Zárszámadás, 1934-1935

Jelentés az 1934-1935. évi zárszámadásról

előirányzat nélküli kiadás a valódi kezelés egyes osztályaiban, illetve alosztályaiban. Ezzel kapcsolatban kiterjeszkedem annak ismertetésére is, hogy az államháztartás 1934/35. évi kiadásai és bevételei, azok természete szerint, miként alakultak, valamint, hogy egyes leltári számlák az 1934/35. év végén mily összegű álladékkal zárultak. Az 1934/35. évben megtakarítás : túlkiadás : előirányzat nélküli kiadás : m i 1 1 i ó peng ő b e n a rendes kiadásoknál 545 635 23 az átmeneti kiadásoknál 10-6 1-6 15-2 a beruházásoknál 10 1-5 21 összesen 66-1 66-6 19-6 Ez eredmények szerint, ha a 66*1 millió P megtakarítást levonjuk az összesen 86'2 millió P-t tevő túlkiadásból és előirányzat nélküli kiadásból, úgy a költségvetési összhitellel szemben 20'1 millió P túllépés jelentkezik (1. a zárszámadás 191. oldalán). Itt említést érdemel, hogy a fenti eredményeknél a hitelátruházással egybekapcsolt rovatokon jelentkező túlkiadások, illetve megtakarítások teljes mértékben, azaz bruttó vannak figyelembe véve. Ha azonban ama összesen 16-7 millió P túlkiadás, mely hitelátruházás útján megtakarításokkal fedezve van, a fenti összegből levonatik, s egyben ugyanilyen összeggel a megtakarítás is csökkentetik, a fenti 66'6 millió P túlkiadás 49'9 millió P-re, illetve a fenti összesen 86'2 millió P túllépés 69'5 millió P-re, viszont a fenti 66'1 millió P megtakarítás 49'4 millió P-re száll le, de ez a fentebb közölt 20-1 millió P tiszta túlkiadás összegét természetesen nem érinti. A személyi járandóságoknál 18-0 millió P megtakarítás állott elő, ez az összeg azonban a közigazgatási és az üzemi nyugellátások fejezeteinél együttvéve jelentkező 6*8 millió P túlkiadás figyelembevételével 11 2 millió P-re csökken. A megtakarítás magyarázatát főként abban találja, hogy üresedésben levő állások betöltetlenül hagyattak, illetőleg, hogy a kinevezési tilalom folytán az évközben megüresedett állások betölthetők nem voltak. A nyugellátásoknál mutatkozó kedvezőtlen eredményt az indokolásokból megállapíthatólag a nyugellátásban részesülők számának lényeges emelkedése és a költségvetésben előirányzott évközi megtakarítás (interkalaré) elmaradása okozta. Nagyobb megtakarítás mutatkozik az állami adósságok szolgálatánál is és pedig 21 4 millió P, ez összeg egy része azonban tulajdonképeni megtakarításnak nem minősíthető, mert abból állott elő, hogy egyfelől a fizetési kötelezettséget az adott helyzetben kényszerűségből el kellett halasztani, másfelől előirányzott kamatok, azok kifizetése helyett, a hitelezőkkel való megegyezés folytán tőkésíttettek.