Zárszámadás, 1930-1931

Jelentés az 1930-1931. évi zárszámadásról

39 7. A kormány kezelése és igazgatása alatt álló alapok és alapítványok közül — miként az előző években — csupán azoknak az alapoknak kezeléséről és vagyonálladékáról számol be a legfőbb állami számvevőszék e jelentése kapcsán, amelyek pénzünk értékállandóságának kezdőpontja, vagyis az 1924. év julius hó l.-je utáni időben létesíttettek. Ezeknek az alapoknak pénzés vagyonkezelése ugyanis már állandó értékű pénzegységben (aranykoronában, az ahhoz 17.000-es osztószámmal viszonyított papirkoronában és pengőértékben) foganatosíttatott. A korábbi időkből származó alapok és alapítványok kezelési eredményei és azok vagyonmérlegei, mint arra már az 1924/25. évi állami zárszámadást kisérő jelentésemben is (lásd ott a 96. oldalon) reámutattam, a pénzügyminiszter ur kívánságára annak idején azért nem mutattattak ki a zárszámadás kapcsán, mert ezeknek az alapoknak és alapítványoknak vagyona, amely legtöbbnyire készpénzben, értékpapírokban és követelésekbén volt elhelyezve, a háború és az azt követő inflációs időszak alatt rendkívül nagy devalválódáson ment keresztül a korona értékének nagyarányú leromlása következtében s éppen ezért megfelelő átértékelés nélkül nem nyújthattak volna kellő képet kezelésükről és vagyonálladékukról. Szükségesnek vélte a pénzügyminiszter ur az átértékelés mellett azt is, hogy az alapok és alapítványok vizsgálat alá vétessenek abból a szempontból, vájjon egyes alapok és alapítványok fenntartása a változott viszonyok között indokolt és egyáltalán lehetséges-e és nem kell-e azokat az alapszabályok szerint megszüntetni. E bejelentést követőleg a legfőbb állami számvevőszék az egyes alapokról hozzá beküldött évi zárszámadások alapján, de főleg az alapok és alapítványok kezelési teendőinek ellátásával megbízott központi állampénztárnál az 1928. év március havában foganatosított váratlan rovancsolás alkalmával, beható vizsgálat alá vette az alapok és alapítványokkal összefüggő összes kérdéseket s megállapította, hogy a kormány kezelése és igazgatása alatt álló és számban az 1.400-at meghaladó alap és alapitvány tőkevagyona legnagyobbrészt úgyszólván teljesen elértéktelenedett, ugy hogy ennek következtében nemcsak, hogy rendeltetésüknek megfelelni már nem képesek, de a nagyobbrészt filléres értékeknek nyilvántartása időt • és nyomtatványt igénylő nagy munkát ró a központi állampénztárra, amely nem áll arányban a kezelt összegek értékével. E megállapításaiból kifolyólag felhívta a legfőbb állami számvevőszék a miniszterelnök ur figyelmét, tegye megfontolás tárgyává, vájjon nem volna-e helyes az azonos rendeltetésű alapokat és alapítványokat, amennyiben azoknak jogi természete azt megengedi — törvényhozási uton — egyesíteni, egyben felkérte a pénzügyminiszter urat is az alapok és alapítványok készpénz, folyószámlabetét és takarékbetét kezelésének módosítására.