Amerikai Magyar Hírlap, 1989 (1. évfolyam, 1-24. szám)

1989-06-09 / 14. szám

BÚCSÚ ÉS TALÁLKOZÁS Beszámoló a Márai Emlékestről A MÁRAI SÁNDOR EMLÉKESTEN Balról jobbra: Dr. Bejczy Antal, felesége, Margó, Őrhalmi Sándor, Szörényi Éva 1944 Karácsony estéjén írta Márai ezeket a sorokat: "A világ végén ülök, Babilon / Partjain, már a halált hallgatom I Az ég, a föld, a víz mind zengenek / Gyá­szoljon jól, ki világot temet / Si­rasson jól, aki mindent sirat / Amit ma toll ír, mind: sírfelirat." Közel negyvenöt esztendővel később az akkori szerzőt idéz­tük egy Los Angeles-i színházte­remben. Az írónak nem jutott sírfelirat, mert nincs sírja se. De nem is tudnánk rávésni mindazt, ami fontos az eltávozott azono­sításához; sokkal közelebb ke­rültünk ehhez ilyen emlékesten, amikor magát az írót engedtük beszélni. Bár számos színpadi alkotása van, Márai semmieset­re sem vérbeli színműíró. Az epikus monotonitással hömpöly­gő elbeszélés az ő igazi eleme, ahol időnként megtorpan egy­­egy gondolatnál, mint a sétáló öregúr, botja végével megboly­gat egy-egy kavicsot, levelet, vi­rágszirmot és erről mindről ren­geteg mondanivalója akad. De ennek a Los Angeles-i emléke­zésnek most éppen azért volt ta­láló a műfaja, mert abban a rit­ka és kivételes szerencsében ré­szesülhettünk, hogy Márai be­szélt és mi hallgattuk. Az író történeteinek minden megálmo­dott szereplője: valami az író­ból, egy darabka indulat, gondo­lat, szenvedély. Amikor beszél, az író szólal meg. Az emlékest szünetében néhányan együtt boncolgattuk, vajon mi volt Má­rai szándéka a Randevú című egyfelvonásossal, hiszen minden írásban üzenet van, valahol a sorok mögött, abban a dimen­zióban, ahol a visszhangok felel­nek egymásnak. Az írónak harca volt kiadójával, a hirtelen nyaká-A toborzót verbunkolásnak hívták. A tánc hevületében, vi­dám borozás közben a legények "elvesztették a fejüket és beáll­tak katonának". Az akkori Nyu­­rejevek, Barisnyikovok táncolták a verbunkost. Erdélyben is tobo­roztak; a székely verbunkos a csürdöngölő volt. A férfi, aki elmagyarázta ezt a Fészek Klub tagjainak, be is mu­tatta ezeket a szilaj táncokat. Jó magyar arcán látszik, hogy a Kúnságban született; pontosab­ban, Kiskunmajsán. Dr. Carelli Gábor, a Fészek Klub elnöke mutatta be az előadót, mint régi ismerősét. Amikor megismerte Magyar Kálmánt, "Öcsi" volt, akinek az édesanyja mint paró­kakészítő jelentkezett a Metro­politan Operában. Dr. Carelli volt a tolmácsa; azóta "az évek szálltak, mint a percek" és Öcsi­ből bajuszos, kissé kopaszodó férfi lett, de táncban, ruganyos­ságban bármilyen derék legényt lefőz. A Fészek Klub történetében, két évtized alatt most rendeztek első ízben táncbemutatót. Ma­gyar Kálmán elmondta, hogy Pesten balettintézetes volt, de később otthagyta az intézetet és falura mentek, a Kúnságba. 1962-ben 18 éves volt és elgon­dolkozott, mit jelent magyarnak lenni? Őt a tánc vonzotta, a tánc valahogyan a vérében volt. New Yorkban Szentmiklósy Bálint ve­zette a Hungária-tánccsoport­­hoz, ahol ma már a harmadik, sőt a negyedik generáció táncol. Magyarországon ma sok tánc­csoport van, táncházakban tán­colnak a fiúk és a lányok tangó és rock helyett szatmári és erdé­lyi csárdást. Bartók és Kodály későn döbbentek rá arra: hiba volt, hogy nem vittek magukkal koreográfust, amikor gyűjtötték a népdalokat a Kárpát-meden­cében és azon is túl. Később Molnár István, aki a párizsi Operában is táncolt, gyűjtött né­hány régi táncot és utána Martin György volt a legnevesebb tánc­kutató. "Típusok és dialektusok" volt az előadás címe. MagyarKálmán bemutatta a "régi réteget", az ősi ra telepedett politikával, az egy­re elviselhetetlenebbé váló rend­szerrel. Mikor is írta? Szörényi Éva, a közöttünk élő nagy művész, aki olyan áhítattal nyúlt ehhez a témához, ahogy csak lehet, jó munkát végzett a válogatással. Kétféle Márait is­mertünk meg: az egyik a fiatal korú író, akit a szerelem, a szenvedély, a