Amerikai Magyar Hírlap, 1989 (1. évfolyam, 1-24. szám)

1989-05-05 / 9. szám

Svéd szemmel: Magyarország és a magyarok írta Udvardy Miklósáé, Björklund Maud Fordította és (zárójeles) jegyzetekkel ellátta Dr. Udvardy Miklós Ma a vízszabályozás eredmé­nyeként a mocsarak eltűntek és zöldellö mezőket látunk, amíg csak a szemünk eljár. Most még nagyobb kerülőt tett a házigazdánk a Csabára vezető egyenes út helyett. A "scenic route"-on hajtva elmondta Békés történetét. Egy osztrák keres­kedő (hadiszállító?) nagy érde­meket szerzett a török elleni felszabadító háborúk idején. A magyarok nem tudták másként meghálálni, mint óriási, két megyényi puszta, mocsaras földbirtokkal. (Hm. Wenckheim, Jókai "magyar nábob"-ja példa­képének őse, a császártól kapta az uradalmat, nem a magya­roktól, hanem Bécstől.) 1720- ban a császár báróvá is tette Wenckheimet (mert nem állt a kurucok sorába). Mivel a török időkben a lakosság kipusztult, a báró benépesítette a megyéit németekkel, tótokkal, szerbekkel és oláhokkal, hogy legyen, aki megművelje a földjeit. Ezek leg­többje elmagyarosodott. de egy pár falunak még megvan az eredeti, idegen jellege és nyelve. Később láttuk a múzeumban a ma már kiveszőfélben lévő vi­selteiket. Sokat tanultam ezen a Békés megyét átszelő kiránduláson. A mezők, mezőgazdasági táblák igen jó kondícióban voltak. A zsíros fekete föld mindenütt fris­sen szántott, előkészítve a jövő tavaszi évadra. Másutt őszi búzatáblákon csillogott a sma­­radgzöld vetés. A falvak tiszták, épülőben lévő új házakat látni, többnyire a faluvégeken. Ezen a 4-5 órás útn legalább 30 kétlovas szekérrel, vagy kocsival talál­koztunk. Sok a kerékpár is, vi­szont nagyon kevés motorbicklit láttunk a magyar országutakon. Apropó országút: hát hogy haj­tanak a magyarok? - Ez eltér a normális amerikai hajtástól olyan vad iramig, hogy a hajad szála is égnek áll. A magyar országutak mindkét hajtópályá­sok. Lovasocsikat, traktorokat és egyéb lassú járműveket állan­dóan kell kerülgetni és előzni. A szembejövő forgalomnak ugyan­ilyen problémái vannak. Ver­senyfutás: kié az ellentétes pálya üres darabja... Én már mint utas, inkább a hátsó ülést választom, hogy a gyenge ide­geimet kíméljem... Békéscsabára értünk félórával férjem előadásának kezdete előtt. A szállodai szobánkat, ahova bekvartélyoztak, mintha egy orkán sújtotta volna: míg ő a diapozitívjeit próbálta sorba­­rakni, én igyekeztem a sötét ru­háját a hozzávalókkal előké­szíteni. Ö szokása szerint nyu­­godtnak és magabiztosnak látszott, én egy megkönnyebbült sóhajjal és lassúdó szívdobo­gással ereszkedtem le a hall­gatóság első sorába, ahol ezt a naplót kezdtem írni az útunkról, mivel úgysem értettem egy szót sem a tudományos előadásból. Másnap reggel a házigazdánk megint elvitt Békés megyét meg­mutatni, illetve ezúttal más részeit. Most lapályos területen jártunk, ahol 1980-ban nagy árvíz volt. A múzeumban láttunk erről fényképeket: autó helyett csónakokon kellett közlekedni. Olyan fatörzsből kivájt csónakot is láttunk, amelyet ló vagy ökör vontatott. A régi világban, mikor az árvizek gyakoriak voltak évente, ezzel közlekedtek. A sekély víz alatti mély iszapot úgy látszik, négy láb könnyebben tudta taposni, mint kettő! A gazdánk most a week­­endházként használt tanyájára vitt el. A kb. 60 éves épület tipikus magyar parasztház. Kb. másfél hold (vagy acre) nagyságú gyümölcsöskert tar­tozik hozzá, a gyümölcsfák között