Zárszámadás, 1930-1931

Jelentés az 1930-1931. évi zárszámadásról

21 Magyarország gazdasági fejlődésének úgyszólván létérdeke volt ezeknek az alsóbbrendű utaknak sürgős kiépítése. Arra természetesen gondolni sem lehetett, hogy egy ilyen nagy úthálózatot egyszerre lehessen kiépíteni, de a kiépítés ütemét legalább a fontosabb ilyen utak gyorsabb kiépítésével siettetni kellett. Tehát még az 1929/30. számadási év folyamán akciót indított arra nézve, hogy az ily alsóbbrendű utak kiépítése a törvényhatóságok és a közvetlenül érdekelt községek bevonásával megvalósittassék és kilátásba helyezte az építési költségekhez mintegy 1/3 rész erejéig állami hozzájárulás nyújtását. A kiépítésnek gyorsítása érdekében, figyelembe véve egyben az akkor is már uralkodott általános munkanélküliséget, oly megoldásra törekedett, hogy a kiépítésre váró utakból lehetőleg mielőbb és minél nagyobb kontingens kiépíthető legyen. Ez a nagy akció természetesen csak egy hosszabb lejáratú kölcsönnel lett volna megvalósítható, amelynek annuitását mintegy % részben a törvényhatóságok és községek, körülbelül V3 részben pedig az állam fedezte volna. Miután azonban az akkori viszonyok mellett hosszúlejáratú kölcsön felvétele nem mutatkozott előnyösnek, a miniszter arra törekedett, hogy addig is a nehézségeket a lehetőség szerint több évi lejáratra szóló függő kölcsönnel hidalja át, abban a feltevésben, hogy a hosszúlejáratú kölcsön mielőbbi felvétele által a függő kölcsön terhei ugy is meg fognak könnyittetni. A minisztertanács hozzájárulásával tehát a Magyar Országos Központi Takarékpénztár utján 18 millió svájci frank erejéig egy 6'78%-os, 1931. évi február hó l.-étől kezdve három év alatt törlesztendő kölcsön biztosíttatott, amelynek kamatai, a %%-ot tevő folyósítási jutalékkal együtt a kölcsön folyósítása alkalmával előre levonattak. A törvényhatóságok által felvett kölcsönért a kereskedelemügyi miniszternek, mint a Közúti Alapok felügyeleti hatóságának készfizetői kezességet kellett vállalni. A kölcsön törlesztéséhez szükséges fedezetek részben a törvényhatóságok közúti alapjaiban, részben az állami költségvetésekben szándékoltattak biztosíttatni. A függő kölcsön kamatozása és törlesztése az akkori pénzviszonyok mellett igen kedvező volt és igy annak lekötése indokoltnak tekinthető már azért is, mert annak azonnali rendelkezésre bocsátása az ország területén már akkor is annyira hiányzó munkaalkalmak megteremtéséhez és egyben az alsóbbrendű utak kiépítésének egy tekintélyes lépéssel való előbbreviteléhez nagy mértékben hozzájárult. A fentebb emiitett 18 millió svájci frank kölcsönből a törvényhatóságok azonban csak 9,400.000 svájci frankot vettek igénybe, mely összegben a községi bekötő utak építési költségeiből az állam által fedezendő körülbelül x/3 résznyi hozzájárulás összege is bentfoglaltatik. A 9,400.000 P-t a fentiekhez képest a felvevő törvényhatóságok törlesztik ugyan, azonban a törlesztési költségekhez az állam 3,792.000 P erejéig hozzájárul.