Amerikai Magyar Hírlap, 1989 (1. évfolyam, 1-24. szám)
1989-04-21 / 7. szám
VOL.1.ÉVF.-No.7.SZÁM - 1989. április 21. ____________________ÁRA: 60 cent_____________________ EGRI: A koncentrációs tábor, ami nem volt FERCSEY: Az utolsó sztálinista mohikánok Ebben a számunkban kezdjük közölni CLAIRE KENNETH új regényét A BEJRÚTBAN újra fellángolt harcok során az egyik felrobbant bomba megölte Spanyolország Libanonba akkreditált nagykövetét. YITZHAK SHAMIR izraeli miniszterelnök hétfőn, szinte váratlanul, Budapestre érkezett, hogy megtárgyalja a diplomáciai kapcsolatok magasabb szintre való emelését a két ország között. Ha ez megtörténik, Magyarország lesz a szovjet érdekközösségben az első ország amely teljes diplomáciai kapcsolatot létesít Izraellel. Amint a nyugat világlapok hozzáfűzik: ez természetesen javuló viszonyt árul el a Szovjetunióval is. MOSZKVÁBÓL jelentik, hogy a szovjet kormány a Norvégia partjaitól északra elsüllyedt atomtengeralattjáró kiemelését tervezi. Ezen a ponton a tenger közel egy mérföld mély. A SZOVJET védelmi minisztérium lapja most nyilvánosságra hozta, hogy a vietnami háború idején reguláris orosz fegyveres alakulatok tartózkodtak a háborús zónában és rakétáikkal segítettek a vietnamiaknak az amerikai repülőgépek lelövésében. KALIFORNIA partjai mellett (San Juan Capistranonál) sikeresen kipróbálták Amerika új rakétaelhárító lézerfegyverét, amelynek a világűrben történő hivatalos telepítésére csupán 1994- ben kerül sor. Részleteket nem hoztak nyilvánosságra, csupán annyi köztudott, hogy a fegyver elkészítése 250 millió dollárt vett igénybe. LECH WALESA lengyel munkásvezér bejelentette, hogy hívei a nemrégiben kreált köztársasági elnöki posztra akarják jelölni. ANDREJ SZAHAROV orosz atomtudóst és az oroszországi emberi jogok világszerte ismert harcosát a Szovjet Tudományos Akadémia közbenjárására az új nemzeti kongresszusba képviselőnek jelölték. A MOSCOW NEWS című angolnyelvű újság bejelentette, hogy Geli Rjabov volt rendőr tíz évvel ezelőtt az Ural-hegységben lévő Szverdlovszkban megtalálta II. Miklós volt orosz cár és családja meggyilkolt tagjainak holttestét, de a felfedezést a mai napig titokban tartotta. Érdekes, hogy ez az esemény most került nyilvánosságra. A cári család tagjainak tisztességes eltemetése feltétlenül akadályokat hárít el II. Erzsébet angol királynő szovjetunióbeli látogatása elől. KÍNA népessége a most közzétett adatok szerint elérte az 1.1 milliárdot. Az évezred végére további 100 millióval több kínait várhatunk. KETTÉSZAKAD A PÁRT? Az utóbbi időben egyre gyakrabban emlegetik Budapesten a kommunista párt (MSZMP) kettészakadásának lehetőségét. Az események, a változások egyre élezik a helyzetet a reformisták és az ortodoxok között. Nyilvánvalóan ennek a jele, hogy új összetételű politikai bizottságot választottak. A központi bizottságot is tíz új taggal bővítették ki. Megtárgyalták a főtitkár és a régi politikai bizottság lemondását. Főtitkárrá ezúttal ismét Grósz Károlyt választották meg, de a magyarországi helyzettel ismerősök nem jósolnak tartós hivatalban maradást neki. Az események olyan gyorsan peregnek, hogy a helyzet szinte óráról-órára változik. Grósz Károly, Németh Miklós, Nyers Rezső, Pozsgay Imre - az ismertebbek közül - megmaradtak a politikai bizottságban. Új tagok: Jassó Mihály és Vastagh Pál. Jassó 1936-ban született és eredetileg tanító volt. Vastagh tíz évvel fiatalabb és jogtudományból szerzett diplomát. Egyik sem úgynevezett "munkáskáder" tehát. Igen figyelemre méltó, ami pár napja Kecskeméten történt. A Reuter hírszolgálati iroda jelentése alapján erről a külföldi lapok is beszámoltak. A kommunista párt (MSZMP) reformista csoportja rendezte az értekezletet, amelyre 60 reformista pártvezetőt és 20 pártonkívülit hívtak meg. Az egész gyűlés, szinte minden felszólalás kimondottan éles hangon folyt le. Az értekezleten Pozsgay Imre államminiszter, a reformisták vezetője elnökölt. Pozsgay felszólalásában megemlítette, hogy az utóbbi időben innen is, onnan is hallani lehet a párt kettészakadásáról. Hangsúlyozta, hogy ő személy szerint nem szeretné, ha erre sor kerülne. A reformistáknak természetesen meg kell szerezniük a 800 ezer párttag többségének a bizalmát. Ebben az esetben nem lesz szakadás. Ha ez nem történik meg, ő sem fog elzárkózni a kettéválás kimondása elől. Mindez természetesen burkolt figyelmeztetés volt mindazok részére, akik ingadoznak és nem tudják, hogy melyik oldalra álljanak. Akárhonnan nézzük is, ez a kecskeméti értekezlet jelentős esemény volt a magyar belpolitikában, mert rányomhatja bélyegét a kibontakozási folyamatra. Figyelemreméltó, hogy a kecskeméti értekezletet közvetítette a magyar televízió is. Tömegszerencsétlenség Angliában Anglia történelmének legsúlyosabb tömegszerencsétlenségét jegyezték fel az elmúlt héten, amikor a sheffieldi labdarúgó-stadionban a megvadult tömeg halára nyomott és agyongázolt 94 embert és legalább kétszázat megsebesített. Feltétlenül hibát követett el a rendezőség, amikor a megengedettnél több nézőt bocsátott be, ugyanakkor nem volt kellő számú személyzet, hogy a szükséges ellenőrzést és kordában tartást elvégezhette volna. Amint lenni szokott, természetesen nem állott rendelkezésre megfelelő mennyiségű kötszer és gyógyszer sem. Balesetekre, tömegszerencsétlenségre általában soha sem vagyunk felkészülve. Az történt, hogy a tömeg nyomására kidőlt egy elválasztó kerítés. A jajveszékelésre pánik tört ki és fokozta a bajt. Másnap Margaret Thatcher angol miniszterelnök a helyszínen látogatást tett és szigorú vizsgálat lefolytatását helyezte kilátásba. BUSH ELNÖK BUDAPESTRE LÁTOGAT? A budapesti Magyar Nemzet a The Washington Post-ból idéz és megírja, hogy Bush elnök Detroitban, a lengyelek által lakott ottani elővárosban beszédet mondott és bejelentette a gazdasági segítséget, amelyet az Egyesült Államok kíván nyújtani Lengyelországnak. Ezt a várható amerikai segélyt egyébként Lech Walesa is közölte Varsóban és őszinte, elismerő szavakkal nyilatkozott az amerikai elnökről. Egyben felszólította honfitársait, hogy "ügyesen és gyorsan" építsék újjá a Szolidaritás szakszervezetet, amely mostantól kezdve ismét törvényes az országban. A Washington Post úgy tudja, hogy a tervezett gazdasági csomagtervben vámkedvezményeket és hiteleket is fontolgatnak magánberuházások támogatására. Az általában igen befolyásosnak tartott Post-ban Don Obendorfer megírja, hogy George Bush elnök ebben a pillanatban azt mérlegeli: elutazzék-e Varsóba és Budapestre a párizsi gazdasági csúcstalálkozó után, július második felében. Reménykeltő hírek az atomfúzióról Amikor a két amerikai fizikus sikeres atomfúziós kísérletéről elterjedtek a hírek a világon, amint lenni szokott, azonnal működésbe léptek a negatív erők is. Vajon miért van, hogy amikor valami kimagasló eredmény születik, mindig akadnak, akik ezzel kapcsolatban szeretik lehűteni a kedélyeket. Ilyenkor aztán néha olyat írnak, amin a laikus ember is mosolyog. Nem lehet ugyanis kifogás, hogy valami eljárás több energiát ad vissza, mint amennyit felhasználtak, miután pontosan új energiaforrás felfedezéséről van szó és nem csupán energiaátalakításról. Az amerikai kísérlet után fizikusok az egész világon megismételték az eljárást - sikerrel. Ezt jelentették Moszkvából, Rómából, Szicíliából, Londonból és Daliásból is. Az utahi egyetem legutóbbi közlése szerint a kísérlet során a hélium ritka formáját találták meg. A tény, hogy ezt figyelemre méltó mennyiségben állították elő, azt bizonyítja, hogy az eljárás során nukleáris folyamat megy végbe. A KIBONTAKOZÁS EGYRE IZGALMASABB Hírmagyarázók a szovjet határokon belül és kívül megkísérlik kicsinyíteni a grúziai eseményeket és olyan félrevezető beszámolókat adnak, mintha az élet visszatért volna a rendes kerékvágásba. Anélkül, hogy erőszakosan az ellenkező hibába esnénk, érdemes megvizsgálni: ki miért tér el az események tárgyilagos interpretálásának vonalától? Maguk az oroszok elismerik, hogy a köztársaságban még nem jött létre a helyi erők konszolidációja. Kétségtelen, hogy már maga ez a megfogalmazás kissé rejtjelzett szöveg, amikor a valódi események és az általános helyzet körvonalait bizonyos fokig az elvont tolvajnyelv ködösítő meghatározásával kívánják elmosni. Ez a mondat mindennapi nyelven azt jelenti, hogy az indulatok semmiesetre sem csillapodtak le és azok a csoportok, amelyek részéről a kezdeti bizalmatlanság elindult, egyelőre távolról sem kaptak garanciát, hogy panaszaik közül bármit is orvosolni fognak. Moszkva központi csapatokat, harckocsikat küldött a helyszínre, nyilvánvalóan azért, mert nem akart nagyobb felfordulást, ugyanakkor azonban arra is ígéretet tett, hogy ha a grúzok felelősséget vállalnak a rend fenntartására, a fegyvereseket, tankokat azonnal kivonják. Ez egyelőre nem történt meg. Ami Tbilisziben kirobbant, nyilvánvalóan nem ok nélkül robbant ki. Maga Sevardnadze, a Moszkvából kiküldött békéltető, olyan kijelentést tett, hogy amit Grúziában talált, az maga a pokol és semmiféle magyarázat nem igazolhatja "ártatlan emberek halálát". Ezek az ártatlan emberek pedig grúzok, a helyi elégedetlenkedők és akik velük szemben erőszakot alkalmaztak, azok a katonák, akik állítólag nemcsak lőttek, hanem lapátokkal vertek agyon embereket. Ezzel kapcsolatban a Krasznaja Zvezda arról ír, igaz, hogy óvatosan "híresztelésekre" hivatkozik: a katonák most álltak volna bosszút Sztálinnak az orosz néppel szemben elkövetett bűntetteiért. Ezen a ponton már érdemes odafigyelni, mert ha mindez igaz, valójában ebben az aprónak ítélhető körülményben a szovjet polgárháború csírája rejtőzik. Hiszen oroszok egy másik köztársaság népén állnak boszszút. Ez többé nem az örmények, az észtek, lettek, litvánok - lengyelek, magyarok függetlenségi törekvése, szabadságharca, hanem az egy államszövetségbe kényszerített népek egymás ellen való fordulása. Mindezt valószínűleg Gorbacsov és közvetlen környezete is felismeri. Tisztában van vele, hogy ezen a ponton könnyen lángba borulhat a "testvéri" szovjet népek szövetsége. Más kérdés azután, hogy ez a történelmi folyamat egyáltalán megállítható-e. Amint az MTI jelentette, Gorbacsov "az ország jövőjéért, az átalakítási politika sorsáért érzett aggodalomtól áthatott személyes hangú felhívással fordult" Grúzia népéhez:- Az, ami Tbilisziben történt, kétségtelenül kárára van az átalakításnak, demokratizálásnak, az ország megújulásának. Felelőtlen személyek fellépései, tettei a köztársaságban a feszültség növekedéséhez vezettek. Szovjetellenes jelszavak hangzottak el, amelyek arra hívtak fel, hogy a szocialista Grúziát kitépjék a szovjet népek testvéri családjából. Sevardnadze és Gorbacsov beszéde után Dzsumber Patiasvili, a grúz párt első titkára lemondott. Az események ebben a pillanatban ezen a ponton állanak és meg kell várni, hová, merre felé fejlődnek a dolgok. Figyelemre méltó az amerikai The Wall Street Journalban a lap belső munkatársa és helyettes szerkesztője, Keresztes Péter tollából megjelent cikk, amely szerint a lengyelek és magyarok nemes versenyben vannak, hogy - különböző utakon történt elindulás után - a bizonyos fokig eltérő módszerekkel ki ér el gyorsabb és jelentősebb eredményt. A cikk arról tájékoztat, hogy a magyarországi kommunisták vezető reformátora, Pozsgay Imre, aki szinte üstökösként tűnt fel a politikai égbolton, a teljesen nyugati típusú gazdasági berendezkedés oldalán áll. Keresztes szerint Pozsgay a párt ortodox szárnyát mindössze 10-15 százalékra becsüli. Azt várja, hogy előbbutóbb törésre kerül a sor és akkor a reformisták megkezdhetik a konszolidálódást. Az ellenzék (másként gondolkodók) részéről most már éveken át kifejtett nyomás végül is elérte, hogy többé kijavíthatatlan repedések jelentkeztek a kommunisták addig teljesen egységesnek látszó táborán belül és jelenleg a különféle klikkek jelentős százalékban egymás ellen harcolnak és nem a "külső ellenség" ellen. Ma már a közvélemény diktál és kommunista hangadók is igyekeznek a tömeg szájízének megfelelően beszélni. Alig pár hete még kérdés volt, hogy 56 felkelés volt-e, forradalom, vagy ellenforradalom, ma már a vezető budapesti lapok is "dicsőséges szabadságharcunkról" írnak, ezen a ponton teljesen felzárkóztak a külföldön, elsősorban nyugaton élő magyarság véleményéhez. Exhumálják és mint hősöket, újra eltemetik az 1956-os vezetőket. Más nyugati lapokban is divatban vannak a magyarok, akik ezúttal ismét hősi harcukat vívják, csak éppen okosabban, mert nem lehet beléjük kapni; összehúzzák magukat, mint a sűndisznó és a demokrácia meg az emberi jogok tüskéit fordítják kifelé. Napról-napra áldozatot hoznak, mert szükség van, növekvő hiányok, de legalább nem folyik a magyar vér és a szép főváros házai sem dőlnek romba. A magyarok érzik, tudják, hogy ezúttal csak ők győzhetnek. SZ.L. AMERIKAI AMERICAN / HUNGARIAN JOURNAL « WEEKLY NEWSPAPER