ribizli, málna, köszméte, stb. bokrok. Múzeumi termé­szetbúvár házigazdánk 1980-ban vette a tanyát kertestül, amikor egy szívroham érte. Nyári mene­déknek jó ez a tanya; nincs vil­lany, vízvezeték, fürdőszoba, vagy ilyesmi. Főzni két gázégőn lehet. Az épület központja a konyha. Ettől balra nagy szoba, a sarokban hatalmas csempés kemence, ami a háziak szerint az egész épületet fűti. Régi bútorok, íróasztal és két ágy a bútorzata. A konyhától jobbra kisebb szobában ágy és néhány fali fogas a vendégek ruháinak. A gazdánk a régi tanyát egy kolhoztól vette, ami így meg­spórolta az épület szétverésének költségét, sőt nyert is rajta. A kis darabka föld, amit a házhoz csatoltak, semmit sem jelentett a kolhoznak, amelynek a tulaj­dona a látóhatárnál sem ér vé­get. Még 80-ban olcsón lehetett ilyen elhagyatott tanyákhoz jut­ni, ma divatosabb és drágább a tanya-nyaraló tulajdon. (1987- ben sok ilyet mutattak nekünk a Kiskúnsági Nemzeti Parkban és környékén: ott természetesen a fővárosiak a nyaralóvendégek.) Az útunk innen Szarvasra, újabb kedves kis városba veze­tett. A város szélénél megcso­dáltuk az egykori kastélyt (most óvoda) és az előtte álló Romu­lus és Remus szobrot. A kastély múlt századbeli tulajdonosa ter­mészetszerető volt és öt négyzet­­kilométer nagyságú arborétumot ültetett. Ez a hatalmas park, eg­zotikus fáival és fasoraival, gyö­nyörű gyepágyaival ma állami tulajdon, a közönségnek ide némi belépődíj ellenében szabad bejárása van. Minthogy az arbo­rétum a megyei múzeum kezelé­sében van, házigazdánk is részt­­vett ebben a munkában és el­mondta, hogy 30 főnyi sze­mélyzet kell a karbantartáshoz. Visszaérkezve Békéscsabára, átöltöztünk és elsétáltunk házi­gazdánk lakásához, ahova va­csorára voltunk híva. Nem messze laktak a szállodánktól, ami a főtéren volt. Békéscsaba központja modern, "sétáló utca" is van, szép boltokkal és isteni cukrászdákkal, ahol kávét meg hűsítőket szervíroznak a torták, mignonok, gesztenyepüré vagy fagylalt mellé. A magyarok mindig azon igyekeznek, hogy a vendégük otthon érezze magát és minden kívánságát igyekeznek kitalálni. Már említettem, hogy a háziak­nak van egy fia Svédországban. Előző nap valami vonatkozásban megjegyeztem, hogy nekem a magyar eszpresszó-kávé túl erős és hogy én vízzel hígítom. Most, vacsora után a háziasszony svéd kávét főzött, amit legutóbbi külföldi útjukból hozott haza. A magyar figyelmesség iskola­példája! Másnap, vasárnap a háziakkal elmentünk Gyulára a régi várat meg a termálfürdőt megnézni. Amerikai tempóban még a román határra is kivittek, meg egy kétszáz éves cukrászdába feketézni meg gesztenyepürét enni. Innen vissza Csabára, a vonathoz. Elsőosztályú jegyünk volt a budapesti gyorsra, két és félórás útra. Rengeteg pod­­gyászunk volt. Hál’Istennek ide­jében kivittek az állomásra. A befutó vonaton csak két elsőosztályú kocsi volt, de a hosszú hétvége miatt rengeteg várakozó utas rohanta meg. Fürge háziasszonyunk elsőnek ugrott fel, hogy ülést foglaljon nekünk, mi a podgyászokkal küszködve lassan cihelődtünk fel utána... A sok vendégeskedés után már halálfáradt voltam és csak egy kuckóba szerettem volna húzódni, hogy magamban legyek. A kupé többi négy utasa azonban magyar volt, a ma­gyarok sokat beszélnek. Rögtön élénk társalgásba kezdtek az USA-ról, hol, mint, hogyan... Szerencsére a férjem, lévén szintén magyar, nem maradt adós a szóval. Én hátradültem és alvást szimuláltam. Még