féltékenység ér­dekelt és ezzel kapcsolatos mondanivalóját sűrítette Maest­ro és Carissima mindvégig lebi­lincselő párbeszédébe, a megbé­nult ujjú zongoraművész és a megsebzett lelkű apáca előbb táncokat, amiket a magyarok ak­kor táncoltak, amikor még nem érkeztek a Kárpátokhoz. Aztán bemutatta a somogyi pásztortán­cot és a kanásztáncot, amit fegy­verrel, később bottal táncoltak; Hortobágyon a kanászok fejszé­vel is táncoltak. Az erdélyi, széki tempót hatalmas ugrások jellem­zik. Csizmában, fekete nadrágban, fehér ingben táncolt Magyar Kálmán s ugyanúgy öltöztek fel a kis vonós-zenekar tagjai: fia, ifj. Magyar Kálmán (a "kis" Öcsi), Papp Attila és Kovács Endre. Kálmán partnere - ha nem bottal táncolt - fehérruhás, bőszoknyás, szép kislány: Papp Andrea volt. Ők az "Életfa"-népi zenekar tagjai. Legszebb talán a szatmári csárdás és az erdélyi, mezőségi csárdás, "olyan, mint egy többe­zeréves rock..." Egyik táncba "beszállt" egy magas, szakállas, pécsi táncos is, Magyarék barát­ja, Zsemberovszky Péter. A csárdás a 18. század végén, nyugati befolyásra lett népszerű; "tulajdonképpen régi aerobic..." Más-más formában táncoltak a Dunántúlon és a Duna mentén, fel a palócokig, mint a Tisza tá­ján, Hortobágyon, vagy Erdély­ben, Kalotaszeg környékén és a Kárpátokon túl, a csángóknál. A jelenlévők közt, lelkes tapso­lás közben, többen felsóhajtot­tak: ideje lenne már, hogy meg­tanuljunk csárdást táncolni, úgy igazán, nemcsak lötyögve a ma­gyar bálokon... Európában sok kultúra kevere­dett és úgy tűnik, osztrák és tö­rök behatások s kétségkívül szláv elemek is bekerültek a csárdásba és a verbunkosba. A csizma-csapkodás például a tiro­­li táncok jellemzője, s amikor Kálmán és a pécsi Péter egymás­sal szemben forogva táncolt, eszembe jutottak török baráta­im, akik Isztambulban, a Bosz­porusz partján egy mulatóban ugyanígy táncoltak. csak tompán lüktető, később a felkorbácsolt tengert idéző kap­csolatába. A másik egyfelvonásosba már politika is keveredik, de csak va­lahol a háttérben, mert valójá­ban itt is két ember összecsapá­sának vagyunk tanúi. Az író mindkét darabjában elkerülte a magyar témát, szigorúan kozmo­polita volt, tehát jellegzetesen Márai. Általános emberit kap­tunk, nem specifikus hazafisá­­got, de hiszen nem is ezt vártuk. Szörényi Éva, az est producere és rendezője, mint mondtuk, jó érzékkel választotta ki a két da­rabot, mert a Márairól alkotha­tó kép így térhatásúbb lett. Ugyanakkor jelentős bátorság­ról is tett tanúságot, hiszen en­nek a megvalósítása komoly anyagi kockázattal járt. Szeren­csére azonban a nemrégiben el­távozott író olyan elevenen él az itteni magyarokban, hogy dicsé­retesen nagyszámú érdeklődés nyilvánult meg. A prezentáló művésznő, aki ugyanakkor két nehéz szerep el­játszását is vállalta, tulajdonkép­pen az eltávozott utolsó kívánsá­gát teljesítette; az anyag, amit Márai Sándortól átvett, hagya­ték volt, amivel kötelezettség járt. Ezt az adósságot most ki­egyenlítette. És nem is akár­hogy. Mindkét szerep átélése a mű­vészt arra a hőfokra hevítette, aminek csak ritkán lehetünk ta­núi. Az apáca gyögéd, halk sza­vai, majd az utolsó mondat kitö­rése között az emberi érzelmek széles skáláját kaptuk. Brilliáns volt, ahogy a Szerep-ben a gróf­nő és a lecsúszott színésznő két alakját megformálta, a pillanat töredéke alatt átváltva egyikről a másikra. A Randevú-ban mél­tó partnere volt Kálmán Sza­bolcs, aki most is gazdag ízelítőt adott általában csak elrejtett te­hetségéből. A második egyfelvo­­násosban Hrotkó Csaba érzékel­tette a szívtelen, lelketlen, go­romba férfit, akinek a lélek fi­nomságai iránt semmiféle érzé­ke nincs. Külön meg kell említeni Bory Sándor méltóságteljes recitálá­­sát, amikor is Fáy István búcsú­zását olvasta fel. Az előadás megszokott módon láthatatlan szereplője volt Szoboszlay Sán­dor színpadmester. Találkozni mentünk el Márai Sándorral és hogy ugyanakkor elbúcsúzzunk tőle, amiben tragi­kus gyorsasággal