának. Ritkán lehetett látni együtt őket. * A forradalom hősei a fiatalok voltak, a holtak zöme is közülük való; temetőnyi hullatta vérét néhány nap alatt. Égnek a gyertyák mindenütt, ahol mártírhalált halt valaki. Megszámlálhatatlan láng lobog éjjel-nappal. Az Egyetemi aluljáró automata mérlege alkalmi oltárrá alakult, kereszt áll rajta, feliratok, gyászszalagok, perselyben pénz csörren, a gyertyák mellett, ortodox szokás szerint, ételáldozat is jut a holtaknak: veknivég, alma. (A Romana téren szobortalapzat, négy-öt méter átmérőjű betongyűrű - álh'tólag a főhóhér szobra került volna oda.) Keresztek, feliratok, koszorúk, gyertyák százai. Ott a hősi halált halt hadügyminiszter arcképe is. Vasárnap körbejártam az emlékhelyet. Megemeltem apám bundasapkáját -, a hősökre gondolva és apámra, aki sohasem volt harcos természetű, de talán most a jámbor emberek is szabadabban lélegzenek egy kicsit. A forradalmi had nagyrészt a dekrétum-bébik seregéből való. Sokan az állami erőszak szülöttei. ők kergették el e szent jog szerint is azt, aki atyjuknak szerette neveztetni magát, s hallani, ahogy a "nagyasszony" akadémikus mérnökkel, párosán szülői gondoskodással veszik körül őket. Amilyen a gondoskodás, olyan a köszönet. Egyébként ezt a nemzedéket többé már lehetetlen komolyan | nem venni. Nemcsak azért, mert kereken megmondták: csináltunk egy forradalmat,.s ha nem elég, csinálunk még egyet, vagy kettőt, akárhányat; de azért is szükségünk van rájuk, hogy ne legyünk túl "okosak", tudjunk tárgyalni, mások véleményét is meghallgatni. Azt hiszem, ezekben a napokban mi is felnőttebbek lettünk, legalább annyira, hogy agyonverni igen, de becsapni többé nem lehet bennünket. ...A színház körzete már forró volt, megállás nélkül kattogott, ropogott, füstölt a környék, de a polgári lakosok rendületlenül szállingóztak a milícia és az állambiztonsági épület felé. A házakat itt-ott már kicifrázta az óvatosságból gondolkodás nélkül eleresztett katonai gépfegyver-sorozat, néhol még 14,5-ös lövedékek nyomai is virítottak a téglafalban. Morbid flamboyantgótika. A securitate és a milícia egymás melletti épületeit lassan már teljesen kiürítette a civil lakosság: egymásba olvadt a relikvia-keresés vadászi izgalma és az elvadult bosszúvágy - egyesek lábbilincseket, "meggyőzésre" fogant csinos bunkókat, gumibotokat, vasláncokat, ólmozott kesztyűket hoztak ki, mások sztereo-kazettofont csaptak földhöz és újdonatúj takarókat szaggattak szét (persze ládaszámra széthordott Marlboro és Winston is volt, jobb napokra félretett mindenféle gyarmatárú is - mert milyen az ember!). A két épületbe behatoló vagy onnan kijövő civilek hangoskodva kerülgették az előző nap hátukra fordított és elégett kilenctíz rendőrségi autót - természetesen "nagyszámos" civil gépkocsi is végezhette így. Nemsokára tüzet raktak a milícia épületében. A háztömb mögötti legénységi és szolgálati szállások, irodák felől még mindig hoztak ki milicisitákat egyenruhában vagy civilben. A népharag alig válogatott. A katonaság tudta csak valamennyire megfékezni a lincselési lázat. Persze így is láttunk egyetlen csapásból, vasrúddal agyonvert milicistát, láttunk szivaccsá lövöldözött törzsőrmestert. Erre hamar oki magyarázat adódott. A "zsákmányolt" kincsek között természetesen fegyvereket