az örök mosoly is elhagyta az ar­comat, amit nyelv helyett szok­tam használni. Csak mikor Budapesthez közeledett a vonat, húztam helyre az arcom ráncait, hogy a szegény magyar útitársak ne úgy emlékezzenek az egyet­len skandinávra, akivel valaha találkoztak, hogy savanyú pofa volt. Budapesten a belvárostól jó messze a SZAMALK (vagy Szá­mok) szállodában laktunk. (Ez a Számítástechnikai Intézet saját szállodája Kelenföldön, a ren­geteg bel- és külföldi részére, akik a tanfolyamokat, szimpo­­zionokat látogatják, mert a magyar számítástechnikai /com­puter technological/ kiképzés­nek igen jó nemzetközi reno­méja van.) A belvárosi, centrális szállodák mind zsúfolva voltak az utazási ügynökök világ­­kongresszusának résztvevőivel. Elég jó (és olcsó!) szálloda volt, kivéve azt az európaszerte elter­jedt furcsa rendszert, hogy a zuhany a fürdőszba falára van szerelve a mosdó mellé, minden választófal nélkül; még ha függöny van is, az ember min­dent lefröcsköl tisztálkodás közben, az egész fürdőszoba úszik a tussolás után. Hétvégén Magyarországon minden zárva van; az üzletek rollóit szombaton déli egykor húzzák le. Estefelé egy fürge autóbusz bevitt a Gellérthez, Budapest legelőkelőbb szállo­dája elé. Mi csak az olcsó sö­rözőben vacsoráztunk, az is elég díszes - én libamellet ettem - hja, nehéz az élet! Másnap volt a férjem nagy előadása a Magyar Biológiai Társaságban. A biológusokon kívül az egész rokonság ott volt és később egy unokatestvér házában falatozva folytattuk a diskurzust. A rákövetkező napon otthagytuk a Szamaikban a nehéz kofferokat, vettünk kisebbet egy belvárosi áruház­ban és kimenekültünk Szent­endrére, ami kedvelt üdülőhely a fővárostól helyiérdeküvel csak félórányira. (Folytatjuk) 0 AMERIKAI nfagyar Hírlap 1989. május 5. KÖZÉRDEKp^^/ DR. BOKOR ÁGNES A vérnyomásról A szív és a vérkeringés fontos feladata, hogy minden szervet és szövetet elegendő mennyiségű vérrel lásson el. A szív percenként 60-80-szor összehúzódik és kitágul, miközben nyomással pumpálja a vért az ütőerekbe, melyek egyre vékonyabb vérerekre ágazódnak. Ez az áramlás csak akkor folyamatos, ha elegendő nyomás alatt áll - ez a vérnyomás. Normális esetben a vérnyomás alvás közben a legalacsonyabb, ha viszont az ember felizgatja magát, stressz alatt áll, vagy fizikailag megerőltető munkát végez, a vérnyomás megemelkedik. Ha túlzot­tan erős az ingadozás, ez előjele lehet a magas vérnyomás kóros elváltozásának. A szív olyan, mint egy izmos pumpa, lökései hullámszerűen ter­jednek ki az érrendszerre és ott pulzusként érzékelődnek. A vérnyo­másnál két értéket kell megkülönböztetni, ezek a szív összehúzódá­sakor (systole) és elernyedésor (dyastole) mért értéknek felelnek meg. Ha a vérnyomás állandóan magasabb a normálisnál - magas vér­nyomásról beszélünk. Ilyenkor az ember veszélyben van! A normális vérnyomás: 140/90 Hgmm. Magas vérnyomás: 160/95 Hgmm fölötti érték. A magas vérnyomás panaszok nélkül jöhet létre, ezért legalább kétévente egyszer ellenőriztessük vérnyomásunkat. MEGÉRI! A magas vérnyomás nagyon gyakori civilizációs betegség. Negy­ven éves kor fölött minden 6. - 7. ember szenved magas vérnyomás­ban. A magas vérnyomás lehet másodlagos, amikoris bizonyos szervi betegségek váltják ki (például: vesebetegség, hormonzavar, érrend­­ellenesség, stb.), és beszélhetünk elsődleges magas vérnyomásról, ez esetben a konkrét ok legtöbbször ismeretlen; a túlsúly, a