bekövetkezett halála eddig megakadályozott. (-i-ó) A NEWYORK-I TÁRSASÁGBÓL Gólyahírekkel kezdem. Báró Bálintitt Edina és férje, George Vitadamo otthonába a gólya kis­fiút hozott, aki a szent kereszt­­ségben a Vincente Nicholas ne­vet fogja kapni. Kisfaludy-Szabó Péter és fele­sége, Debra, az első bébit üdvö­zölhették, gyönyörű kislányt, akit Daniellának fognak keresz­telni. A valamivel idősebb korosz­tályban is zajlanak a születésna­pok. Gróf Teleki Béla 90. évét töltötte be. Remek szellemi és fizikai kondícióban van, barátai és hívei lelkesen gratuláltak Er­dély nagy támogatójának. Bár­­dossy Pál családi körben ünne­pelte születésnapját és annak örült legjobban, hogy unokái magyarul köszöntötték fel. Fele­sége, Claire Kenneth gondos Ne feledkezzünk meg SZERETTEINKRŐL Virág és ajándékkosár küldhető Magyarországra a REX TRAVEL útján (213) 650-7141 EBÉD ERDÉLYÉRT 1989. június 11-én, vasárnap délben a Szent István templom Ft. Láni termében (3705 Woodlawn Ave., LA.) a magyar mise után gulyáslevest és lángost szolgálunk fel 7.- dolláros áron, újonnan érkezettek és diákok számára 5.- dollár. Ebéd után nívós műsor lesz, kiváló művészeink önzetlen közreműködésével. A tiszta bevételt - újságokban történt elszámolás után - a rászoruló erdélyi családoknak küldjük el. MŰSOR: Megnyitó ima Óss Enikő Varga Tibor Neszlényi Judith Tóth Kinga Bory Sándor Kárpátok kis csoportja Záróima-Főt. Dr. Horváth Benedek- színművésznő -erdélyi művész- zongoraművésznő- erdélyi dalok- operaénekes- erdélyi táncok -Erdélyi Himnusz Konferál Sóvágó Gyöngyvér Ebéd alatt Chován Emília zongorajátékával szórakoztatja a közönséget. "A hazát elhagyhatod, de veled jön elkötelezettséged!” Mindenkit szeretettel várunk: az Erdélyiek Baráti Köre EUROPEAN VIDEO DISTRIBUTORS KEREK LERKC JÁVOR PÁL - CSORTOS GYULA Egri Mária, Vaszary Piri, Tompa Sándor, Benkö Gyula, Lehotay Árpád. Rendezte: Martonffy Emil író: Móricz Zsigmond Nemzeti társadalmunk minden rétegéből, akad­tak okos, bátor harcosok, akik elszántan harcol­tak a Jobb magyar jövőért. - Az öreg Kerekházy Ferdinándnak rossz álma volt, ezért haza rendeli külföldön tanúló fiát Ferkót, hogy gyorsan nősüljön meg, mert ö unokákat szeretne. Erre a célra már feleséget is kiszemelt Ferkó számára. A fiatal földbirtokosnak nagy tervei vannak a családi birtokkal, és fel­veszi a harcot, Apja és a város elmaradott felfogású úralval.... 1943 fekete-fehér 80 perc US$29.50 A LILLA VILLA TITKA Vidám Színpad Budapest író: Fekete Sándor A Lilla - Villában pénzért ámlják a szerelmet: zlotyiért, dináért, leváért, rubelért, etc. Valutáért nem ? Nem! Miért? Ez a Lilla - Villa titka. Komédia zenével. Rendezte: Bodrogi Gyula 1988 színes 135 perc US$39.50 Please send me:.............................................................................................................. ..........................................................................cimü filmeket [] VHS vagy [] BETA Name...................................................... Adress:........................................................ City, State:...................................................................ZIP:....................................................... Chek............................. Money Order................. C.O.D................ USA only Visa:......................................... Exp.......... M/C................................Exp........... $ 2.50 Shipping for 1 tape , add 1.50 for additional tape in same order plus TAX CALIFORNIA ONLY EUROPEAN VIDEO DISTRIBUTORS 2321 W. Olive Ave. Burbank California 91506 TF: 818-848 5902 or 800-423-6752 Kérjen fényképes katalógust díjtalanul. VIDEOKAZETTÁINK HOLLYWOOD LEG­MODERNEBB STÚDIÓJÁBAN KÉSZÜLNEK. 1989. június 9. ápolásával már teljesen helyre­jött súlyos balesetéből. ^.N. AMERIKAI Hfagyar Ifírlap 0 Csárdás és verbunkos a New York-i Fészek Klubban

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom