Amerikai Magyar Hírlap, 1989 (1. évfolyam, 1-24. szám)

1989-09-01 / 24. szám

SZOMBATI SÁNDOR A TITKÁRJELÖLT- Egymás sze­mére vetették a fölösleges gye­reket. Mármint Leilát. Egész gyerekkorában nem hallott mást. Aztán az apja öngyilkosságot kísérelt meg. Nem sikerült. Szóval így...- Mi volt az öngyilkossági kísérlet oka?- Elúszott a pénz. Részint. rossz spekulációkon, részint Las Vegasban a különböző játék­­kaszinókban... - Megnyugtatóan tette hozzá: - De azóta anyagi­lag rendbejött.- Gyakran emlékezik Leila?- Oh, elég gyakran...- És olyankor Maga mit csi­nál?- Igyekszem lelkileg megtá­masztani, Alex...- Azt hogy csinálja?- Beszéddel... jósággal... Két szerencsétlen, szegény mil­liomosgyerek az elmegyógyin­tézet falai között szövetséget köt, életre-halálra. Összekötik életüket, kettesben bizonyára könnyebb lesz ezt a létet elvisel­ni. És ez az eredmény. Össze­rogynak mindketten. Külön­­külön. Mint a két boxoló, aki egymásra dől, hogy el ne essék... Alig értünk be J. irodájába, máris megszólalt a telefon. Leila kereste Nickit. Kissé kínos volt, hogy tíz percig tárgyaltak és megakadályozták, hogy J. és köztem meginduljon a beszél­getés. Végül is Nicki letette a kagylót és bocsánatot kért. Rendezőkollégám lovagiasan el­hárította a bocsánatkérést és terveim iránt kezdett érdek­lődni. Két mondatot sem mondhattam még, amikor ismét csengett a telefon. Megint titkárjelöltemet kereste a neje. Nicki zavartan mosolygott és belekezdett az újabb beszél­getésbe. Delet harangoztak, elhatároz­tuk, hogy ebédelni megyünk. Kiderült, hogy a progresszista, a "haladó értelmiségi" fiatal filmrendező, a világ legdrágább autóján, Bentley-n jár. "Ez az egyedüli korrupcióm..." - mond­ta zavartan, kissé rossz lelkiis­merettel, és elvitt a város egyik legdrágább éttermébe. Tette pedig ezt abban a naiv remény­ben, hogy ott békén beszélget­hetünk. De tévedett. Még az előételnél tartottunk, amikor, mint a végzet, Leila telefonja lecsapott ránk. S mivelhogy eb­ben az étteremben az asztalhoz hozzák a távbeszélőt, minden komoly beszélgetést eleve meg­öltek. Nicki csak telefonált, beszélt, beszélt. Már nem is bosszan­kodtam, és J.-vel megállapod­tunk titokban egy újabb négy­­szemközti találkozóban. Mire visszaértünk a stúdió elé, ahol az autóm pokollá hevülve, de türelmesen várt rám, Leila már ott volt. Kócosán, feldúltan, zavart-szeműn. Össze-vissza ha­dart és szemére vetette férjének, hogy egyedül hagyja, míg ő el­megy vígan ebédelni. Nicki kétségbeesetten védekezett. Nem mész el többé nélkülem... - hadarta az asszony.- Nem hagysz többé egyedül... Megesküdtél, nem hagysz majd sohasem egyedül... Három nappal később Róbert szüleinél voltam va­csorán.- Mit szólsz Leilához? - kér­dezte Róbert apja.- Szerencsétlen nő. Megaka­dályozta, hogy Nicki dolgoz­hassák nálam. Egy percet sem hajlandó egyedül maradni. Márpedig nehezen tudok valakit alkalmazni, akinek a felesége mindig ott lábatlankodik...- Nem hajlandó egyedül maradni? - nevetett a házigazda. - Nincs is egyedül soha. Csak éppen nem mindig Nicki van vele...- Nem értem...- Leila ma reggel megszökött egy néger szaxofonistával.- Nem igaz... - hitetlenkedtem.- De igaz. Nicki ma reggel két­ségbeesetten telefonált Róbert­­nek, aki azonnal hozzá rohant. Attól félt, hogy barátja ön­gyilkos lesz... Még most is vele van... Éjfél is elmúlt, amikor Róbert kimerültén hazaérkezett. Ledőlt az egyik karosszékbe és lehajtott egy pohár sört.- Éste nyolckor telefonált... - mesélte Róbert. - Elege van a négerből. Ráparancsolt Nickire, hogy jöjjön érte a Santa Monica és Wilshire Boulevard sarkára. Ott várja... Nicki, aki egész nap kétségbeesetten sírt a felesége után, boldogan indult a talál­kozóra. Vele mentem. Leila ott volt, beszállt a kocsiba és el­kezdte szidni a szerencsétlen Nickit. Hogy ő az oka minden­nek. Nem kapja meg tőle azt a lelki támaszt, amire feltétlen szüksége van. Jimmy, a néger szaxofonos reggel óta támaszt­­gatta lakásában. Vadállat. Soha sincs elege. Egy háremet ki tudna elégíteni.- Már régebben ismerte a szaxofonost? - kérdeztem Ró­bertét. A fiú elmagyarázta, hogy ba­rátja, Nicki, nagy dzsessz-barát. Majdnem minden estéjét, Leila társaságában, valamelyik bárban tölti. Ezek az éjjeli mulató­helyek abban különböznek a megszokottaktól, hogy a közön­ség nem táncol, hanem temp­lomi áhítatban hallgatja a majd­nem mindig néger zenekart. Két nappal ezelőtt, egy ilyen lokál­ban ismerkedtek meg Jimmyvel, aki nemcsak nagyszerű szaxo­fonos, hanem kitűnő freudista lélekbúvár is.- Freudista néger szaxofonos, ilyet is először hallok életem­ben, - vetettem közbe.- Jimmy ránézett Leilára és még mielőtt bemutatkozott vol­na, azt mondta neki: "Én vagyok az egyedüli ember a földön, aki meg tudja magát gyógyítani". így került aztán sor a mai gyógyí­tásra. Két szerelmeskedés köz­ben a néger analizált. Ettől Leila még jobban megbolondult.- Hol vannak most? - kérdez­tem.- Az Isten tudja. Mióta Leila beszállt a kocsiba, állandóan keringenek a városban. Vala­hányszor Nicki meg akar állni, Leila sikoltozni kezd. A fiú fél a nyilvános botránytól és hajt to­vább. Két és fél óra után meg­untam a dolgot és könyörögtem, hogy legalább addig álljanak meg, amíg kiszállok a kocsiból... Azóta nem láttam Nickit, aki majdnem a titkárom lett. Szeretettel gondolok rá. Bevallom: hiányzik. 1989. júniusában és júliusában az Amerikai Magyar Szövetség több vezetője Európában tartózkodott, ahol részt vettek különféle nemzetközi konferenciákon és George Bush elnök budapesti látogatásán is. Június 14-én Beke Imrét, az AMSz in­téző bizottsági elnökét fogadta Nyers Re­zső államminiszter és június 16-án az Amerikai Magyar Szövetség nevében Ba­logh Ernő igazgató helyezett koszorút Nagy Imre miniszterelnök koporsójára. A temetésen részt vett az Amerikai Magyar Szövetség további három igazgatója is, I)r. Kazella Ignác, Arany Tibor, és DiGio­­ia Éva. Június 27-én I)r. Száz Zoltán, az Ame­rican Foreign Policy Institute üv. alelnö­­keként előadást tartott a Foundation for International Understanding kelet-nyuga­ti konferenciáján Koppenhágában: "Ma­gyarok és románok Erdélyben, mint a multietnikumú társadalom problémája" címmel. Ugyancsak felszólalt a konferen­cián I)r. Komlóssy József, a Svájci Ma­gyar Egyesületek külügyi titkára is. Július 4-én mind I)r. Száz Zoltán, mind Arany Tibor igazgatók részt vettek a budapesti amerikai nagykövetség Fourth of July fogadásán, amelyen megje­lent Tabu János alelnök is. Július 6-án az ausztriai grazi egyetem tartott szimpóziont az önrendelkezési jog­ról, amelyet Dr. Száz Zoltán előadása ve­zetett be "Az önrendelkezési jog a 20. szá­zad végén" címmel. Július 12-én a magyar parlament elnö­ke, Szűrös Mátyás fogadta kihallgatáson Beke Imrét, az AMSz intéző bizottsági el­nökét és Dr. Száz Zoltán külügyi titkárt másfél-órás megbeszélésre. Július 12-én és 16-án pedig Kovács László külügyi ál­lamtitkár folytatott megbeszéléseket I)r. Száz Zoltánnal. George Bush elnök látogatása kapcsán Nt. I)r. Haraszti Sándor képviselte az AMSz-et a diplomáciai fogadáson, mint az igazgatóság elnöke. Beke Imre az ame­rikai kolóniának rendezett reggelin be­szélt Bush elnökkel. I)r. Száz Zoltán pe­dig Tahiban, ahol az erdélyi menekültek részére épített első házat avatták fel Bar­bara Bush jelenlétében, átnyújtott neki Zolcsák Istvánnal, az Erdélyi Világszövet­ség társelnökével és I)r. Juhász Gyula professzorral, a Magyarságkutató Intézet elnökével együtt egy 140 oldalas doku­mentációt "The Plight of the Hungarians in Transylvania" címmel. Ugyancsak ki­osztott Dr. Száz Zoltán 500 darab ameri­kai zászlót is a felvonuló tömeg között az AMSz nevében. Július 12-én reggel 9 órakor az Ameri­kai Magyar Szövetség, az Erdélyi Világ­­szövetség, a Munkacsoport (American Hungarian Action Committee) és a buda­pesti Erdélyi Szövetség közösen koszorúz­­ták meg Harry Bandholtz tábornok szob­rát az amerikai nagykövetség előtt, aki 1919-ben személyesen akadályozta meg a Magyar Nemzeti Múzeum kifosztását a román hadsereg által. A nagykövetséget Thomas Lynch első titkár, az Amerikai Magyar Szövetséget Beke Imre és Dr. Száz Zoltán, a Munkacsoportot Arany Ti­bor és az Erdélyi Szövetséget Dr. Szotyori Judit és Dr. Krasznay Zoltán alelnökök képviselték. Az Erdélyi Világszövetséget Zolcsák István. A hivatalos funkciókon kívül mind Be­ke Imre, mind Dr. Száz Zoltán számos eszmecserét folytattak a Magyar Demok­rata Fórum és az erdélyi írók vezetőivel, közöttük Csurka Istvánnal, Köteles Pál­lal, Dr. Joó Rudolf professzorral, Dr. Nagy Lászlóval, az erdélyi magyarok ügy­védjével és Bartis Ferenccel, a Magyarok főszerkesztőjével. Dr. Száz Zoltán nyilat­kozott a Kossuth rádióban is. Nt. Dr. Haraszti Sándor, aki Billy Gra­ham prédikátorral együtt is Budapesten tartózkodott, számos magyar egyházi ve­zetővel, közöttük Paskai László prímással folytatott megbeszéléseket. Az Amerikai Magyar Szövetség és a ve­le együtt működő szervezetek mindent el­követnek, hogy az elszakított területek magyarságának jogai, és a magyar társa­dalom és politika demokratizálódása megvalósuljon. DR. SZÁZ ZOLTÁN Az AMSz Európában Q AMERIKAI Hjagyar Ifrrlap Dr. FRIEDMAN ANDREW ügyvéd Válás • Child Custody • Autó­baleset • Personal Injuries Szerződések • Bűnügyek Drunk Driving • Real Estate Végrendelet • Probate ÚJ CÍM ÉS TELEFON: 124 No. La Brea Ave. Los Angeles, CA 90036 Tel.: 931-2476 656-5847-^•23--------------------­T^7miErir)T5—________ Előre a csillagokig! Kétféle ember van: az egyik felfelé néz, a másik lefelé. A magasba tekintő értelmet, magyarázatot keres; feleletet sok feltámadt kérdésre. Aki a föld felé pillant, az a röghöz, a fog­ható, mérhető anyaghoz tapad; ő a munkásember, akit a rea­litások jobban érdekelnek az elképzeltnél. A kettő egészíti ki egymást, a kettő adja a teljes embert. Egyenes a következte­tés, hogy mind a kettőre szükség van. Kepler teleszkópjával az égboltot fürkészte, Mengyelejev mikroszkópjával az ele­mek molekulatörvényeit; Einstein mind a kettőt, de ő volt a ritka szintézis kivétele. A felfedezések korában az emberi távcsövek vízszintes irányban pásztázták az égboltot, de amikor a fehér területek egyre szűkebbre zsugorodtak, mind több messzelátó fordult 45 és 90 fokos szögben a magasba és ők már nemcsak a csil­lagászok köréből kerültek ki. Fizikusok - megszületett az asztrofizikus fogalma, - újkori felfedezők, jövőbeli navigáto­rok és űrhajóskapitányok. Az emberi tudat mindig is ezt az irányt könyvelte el maga­­sabbrendűnek. Ez mutatott a földön- és anyagontúli irányába, az istenség elképzelt tartózkodási helye felé, új és izgalmas lehetőségek, a civilizáció és a tudás állítólag utolsó felderítet­len határvidéke direkciójába. A tudás azonban különös hata­lom: minél messzebb megyünk, annál inkább rájövünk, hogy milyen irdatlan még a megteendő távolság. A világűr, az uni­verzum felderítése sem adja meg a végső választ. Rájövünk a fizikai tér fiktív voltára és ismét a "közelben" kezdünk kutatni, új dimenziók irányába és ez a tudományos előrejelzések sze­rint egészen meglepő területet tár majd fel, amely forradal­mian megváltoztatja