Amerikai Magyar Hírlap, 1989 (1. évfolyam, 1-24. szám)
1989-06-23 / 16. szám
EGRI GYÖRGY A mondlizálás világrekordere Elnézést kell kérnem olvasóimtól amiért egyéni, illetőleg családi halandzsa-nyelvemmel untatom önöket. A mondlizálás tudniillik nem - illetőleg kizárólag az én egyéni nyelvemben - létezik. Közel két évtizede már, hogy egy akkoriban elég sikeressé vált cikkemben hivatkoztam erre és akkor leírtam, hogy az én szóhasználatom szerint: mondlizál az az ember, aki úgy képes mondatokká formálni a szavakat, hogy azok mindaddig az érthetőség látszatát adják, amíg valaki el nem kezd gondolkodni a tényleges értelmen. Akkor aztán kiderül, hogy a szépen formált kifejezés mögött vagy semmilyen tartalom nincs, vagy egy olyan elcsépelt frázis, aminek tarthatatlansága ugyan évtizedek, évszázadok óta kiderült - de ugyan ki merne megcáfolni egy ősöktől örökölt látszat-igazságot. Egyszerűbb csak úgy önmagunkban nem hinni benne és az értelmetlenségét nem észrevenni - hiszen ha ennyien mondják, biztos van értelme. A MONDLIZÁLÁS LEGSZEBB egyéni példájaként mindmostanáig azt a mondatot tartottam, amit egy halálosan unalmas ismerősömtől hallottam. Rendszerint nem szoktam figyelni, amikor beszél. Szememet merően az ajkára szegezem és gondolataim valahol máshol járnak. Egyszer azonban rajtakaptam magam, hogy odafigyelek és őt is rajtakaptam a következő mondaton: "Nem tudom észrevetted-e már, én igen, sőt olvastam is valahol, már nem emlékszem, milyen szakkönyvben..., hogy a legtöbb zseniális ember valaha kisgyerek volt. Jó példa erre Petőfi Sándor." Ezek után talán nem kell tovább, bővebben magyarázni, mi is a mondlizálás. Nem halandzsa, nem is értelmetlenség, de nem is értelem. Csak üres szavak. Szavak, amik arra valók, hogy elfedjék a gondolatot, vagy a gondolathiányt. Mindmostanáig eme ismerősöm Petőfiről szóló bölcsességét tekintettem a mondlizálás világrekordjaként, mígnem most megszólalt Magyarország kormányfője, miniszterelnöke, Németh Miklós. Bécsben folytatott tárgyalásokat Vraniczki kancellárral, aminek végeztével az osztrák újságírók kényes kérdéseket adtak fel. 1956-ot miként ítéli meg? Különösen a pár nappal ezelőtti Központi Bizottsági ülés feszültségei után? Németh Miklós hosszan gondolkodott, nagyot sóhajtott és aztán ezt mondta: "A megítélés még nem lezárt. Az akkori nemzetközi helyzet gondos elemzésére van szükség. Az akkori események igen ellentmondásosak voltak, és sok tényező figyelembe vételével értékelhetők csak. Ami Nagy Imre személyét illeti, ma még nem lehet modani, mikor és milyen mértékben módosul róla az álláspont. Egy biztos! Nagy Imre nem volt született ellenforradalmár." Rendkívüli bölcsesség, Petőfi is gyerek volt, mielőtt költővé lett. Nagy Imre sem ellenforradalmárnak született - ő is csecsemőnek. NEHOGY FÉLREÉRTSENEK és azzal vádoljanak, hogy én esetleg mégis ellenforradalmárnak vádolom Nagy Imrét, j Éppen ellenkezőleg. Én azt a nyílt, értelmes magyar beszédet hiányolom, amelyik kimondaná, hogy senki sem születik ellenforradalmárnak, mint ahogy senki sem születik forradalmárnak sem és Nagy Imrét az tette a nemzet hősévé és a nemzet mártírjává egyaránt, hogy egy nehéz helyzetben hajlandó volt szembeszállni korábbi önmagával, korábbi téves nézeteivel. De a dolog németh-miklósi fogalmazása lehet, hogy elfogadható egy kocsmai beszélgetésben, de semmiképpen sem méltó egy ország miniszterelnökéhez. Ha egy