Zárszámadás, 1928-1929

Jelentés az 1928-1929. évi zárszámadásról

13 sitott 99. cikkében foglalt az a rendelkezés, amely szerint a közgyűlés az évi jövedelmek mérvéhez képest és a kormány hozzájárulásával a nyugdijalapba külön javadalmazásokat utalhat be, csak a közgyűlés eljárását szabályozza, éppen ezért ezt a legfőbb állami számvevőszék nem tekintheti a kormány részére adott oly általános érvényű törvényes felhatalmazásnak, amelyre való hivatkozással a kormány az államkincstárt megillető nyereségrészesedésről tetszés szerinti mértékben lemondhatna. Ily általános érvényű törvényes felhatalmazással a kormány csak akkor birna, ha ez a törvényben kifejezetten kimondatik, annak hiányában azonban — mint az adott esetben is — a kormány csupán saját felelősségére járt el és miután erre a törvényes felhatalmazást az összeg bizonytalansága miatt a költségvetésben nem kérhette : ezért felmentést csak most a zárszámadások tárgyalása során nyerhet. 2. Az állami vagyon állagának és értékének megállapítása, valamint az év folyamán abban végbement vagyonváltozásoknak minden irányú számbavétele és kimutatása ez alkalommal sem volt lehetséges. Az államvagyon cselekvő és szenvedő részei közül: a pénzmaradványokra, értékpapírokra, az állami adósságokra és egyéb tartozásokra, valamint a cselekvő és terhelő hátralékokra vonatkozólag a most előterjesztett zárszámadás is tartalmaz minden egyes adatot, amelyet az állami leltárnak feltüntetnie kell ; nem volt azonban lehetséges az állami ingatlanok, hasznos jogok, továbbá a termesztmények, anyagok, szerek és eszközök kezdőleges és évvégi álladékát, nemkülönben az év folyamán beállott fogyatkozását kimutatni. Ennélfogva az 1928/29. évi állami zárszámadás leltári adatai sem teljesek, ami maga után vonja, hogy a mérlegek közül a szóban forgó adatokon alapuló jövedelmiés vagyonmérlegek sem készithetők el. Azokra az okokra, amelyek a zárszámadási adatoknak e hiányosságát előidézik, valamint a pénzügyminiszter urnák az új leltározás és értékbecslés tárgyában elfoglalt álláspontj ara, az 1924/25. évi zárszámadáshoz fűzött jelentésemben (lásd ott a 16. oldalon) már részletesen reá mutattam. A pénzügyminiszter urnák akkori álláspontja szerint az ingatlan és ingó állami vagyonnak általános új értékbecslése két előfeltételtől tétetett függővé. Az egyik a pengőértékre és számitásra való tényleges áttérés, mert csak ebben az esetben vélte biztosithatni azt, hogy az állami vagyon leltára valóságos értékben fejezze ki az állami vagyon értékét. Második előfeltételül pedig annak az időszaknak bekövetkezését jelölte meg, amikor az árkialakulásban az ország már bizonyos nyugvópontra jutott. Reámutatott e szempontból különösen az épületek árviszonyaira, amelyek a lakásfelszabaditás mérvéhez képest akkor még folytonos változást mutattak. Minthogy a legfőbb állami számvevőszék véleménye szerint ma már mindkét előfeltétel beállott s különösen figyelemmel arra, hogy az állami üzemek, amelyekre az új leltározás és értékbecsléssel járó munkálatok sokkal