Zárszámadás, 1930-1931

Jelentés az 1930-1931. évi zárszámadásról

37 hetők. Az egyik egy 19.027 P 67 f-t tevő összeg, amelyről a lefolytatott vizsgálatok folyamán sem sikerült megállapítani, hogy az kinek fizettetett ki, illetve mily célra fordíttatott, a másik tétel pedig egy balatonbogiári ingatlan és ház vétele és adományozása folytán felmerült összesen 20.000 P-nyi kiadás. E két tételt a legfőbb állami számvevőszék a törvényhozás tudomására hozza azzal a megjegyzéssel, hogy az ingatlan és ház adományozása az illető egyén részére telekkönyvileg biztosítva lévén, elháríthatatlan jogi akadályok állanak fenn, s egyrészt ezért, másrészt pedig mivel e két tételért a politikai és anyagi felelősséget viselő miniszter elhalálozott, az államkincstár érdekeinek megfelelő rendezés keresztülvihető nem volt. 6. Az állami vagyon állagának és értékének megállapítása, valamint az év folyamán abban végbement vagyonváltozásoknak minden irányú számbavétele és kimutatása ez alkalommal sem volt lehetséges. E részben ismételnem kell azokat a bejelentéseket, melyeket már az előző zárszámadási jelentéseimben a törvényhozásnak tudomására hoztam. Az államvagyon cselekvő és szenvedő részei közül : a pénzmaradványokra, értékpapírokra, az állami adósságokra és egyéb tartozásokra, valamint a cselekvő és terhelő hátralékokra vonatkozólag a most előterjesztett zárszámadás is tartalmaz minden egyes adatot, amelyet az állami leltárnak feltüntetnie kell ; nem volt azonban lehetséges az állami ingatlanok, hasznos jogok, továbbá a termesztmények, anyagok, szerek és eszközök kezdőleges és évvégi álladékát, nemkülönben az év folyamán beállott fogyatkozását kimutatni. Ennélfogva az 1930/31. évi állami zárszámadás leltári adatai sem teljesek, ami maga után vonja, hogy a mérlegek közül a szóbanforgó adatokon alapuló jövedelmiés vagyonmérlegek sem készíthetők el. Azokra az okokra, amelyek a zárszámadási adatoknak e hiányosságát előidézik, valamint a pénzügyminiszter ur hivatali elődjének az uj leltározás és értékbecslés tárgyában elfoglalt álláspontj ara, az 1924/25. évi zárszámadáshoz fiizött jelentésemben (lásd ott a 16. oldalon) már részletesen reámutattam. Ez álláspont szerint az ingatlan és ingó állami vagyonnak általános uj értékbecslése két előfeltételtől tétetett függővé. Az egyik a pengőértékre és számításra való tényleges áttérés, a másik annak az időszaknak bekövetkezése, amikor az árkialakulás az országban már bizonyos nyugvópontra jutott. Ugyanis abban az időben különösen az épületek árviszonyai a lakásfelszabaditás mérvéhez képest még folytonos változást mutattak. Minthogy a legfőbb állami számvevőszék véleménye szerint azóta mindkét feltétel beállott s különösen figyelemmel arra, hogy az állami üzemek, amelyekre az uj leltározással és értékbecsléssel járó munkálatok