is, muníciót is találtak, akik e végső házkutatást kezdeményezték. A forradalom vadhajtásai "színvonalukban" nem maradtak le a fehérebb terror könyörtelensége mögött. A szebeni milícia és securitate éppen átellenben van egy katonai laktanyával. A laktanya kerítésén belül már gyűjtötték a holttesteket. Az épület sarkánál tíz hullát hordtak egymás mellé, ezek közül kettőnek az öltözékét megvámolta a düh, csak alsónadrágban és egy szál halványkék ingben feküdtek, meg persze saját vértócsájukban: milicisták. Vajon meddig várják őket otthon? Nemsokára a securitate épületét is meggyújtották. Kisebb kocka-alakú épület (ki tudja, mi van alatta?!), mégis sokkal több lövedéknyom tarkázza. Egyszerre óriási csődület, üvöltözés a portál előtt: négy tisztiiskolás kiskatona nehéz karosszékben S holnap tán halkabban is lehet szóim. A legigazságosabb, legpontosabb nekrológot a Sadoveanu Könyvesbolt kirakatüvegén olvastam. Sárga festékkel mázolták 1989. december 22-én: Volt egyszer egy csizmadia... A mesének még nincs vége. hoz ki egy dagadt lábú, talán elefántkóros asszonyt. Látszik, járásképtelen, de hogy még mire képtelen, azt alárulja a mozdulata: eltakart szemmel, lehajtott fejjel vár ütést, golyót. A katonák hamar erősítést kapnak. A lincselni kész tömegben utat vágva viszik a vastag lábú aszszonyt mozgó trónusán a laktanya felé. Közben az hallatszik a tömegben, hogy a kaszárnya állítólag telis-tele van már foglyokkal. Ki tudja! Szeben hírhedett volt "alapos" állambiztonsági felkészültségéről; de még nem kerültek elő az alagutak, a titkos fegyver- és lőszerraktárak, talán a szekusok nagy része sem. Később meggyulladt a színház díszlet- és kosztümraktára, elfeketedett az udvar. Sánta Krisztina súgó meséli - később én is láttam -: a német tagozat ajándékba kapott fényes, fehér Ford mikrobuszából csak a ronda szürke váz és a karosszéria maradt meg, a nagy autóbuszból is. A Villa Braganban, a Dumbrava úton, a szél járkál a kiégett szobákban. Arrafelé helikopterből is tisztogatták a tetőket. Nem messze építőtelep van, két szekus felkapaszkodott a toronydarura, onnan lövöldöztek - nem tudom elképzelni, hogyan gondolták, miként lesz azután -, míg az egyiket lelőtték. Az fennakadt a darun, lógott, csöpögött. A másik megadta magát. A Continental szálló két felső emeletét különleges tűzszerészek árasztották el füsttel, hogy a vadul lövöldöző szekusokat megadásra bírják. A Dumbrava nagyáruházról napokig hullott a cserép és a felső emeletek üvegfalának törmeléke. A főtéri kedves, szászos házacskák tetőzetét is szitává lőtték, a takarékpénztárnak egyetlen ép ablaka sem maradt. A Brukenthal múzeum és a katolikus templom sértetlen maradt. Soha nem láttam még visszataszítóbb színösszeállítást, mint az alvadófélben lévő vértócsába hullott téglaporét. Néhány nap múlva, a frissen hullott hó sok helyen hamar megolvadt. Ott, ahol könyvégetés volt, vagy ahol meggyújtott autók melegítették fel az aszfaltot. A hó egyelőre maszkírozta a háztetők kisebb makuláit, a nagyobb lyukak maradtak. A daruról leakasztották a már nem csöpögő szekust. De fegyverek és jó céllövők még bújkálnak. Az élet mégis más; ennyire mozgalmas, nyüzsgő nappalok és ennyire kihalt, befagyott Szilveszteréjszaka rég volt errefelé. NAGYSZEBEN | Vértócsában téglapor JAKABFFY TAMÁS