felkészült politikus ilyet mond, ott csak "mondfzálásról" lehet szó, vagyis olyan szándékos szózuhatagról, melynek egyetlen célja, hogy a gondolatot elhomályosítsa. Egyébként nemcsak Németh Miklós nyilatkozik így, ilyen ma az otthoni közhangulat. Példának egy cikk bevezető mondata az országnak kétségtelenül legintelligensebb lapjából, a Heti Világgazdaságból: "Magyarországon évtizedekig nem lehetett alapítványt tenni, még akkor sem, ha a köznyelv alapítványnak nevezte azt, amit a jog közérdekű célú kötelezettségvállalásnak tekintett. S ez nem jogi "csűrcsavar"; hiszen az alapítvány összege befektethető, azzal gazdálkodni lehet, míg a közérdekű kötelezettségvállalás olyan összeg, amit csak az OTP-ben lehet kamatoztatni". MAGYARORSZÁGI POLITIKUS legyen a talpán, aki ezek után tudja, hogy van-e alapítvány, vagy nincs. Én bizony, nem tudom. Mint ahogy ilyen értelmetlenségeket ír az alacsony színvonalú álellenzéki hetilap, a Reform, a kultuszminisztérium hivatalosnak minősített, de mégis bátor ellenzéki hangvételű lapja, az Élet és Irodalom, a kormány hivatalos lapja, a Magyar Hírlap, vagy az Uj Tükör, amelyikben Kádár János hivatalos életrajzírója, Gyurkó László jelenteti meg lihegő hangon a Kádár-korszak elleni kirohanásait. Mondlizálnak, mondlizálnak. Azt remélve, hogy a szavak értelmét senkisem próbálja rajtuk kikövetelni. Pedig még Németh Miklósnak is csupán annyit kellene önmagától megkérdeznie, hogy vajon Sztálin postarablónak született-e, vagy anyja magzatának? Hogy Rákosi Mátyás mindig tömeggyilkos volt-e, vagy esetleg volt olyan korszaka, amikor csecsemőként egyetlen komoly gonosztettet sem lehetett neki felróni. Vagy hogy éppen a miniszterelnök úr által felvetett témánál maradjunk: lehetséges-e, hogy Kádár János születésének pillanatában még egyálta-Az alkalmazottaknak járó évi szabadság biztosítására június utolsó és július első hetében az Amerikai Magyar Hírlap megjelenése szünetel. Szabadság előtt utolsó számunk: június 23-án, szabadság után első' számunk: július 14-én. Ián nem hazudott? Nagy Imre értékelésével kapcsolatban ezek szerint édes-kevés jelentősége van, hogy minek született. Ennél fontosabb lenne annak bátor bevallása, hogy soha nem is lett ellenforradalmárrá. Ennek beismerése azonban szükségképpen visz a következtetéshez: azok voltak az ellenforradalmárok, akik a népi megmozdulás hőseit kivégezték. Most mondják meg nekem: hát nem sokkal hasznosabb nekik mondüzálni? RENDKÍVÜLI NAPTEVÉKENYSÉG várható szeptembertől Sugárterhelés, földrengés, vulkánkitörés (Közel ötven esztendeje, hogy a Budapesten Zilahy Lajos szerkesztésében megjelent HÍD című magazinba Kulin György csillagász-professzorral folytatott beszélgetés alapján riportot írtam a napfolt-tevékenységről és ennek várható földi hatásairól. A téma már akkor nagyon érdekelt. Meg kell mondanom, hogy az akkori feltevések nagy része ma is feltevés, viszont el kell ismerni, hogy ezt napjainkban is komoly tudósok támogatják, csak éppen a "mi" és "hogyan" kérdésekre nem kaptunk még ma sem választ. Holott az egész komplexumban éppen ez a legizgalmasabb. SZ.L.) Az idén szeptembertől - állítja némely kutató - bolygórendszerünk középpontjában olyan dolgok történnek majd, amelyeknek a hatásait itt a Földön sokfelé érezni fogjuk. A szakemberek szerint az várható, hogy Napunk talán évszázadok óta nem tapasztalt aktivitásba kezd. Sokan pedig azt jósolják, hogy az