képünket a világmindenségről, térről és végtelenről, korlátozott képzeletünk e menedék-fogalmairól. Továbbfejlesztjük az einsteini vonalat, amely szerint tér és idő összekapcsolódnak, vagyis ha a fény sebességével közle­kedünk, az idő lelassul és így tovább. Az idő tehát a negyedik dimenzió. És mi van ezen túl? Egyes tudósok szerint 6, eset­leg 7 dimenziót kell még megismernünk. Ez a sustorgás azonban egyelőre csak a géniuszok előké­szítő képzelet-műhelyeiben zajlik. Most még utazunk, közle­kedési eszközökkel. A mai űrszonda lényegében nem külön­bözik az egykori postakocsitól: mind a kettő egyik helyről a másikra szállít el. Indítási energiára, üzemanyagra van szük­ség, fizikai testre, amely befogad, amelybe beleülhetünk. Egyes teóriák szerint a nagy robbanás (big bang) után bekö­vetkezett fokozott lehűlés következtében ezek az extra-di­menziók "becsomagolódtak" az általunk érzékelt anyagba, ami valójában csupán az energiának egyik megnyilvánulása és távolról sem olyan, amilyennek ujjunkkal tapintjuk, szemünk­kel látjuk. Hatoljunk csak be elektronmikroszkóppal az "anyag" belsejébe, menten meglátjuk a különbséget. Valamikor az emberiség - ha egyáltalán van jövőnk - úgy fog majd szelíd megbocsátással nézni mai űrhajóinkra, mint ahogy mi nézünk mosolyogva a két évszázaddal ezelőtti világ döcögő, nyekergő postakocsijaira, amelyeknek fémráfos rideg kerekei néha akkorát döccentek a természetes út egy-egy kö­vén, hogy az utas elharapta a nyelvét. Ma azonban még büszkék vagyunk űrhajóinkra, kompute­res tudományunkra, amely lehetővé teszi kiszámított pontos útjukat az irdatlan világűrben - és joggal. Ez a kis csodaszer­kezet, amely a Voyager-2 nevet viseli, ezekben a napokban húzott el bámulatos közelségben a Neptunus bolygó mellett és 2.7 milliárd mérföld távolságról küldött rádiójeleket a Földre. Négy órára és hat percre volt szükség, hogy ezek a jelzések átszeljék az űrt és megérkezzenek itteni antennáink­ra. Az űrhajó 4.4 milliárd mérföldet tett meg (miután nem egyenes vonalban haladt) 1977. augusztus 20-a óta, amikor útnak indították és valóságos érkezési ideje a 12 évvel ezelőtt kiszámítottól csupán négy perccel tért el! A Jupiter bolygóról 1979-ben, a Saturnusról 1979-ben, az Uránusról pedig 1986- ban küldött páratlan fényképeket és ugyancsak felbecsülhe­tetlen értékű technikai adatokat. Most elhagyja naprendsze­rünket és megközelítőleg száz ezer év múlva kerül jelentő­sebb csillag közelébe. Ennek puszta elképzelése is szédülettel jár. Távoli óriás bolygótársunkról egyedülálló tájékoztatásokat kaptunk: tudomásul vettük, mert két szemünkkel láthattuk az eddig nem ismert két gyűrűt, a planéta ismeretlen holdját és ezer és ezer további információt, amelynek kiértéklése, fel­dolgozása éveket vesz igénybe. Ennek az űrbe küldött felderítő földi őrjáratnak egyik nem sokat propagált feladata volt annak felderítése, hogy vajon lé­tezik-e tizedik bolygó is az eddig legtávolabbi Plútón kívül? A Voyager-2 erre nem adott feleletet, nem adta jelét, hogy a feltételezett planéta akár jelentéktelenül is eltérítette volna irányától. Úgy látszik, bele kell törődnünk, hogy tizedik boly­gó nincs. A Jet Propulsion Laboratory tudósai azonban leginkább a Neptun Triton nevű holdjáról kapott izgalmas részletek miatt jöttek izgalomba. Ennek a sebhelyes égitestnek a felszínét vi­szonylag közelről mutató felvételekből arra következtettek, hogy itt jelenleg is jég-vulkánok működnek. Hogyan? Vulca­­nus a tűz istene volt. A kilövellt anyagokat forró gőzök és gázok hozzák mozgásba. 1989 nagy tudományos kérdése: ho­gyan okádhat tűzhányó mélyhűtött nitrogén-kristályokat?

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom