Zárszámadás, 1947-1948

Jelentés az 1947-1948. évi zárszámadásról

XVI11 BEVEZÉTŐ JELENTÉS. a zárszámadási adatközlés az adatok olyan korszerű csoportosításával, összefoglalásával és kiértékelésével egészüljön ki, amelyek a gazdálkodásnak ilyen szempontból való elbírálására az eddiginél jóval nagyobb lehetőséget nyújtsanak. Ehhez kapcsolódik az a további igen fontos szempont, hogy a zárszámadás a tervgazdálkodás egyes szakaszaiban elért eredményekről, a tervezett célkitűzések megvalósításáról is minél hívebb tájékoztatást nyújtson. Természetes, hogy az ezekben vázolt irányelveket csak az első reform-költségvetési évről szóló 1949. évi zárszámadásnál lehet a maguk egészében megvalósítani, minthogy a jelenlegi zárszámadásnak még a régi rendszerű költségvetéshez kellett igazodnia. Már most törekedtem azonban arra, hogy — amennyire ezt az adott keretek engedték — legalább ebben a jelentésemben az adatközlésnek előbb említett szempontjai a lehetőségig érvényesüljenek. A reform szükségszerű előfeltétele természetesen, hogy a zárszámadás alapjául szolgáló pénzkezelési kimutatások és ezek mellékletei szintén a reform követelményeihez igazodó tartalmi és szerkezeti felépítést nyerjenek. A szóbanlévő kérdéssel kapcsolatban rá kell mutatnom arra, hogy a zárszámadásban foglalt eredménymegállapításoknak annál nagyobb a gyakorlati értékük, minél előbb elkészül a zárszámadás s így adatai kellő időben rendelkezésre állhatnak abból a célból is, hogy mint tapasztalati adatok, a következő költségvetésnél figyelembe vehetők legyenek. Ezzel szemben meg kell állapítanom, hogy akárcsak az előző, úgy a mostani zárszámadás sem volt határidőre elkészíthető. A késés — amint az az alábbi pontból kitűnik — ezúttal is elsősorban a zárszámadási beadványok nagyarányú késedelmére vezethető vissza. Ezért a zárszámadási eredménymegállapítás és adatközlés időszerűségének megóvása érdekében célszerű lenne a pénzkezelési kimutatások és egyéb zárszámadási beadványok határidőre való elkészítését megfelelő szigorú rendszabályok alkalmazásával biztosítani. »dás

ák!se£í- 4- Az 1948 : XXXIV. tc. 4. §-ának (2) bekezdése úgy rendelkezett, hogy a legfőbb mének okai. állami számvevőszék az 1947/48. számadási időszakra vonatkozó zárszámadást észrevételeivel együtt 1949. szeptember 1-éig köteles a minisztertanáccsal közölni. Ez a határidő a számvevőszéken kívülálló okokból nem volt betartható. A késedelem főoka ugyanis az, hogy a zárszámadás alapjául szolgáló pénzkezelési kimutatások és azok mellékletei jóval a hivatkozott törvényszakasz (1) bekezdésében megszabott április 30-i határidő után érkeztek be. Jóllehet még április hó elején írásban felhívtam az illetékesek figyelmét ennek a törvényszabta határidőnek betartására s ugyanakkor, a Gazdasági Főtanács 812/1949. G. F. sz. határozatában idevonatkozólag szintén haladéktalan intézkedést kívánt, április végéig a zárszámadási beadványoknak legfeljebb 15—20%-a jutott birtokomba, míg a többi, az állandó sürgetések ellenére, átlag két-háromhavi vagy még ennél is nagyobb késéssel érkezett, úgyhogy a zárszámadás anyaga csak október elejére vált teljessé. Hozzá kell tennem, hogy a nagy késedelemmel beérkezett kimutatások és indokolások nagyrésze is hiányos, nem egy esetben szinte teljesen használhatatlan volt s így számos beadványt — némelyiket többször is — vissza kellett adni átdolgozás végett. Hátráltatta még a zárszámadás elkészítését a fentebb a 10. pontban (XV. old.) említett adósságrendezés adatainak utólag történt beillesztése is, mert emiatt egyes zárszámadási számlákat nem lehetett kellő időben lezárni, illetve a már lezárt kimutatásokat utólag módosítani kellett. Ilyen körülmények között a L. Á. Sz. személyzetének minden igyekezete mellett is csupán a késedelmet lehetett csökkenteni, de az előterjesztés határidejének betartására már nem volt lehetőség. Budapest, 1949. évi október hó 20-án. Dr. Horváth István a legfőbb állami számvevőszék alelnöke.