erőteljes naptevékenységet szokatlanul erős sugárterhelések, földrengések és vulkánkitörések kísérik majd... Jim Shirley kaliforniai asztrofizikus előrejelzései oly borúlátóak, hogy állításait helyesebb kérdő hangsúllyal felsorakoztatnunk, ám okfejtésében figyelemre méltó tények is szerepelnek, s ezeket érdemes végiggondolnunk. Abban még semmi meglepő sincsen, hogy a Nap időnként - nagyjában a tizenegy évenként ismétlődő napfoltmaximumok idején - fokozott tevékenységbe kezd. Az eddig lefényképezett legnagyobb napfoltcsoportot 1947 áprilisában figyelték meg (az akkori felvételek alapján például a freiburgi Kiepenheuer Napfizikai Intézetben betűjelzéssel térképezték föl a napfoltcsoportokat). Az idén azonban nemcsak arról van szó, hogy a Nap fényes arculatát minden eddigi megfigyelést meghaladó mértékben hintik majd tele a "szeplők": ezenfelül maga a Nap is rendhagyó helyzetbe jut. Bonyolult "bukfenc" A Nap ugyanis, amely körül a bolygókkal együtt mi is forgunk, maga sem áll mozdulatlanul. A Nap középpontja nem a bolygórendszernek a középpontja. A bolygók és a Nap is egy olyan pont körül forognak, amelyet a Naprendszer teljes tömege határoz meg: ez a Naprendszer tömegközéppontja. Ez ugyan gyakran a Nap belsejében van, de - olyan kerékhez hasonlóan, amelynek a középpontját rosszul határozták meg, s így az kör helyett "tojás" vonalban forog - időnként rajta kívül eshet, s a Nap e pontot mintegy "hold"ként kerülgeti. De például az elmúlt négy évben nem így volt: a tömegközéppontot a Nap csak az egyik oldalról közelítette meg. Ám az idei évtől 1991-ig a Naprendszer tömegközéppontja ismét a Nap belsejébe helyeződik át, igen közel a Nap saját középpontjához. így az említett keringő mozgást "átfedi" egy másik: nagy égitestünk tengely körüli forgása. A kettő igen bonyolult "bukfenc"-cé összegeződik. Ilyet Napunk az elmúlt ezerháromszáz év alatt mindössze kétszer: 1623-1633 és 1810-1812 között "tett meg". E két időszakot azonban az erős vulkáni tevékenység és - valószínűleg a vulkáni hamu légszennyezése miatt - égövünkön a hőmérsékleti átlag meredek csökkenése jellemezte. Ez, persze, véletlen dolga is lehetett, mert a Nap szokatlan viselkedése és az egyidejűleg megfigyelt katasztrofális földi "hatások" közötti összefüggésre fizikai magyarázatot még nem tudunk adni. Mindenesetre 1840 óta, amióta a napfolttevékenységet rendszeresen figyelik, állítólag az idén szeptemberre minden eddigit meghaladó napfolttevékenységre számítanak a kutatók. Ennek pedig erősbödő naptevékenység lesz a következménye: gigantikus gázkitörések lesznek, különféle sugárzások fölerősödnek. Földünkön pedig - például - mágneses viharok támadnak majd. Napfoltok - mágneses pólusokkal Mivel a lemenő Napban néha szabad szemmel is fölfedezhetők a napfoltok, már 376 évvel ezelőtt Galilei is eltöprengett mivoltukon. S. H. Schwabe amatőr csillagász pedig kétszáz évvel később, harminchárom évi türelmes megfigyelés után megközelítőleg tíz évben szabta meg a napfoltmaximum periódusosságát. (A valóságban ez átlagosan 11,2 év, de 8 és 16 év között ingadozhat.) Az alig néhány száz kilométeres nagyságtól a több Föld-átmérőt is meghaladó méretűig előforduló napfoltok a fényesebb, gyakran 5 millió kelvint is elérő környezetükből sötéten, élénk ellentétként tűnnek ki, mivel hőmérsékletük esetleg csak duplája a megolvadt volfrám hőmérsékletének (azaz alig 7000 kelvin). A Napot körülbelül