magas só­bevitel és a pszichés megterhelések kedveznek a magas vérnyomás keletkezésének, ezenkívül a magas vérnyomásra való hajlam örököl­hető. A magas vérnyomás nem szűnik meg magától, ha nem kezelik - a betegség rosszabbodik, valamint csökken a várható életkor. Minél magasabb a vérnyomás, annál többet kell a szívnek dolgozni, előbb­­utóbb megvastagszanak a szívfalak, s a kezeletlen esetek következ­ménye szívnagyobbodás, - szívelégtelenség lehet. A magas vérnyomás az érelmeszesedés kialakulásának egyik leg­fontosabb kockázati tényezője, így közvetett előidézője a szívinfark­tusnak, agyvérzésnek, vese-elégtelenségnek. A magas vérnyomást gyógyszerekkel és más módszerekkel sikeresen lehet kezelni, s ez megóvhatja a beteget a korai rokkantságtól és az idő előtti haláltól. Ä kezelés célja a tartósan normális vérnyomás. Nagyon fontos a megfelelő életmód kialakítása, amely feszültségektől, félelemtől, megterhelésektől mentes. Ugyanilyen nagy figyelmet kell fordítani a diétára, amely elsősorban sószegény és túlsúly esetén súlycsökkentő kell legyen. Sok esetben a megváltoztatott életvitel, súlycsökkentő diéta és sószegény étrend önmagában is elegendő a magas vérnyo­más kisebbítésére. Ha nem, akkor gyógyszeres kezelés válik szüksé­gessé. Az orvos által beállított kezelés lényege: a gyógyszereket rendszeresen kell beszedni, mindig azonos napszakban és az előírt mennyiségben. Sohase változtassuk meg, vagy hagyjuk abba magunk a kezelést. A gyógyszerek kellemetlen mellékhatásai leggyakrabban csak átmenetiek. Á mozgás fontos, azonban a megterhelés káros! Érvényes szabály: "a túlterhelés káros - a tétlenség elgyengít - a gya­korlás erősít". (Súlyemelés, - expanderezés nem ajánlott!) Ne napoz­zon túl sokat a túlzsúfolt és lármás strandon! Ha repülőutat, vagy magas hegyi utazást tervez, beszélje meg előzőleg orvosával. Külföl­di út előtt feltétlenül gondoskodjon arról, hogy legyen elegendő mennyiség a szükséges vérnyomáscsökkentő gyógyszereiből. Javasolt a koffeinmentes kávé fogyasztása, az alkoholt illetően fontos a mértékletesség. A dohányzást mindenképpen abba kell hagyni, mivel súlyos méreg a vérerek számára. Mit várhat a jövőtől? Általában, aki tudomást szerez a magas vérnyomásról, elszomorodik tartós egészségkárosodás miatt, azon­ban valószínű, hogy a magas vérnyomás sokkal kevésbé fogja meg­változtatni kényszerűen az életét, mint ahogy az első pillanatban gondolta. Segítenie kell az orvosnak, hogy ő is segíthessen, közre­működőnek kell lennie, így joggal lehet optimista; magas vérnyomá­sát idejében felfedezték, kellő ellátásban részesült és részesül, gya­korlatilag normális, egészséges, produktív, örömteli életet élhet. Legfontosabb ajánlataink összefoglalva: 1. rendszeres vérnyomás­ellenőrzés, 2. egészséges táplálkozás, ha kell - testsúly csökkentés, 3. a sófogyasztás korlátozása, 4. az orvos utasításainak megfelelő gyógyszerezés, 5. a dohányzás abbahagyása, 6. az alkoholfogyasztás mérséklése, 7. a stressz, hajsza csökkentése, elkerülése, 8. elegendő alvás és kikapcsolódás, 9. rendszeres testedzés, 10. elővigyázatosság a gyors klíma- és magassági szintváltozások esetén, közlekedés, au­tóvezetés közben. 11. Létesítsen kapcsolatot az Önhöz hasonló gon­dokkal küszködőkkel. MEGLÁTJA - MEGÉRI! DR. ROTH ANDREW ortopéd sebész (beszél magyarul) 9301 Wilshire Blvd. Suite 402 Beverly Hills, California Telefon: (213) 278-5365

Next

/
Oldalképek
Tartalom