olyan erős mágneses mező veszi körül, mind Földünket. A napfoltoknak többletmágnesességük van. Ez a kisebb foltok esetében hétszázszor-ezerszer olyan erős, mint a Föld mágnesessége, de a napfoltóriásoknak akár hatezerszeres-nyolcezerszeres mágnesességük is lehet. És minden egyes napfoltnak van északi és déli mágneses pólusa. Egy-egy adott helyen a folt születését a mágnesesség erősbödése jelzi - még mielőtt maga a folt láthatóvá válna. Ez nem is lehet más-HIVATALOS ÓRÁINK: hétfőtől péntekig reggel 8-tól délután 4-ig képpen, mert épp a terület mágneses változása az oka annak, hogy a folt a környezetéhez képest lehűl. De még mindig talány: mi a mágneses változás oka? Amíg a Napból "vörös óriás" nem lesz Napunk - az átmérőjét és hőmérsékletét tekintve - mint a csillagoknak egy jókora hányada, a G-2 törpék közé tartozik. "Nagy szerencsénkre" alig 150 millió kilométernyire van tőlünk, hiszen a legközelebbi másik csillag Napunknál vagy 270 ezerszer távolabb van. A Nap tanulmányozása segíthet bennünket abban, hogy megismerjük a Világegyetem rejtettebb titkait. Napunk jelenleg a maga 5 milliárd évével a legszebb "férfikorát" éli, de már "csak" mintegy 4,5 milliárd éve van hátra: akkor majd felpuffad, fénye szokatlanul fölerősödik, "vörös óriás"-sá, a csillagvilág aggastyánjává válik, s noha megér még évmilliókat, aztán mégis a jelenlegi nagyságának a századrészére töpörödik össze, "fekete törpe” lesz, végül pedig kozmikus szemétté oszlik szét. így teljes életkora néhány tízmilliárd évet is kitesz. A Nap - amolyan "szelíd" hidrogénbomba Napunk a maga gázból álló tömegével, amely 333 400 Föld tömegének felel meg, s a Naprendszer tömegének több mint 99 százalékát teszi ki, 400 kvadrillió kilowattórányi energiát sugároz ki naponta, s ennek 2 milliárdod része éri el Földünket. (Ez még mindig 80 ezerszer több, mint amennyit a Földön emberi közreműködéssel létre tudunk hozni.) A kapott napenergiának a fény- és hősugárzáson kívül jelentékeny része az elektromágneses színkép más tartományaiba tartozik, de anyagi részecskék szintén záporoznak ránk, így például tömeg nélküli neutrínók is, amelyek az egész földgolyón áthatolhatnak anélkül, hogy annak anyagával ütköznének. A napenergia felszabadulásának folyamatát 1937- 1939 között egymástól függetlenül C. F. von Weizsäcker és H. Bethe tárták föl először. A Nap energiatermelése az atommagok egyesülésén, a fúzión alapul. Ebben az óriási gázgolyóban a legkülönbözőbb atommagok egyesülnek. A végbemenő folyamatok közül a legfontosabb a proton-proton reakció. A Nap javarészt hidrogénből áll, ennek atommagjai a protonok, amelyek óriási hőségben olyan nagy energiára gyorsulnak fel, hogy egymásnak ütközve a hidrogén izotópjává: deutériummá egyesülnek, miközben neutrínó és az elektron pozitív töltésű antirészecskéje, pozitron szabadu(. fel. Míg a neutrínó fénysebességgel továbbrepül, a pozitron hamarosan elektronnal találkozik: összeolvadásukból gammasugárzás jön létre. Az újonnan keletkező deutériummag hidrogénmaggal könnyű héliummá (hélium-3 izotóppá) egyesül. Két hélium-3 mag ellenben a közönséges, állandó hélium atommagjává egyesül: eközben két proton keletkezik, s az energia gammasugárzásként szabadul fel. A felsorolt folyamatok láncolatában két elektron és hat proton használódik el ahhoz, hogy egy állandó héliumatom jöjjön létre. (Folytatás a 4. oldalon) I 1989. június 23. AMERIKAI tliagyar Hírlap □
